Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-04 / 31. szám
1999. augusztus 4. Háttér Ameddig én ebben a székben ülök, 1956 nem ismétlődhet meg - mondta Gorbacsov 1989 tavaszán Németh Miklósnak „Irodámban döntöttünk a határnyitásról” Helmut Kohl kancellár a biztonság kedvéért felhívta Gorbacsovot, mit szól a határnyitáshoz. Archív felvételek A magyarországi első szabad választások előtti utolsó magyar kormány miniszterelnökéről, Németh Miklósról a honi sajtó többször is felröppentette a hírt, hogy hazatér, és újból szerepet vállal a nagypolitikában. A Magyar Hírlap nemrég terjedelmes interjút készített a volt kormányfővel, aki jelenleg a londoni székhelyű Európai Beruházási és Fejlesztési Bank alelnöke; Némeh úgy fogalmazott: hazatérése egyelőre nem időszerű. „Soha nem zárkóztam el egyetlen kihívás elől sem, eljöhet az idő, amikor gondosan mérlegelve dönteni fogok, de azt először a bank vezetésével közlöm, nem a magyar sajtón keresztül fogom megüzenni. Hogy mikor, az még sok feltételtől függ”- nyilatkozta. A lap azt is firtatta, hogy a legfelsőbb pártvezetés tagjaként párttagságát miként tudta összeegyeztetni azzal, hogy eredetileg papnak készült, és párttagként egyházi esküvője volt. „Én vállalom a párttagságomat az MSZP- ben, mert állítom: ha mi és a hozzánk hasonlók nem lettek volna benne, és nem dolgoztunk volna - sokszor a reménytelenség határán is - elszántan azon, hogy egyszer eljöjjön az, ami ma Magyarországon történik, akkor más történelmet írnánk itt és Európában is. Ezt ne vegyék dicsekvésnek, mert ez áll tőlem a legtávolabb. Tévedtem és hibáztam, de tisztességtelen, rossz szándék soha nem vezérelt.” A beszélgetés további részében a magyar-osztrák határnyitás körülményeiről esett szó, amelyről a mai napig sokféle mendemonda kering. Németh Miklós elmondta, hogy az erre vonatkozó döntés az ő dolgozószobájában született meg, több felelős beosztású tisztviselő jelenlétében. „Miután a döntésnek nemzetközi jogi, külpolitikai, belpolitikai ösz- szefüggései voltak, hivatalból jelen volt Horn Gyula külügyminiszter, Horváth István belügyminiszter; Kulcsár Kálmán igazságügyminisztert, aki külföldön tartózkodott, az államtitkára helyettesítette.” Németh cáfolta Mark Palmer korábbi budapesti USA-nagykövet állítását, aki úgy fogalmazott, hogy Horn Gyula hosszabb vívódás után hozta meg a döntést. Nem az ő döntése volt, de ő is részt vett benne - mondta Németh. A következő kérdés így hangzott: „A köztudatban Horn Gyula érdemeként rögzült ez a döntés, és ő meg is tett mindent ennek az érdekében. Nem zavarta?” Németh Miklós így válaszolt: „Méltatlannak, kisstílűnek éreztem volna. De ha már rákérdezett, elmondom, hogy miután a döntés megszületett, a bonni nagykövetünkön keresztül sürgős találkozót kértem Kohl kancellártól. Pár nappal később, augusztus 25-én Horn Gyulával, a két tanácsadómmal kiutaztunk, majd csatlakozott hozzánk Horváth István bonni nagykövet. A kölni amerikai katonai repülőtérről a szövetségi határőrség helikopterével vittek bennünket teljes titoktartás mellett a gymnichi kastélyba, ahol a lényegi tárgyalásokon Kohl kancellár, Genscher külügyminiszter, Horn Gyula, jómagam és a tolmács vett részt, és senki sem jegyzetelt. Mégis abban a könyvben, ami 1996 karácsonyán jelent meg, s amit Kohl kancellár naplója alapján két újságíró szerkesztett, szó szerint visszacsengtek az akkor és ott elhangzott mondatok.” A kérdésre, hogy lehallgatták vagy rögzítették-e a beszélgetést, azt felelte, ő ezt nem állíthatja, de ebben a könyvben, ami magyarul is megjelent, olvasható a tárgyalások, majd az azokat követő fejlemények hiteles története. Németh Miklós bevallotta, hogy talált benne számára is meglepő dolgokat. „Például ebből tudtam meg, hogy a mi távozásunk után Kohl felhívta Gorbacsovot. Ez azért volt számomra újdonság, mert ő ugyan többször megkérdezte tőlem, hogy egyeztettem-e a döntésünket Moszkvával, és Gorbacsov tud-e szándékunkról, Kohl többször is megkérdezte, egyeztettük-e döntésünket Moszkvával. de a nemleges válaszom eszerint nem nyugtatta meg. Gorbacsov- ról ugyan közismert volt, hogy teljes mellszélességgel támogatta a magyarországi reformokat, de azt nem lehetett tudni, mekkora az ő szava, súlya a szovjet államvezetésben, különösen a katonai körökben. S miután Magyarországon akkor még 80 ezer fős szovjet katonai alakulat állomásozott, nem lehetett pontosan kiszámítani, mi lesz Moszkva reakciója, ha az NDK-s németek előtt megnyitjuk a nyugati határt. Ennek ellenére ahányszor csak Kohl erre rákérdezett, azt válaszoltam: nem egyeztettem Gorba- csowal.” Miért bízott Budapest abban, hogy a Kreml passzívan fogja tudomásul venni a határnyitást? Németh Miklós elmondta, a kormánytagok közül is csak kevesek tudtak arról, hogy 1989 márciusában - s itt külön felhívta a figyelmet az időpontra - miről beszélt Gorbacsowal. „Egyrészt arról, hogy bár még nem tudom, mikor és hogyan, de mi többpártrendszert, szabad választásokat akarunk Magyarországon. Az érdekelt, mi a válasza a kérdésre: ha az MSZP vagy megreformált utódpártja az első szabad választásokon kikerül a hatalomból, a szovjetek beavatkoznak-e. Gorbacsov a szék karfájára csapott, és határozottan, habozás nélkül azt mondta: »Ameddig én ebben a székben ülök, 1956 nem ismétlődhet meg.« Ez a kijelentés nagyon fontos része, kiindulási alapja lett későbbi lépéseinknek. Erre és más kijelentéseire alapozva nem is tájékoztattuk arról, hogy döntöttünk a határnyitásról. Kohl kancellár, aki nálam jóval tapasztaltabb politikus volt, biztos, ami biztos, felhívta Gorbacsovot, és megkérdezte, tá- mogatja-e döntésünket. Gorbacsov egy ideig hallgatott, majd azt felelte: » A magyarok jó embereké Se többet, se kevesebbet. Kohl ebből megértette, hogy mi nem felelőtlenül játszadozunk a tűzzel, és biztosak voltunk abban, hogy Moszkva passzívan, de az áldását adja. Ha már itt tartunk, el kell mondani, hogy azon a márciusi moszkvai látogatásomon szó esett még a Magyarországra telepített és nagyon sokáig tagadott szovjet atomtöltetű rakéták és a szovjet csapatok kivonásáról is.” Németh beismerte, hogy a miniszterelnöki eskütétel után pár héttel tudta csak meg, hogy orosz atomrakéták vannak az országban. Szerinte Gorbacsov nyugodtan reagált, és ígérte: kellő komolysággal fogják kezelni mind a két kérdést. „Ennek az lett az eredménye, hogy az atomtöltetű rakétákat 1989 szeptemberében kivonták, és levélben értesítettek, hogy a magyar honvédség átveheti a területet. Majd pedig az 1990-es választások előtt pár héttel Horn Gyula Sevardnadzéval aláírta a csapatkivonásról szóló jegyzőkönyvet. De erről soha nem beszéltem senkivel, és még sok minden másról sem. Miért? Mert itt egy ország és egy nép vizsgázott, s az, hogy éppen ki van abban a pozícióban, aki meghozza és ellenjegyzi a döntést, az a történelem szempontjából sokkal lényegtelenebb. ” Forrás: Magyar Hírlap „Érdekelt Gorbacsov válasza a kérdésre: beavatkoznak-e, ha a szabad választások nyomán az MSZP kikerülne a hatalomból.” Közelkép Németh Miklós Monokon született, 51 éves. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után tanársegéd az egyetemen, közben tíz hónapig IREX-ösztöndíjas az USA- ban, a Harvard Egyetemen. 1977 és 81 között az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese. 1981-től az MSZP gazdaságpolitikai osztályán dolgozik, különböző beosztásokban. 1987- től a párt központi bizottságának legfiatalabb titkára, 1988-89-ben a politikai bizottság tagja. 1988 őszétől 1990 tavaszáig miniszterelnök, majd néhány hónapig független országgyűlési képviselő. 1991-től a londoni székhelyű Európai Beruházási és Fejlesztési Bank alelnöke. Felesége közgazdász, idősebbik fia tavaly Edinburgban végzett az egyetemen, és Budapesten dolgozik, fiatalabb fia még Oxfordban tanul. Ciprus A kettészelt sziget Detnirel török államfő nemrégiben felhívással fordult a nemzetközi közösséghez, hogy az államok ismerjék el az Északciprusi Török Köztársaságot. Az apropó: július végén volt negyedszázada annak, hogy a török csapatok megszállták Ciprus egy részét. Az 1967 óta uralmon lévő görög katonai junta 1974. július 15-én államcsínyt szerveztetett Cipruson. A végrehajtók a görög tisztek vezette Ciprusi Nemzeti Gárda tagjai voltak. A pucs- csisták el akarták tenni láb alól Makariosz érseket, a szigetország elnökét, s egyesíteni akarták Ciprust Görögországgal. A Ioannidesz és Papadopulosz tábornokok mögött felsorakozott és egyre gyűlöltebb görögországi „fekete ezredesek” ugyanis valamiféle „ragyogó külpolitikai tettel” akarták megmenteni diktatúrájukat. Az összeesküvők villámakciója azonban kudarcot vallott. Bár rommá lőtték az elnöki palotát, Makariosz hívei, elsősorban az elnöki testőrgárdisták kitartottak, hősiesen védekeztek. A felkelők elfoglalták a rádiót, és többször közleményt sugároztak Makariosz állítólagos haláláról. De Makariosznak sikerült elmenekülnie, s Akrotiri angol támasz- pontján menedékre talált. Ekkor nyolc órán át az athéni junta embere, Nikosz Szampszon szélsőjobboldali újságíró bitorolta a köztársasági elnök tisztét. Az ezredesek bábelnöke korábban az angol-, majd Makariosz-eUenes EOKA terrorszervezet leszámolóembere volt, a britek 1957-ben halálra ítélték a hírhedt terroristát. Az államcsínyt véres törökellenes kilengések, kegyetlenkedések kísérték, de a görögök közül is mintegy kétszázan estek áldozatul a puccsisták bosszúhadjáratának. Makariosz London érintésével gyorsan eljutott New Yorkba, ahol a BT július 19-i ülésén azzal vádolta az athéni juntát, hogy agressziót követett el az ENSZ egyik, 1960 óta független tagállama ellen. A puccs több részlete máig tisztázatlan. Washingtont akkoriban teljesen lefoglalta a Watergateügy, a kisujját sem mozdította, hogy megakadályozza az ezredesek ciprusi hatalomátvételét. Tétlenségéhez némelyek szerint talán az is hozzájárult, hogy gyanakvással figyelte Makariosznak az el nem kötelezettek mozgalmában játszott szerepét. A puccs idején Denktas ciprusi török vezető katonai közbelépésre szólította fel Nagy-Britanniát és Törökországot mint olyan államokat, amelyek Görögországgal együtt szerződésekben szavatolták Ciprus függedenségét. Arra hivatkozva, hogy Anglia nem volt hajlandó cselekedni, Bülent Ecevit kormányfő július 20-án elrendelte a török fegyveres erők ciprusi partraszállását. A törökök három nap alatt elfoglalták a sziget 27 százalékát. Süleyman Demirel török államfő TA SR/EPA Megbukott az athéni junta, ni- cosiai bábjai is megbuktak. A genfi megállapodások ellenére a török haderő folytatta támadását, és augusztus 15-éig birtokába vette a sziget 37 százalékát. A török katonaság ke- gyetlenkedett, az invázió során 1800 ember nyomtalanul eltűnt. A török hadsereg északról elűzött 200 000 ciprusi görögöt, és betelepített 100 000 anatóliai törököt. Északon jelenleg is 30 ezer török katona állomásozik. A BT éppúgy elítélte a török katonai akciót, mint az Észak-ciprusi Török Köztársaság egyoldalú kikiáltását 1983-ban. Ézt a „köztársaságot” Ankara kivételével egyeden más állam sem ismerte el. Ciprus újraegyesítéséről azóta is csak tárgyalnak. (m)
