Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-28 / 30. szám
Politika 1999.július 28. 3 A közvéleménnyel sem sikerült megértetni, miért van szükség a nyelvtörvényre Az aláírás pedig kötelez KósikAndrea _______________ Vla dimír Meciar az államfőválasztás óta először ismét újságírók elé állt, hogy elmondja, mozgalma „amit csak lehet, megtesz” azért, hogy a kisebbségi nyelvtörvényről népszavazáson döntsék el Szlovákia polgárai: „akarják-e, hogy a szlovák nyelv Szlovákiában megszűnjön létezni mint az egyetlen hivatalos nyelv”. Nem az a lényeges, amit Meciar mond, a baj az, hogy a közvéleménnyel sem sikerült megértetni, miért van szükség a törvényre, azt meg végképp nem, miért nem felel megjelenlegi formájában maguknak a kisebbségeknek. A sajtó feladata volna helyére rakni a dolgokat a többségi nemzet fejében, hogy az megértse: nem valakik ellen, hanem valakikért van a törvény, s nem ádagon felüli, hanem nemzetközi dokumentumokba foglalt jogokról van szó. Meciarék előszeretettel emlegetik példaként Franciaországot - nem véletlenül, hiszen az EBESZ kisebbségi főbiztosának több mint félszáz államban végzett felmérése során a kisebbségi nyelvhasználatról Franciaország egyedüliként tüntette fel, hogy a helyi közigazgatási szervek és a közszolgáltatások területén nem használható a francián kívül más nyelv. Pedig példákért nem kell messzire menni. Szlovéniában a magyarok, illetve olaszok lakta nyelvterületen ez a két nyelv is használható a hivatali érintkezésben, ráadásul az erről szóló törvény az alkalmazottaktól megköveteli az adott kisebbség Jó példákért nem kell nagyon messzire menni. nyelvének ismeretét is. Magyar- országon ugyanez érvényes. Nálunk már az unalomig ismételték a kisebbségi nyelvtörvény mellett érvelők, hogy a jogszabály elfogadását a szlovák alkotmány is előírja - egészen pontosan a 34. cikk 2. bekezdése -, egyesek erről mégsem akarnak tudomást venni. Az is benne van az alkotmányban (11. cikk), hogy emberjogi kérdésekben a nemzetközi dokumentumok előnyt élveznek a hazai törvényekkel szemben. Ugyanaz a Vladimír Meciar látta el kézjegyével 1995. március 19-én a szlovák-magyar alapszerződést, aki most a kisebbségi nyelvtörvény ellen ágál. Az alapszerződésben ez olvasható a kisebbségekkel kapcsolatban: ,Joguk van...a belső jogrenddel és a két Szerződő Fél által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel megegyezően használni anyanyelvűket a hivatalokkal való kapcsolatukban, beleértve a közigazgatást..,”/15. cikk (2)(g)/. A két ország abban is megegyezett, hogy a kisebbségek Jogainak és kötelezettségeinek szabályozása terén az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről elfogadott és a Szerződő Felek által... aláírt „Keretegyezményét” alkalmazzák...” /15. cikk (4) (a)/, valamint az EBESZ emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai találkozójának 1990. június 29-én kelt dokumentumát, az ENSZ Közgyűlése 47/135. számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot és az ET Parlamenti Közgyűlése 1201. (1993) sz. ajánlását/15. cikk (4)(b)/. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezményt Szlovákia 1995. február elsején írta alá, 1995. szeptember 14-én történt meg a ratifikálás, s 1998. február elsején lépett hatályba. Ebben pedig az áll: ,A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által hagyományosan vagy jelentős számban lakott területeken, ha azok a személyek úgy kívánják, és ahol az ilyen kívánság megfelel a valós szükségletnek, a Felek arra törekednek, hogy amennyire lehetséges, olyan feltételeket biztosítsanak, amelyek lehetővé teszik a kisebbségi nyelv használatát, a kisebbség és a közigazgatási hatóságok között” (10. cikk, 2.). Hasonló kitételt találunk az ET Közgyűlésének 1201-es ajánlásában is:, A jelentős mértékben nemzeti kisebbség lakta körzetekben a kisebbséghez tartozó személyek jogosultak anyanyelvűk használatára a közigazgatási szervekkel való érintkezések, valamint a bírósági ésjogügyieljárásoksorán” (7. cikkely, 3.). Ezek a tények, fehéren feketén. Szlovákia pedig elkötelezte magát. Gerhard Schröder német kancellár is fogadta a múlt héten Bonnban Zorán Djindjicset, a Demokrata Párt elnökét és a Szövetség a Változásokért ellenzéki tömörülés egyik vezetőjét. Nyugat-Európábán sokan úgy vélik, a Milosevics-rezsim bukása után az új, demokratikus(abb) szerb kormányzat létrehozásában Djindjics vezető szerepet játszhat. TA SR/EPA Dömötör Ede felvételei Kiss Péntek József, a Jókai Színház igazgatója: olyan előadásokat, amelyekre a közönség magától be akar jönni Fontos a közönségigény, de nem lehet alá menni Malinak István _____________ Két h ete a kassai, ezúttal a komáromi magyar színház újonnan kinevezett igazgatójával beszélgettünk arról, hogy a nemrég visszakapott jogalanyiság után mit tartanak a színház és személy szerint az új direktor legsürgetőbb feladatának. Az első kérdés Kiss Péntek Józsefhez is ugyanaz: Milyen örökség maradt a háromévi intendatúra után? Azáltal, hogy a színházat meg- fosztottákjogalanyiságától, és a vagyona bekerült egy »közös- be«, bizonyos anyagi vonzatok átláthatatlanná váltak. Önállóságunk visszaszerzése azt is jelenti, hogy tovább kell vinnünk egy jelentős, 2,5 milliós adósságot. Erre az évre 12 milliót kértünk, 9,5 milliót kapott a színház; ez megszabja működésünk határait. Az árak, így az előadások költségei egyre magasabbak, vendégrendezőkkel, vendégszínészekkel is dolgozunk, mert részben az is az intendatúra öröksége, hogy állományunk eléggé megcsappant mind az összlétszám, mind a korosztályok szempontjából. Tizenhat színészünk van állandó állományban, ami nagyon kevés. Létszámstop is van: a színháznak maximum 64 alkalmazottja lehet, de már intézzük a bővítést. A komáromi Matesz tájoló színház volt, a Jókai tipikus kőszínház lett, ebben különbözik a Tháliától. Alapítólevelünk szerint tájoló színház vagyunk. Amikor megkaptuk ezt az impozáns épületet, be kellett laknunk, s ekkor indult el az a tendencia, hogy minél több előadást tartsunk Komáromban. De változatlanul fontos feladata a színháznak, hogy a magyarlakta területeken mindenütt játsszon, csak nem olyan számban, mint korábban. Most az arány fordított, a vidéki előadások kb. az egyharmadot teszik ki. Említette a kassaiakat, nekik színpadméretük, technikájuk miatt is könnyebben tájol- tatható produkcióik vannak. Magánvéleményem: ha ilyen nagyszínpadi produkcióra beutaznak vidékről Komáromba a nézők, egészen más színházi miliőbe kerülnek, a látvány szempontjából is másfajta színházi élményben lehet részük, mint ha mi kimegyünk egy kis kultúrház- ba. De vannak előadások, amelyek eleve úgy készülnek, hogy lehessen tájoltatni. Ezzel eljutottunk a közönségigényhez. Kassán az a tapasztalat, hogy a könnyű műfaj iránt van igény. Tény, a közönségigény teljesen a kommersz felé tendál. Szerintem a közönség igényét nem úgy kell kielégíteni, hogy alámegyünk az elvárásnak, mert egy bizonyos nívó alá nem lehet süllyedni. Egy Goldoni-vígjáték, egy Shakespeare-darab is lehet nívós, ugyanakkor szívhez szóló meg szórakoztató. A lényeg: meg kell találnunk az okos egyensúlyt a kettő között, mert a színház olyan műfaj, hogy hétkor felmegy a függöny, és vagy ott ül a közönség, vagy nem. Ha nem ül ott, akkor nincs színház. Miért pályázta meg a színidirektori posztot, mit akar másként csinálni? A Jókai Színház az utóbbi időben rengeteg délelőtti előadást tart, diákbérleteink vannak, s tényleg nagyon fontos, hogy a tanulóifjúság megszeresse a színházat. Ezt az iskolák is igénylik, már megszokták. Magyarországon a diákelőadások is este, legfeljebb délután vannak, nálunk is ilyesmire kellene átállni. Mert az elképzelheteüen, hogy a Jókai - tudom, erős a kifejezés - egy matinészínházzá váljon. Szeretném, ha olyan előadásokat hoznánk létre, amelyekre a közönség magától be akar jönni, a bérletes előadásokon kívül is. Önről mindenki tudta, hogy szinte megszállottan »csinálja« az amatőr színházat, a fiatalok körében a Gimisz produkciói nagyon népszerűek voltak. Most profi színházat kell igazgatnia. Elfogadják kollégának, sőt főnöknek? Az amatőr és a profi színházművészeti végtermék között az az alapvető különbség, hogy az egyiket fizetésért csinálják az emberek. A másik, az amatőr produkció ha minőségi, ha odafigyelnek rá, ugyanúgy igényel előtanulmányokat, előmunkálatokat. A végtermék a fontos, az, hogy milyen hatást gyakorol a nézőre, mennyire felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyektől a színház színházzá válik. Ami a személyemet illeti: kb. 25 éve foglalkozom színházzal, s lehet, hogy az én hibám vagy az én gőgöm, de sosem tettem a kettő között különbséget. Közben hét évig ennek a színháznak voltam az alkalmazottja, a szervezési és propagációs osztályt vezettem, előadások létrehozásában is közreműködtem, díszletet is terveztem, és több darabnak voltam a dramaturgja. Nem érzem azt, hogy tudatlan műkedvelőként jöttem volna ide. Még senki sem éreztetett velem valamihasonlót, igaz, csak pár hete ülök ebben a székben. Mi az a maximum, amit itt egy darabból ki lehet hozni? Voltak olyan produkcióink, pl. a Légy jó mindhalálig, amely száz előadást megért, hasonló volt a Hegedűs a háztetőn. Volt olyan is, amely a színházművészeti ambíció következtében született meg, és bizony tizen- valahány előadás után le kellett venni a műsorról, mert nem tudtuk eladni. A nyelvtörvényről Orbán szerint sajnálatos... A magyar kormányfő a múlt héten Helsinkiben járt, s ott nyilatkozott az MTI-nek a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvényről. Orbán szerint a törvény elfogadása számos olyan kérdést vet fel, amelyeket még a nyár folyamán meg kell válaszolni. A kérdésre, vajon a nyelvtörvény befolyásolhatja-e a Magyarország által az európai integrációs folyamatban Szlovákiának nyújtott támogatást, Orbán kijelentette: ,A magyar kormány nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a szlovákiai nyelvtörvény nem találkozott az érintett kisebbségek egyetértésével.” Úgy vélte, hogy az előző pozsonyi kormány idején elfogadott nyelvvédelmi törvény ellensúlyozására kimódolt kisebbségi nyelvhasználati törvény nem tudja megvédeni a szlovákiai magyarság érdekeit. „Ennek a véleménynek ők maguk is hangot adtak” - tette hozzá. Cseh felmérés Klaus jobb volt Zemannál A csehek többsége úgy véli, hogy a polgári demokrata Václav Klaus jobb miniszterelnök volt, mint a most egy éve kormányzó szociáldemokrata Milos Zeman - derül ki egy múlt heti országos felmérésből. A megkérdezettek 31,7 százaléka Klausra és annak jobbközép kormányára adta voksát, míg 15,3 százalék a Zeman vezette szociáldemokrata kabinetre. Az emberek 37,1 százaléka nem lát lényeges különbséget a két kormány, illetve kormányfő között, 15,3 százalék pedig nem tudott, illetve nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. A Lidové noviny szerint ma már nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás után Csehországnak most van a legrosszabb kormánya. A liberális Mladá fronta Dnes azt állítja, hogy a szociáldemokraták szinte semmit sem tettek a helyzet javulásáért.
