Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-07 / 27. szám

6 1999. július 7. Gazdaság - Hirdetés Figyelő A Nafta Gbely-dosszié Alig emésztettük meg a na­pokban életbe lépett meg­szigorító csomagot, máris itt a következő gazdasági probléma, komoly politikai szósszal leöntve: a Nafta Gbely eladása. Vladimír Poór, a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom egyik jeles képviselője váratla­nul, a kormányt, a Szlovák Gázmüveket és a Nemzeti Vagyonalapot meglepve az amerikai Cinergynek elad­ta az Arad céget, amelynek ékköve a Nafta Gbely és a Nafta Trade. A Nafta Gbely 45,9 százalékát még a Meéiar-kormány idején a Druhá obchodná, addig is­meretlen társaság révén privatizálták, potom 500 millió koronáért, pedig ak­koriban 3,2 milliárd koro­nát ért. Poór legutóbbi hú­zása szabályos földrengést okozott: Mikuláá Dzurinda miniszterelnök a vagyon­alap csúcsvezetőinek levál­tását sürgette, Poórt előze­tes letartóztatásba helyez­ték, a vagyonalap és a gaz­dasági minisztérium egy­másra mutogatott, a gáz­művek magyarázkodott, valamennyi fél sietve alibit talált magának, miközben a stratégiai fontosságú cég külföldi kézbe került. A történet mind szövevénye­sebb, naponta új és új in­formációk látnak napvilá­got, ezért inkább vizsgál­juk meg, mivel is foglalko­zik a Nafta Gbely! A Nafta Gbely szénhidro­gén-kutatással, -termelés­sel és -tárolással foglalko­zik. Szlovákiában évtize­dek óta nem találtak komo­lyabb szénhidrogéntelepet, a létezők gyakorlatilag ki­merültek, illetve a cégnek se pénze, sem szakmai ka­pacitása komoly külföldi koncessziók megszerzésé­hez. Éves kőolajtermelése 50 ezer tonna, földgázter­melése 300 millió köbmé­ter. A Nafta egyetlen ko­moly értéke a Bécsi­medence kitermelt kőolaj­csapdáiban Láb és Gajary környékén kialakított ha­talmas föld alatti földgáz­tárolók, amelyek napi ka­pacitása jelenleg 33 millió köbméter. Ezek a hazai készleteken kívül a tranzit gázvezetéknek köszönhe­tően a nyugati cégek szá­mára is végeznek bértáro­lást, hiszen az országon évente 80 milliárd köbmé­ter földgázt szállítanak ke­resztül. A Nafta 1995-ben 624 millió korona tiszta nyereséget ért el, és beje­lentette, 7,9 milliárd koro­nás beruházással Láb mel­lett 1,25 milliárd köbmé­terre bővíti a tárolókapaci­tást. 1997-re a nyereség 513 millió koronára csök­kent, amit a költségek aránytalan növekedésével indokoltak. A cég hitelei ekkor már 1,6 milliárd ko­ronára rúgtak. Juraj Grebác vezérigazgató ek­kor bejelentette, hogy 2004-ig 30 milliárd koro­nát fektetnek a tárolók bő­vítésébe, és ennek köszön­hetően azok kapacitása 7 milliárd köbméterre nő. Ebből 2-3 milliárd a hazai szükséglet, a többit külföl­di cégek bérelik majd. Ta­valy októberben aztán ki­derült: a cég hitelei már meghaladják a 2,7 milliárd koronát, és problémái van­nak kötelezettségeinek tel­jesítésével. Újabb hiteleket nem tudott felvenni, és az év végére nem végleges adatok szerint 3,8 milliárd- ra nőtt a hitelhegye. Áprilisban sorban jelentek meg a Nafta iránt érdeklő­dő külföldi cégek ajánlatai, a Gaz de Francé például 4 milliárd koronás beruhá­zást ígért. Ennek ellenére Eudovít Cérnák gazdasági miniszter azt nyilatkozta, hogy a Nafta részvényeit a Szlovák Gázmüveknek (SPP) kell adni. Május ele­jén a gazdasági miniszte­rek tanácsa azt ajánlotta a kormánynak, hogy a Nafta döntő részvénycsomagját az SPP és a Nemzeti Va­gyonalap közös cége kapja meg. Ez a terv is kútba esett, ugyanis a kormánydöntés előtt egy nappal Poór a cseh IPB bank közvetítésé­vel eladta a céget az ameri­kai Cinergynek. Azóta pe­dig senki sem tud megálljt parancsolni a fejlemények­nek... (ti, shz) Egy rossz privatizáció indította el a lavinát, miatta veszélybe került a lapterjesztés Összeomolhat a sajtópiac? A PNS gyakorlatilag már alig rendelkezik saját standdal. Somogyi Tibor felvétele Tuba Lajos ________________________ Eg yáltalán nem biztos, hogy ez a lap probléma nélkül jut el a kedves olvasóhoz. A hazai lap- terjesztés mintegy 85 százalé­kát lebonyolító Első Lapterjesz­tő Társaságnál (PNS) július ele­jére olyan viszonyok alakultak ki, amelyek már a sajtószabad­ságot veszélyeztetik. A monopolhelyzetű PNS priva­tizációja évek óta kifejezetten politikai problémaként vetődött fel. A vita elsősorban arról folyt, hogy milyen modellel akadá­lyozható meg a lapterjesztés ki­sajátítása. Ugyanis a magánter­jesztők megjelenése ellenére még mindig az egykori állami monopolcég végzi a terjesztés nagy részét, sőt a napilapok az előfizetők számára kizárólag ezen az úton jutnak el. Az i-re a harmadik Meciar-kormány tette fel a pontot. A rá jellemző módszerrel: először a szintén domináns helyzetű Danu- biaprint lapnyomdát privatizál­ta, majd tavaly februárban Az i-re a harmadik Meciar- kormány tette fel a pontot. ugyanennek a társaságnak oda­adta a PNS-et is. A tulajdonos- váltást a lapok azonnal meg­érezték, mivel az új gazdák egy­szerűen nem fizettek nekik. A mólt év során így 200 millió ko­rona adósság gyűlt össze, és mi­vel az olvasóktól beszedett pénz rendre nem jut el hozzájuk, a legtöbb lap egyik napról a má­sikra él. A kormányváltás után a monopolellenes hivatal úgy döntött, hogy a Danu- biaprint-PNS koncentráció megengedhetetlen, majd pedig a Nemzeti Vagyonalap új veze­tősége erre hivatkozva érvény­telenítette a privatizációs dön­tést. Több hónapos hatalmas huzavona után végül a Nemzeti Vagyonalap elérte, hogy a PNS élére új vezetőség kerüljön, amelyben a legfontosabb lapki­adók képviseltetik magukat. Ez bonyolult tranzakció volt, mivel Smíkék (a PNS volt vezetője) több csapdát is kiépítettek. Pél­dául hiába kobozták el tőlük a részvények 76,5 százalékát, a társaság alapszabályában már benne volt, hogy csak 80 száza­lékkal lehet személyi döntése­ket hozni. Ezt úgy oldották meg, hogy egy banktól, amely­ben a Distipress nevű cég elzá­logosította a Srníkéktől vég­rehajtás útján megszerzett 26,5 százalékos PNS-részvénycso- magját, ezt 40 millió koronáért megvették, hogy így megnyíljon az út a cég rendbetétele előtt. Igor Duric, az új vezérigazgató az első nap megígérte, bogy az új bevételeket már igazságosan szétosztják a kiadók között, az adósság törlesztéséről pedig kü­lön megállapodást kötnek. Már akkor körvonalazódott egy olyan megoldás, hogy a kiadók a hátralék egy részét tőkésítve a PNS részvényeseivé válnának. A kiadók és az újságírók azon­ban korán örültek, hiszen ha­marosan tapasztalhatták, hogy a feketeleves még csak most kö­vetkezik. Peter Hunor, a Nem­zeti Vagyonalap alelnöke az új vezetőség hivatalba lépése nap­ján egyebek között arra figyel­meztetett, hogy Stanislav Srník, a korábbi igazgató nagyon meg­bízhatatlan, ezért még megle­petésekre kell felkészülniük. Sajnos, nagyon hamar igaza lett. Néhány napon belül kide­rült, hogy a PNS már nem ren­delkezik kioszkokkal. Srníkék közel 900 kioszkot tavaly au­gusztusban nevetséges áron el­adtak egy KT Print nevű cég­nek, majd pedig azonnal bérbe is vették tőle. Ma már tudni, hogy a KT Print mögött Iván Kmotrík, az egyetlen konku­rens lapterjesztő, a Mediaprint-Kapa főnöke áll. Ez a kör azóta is többször hal­latott magáról. Kiderült ugyanis, hogy mivel a PNS új vezetőségét még nem vezették be a cégjegyzékbe, hivatalosan Srníkék a tulajdonosok. Ők pe­dig öncsődöt jelentettek; a bí­róság gyanúsan rövid idő alatt el is fogadta, és kinevezte a csődbiztost. Ettől a pillanattól fogva a PNS vezetősége körön kívül van, a cég ügyeit a csődbiztos vezeti. Ez pedig nem más, mint Rastislav Posluch, akinek ügyvédi irodá­ja a Markíza Televízió szerint már több ügyben is képviselte Iván Kmotríkot. Posluch ér­vénytelenítette Igor Duric ígé­retét, amely szerint a PNS újra fizetni fog a szállítóknak. Azok erre kilátásba helyezték, hogy nem biztosítják a lapok szállí­tását Pozsonyból a regionális központokba. Július elején még nem lehetett tudni, hogy a szállítók, amelyekkel szem­ben Srníkék szintén 20 millió koronás adósságot halmoztak fel, beváltják-e a fenyegetésü­ket. A PNS összeomlása ugyanis tálcán kínálná a Mediaprint-Kapa számára a teljes terjesztés átvételének le­hetőségét. Ezzel azonban újra monopolhelyzet alakulna ki. Ráadásul Kmotrík időközben valószínűleg a Danubiaprintre is rátette a kezét. A Pravda sze­rint legalábbis ő áll a Versus társaság mögött, amely nem­rég végrehajtás útján megsze­rezte a legnagyobb hazai lap­nyomdát. A teljes képhez még hozzátartozik, hogy Posluch apja, Marián Posluch volt a Druhá obchodná felügyelő­bizottsági elnöke. Ők privatizál­ták a Nafta Gbelyt, amely körül éppen napjainkban éleződött ki a helyzet. Rastislav Posluch pe­dig nem volt hajlandó válaszol­ni arra az újságírói kérdésre, amely Vladimír Poórhoz, a DSZM nagyszombati privatizá­ciós lobbyja vezetőjéhez való vi­szonyát firtatta. Apróhirdetés Köszöntő 1999. július 6-án ünnepli 50. születésnapját RÓZSA GABRIELLA Nemesoroszin. l - HP E szép ünnep alkalmából jó egészséget és sok bol­dogságot kívánnak: szerető szülei, lányai, vejei, \ - 5 unokái Niki és Szandi, akik sokszor csókolják a nagymamát. J ___________t.. V-1 028 Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1999. június 9-én el­kísérték utolsó útjára a hosszú betegség után, 22 éves-korában el­hunyt egyetlen lányunkat, PANDY JUDITKÁT a királyhelmeci temetőbe, és ezzel igyekeztek enyhíteni mély gyászun­kat és fájdalmunkat. Tisztelettel és köszönettel. A gyászoló család V-1060 Megemlékezés Fájó seb a szívben, feledni nem enged, mert olyan ember ment el, akit feledni nem lehet. Soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálá­nak első évfordulóján a szeretett feleségre, drága édesanyára, nagymamára és anyósra KATONA MIKLÓSNÉ SAJDIK ANNÁRA (Pinkekarcsa), akinek jóságos szíve 1998. július 6-án örökre meg­szűnt dobogni. Jóságát és szeretetét örökké szívünkben hordjuk. Örökké gyászoló családja DSV-1259 Nem halt meg, csak alszik, és nagyon szépeket álmodik. Azokról, akiket ő szeretett, azokról, akik őt szerették! így emlékezünk az édesapára, drága jó fiamra és szeretett testvérünkre, SZOMBATH JÓZSEFRE. Akik ismerték, gondoljanak rá velünk együtt e szo­morú első évfordulón. A gyászoló család V-1024 „Ha meghal, akit szeretünk, többé nem látjuk ugyan, ám láthatatlanul is örökké köztünk van." Mély fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a felejthetetlen, szeretett férjre, édes­apára, nagyapára, MOLNÁR BÉLA tanítóra (Lucska), akinek szerető szíve 1984. július 4-én szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá szeretettel e számunkra oly szomorú 15. évfordulón. Emlékét és jóságát örökké szívünkben őrizzük. Szerető felesége, fia, menye és unokái V-1037 Életünk legfájdalmasabb napja marad 1998. júli­us 7-e. Ezen a napon hagyott itt örökre bennünket életének 25. évében a drága jó feleség és édes­anya, ABAHÁZI MÓNIKA (Szentes). Fájó szívvel emlékezünk rá ezen a számunkra oly szomorú első évfordulón. Férje, három gyermeke és az egész család V-968

Next

/
Oldalképek
Tartalom