Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-04 / 31. szám
1999. augusztus 4. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A kormányban a helyünk .Szűcs Béla ______________ A kisebbségi nyelvhasználati törvény szeptemberben hatályba lép, ezzel azonban nem zárult le a probléma. A Magyar Koalíció Pártjában és a magyar közvéleményben tovább folyik a vita, hogy a törvény elfogadása kudarc vagy csak fél vereség. A párt alapos elemzést készít, és politikusai szerint azt is fontolóra veszi, hogy maradjon-e a kormánykoalícióban, amelynek pártjai ígéreteik ellenére sem támogatták a magyarok kompromisszumos javaslatait. Elgondolkoztató az európai politikusok kétes bóloga- tása is. A kormányból való kilépés nem engedhető meg a mai szlovákiai politikai helyzetben. Hiszen minden hivatásos politikus, sőt a tájékozottabb magyar polgár is jól tudja, hogy nemcsak az ellenzéki pártok, hanem a szlovák közvélemény több mint háromnegyede is ellenezte a nyelvtörvény jóváhagyását. Ez viszont alapvetően befolyásolta a koalíciós pártok álláspontját, amelyek a döntő szavazáson nem a kisebbségi érdekek, hanem a szlovák közvélemény elvárásai alapján fogadták el a törvényt. Nincs ebben helyrehozhatatlan tragédia, csupán a fennmaradásunkért vívott állandó küzdelmünkben egy csatát vesztettünk. Azonban továbbra is itt élünk, és folytatjuk a harcot jogainkért. A Magyar Koalíció Pártjának tovább kell szerveznie, irányítania küzdelmünket. Elhamarkodott latolgatás, hogy öt- venszázaléknyi a kormányból való kilépés valószínűsége, hiszen éppen erre lesnek az ellenzékiek és a „ficóista” típusú hazafiak a kormánykoalícióban. Az önkéntes távozás lenne a legnagyobb baklövés. Ha az MKP távozna a koalícióból, erősödne a magyarelle- nesség, a perifériára szorulnánk. Ez lenne az igazi kudarc. A nyelvtörvény tanulság számunkra, és további küzdelemre ösztönöz bennünket. Bízunk benne, hogy ez a törvény csupán átmeneti döntés, és a demokratikus Európa s a világ a kisebbségi jogok kiteljesedése felé tart. Vendégkommentár Milyen kormányra vairezükség? Marián Lesko __________ Az országoknak, akár az embereknek, szükségük van szerencsés csillagzatra. Például hogy olyan kormányuk legyen, amilyenre az adott pillanatban szükség van. A szlovákiai fejlődés ugyanis azt mutatja, hogy lényeges különbség van aközött, hogy van kormány, és aközött, milyenre volna szükség. Ami legalább akkora különbség, mint amekkora, mondjuk, Bulgária és Románia között van. Két éve mindkét országban reformkormány kerülhetett hatalomra. Azóta Bulgáriában a fejlődés jelei mutatkoznak, Románia még lejjebb csúszott. A két ország közti különbség a kormányukban keresendő. A bolgár kormány a nyilvánosság támogatását kemény és világos program megvalósítására használja. Az eredmény: öt- százalékos gazdasági növekedés. Romániában a széles kormánykoalíció nem tudta magát rászánni a reformokra, s politikai aktivitása a koalíciós pártok közötti harcokban merül ki. A termelés öt százalékkal visszaesett, a külföldi támogatás megtorpant. Ha nem történik valami előreláthatat- lan, a bolgár kormánynak nagy az esélye, hogy a következő választásokat is megnyeri. A romániai reformerek esetében ez az esély minimális, és valószínű a bukott rezsim visszatérése. A példa Szlovákia számára is figyelmeztető. Kilenc hónap után úgy látszik, hogy a kormány inkább a román minta szerint uralkodik, mint a bolgár szerint. A közvélemény-kutatás pedig azt mutatja, hogy növekszik a bukott rezsim választási esélye. Nyilvánvalóan nem elég tehát, ha egy kormány nem olyan katasztrofálisan rossz, mint az előző, hanem jó kormány kell az országnak. Bulgáriával ellentétben Szlovákiának kilenc hónapig nem ilyen kormánya volt. A szerző a Sme napilap kommentátora. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Alig léptem ki a házból az udvarra, elvágódtam egy tyúkszaron. Ha meggondolom, az emberiségnek ez kis lépés volt, de nekem nagy... Rajz: MS-Rencín Húzd meg, ereszd meg - de lehet, hogy szakadni fog... Mindig rajtunk múljon az ország stabilitása? Kövesdi A szlovákiai magyar társadalomban sokan csalódásként élik meg a magyar képviselők kormányban vállalt eddigi szereplését. Ami igaz, igaz, nem lehet sikertörténetként elkönyvelni az elmúlt kilenc hónapot, hiszen sok minden nem az elképzeléseink szerint alakult. Ugyanakkor szlovák vélemények szerint is éppen az MKP a kormánykoalíció legstabilabb eleme, s a kormányból való esetleges kilépéO Maradni kell a kormányban. e Ki kell lépni. se felbillentené az amúgy is kényes egyensúlyt. Kérdés, mennyit áldozhat fel még a magyar képviselet az ország stabilitásának oltárán anélkül, hogy szembefordulna nemzeti közösségének érdekeivel. Ma- radjon-e egy olyan kormányban, amely ugyanezt a célt - az ország stabilitását - mintha kevésbé venné komolyan, vagy vonuljon ki? A pártvezetők eddig elhangzott nyilatkozatai felemásak. Bárhogy lép is a párt vezetősége, a felelősség óriási... Lanstyák István egyetemi oktató: Q A Számomra nagy csalódást okozott az MKP politizálása. Gondolok elsősorban a kisebbségi nyelvhasználati törvényre, amelynek milyenségéért az MKP-t terheli a felelősség. Amikor januárban- februárban még lett volna lehetőség a Mészáros Lajos által kidolgozott tervezet elfogadtatására, illetve annak külföldi véleményezésére, akkor politikusaink huszadrangú teendőkkel voltak elfoglalva. Ezek után természetes következményként jött a kapkodás, a rögtönzés, pedig az eredeti tervezet nagyon jó volt, s ha arra a külföld pozitívan reagált volna, el lehetett volna fogadtatni. Ennek ellenére nem tudom megítélni, hogy maradjon-e az MKP a kormányban, hiszen ez nem csak annak a kérdése, hogy sikeresen politizált-e vagy sem. Az MKP kormányban maradását tágabb összefüggésbe kell helyezni, ezen is múlik az ország stabilitása. Gyurgyík László szociológus: a Kisebbségi társadalmunk ™ egyik jellemzője, hogy a hirtelen bekövetkező pozitív változásoknak a valódi tartalmából is többet olvas ki. Hasonló helyzetben vagyunk most is az MKP kormányba lépése után, mivel a szlovákiai társadalom nagyobbik része a meciariz- musra mondott nemet, ám ez nem jelentette automatikusan a nemzeti közösségek iránti pozitív elmozdulást is. Ebből adódik a probléma, hogy két különböző pozícióból próbál a szlovákiai magyar és a szlovák politikai elit egymással párbeszédet folytatni, s következésképp az eredmény is az, amit tapasztalunk. Ezért egy ilyen meghatározó döntés előtt az MKP-nek mindenképpen tisztáznia kell azokat az alapvető programpontokat, amelyek teljesítése esetén vállalni tudja a kormányban maradást. Mészáros András tanszékvezető egyetemi tanár: a a Kölcsönözve politiku- ^ ™ saink kedvenc frázisát: no comment. Soóky László költő, publicista: a Nem tartom ésszerűnek, ^ hogy az MKP olyan kormánykoalícióban vegyen részt, amely foggal-körömmel ragaszkodik a Benes- dekrétumokhoz vagy a kassai kormányprogramhoz. Ezeket a kérdéseket a kormányba lépéskor kellett volna tisztázni, s feltételül kellett volna szabni az eltörlésüket. Egy józanul gondolkodó politikusnak látnia kell, mi a következménye a be- és kilépésnek. Ráadásul ennek a kérdésnek olyan vetülete is van, hogy a Magyar Koalíció Pártja egy csomó magyar embert hivatalba juttatott, akik a kilépés után állás nélkül maradnának. Ennek ellenére még mindig jobb lenne most kilépni a kormányból, mint két hónap múlva, amikor majd harminc százalékos lesz a munkanélküliség, s amikor úgy fog festeni a dolog, akár a második világháborúból való magyar kiugrás. Olvasói levél Miért félnek tőlünk? Ezt a pár sort azért írom, mert megérintett Szigeti Lászlónak a Vasárnapban nemrég közölt cikke: Oly nehéz felfogni? Nagyon nehéz olyanoknak, akik az intelligenciától nagyon messze járnak, és nem értik meg azt, amit a németek már akkor megértettek, amikor még „NDK” volt, mert én ott jártam a hetvenes évek elején, és akkor is azok a városnévtáblák voltak, mint most. Ez már több mint huszonöt évvel ezelőtt is így volt. Érdemes megfigyelni, mire képes egy kis nép közössége, ha összefog. Emlékszem, hogy akkor is ki volt írva: Bautzen-Budysin. Csak azt nem tudom, miért félnek tőlünk. Mi, magyarok olyan rosz- szak vagyunk? Nekünk nem lehet hinni? Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvasták. A németek miért nem félnek a kisebbségtől, talán mert más ésszel bírnak? Sőt, örülnek, hogy országukban más kultúra is létezik! UBM, Szene Hol tudna élni, ha a szülőföldjén nem? Szeretnék válaszolni a Vasárnapban június 30-án megjelent olvasói levélre, az „Ötven év múlva nem lesz magyar” írójának. Azt írja, hogy neki nem jó itt élni a szülőföldjén. Hát én nem tudom, hogy az ilyen gerinctelen, gyáva ember hol tudna élni, s hol érezné jól magát, ha még a szülőföldjén sem. Tévedés, hogy az albánoknak nem jó Koszovóban, különben nem mennének haza. Bizonyára rájöttek, hogy a szülőföld szeretete mindennél fontosabb, s csak otthon érezhetik magukat a szülőföldjükön. S még valami: van öntudatuk, amit a levélíró nem mondhat el magáról. S azt, hogy valaki szégyelli az anyanyelvét, és már másnak vallja magát, mint a szülei, az részben a szülő hibájának is tudható. Ha a levélírón múlna, még 50 év sem kellene, és nem lenne itt magyar. Szerencsére nem mindenki gondolkodik így. Van, aki kiáll a nemzetisége mellett. A másságot tisztelni kell, ha az illető becsületes, de miért kell szégyenkezni, ha valaki magyar? Csak azért, mert magyar, ha becsületes? Szégyenkezzen az, aki csal, lop vagy gyilkol. És még valami: ha valaki mond vagy leír valamit, merje azt vállalni a nyilvánosság előtt is! Bodor Tünde, Magyarhegymeg
