Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-08-04 / 31. szám

e> 1999. augusztus 4. FTC, Red Star, BKV Előre - csak ebben a három csapatban szerepelt a „császárfióka” becenévre hallgató Albert Flórián „A Fradiban fél lábbal is eljátszanék!” Albert József ______________ A zöld-fehér szurkolók egykori kedvence nagy meglepetést okozott az idén tavasszal, ami­kor a franciaországi Red Star labdarúgócsapatától hazatér­ve nem az Üllői útra, hanem a közlekedésiekhez igazolt, attól függetlenül, hogy csak az NB Il-es BKV Előre gárdájában játszhatott.-A sérülésem miatt jöttem ha­za idő előtt a Red Startól. Az egyik bajnoki találkozón az el­lenfél védője beleszállt a jobb combomba, és, sajnos, operá­ció lett a vége. A kinti vezetők nagyon korrektek voltak ve­lem, s attól függetlenül, hogy még fél évem volt a szerződé­sem lejártáig, felajánlották a lehetőséget, hogy bontsuk fel azt - kezdte a beszélgetést a szinte a megszólalásig a papá­ra, az egykori aranylabdásra hasonlító labdarúgó. francia csapatok, de nem ma­radtam. Ebben az esetben viszont az lett volna a kézenfekvő, ha ha­zaérkezésed után szinte azon­nal a Fradiban kötsz ki!?- Ez nálam nem így működik! Az FTC vezetői nagyon jól tud­ták, hogy hazajövök, talán még azt is, hogy melyik géppel érkezem, de nem kerestek meg, nem hívtak; ami szá­momra viszont nagyon érde­kes volt, hogy otthon alighogy letettem a bőröndömet, szinte megállás nélkül hívtak a PNB- ben játszó más csapatok veze­tői, és próbáltak megszerezni. Mindenkinek nemmel vála­szoltam. Amit a Fradi vezérka­ra velem »csinált«, az nagyon sértő volt számomra. Huszon­három évet futballoztam zöld­fehérben, éppen ezért elvár­tam volna egy ajánlatot, még akkor is, ha az, mondjuk, ko­molytalan lett volna is. Albert (balról) és Lipcsei „karos­székes” kupaképe . \ CT. Kint, francia földön mennyire ment a játék, és hogy lehet az, hogy a szerződés lejárta előtt ezt felbontották az otta­ni vezetők?- Erre szokták mondani, hogy egy messziről jött ember azt mond, amit akar, de ami a va­lóságot illeti: megsérültem va­sárnap, megoperáltak hétfőn. Csütörtökön pedig letartóztat­ta a rendőrség a klub elnökét, adócsalás és sikkasztás vádjá­val, ami, sajnos, aztán be is lett bizonyítva. így a csapat szpon­zor nélkül maradt; ez aztán meg is látszott a szereplésen. Amikor ez történt, akkor a táb­lázaton a második helyen áll­tunk, majd eltelt két hónap, és nemhogy mérkőzést nem tud­tunk nyerni, de még pontot sem szereztünk, így lecsúsz­tunk a tizedik helyre. Ekkor ajánlották fel a vezetők az ide­genlégiósoknak, hogy ha akar­nak, akkor távozhatnak, de csak a fizetésük felét tudják ez esetben kifizetni. A csapat tel­jesen szétesett, és aki tehette, az menekült, a kassza pedig kiürült. Ami pedig a játékomat illeti: tizenegy mérkőzésen voltam kezdőember, és sze­reztem négy gólt. A játékom milyenségét pedig ítéljék meg az újság olvasói. A történtek után hívtak második ligás A profi liga helyett, merthogy voltak lehetőségeid, mégis az NB ll-t választottad. Mi­ért?- Én soha nem tudnék a Fradi ellen játszani! Ezt csupán az tudja, aki járt már hasonló ci­pőben. Ezt talán csak egy ha­zaáruláshoz lehetne hasonlíta­ni. Nekem a Ferencváros olyan, mint másnak az Isten. Több egykori fradista is játszik a BKV-ben, és ez a tény is segí­tett abban, hogy itt kötöttem ki. Természetesen többször beszélgettem a vezetőkkel, és nagyon szimpatikusnak tűntek a felvázolt tervek, elképzelé­sek. Hát, így történt! Albert Flóri a klub történetének első Üllői úti Bajnokok Ligája-akciógólját lőtte. Gólöröm Albert-módra (8-as mezben) Archív-felvételek Tizennégy meccsen játszottál, tizenkét győzelem, hat gól és tíz gólpassz jelzi a statisztiká­dat. Ez nagyon jó teljesít­ménynek számít...- Köszönöm az elismerést, de ez az egész csapatnak kijár. Elvégre a bajnokságban a má­sodik helyen végeztünk, és így visszakerültünk az első osztályba. Talán sok olvasót meglep, amit most mondok. Nem egyszer jobb mérkőzése­ket játszottunk, mint az akko­ri élvonalban. Most már ér­tem azt, hogy miért is tartják az itteni nézőket, úgymond, »műértőnek«. Itt, a másodosz­tályban nem az lebegett a sze­münk előtt, hogy győzni és győzni, vagy egyszerűbben: hogy pénz, pénz és pénz, ha­nem az, hogy - szó szerint - adjunk valamit a közönség­nek. Tehát felszabadultan fo­ciztunk, és magunk is szóra­koztunk. Apropó, közönség! Úgy tudom, hogy kimondottan miattad so­kan jártak ki a híres Fradi B- középből is.- Ez így van, és erre kicsit büsz­ke is vagyok. Ahogy megtud­tam, általában kb. százötven jeggyel adtak el többet, mint érkezésem előtt. Nagyon jó volt látni a »színt tévesztő« szurko­lókat, akik zöld-fehér zászlóval buzdítottak engem, illetve a csapatot, és szinte mindig fel­hangzott a »Hajrá, Fradi!«. Mint az ki is derült, nagyon jó évet zártál. Hogyan tovább, Flóri?- A válaszom rövid és tömör lesz: maradok itt, a BKV-ban, még a szerződésemből is van egy év, ami ideköt. Felsőbb osztályból kerestek-e most, a kánikula közepén?- Igen, sőt külföldről, Finn­országból és a német Bun- desliga II-ből is. Mindenki azt mondja, fafejű vagyok, hogy maradok. De tudod, ide na­gyon közel van az Üllői út, ahová azért minden nap bené­zek. Mi a véleményed a jelenlegi FTC-ről?- Erre a kérdésedre nem szíve­sen válaszolok, mert nekem megvan a véleményen, de na­gyon is. Tudod, most szinte a hideg is kirázott, szóval ebben a jelenlegi Fradiban akár fél lábbal is játszani tudnék. Én három generációt is végigját­szottam zöld-fehérben, de ilyenre még nem volt soha pél­da, hogy saját nevelésű játékos csak kettő legyen a csapatban. Továbbpasszoljuk Szlovák név a világcsúcsok listáján Egykori világcsúcstartóként tartja számon a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) Éva Lehocká zólyomi születésű szlovák versenyző­nőt, akinek 1972. július elsején a Magyaror- szág-Szlovákia válogatott ta­lálkozón a budapesti Népsta­dion rekortan burkolatú pá­lyáján 11,0 másodperccel si­került beállítania a női 100 méteres síkfutás világcsúcsát. Akkortól ötödmagával az amerikai Tyusszal, a tajvani Ti Csenggel, valamint az NDK-beli Stecherrel és Stropahllal vezette a legjob­bak listáját. Ki segített Szerebijanszkajának? Jekatyerina Szerebrjanszkaja pályafutása betetőzéseként kilencvenhatban győzött az atlantai olimpián ritmikus sportgimnasztikában. Az uk­rán sportoló - korábban volt világ- és Európa-bajnok is - tavaly, huszonegy évesen be­fejezte a versenyzést. Hazájá­ban nyitott egy modellügy­nökséget, maga is modellkedik. Sportolói sike­reinek fő részese édesanyja, aki edzője és menedzsere egy személyben. Mi kellett még a sikerességhez? „Szerintem sorsszerű, hogy kiből mi lesz. Azt sem lehet megmagyaráz­ni, hogy százezerből ki lesz az a száz, aki eljut az élmezőny közelébe, az meg aztán fő­ként más kezében van, hogy abból a százból ki lesz az az egy, aki nyer. Én úgy hiszem, hogy nekem Isten adta ezt a sikert. A hétköznapi életem­ben korábban is segített a hi­tem. A családom is hívő, de a saját választásom volt, hogy hiszek-e vagy sem. A sport­ban is egyedül voltam, hiába állt mögöttem az édesanyám, a szőnyegre egyedül kellett kilépnem, senkitől sem vár­hattam segítséget. Csak ma­gamtól - és később megérez- tem, hogy Istentől.” Az öregember példamutatása Vereckei Ákos magyar világ- és Európa-bajnok kajakos Ausztráliában élte át az alábbi történetet: „Tíz kilo­métert eveztünk időre. Négy kilométer után vízisísek meg -motorosok bukkantak fel a folyón, hatalmas hullámve­résben. Már úgy éreztem, végem van, legszívesebben kiszáll­tam volna a hajóból. S ekkor jött velem szemben egy sza­kállas, ősz hajú öregember, szájában a vízszívó szállal. Látta, hogy kínlódom, le­csaptam a lapátot, s ő csak ennyit mondott: »Folytasd!« Mit mondjak? Nagyon feldo­bott ez az egyetlen szó. Hisz ő adott példát.” Gabelich volt az első Tudják-e, hogy kinek sikerült először autóval egy óra alatt tel­jesítenie a mágikus ezer kilomé­tert? Nos, az amerikai úriem­bert Gary Gabelichnek hívják, és nagy tettét 1970. október 23-án hajtotta végre. Blue Fiamé (Kék Láng) nevű, 11,3 méter hosszú, folyékony üzemanyaggal és ra­kétamotorral hajtott autójával. A csúcsteljesítmény színhelye az egyesült államokbeli Nagy- Sóstó partvidéke volt, ahol egy óra alatt 1001,667 kilométert hajtott le. Az ötszörös bajnok névváltozatai Josef Koséák kassai hosszútávfutó 1934-ben egyedi csúcsot állított fel: egy versenyidény alatt öt bajnoki címet szerzett. Mégis más miatt vált ismertté. Ko­moly gondjai voltak vezeték­nevének írásával. Ahány új­ságíró megörökítette, annyi­féleképpen. így fordulhatott elő, hogy az ötszörös bajnok a következő nevekkel bukkant fel a sajtó­ban: Koscák, Koscyak, Koscak, Koscák, Kosciak, Rostiak, Koszcsák, Koszciak és Kosczyak. Manapság a szlovák lapok már Koscáknak emlegetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom