Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-04 / 31. szám
Modern élet 1999. augusztus 4. A pénzbehajtókat már csak egy hajszál választja el attól, hogy bekerüljenek a körbe Amatőr bérgyilkosok A bérgyilkosok ma még többnyire külföldiek, de csak idő kérdése, hogy a honi „vállalkozók” is megjelenjenek. Archív felvétel Mindenki segítőkész testvérnek gondolná Tizenkét éves anya A hazai bérgyilkosok még nem profik. Nem szűnő áhítattal lessük Colombo hadnagyot, ha a bűnügyi sorozatok épp aktuális részeként az ő kopott ballonos, esetlen figuráját hozza a szobánkba a képernyő. Borotvaéles logikáját úgy bámuljuk, mint gyerek a karácsonyfát, s családtagok elnéző vigyorral figyelik, amint olykor fel is kurjant az ember: hát egy tollpihéből rájött, ki a gyilkos, a minde- nit neki! Utólag persze már könnyű okosnak lenni, de tegyük fel, hogy azon frissiben tárul elénk egy vértől lucskos gyilkosság, amelynek hátterében - első nekifutásra is - van bőven ármány, szerelem, bosszú meg minden, és vajon ki képes aprólékos munkával, következtetéssel, a „tollpihére” is ügyelve kibogozni a keresztbe-kasul fonódott szálakat? Szemléltetésül elevenítsük fel az Andres Matthias-ügyet. Andres Matthias német állampolgár, lokál- és panziótulajdonos hat alkalommal kötött házasságot, minden esetben nála jóval fiatalabb nőkkel. Házasságai sorra tönkrementek, beteges féltékenysége miatt. A magyar állampolgárságú Varga Zsuzsannára is a végzet köszöntött a jó parti képében, bár ezt jó ideig senki a világon nem sejthette, hiszen Matthias minden ingatlan vagyonát, összes gépkocsiját is legfrissebb asszonyára íratta. Azért nem egészen önzetlenül: Németországban teljesen eladósodott, adóhátraléka és különféle pénzügyi biztosítási manipulációi miatt könnyen elveszíthette volna mindenét. Csakhogy idővel ez a házasság is megromlott, Varga Zsuzsanna többször is hazaköltözött az édesanyjához, s volt olyan könnyelmű, hogy azt a kijelentést tegye: ha akarná, börtönbe juttathatná a férjét. Matthias tehát elhatározta, hogy megöleti az asz- szonyt. Talált is alkalmas alanyt a munkára: egy németországi menekülttáborban megismert férfi „ajánlólevelével” jutott a budapesti Vass Jánosig. Először csak azt kérte tőle, lopja el a felesége kocsiját. Térképet is rajzolt megbízottjának, bejelölve rajta a saját és anyósa házát, sőt az ajtókat, ablakokat, a megközelítési útvonalat is, és lemásoltatta a kocsikulcsot. Hogy a kocsilopáson sikerrel és minden bonyodalom nélkül túlestek, Vass következő feladata az lett, hogy gyújtsa fel az anyósa házát, hadd pusztítsa el a tűz az ott alvókat: feleséget, gyereket, anyóst. Ez már nem úgy alakult, ahogyan eltervezték. Az anyós és a gyerek kimenekültek az égő házból, az asszony aznap éjjel otthon sem volt. Ekkor lett aktuális a feleség sósavval való leöntetése. Elvégre ha már szeretőt tart, megérdemli ugyebár, hogy torz legyen az arca... Vass ezt nem hajtotta végre, kibúvót keresett, de ha a bosszú gépezete beindul, nemigen áll meg magától: Vass újabb munkája az anyós udvarán lévő épület és a szomszédos épülő étterem fel- robbantása volt. A melléképület le is égett. Az eset után Matthias már határozottan követelte, hogy a feleségét meg kell ölni. Vass ekkor robbanószerkezetet konstruált az asszony kocsijába - nem igazán profi módon, Matthiasnénak haja szála sem görbült meg. A gyilkosság lebonyolításához végül segítőre is szükség volt: Imrich Szemánra. Szemán- nak nem voltak különösebb skrupulu- sai, nem ódzkodott, mint Vass: egy tőrrel, több szúrással, különös kegyetlenséggel 1991. december 5-én megölte az asszonyt, miközben annak kisgyereke a történtekről mit sem sejtve az igazak álmát aludta. A számos apró részletről e helyt természetesen nem áll módunkban beszámolni, de talán a leírtakból is kiderült, hogy a gyilkossági ügyek felgöngyölítése nem holdfényes séta egy japán kertben. Az iménti eset történetesen bérgyilkosság volt. Ez a kifejezés ugyan „magánhasználatra” szól, hiszen ilyen minősítést a büntetőjog nem tartalmaz - de azért van belőle jócskán. A bérgyilkosok ma még többnyire külföldiek. „Igazi” hazai bérgyilkosok, akik az alvilágban közismertek, hogy „ez ennyiért lenne hajlandó” - egyelőre nincsenek. Viszont a pénzbehajtókat már csak egy hajszál választja el attól, hogy bekerüljenek a körbe. S a rendőrök jól tudják, csak idő kérdése, hogy honi vállalkozók is megjelenjenek, jól megtanult, kifinomult módszerekkel a bérgyilkosok piacán. K. E. Jane, aki tizenkét évesen adott életet Sara nevű lányának, nem távoli, elmaradott országban él, hanem az angliai Poole-ban, s a mosolygós kislány még csak nem is liliomtiprónak az áldozata, hiszen gyermekének apja mindössze egy évvel idősebb nála. Poole környékén nyugalmas az élet, így a gyerekek az iskolai teendők után szabadon kóborolhatnak, játszhatnak a mezőn. Az akkor tizenegy éves kislány ott kezdett „tiltott játékba” tizenkét éves iskolatársával. Jane, aki sosem mutatott az átlagosnál nagyobb érdeklődést a fiúk iránt, derűs, nyugodt gyerek volt. Jól tanult, semmilyen nagyobb lelki megrázkódtatás nem érte. Egészen addig, míg egy napon hasát fájlalva, könnyes szemmel fordult édesanyjához. Az anyuka - vakbélgyulladástól tartva - azonnal a helyi kórházba vitte lányát. Az orvosok rögtön rájöttek, hogy mi az igazi oka a hasfájásnak. „Asszonyom, üljön le és legyen erős! - mondták. - Szó sincs vakbélgyulladásról. A lánya gyermeket vár, a nyolcadik hónapban van.” Jane levegő után kapkodó mamája nem tehetett mást, mint elfogadta a valóságot. Lánya, tekintettel az életkorára, nem tudott volna természetes úton szülni, így a kórházba szállítás után öt nappal tökéletesen sikerült császármetszéssel háromezer-kétszáz grammos kislánynak adott életet. A fiatal nagyszülők egyszerre sírtak örömükben és bánatukban. Egyrészt boldogan fogadták a kis jövevényt, másrészt bűntudatuk volt, mert nem voltak elég elővigyázatosak, és nem vették észre, hogy lányuk állapotos. „Jane mindig kissé duci volt - meséli az anyuka. - Szeret bő szoknyákat, blúzokat, két mérettel nagyobb pólókat hordani. Eszünkbe se jutott terhességre gyanakodni. Különben sem tűnt érettebnek kortársainál.” Nagy-Britanniában senki nem mert vádaskodni vagy felelőden- nek nevezni Jane szüleit. Már csak azért sem, mertazúj- donsült nagyszülők a kis unokát nagy szeretettel fogadták. „Mindenben segíteni fogjuk Jane-t - jelentette ki a harminchat éves nagymama és a nyegy- venesztendős nagypapa. - Nem fogjuk magukra hagyni őket egyeden pillanatra sem. Derék nagyszülőkként fogunk a kis Sarával törődni.”A tizenhárom éves fiút, aki nem is tudta, hogy apa lett,senkinem akarta belekeverni az ügybe vagy felelősségre vonni, így az újszülött Sarának nincs papája, csak anyukája, és két nagyon fiatal nagyszülője. A babakocsit toló Jane-t mindenki segítőkész testvérnek gondolná. Ő azonban egy percig sem titkolja, hogy gyermekét tologálja. Nem fél elmondani az igazságot, sőt nagyon büszke a kislányára. A tizenkét éves Jane sétálni viszi kislányát. Archív felvétel Térképet is rajzolt megbízottjának, bejelölve rajta a saját és anyósa házát. A gyilkosság lebonyolításához végül segítőre is szükség volt: Imrich Szemánra. A tizenhárom éves fiút nem akarták belekeverni, nem is tudta, hogy apa lett. NAPSÜTÉS, PÉNZESŐ - NYÁR '99 Nyerje vissza üdülésének árát az Új Szó és a Vasárnap segítségével Minden héten 10 000 korona vár Önre! Szerkesztőségünk az idei nyár forró napjaira is izgalmas játékot kínál minden kedves olvasójának. Játékunk augusztus végéig tart, melynek során minden héten 10 000 koronát nyer egy olvasónk, végül pedig kisorsoljuk a fődíjat, ameíy 20 000 korona készpénz lesz. A nyolc hét során az Új Szó minden számának 3. és a Vasárnap 5. oldalán egy-egyjá- tékszelvényt találnak. A kivágott szelvényeket (az Új Szó 6 és a Vasárnap 1 szelvényét, tehát összesen 7-et) ragasszák fel egy postai levelezőlapra, és a következő hét hétfőjén küldjék el szerkesztőségünk címére. A nyertes nevét minden héten az Új Szó csütörtöki számában, illetve a következő heti Vasárnapban közöljük. Minden levelezőlap bekerül a fődíj sorsolásába, tehát a folyamatosan játszó olvasóink nyerési esélye a legnagyobb. Nyerési lehetőségét növeli, ha több levelezőlapot ad postára. A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremények összegéből 15 % jövedelemadót vonunk le. Játékunk harmadik fordulójába július huszonhetedikéig 3642 olvasó kapcsolódott be. A harmadik hét szerencsés nyertese Horváth Erzsébet pozsonyi olvasónk. A10 000 koronás nyereményhez gratulálunk! Mozaik ból - menet közben - a gyerek hirtelen kicsúszott, édesanyja az utolsó pillanatban a karjánál fogva kapta el. A kislány ott lebegett a szakadék fölött. „Nem bírom tovább. Isten veled, mama” - nyöszörögte, de az anya nem adta fel. Ujjai görcsösen markolták a gyerek egyre er- nyedő kezét. Nem emlékezett már arra a pillanatra, amikor a helikopteren érkező hegyimentők beemelték mellé a rémülettől félholt gyermeket. Ezt a kirándulást ép bőrrel megúszták, de amíg élnek, emlékezni fognak rá. Lángoló meglepetés Csak semmi pánik, a jelenet nem egy katasztrófafilmből származik! Egy francia bankhálózat leleményes vezetői ugyanis azt ödötték ki, hogy kerülik a hagyományos megoldásokat három új bankjuk megnyitásakor. Ezért szerződtettek egy utcai színjátszó csoportot, s az az emeled ablakon majdnem kipottyanó, lángoló autó hát- borzongató látványával „kedveskedett” a járókelőknek. Akik remélhetőleg özönleni fognak az új bankokba. Küzdelem az életért A legősibb ösztönből fakadó anyai szeretet vészhelyzetben emberfelettivé képes sokszorozni a nők erejét. Szinte hihe- tetíen az alábbi eset. Hőse egy harminchárom éves belga asz- szony, aki alpesi sítúrára ment hétéves kislányával. A felvonó-
