Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-08-04 / 31. szám

Politika 1999. augusztus 4. Az MKP a napokban megvonja a kilenc hónapos kormányzás mérlegét Értékelnek és maradnak? A kolumbiai fővárostól mintegy száz kilométerre lévő Tolemaido katonai támaszponton folyikannaka különleges drogellenes katonai alakulatnak a kiképzése, amelyet hamarosan bevetnek a helyi kábítószer-maffia el­len. Az egységet a legkorszerűbb fegyverekkel látják el, s kiképzése ame­rikai szakértők bevonásával zajlik. A hatóságok remélik, hogy bevetése hozzájárul az illegális kábítószer-ültetvények eredményesebb felkutatá­sához és a drogüzérek leleplezéséhez. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Dimi Dimov szerint a kisebbségi tanács tagjainak meg sem mutatták a kormányjavaslatot „Megértem a magyarokat, hogy nemmel szavaztak” Vajdaság Az USA figyeli P. Vonyik Erzsébet _________ A négypárti közös kormányzás 259. napján az MKP vezetői beje­lentették: augusztus 5-éig értéke­lik a koalíciós szerződés teljesíté­sét. A pártvezetés döntését azzal indokolták, hogy aggályok merül­tek fel egyes koalíciós partnerek magatartását illetően. Nem ne­vezték meg, de elsősorban a DBP- re gondoltak, ám a másik kettő, az SZDK és a PÉP sem mindig a koa­líciós szerződés szellemében vagy a későbbi íratlan megállapo­dások szerint járt el az MKP irá­nyában. Ékes példa erre az Állami Földalap vezetőjének kinevezése körüli huzavona, vagy akár a nyelvtörvény előkészítése, illetve vitája, hiszen Eubomír Fogas, Milán Knazko és Román Kovác egymást felülmúlva igyekeztek lesöpörni az MKP törvényterve­zetét, a kormánykoalícós hármas MKP-s jóváhagyás nélkül parla­ment elé terjesztett javaslatát pe­dig tovább hígítani. Az MKP nem ezt érdemelte, hiszen az elfogu­latlanul tájékoztató szlovák lapok is elismerik, hogy a legszavatar- tóbb, legmegbízhatóbb koalíciós partnernek bizonyult a közös kor­mányzás hónapjaiban. E hét derekán mérlegre teszik az P. Vonyik Erzsébet Dimi Dimov a Szlovákiai Bolgá­rok Szövetségének elnökeként a bolgár kisebbséget képviseli a kormány kisebbségi tanácsában. Ön a tanács minden ülésén részt vett, így töviről hegyire ismeri a ki­sebbségi nyelvtörvényről a ta­nácsban lezajlott vitát. A bolgár kisebbségnek nem vol­tak rendkívüli követelései, hi­szen a bolgár szláv nyelv, hason­lít a szlovákra, különösebb gond nélkül meg tudjuk magunkat ér­tetni, de elismerjük más kisebb­ségek problémáit és igényeit. A törvény vitájában támogattuk, hogy a tanács tízszázalékos kü­szöböt ajánljon elfogadásra a ki­sebbségi nyelvhasználatot illető­en. A tanács mindvégig kitartott e küszöb mellett? Soha, egyetlen ülésen sem hallot­tam arról, hogy bárki is más kü­szöböt támogatott volna. Akárpá- ti németek is úgy foglaltak állást, hogy nekik ez felelne meg. A többi kisebbségre való tekintettel mi is támogattuk, hogy ez a határ tíz százalék legyen. MKP kormánytisztségeket betöl­tő tagjainak munkáját és az egész kabinet tevékenységét. Bugár Béla pártelnök szerint meg kell vizsgálni a választási ígéretek teljesítését, az egyes kormányta­gok tevékenységét, de foglalkoz­ni kell a közelmúltban megsoka­sodott negatív jelenségekkel és botrányokkal is. Hozzáfűzte: mi­vel nem teljesültek a párt politi­Az MKP kilépése dominóhatást váltana ki. kai elvárásai, átértékelik az MKP kormányzati szerepét is. Ha az MKP a választóinak tett ígéretek szemszögéből vonja meg a kilenc hónapos kormány­zás mérlegét, akkor az első he­lyen pipálhatja ki, hogy még a kormány első száznapos perió­dusában, január 13-án visszaállí­tották a kétnyelvű bizonyítvá­nyokat. Kisiklott viszont az MKP nyelvtörvénytervezete. Ezért a felelősség rá eső részét a pártnak is vállalnia kell, habár sok múlott a koalíciós partnereken is, akik gyakran az ellenzékkel árultak Mi a véleménye a kisebbségi ta­nácsban elfogadott nyelvtörvény­javaslatról? A tanácsban jóváhagyott nyelv­törvénytervezet eleget tett a ma­gyarok és a mi elvárásainknak is. S az a tervezet, melyet az MKP fenntartásai ellenére a három ko­alíciós párt kormányjavaslatként utalt a parlament elé? A kisebbségi tanács meg sem vi­tatta a kisebbségi nyelvtörvény­nek a kormány által a parlament elé terjesztett változatát. Mind­össze Pavol Hamzík miniszterel­nök-helyettes ismertette nagyvo­nalakban a tervezetet, de a kor­mányjavaslat szövegét soha nem kaptuk meg. Úgy került a parlament elé, hogy a kisebbségi tanácsnak nem is állt módjában beletekintenie? Nem, nem kaptuk kézhez. Mit szólt a parlamenti vitához? Csak a sajtóból ismerem, nem akarom kommentálni. De én amellett vagyok, hogy legyünk to­leránsak egymáshoz. Egyébként a kisebbségi tanács élén álló Csáky Pált nagyon toleráns politi­kusnak tartom. Megígérte, hogy egy gyékényen. Az országos ta­nács e hét csütörtökén esedékes ülésén remélhetőleg feltárják és elemzik a kudarc okait, amelyek a gyakran fejvesztett kapkodás­hoz hasonlatos magatartáshoz vezettek. Más „kipipálnivaló” nem nagyon akad, sőt, inkább csúszások tapasztalhatók, akár­csak februárban az oktatási mi­nisztérium nemzetiségi osztá­lyának felállásakor. Hiszen az április végi határidő ellenére még nem látott napvilágot a regi­onális fejlesztési koncepció, márpedig ennek híján aligha jö­het létre a Harna István által fel­ügyelt építésügyi tárcánál a regi­onális fejlesztésért felelős szak­osztály. Holott az MKP program­ja is kiemelt jelentőséget tulajdo­nít az egyes régiók s ezen belül a magyarlakta vidékek fejlesztésé­nek. Az MKP szerint a mérlegvo­násnak következményei lesz­nek: elkerülhetetlen a kabinet át­alakítása, három-négy minisz­tert le kell cserélni, de Bugár Béla szerint nincs ok magyar kor­mánytagok visszahívására, bár megfogalmazása szerint „egyes MKP-s kormánytagok néhány esetben határozottabban léphet­tek volna fel.” A kormányzati munka értékelé­megpróbál támogatást szerezni a Panenská utcai székházunk tatarozásához, ez ügyben már tárgyalt a pénzügyminiszterrel. A bolgár kisebbségvezetőjeként na­gyon jók az együttműködési ta­pasztalataim vele. Mióta ő a ki­sebbségi ügyek felelőse a kor­mányban, a maximumot tette ér­tünk. Sajnálom, hogy a romakér­dés miatt egyesek őt akaiják bűn­baknak kikiáltani, holott ezért nem ő a felelős. Mi a véleménye a leváltását szor­galmazó kezdeményezésről? Alaptalannak tartjuk, ezért mara­dását támogatjuk. A többi kisebb­ség szervezeteivel együtt nyilat­kozatban állunk ki Csáky Pál mel­lett. A romakérdésről az a vélemé­nyem, hogy kirobbantásában má­sok keze van benne. Visszakanyarodva a kisebbségi nyelvtörvényhez: mit szól a parla­ment által elfogadott végleges változathoz? Minden törvényt módosítani le­het idővel. Azok a részek, ame­lyek nem válnak be a gyakorlat­ban, felülvizsgálhatók. Semmi sem történt volna, ha a parlament most nem hagyta volna jóvá. To­sére vonatkozó MKP-bejelentést a sajtó úgy értelmezte, hogy az MKP fontolóra veszi távozását a kormányból. A DBP és az SZDK úgy vélte, az MKP kezdeménye­zésében nincs semmi rendkívüli, a többi kormánypárt is mérleg­vonásra készül, s nem hiszik, hogy ne tudnának megállapodni a magyarokkal a további közös kormányzásban. Duray Miklós Bugár Bélához hasonlóan 50-50 százaléknyi esélyt adott a mara­dásnak, illetve kilépésnek. Két nyomós érv szól a kilépés ellen: dominóhatást váltana ki, és a he­lyi szinteken megszerzett tiszt­ségek elvesztésével is járna. Másfelől a kormány is elveszte­né többségét, hacsak az MKP - feltételekkel - nem menne bele a hallgatólagos támogatásába. De ez rendkívül ingatag politi­kai helyzetet szülne. Az MKP után támadt űrt a kormányban ellenzéki erők, illetve újonnan alakuló pártok is betölthetnék. Ám az MKP aligha vállalja a koc­kázatot, hogy kilépésével lehe­tővé tegye Meciarék esetleges visszatérését. Ha a maradás mellett dönt, pontosan meg kell húzni a határt, meddig mehet el anélkül, hogy elárulná választói érdekeit. vább kellett volna csiszolni, foly­tatni az egyeztetést. De elfogadásán múlik Szlovákia átsorolása az EU-bővítés első kö­rébe. Az Európai Unió sem Csehország- nak, sem Lengyelországnak, sem Bulgáriának nem szabta feltételül ugyanilyen törvény elfogadását. Pedig a cseheknek is voltak gond­jaik a romákkal, tőlük mégsem követelt az Európai Unió speciális intézkedéseket. Változatlanul az a véleményem, hogy a kisebbségi nyelvtörvény elhamarkodottan lett megtárgyalva és elfogadva, tovább kellett volna csiszolni a szakértői tárgyalásokon, keresni kellett volna a kompromisszum lehetőségét. így olyan formát nyerhetett volna, hogy elfogad­ható volna a Szlovákiában élő va­lamennyi kisebbség számára. Biz­tosra veszem, hogy a kormányko­alíció fél év múlva már hajlamos lett volna a kompromisszumokra. A magyar kisebbség szemszögé­ből a törvényt nem tartom elfo­gadhatónak. Mert vajon magyar faluban miért nem lehet magyar nyelven a házasságkötési szertar­tás vagy a temetés? A tízszázalé­kos küszöböt kellett volna tör­vénybe iktatni. Ezt tartották elfo­gadhatónak a kárpáti németek, a ruszinok, az ukránok, a romák és nem utolsósorban a magyarok is. Számítottam arra, hogy a magyar képviselők a törvény ellen szavaz­nak. Ezt tettem volna én is a he­lyükben. A kisebbségi tanács azt is szor­galmazta, hogy Szlovákia írja alá az európai kisebbségi és regioná­lis nyelvek chartáját. Már minden modem európai ál­lam csatiakozott a konvencióhoz, Bulgária régen aláírta. Nem tu­dom, Szlovákia miért ne tehetné meg ugyanezt, hiszen a kormány- programban is szerepel. Milán Knazko szerint nem baj, ha a törvényt úgy fogadják el, hogy nem értenek egyet vele a kisebb­ségek. Knazko miniszter bizottságunk alelnöke is, de egyetlen ülésre sem jött el, csak a helyettesét küldte. A kormánynak figyelem­be kellett volna vennie a kisebbsé­gi tanácsban megfogalmazott vé­leményeket, hiszen a kormány ta­nácsadó szerveként működünk. Ellenkező esetben a tanács mun­kája tulajdonképpen felesleges. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága törvényjavaslatában külön szakaszban fogalmazta meg elvárásait a vajdasági ma­gyarság helyzetének rendezésé­vel kapcsolatban. A törvény fel­szólítaná az USA elnökét arra, hogy ítélje el minden jugoszlá­viai nemzetiség zaklatását, mert ezt rendszerint erőszakos etnikai tisztogatás követi, ezen belül adjon hangot annak, hogy Washingtont aggasztják a ma­gyar kisebbség elleni támadá­sok. Az elnöknek fel kellene szó­lítania külügyminiszterét arra, hogy rendszeresen kísérje figye­lemmel a vajdasági magyarok sorsát, és kérnie kellene az USA NATO-szövetségeseit, hogy a Koszovó jövőjéről rendezendő tárgyalásokon szenteljenek fi­gyelmet a vajdasági magyarok és más kisebbségek sorsának, jogaik érvényesülésének. Az utóbbinál figyelembe kellene venni azt is, hogy a magyar ki­sebbségek milyen jogokat sze­retnének. Nincs új a nap alatt A vajdasági magyarok három- szintűautonómia-koncepciójá- val foglalkozott kétrészes cik­kében a Vecernje Novosti. A lap szerint ez az ötlet nem új, né­hány éve már felmerült. A nem­rég nyilvánosságra került vál­tozatot május közepén foglalta írásba a VMSZ, idézte a lap Józsa László alelnököt, aki sze­rint ezúttal a területi autonó­miára fektetik a hangsúlyt a többségben magyarok lakta te­rületeken. A lap feltette a kér­dést, vajon a vajdasági magya­rok többsége támogatja-e a koncepciót. Majd hozzáfűzi: a hivatalos Budapest és a vajda­sági magyar pártok is fontos­nak tekintik, hogy az ottani magyarság véleményt nyilvá­nítson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom