Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-22 / 51-52. szám
20 1999. december 22. Kultúra Mindig büszke volt arra, hogy multikulturális közegben nőtt fel, amely véleménye szerint rengeteget adott művészetének Lábán Rudolf pozsonyi gyermekkora Vojtek Miklós _____________________ Az 1880-as évek elején egy négyéves kisfiú sétált nevelőnőjével a pozsonyi parkban. Elgondolkodva nézte az út egyik oldalán álló szobrot, majd nagy komolyan megszólalt: „A másik oldalon egyszer majd az én szobrom fog állni, olyan üres ott az a hely.” A 120 éve Pozsonyban született Lábán Rudolf - teljes nevén váraljai Lábán Rezső János Attila (1879-1958), vagy ahogy világszerte ismerik, Rudolf von Lábán - vágya nem teljesült. Pedig a modern tánc történetének leguniverzálisabb egyénisége, a mozgásfolyamatokat rögzítő táncjelírás, a „Laban-notáció” világhírű megalkotója ha mást nem, legalább egy emléktáblát megérdemelne szülővárosától. A Lábánok ősei a családi hagyomány szerint Franciaországból, Bretagne-ból származtak, és a 17. század elején érkeztek tájainkra. Pozsonyi polgárságot elsőként a morvaországi Waischowitzban (Vysovice, ma Prostéjov része) született Franz Lábon mészárosmester nyert 1758-ban, aki a Szárazvám kapuja mellett telepedett le. Weingruber Annamáriával kötött házasságából született Lábán Rudolf dédapja. Lábán nagyszüleinek háza a mai Szlovák Nemzeti Bank épülete helyén állt. Itt nyitotta meg 1846-ban kávéházát Lábán Antal Károly, az apai nagyapa, a város köztiszteletben álló polgára, aki eredetileg gyertyaöntő- és mészárosmester volt, tagja a városi képviselőtestületnek, iparkamarának és számos egyesületnek. A család leszármazottai úgy tudják, Kossuth híve volt, miből kifolyólag sok zaklatásban volt része a megtorlás éveiben. Lábán Antal tágas kávéháza, amely a berendezés, a kiszolgálás és a kínálat tekintetében semmiben sem különbözött a bécsiektől, a város társadalmi életének egyik központja volt, ahol a hét bizonyos napjain cigánybanda játszott. Valószínűleg ez volt a kis Rudi első zenei élménye. Idősebb Lábán Rudolf (1843- 1907) fia születésekor századosi rangfokozattal a pozsonyi helyőrségen szolgált. Felesége, a brassói születésű, Pozsonyban letelepedett Bridling János nyugalmazott katonaorvos lánya mindenhová követte férjét, ahová szolgálati kötelessége szólította. Fiát (volt még két lány is, Melanie és Renée) sógornője, a nagyapa házában lakó Sendlein Antalné szül. Lábán Anna (1839-1921) gondjaira bízta, akinek férje a város főmérnöke volt. A gyermektelen házaspár központi szerepet játszott Lábán Rudolf életében. Sendlein hivatalából kifolyólag felelt a város épületeinek állagáért, beleértve a színházat is, ahová rendszeres inspekciókra járt. Tekintettel a bécsi Ring- theater 1881. évi tűz- katasztrófájára, szükség is volt a körültekintő ellenőrzésekre, annál is inkább, mivel a gróf Csáky György által 1776-ban építtetett Városi Színház már elég rozoga állapotban volt. Sendlein inspekcióira néha magával vitte a kis Rudolfot is, akinek módja nyílt bebarangolni a különös épületet, a zsinórpadlástól a süllyesztőkig, és végignézhette a próbákat. A fogékony gyermeket teljesen rabul ejtette a kulisszák világa. Ezekből az időkből említ Lábán egy esetet; az előadás alatt az Éj királynője a portára jött, megérdeklődni, van-e postája. Megpillantva a kisfiút, pár nyájas szóval föléje hajolt, de azt erősen sminkelt arca annyira megrémítette, hogy kirohant a színházból. Az ijedt kisfiú akkor még nem tudta, hogy a Varázsfuvola szövegkönyvírója, Emanuel Schika- neder egykor a színház igazgatója volt, s hogy Gluck Don Jüanját, amelyet itt 1780-ban mutattak be, egyszer majd ő koreografálja meg, s el is táncolja a gátlástalan szívtipró szerepét. Lábán Rudolf sajátos stílusban megírt önéletrajzában (Ein Leben für den Tanz - Élet a táncért) olvasóit nem kívánta dátumokkal terhelni, de még pontos személy- és helynevekkel sem, így sokszor nehéz azonosítani a pozsonyi gyermekkor leírásában szereplő személyeket, helyszíneket, eseményeket. 1935-ben Drezdában kiadott visszaemlékezéseiben déd- nagyanyját említi, aki neki mesélte el, hogy a kisfia (Lábán nagyapja) Napóleontól való félelmében az ágy alá bújt. Ez a dédnagymama, Lábán Ferencné szül. John Viktória (1782-1814) azonban még jóval Lábán születése előtt meghalt. Viszont Lábán nagymama, szül. Steinmassler Mária Klára családjában gyakran eshetett szó Napóleonról, a nagymama édesapja, Balthasar Steinmassler von Steinwall ugyanis a Napóleont legyőző asperni hős, Károly főherceg udvari orvosa volt. A napóleoni háborúk alatt, amikor a franciák 1809-ben a Ligetből lőtték a várost, Pozsony nagyon sokat szenvedett. E háborús időkről a nagymama azt mesélhette, amit a szüleitől hallott. A kis Rudi gyermeki fantáziájában a franciák császára szörnyetegként élt, úgyhogy bábszínháza ördögét Napoleumnak nevezte el. A névferdítésre azért volt szükség, mert csak ilyen alakban rímelt az ördög színre lépése előtt elmondott német versike soraival. Ez arra utal, hogy az általa elsajátított első nyelv a német lehetett. Érdekes módon egyik nagybátyjának, Lábán Adolf Izidornak (1847-1919) először le kellett győznie magyaros kiejtését, hogy Mylius művésznéven Németország egyik legkiválóbb színészévé váljon. Művészi génjeit nagyobbrészt Lábán mégis a Stein- masslerektől örökölhette, akik között akadt táncmester (a nagymama bátyja) és több kőfaragó. Feltételezhetően innen ered Lá- bánnak a szobrászokra jellemző háromdimenziós térérzéke. Ez segíthetett kinetográfiai rendszerének megalkotásakor, amely a (tér-idő-energia) hármas egységű mozgásfolyamat síkba való rögzítésén alapul, és Labanno- tation néven tette nevét világszerte ismertté. Lábán városi gyermek létére korán kapcsolatba került a népművészettel. A nagyszülők háza a Vásártér déli végén állt, ahol a vásárok zajlottak. A kisfiúnak alkalma volt megfigyelni a csallóközi magyar és a hegyháti (Záhorie) szlovák kofákat, akiknek jellegzetes tájszólását meg is tanulta. A Lábán Rudolf civilben Archív felvételek A modern tánc történetének leguniverzálisabb egyénisége Vásártér Tyúkpiacnak nevezett részén, szent Flórián szobra alatt (ma a Virágvölgyi templom előtt áll) szoktak gyülekezni a Mariazellbe induló búcsújárók. A színes népviseletbe öltözött parasztasszonyok ájtatos éneke any- nyira elbűvölte a kis Rudit, hogy angyaloknak hitte őket. Bábszínháza számára be is szerzett két parasztasszony-bábut, amelyek színdarabjában Napoleum ördög ellenlábasai lettek. Később egy Pozsony környéki falu temploma előtti réten parasztlányok táncában gyönyörködhetett. Lábán nagyszülei 1885-ben ünnepelték aranylakodalmukat, ami társadalmi eseményszámba ment, a helyi sajtó is megemlékezett róla. A felköszöntők között volt Batka János városi levéltáros is, Liszt barátja, Pozsony kulturális életének fáradhatatlan szervezője. A Palugyaiak híres Zöld fához címzett fogadójában rendezett ünnepségen a hatéves Rudi az asztal tetején ropta a csárdást. A csárdásról az első írásbeli említés egy 1844-es pozsonyi báltudósításban fordul elő. A reformországgyűlések báljain e táncot politikai állásfoglalás gyanánt járták. Lábán gyermekkorában sem volt Pozsonyban bál csárdás nélkül, melyhez a talpalávalót kitűnő cigányzenekarok szolgáltatták. Akkoriban olyan szaktekintély is, mint Liszt Ferenc, a cigányzenét magyar népzenének tartotta. Lábán iskolatársára, Bartók Bélára várt a nagy feladat, hogy felkutassa a magyar népzene valódi gyökereit és a környező népek zenéjével való kapcsolatát. Ahogyan Bartók gyűjtötte és kutatta a különböző népek zenéjét, Lábán is gyűjtötte, rendszerezte a mozdulatokat, a dervisek eksztatikus táncától a manchesteri gyári munkások munkaműveletéig. Lábán a pozsonyi királyi Katolikus Főgimnáziumot látogatta, amely a klarisszák egykori rendházában működött. Saját bevallása szerint nem rajongott az iskoláért. Tény azonban, hogy a gimnáziumnak elsőrendű volt a tanári kara, tagjai között voltak művészi hajlamúak is. E tekintetben énektanárát, Dohnányi Frigyes fizikatanárt érdemes megemlíteni, akinek a fia, Ernő, a későbbi zongoravirtuóz és zeneszerző Lábán baráti köréhez tartozott. Osztály- főnöke Albrecht János volt, egy több kiadást megért, sikeres német nyelvkönyv szerzője, aki német klasszikus drámákat alkalmazott diákszínpadra. Albrecht fia, Sándor Bartók tanítványa volt, majd a Szent Márton-dóm regens chorija. Magyarra Zlínszky Aladár irodalomtörténész, a Magyar Túdományos Akadémia későbbi tagja tanította. Noha a pozsonyi gimnázium volt Magyarországon az első, ahol bevezették a testnevelést, Lábán mentesítve volt a tornázás alól. Különös, mivel édesapja katonai pályára szánta, ahol a testi erő és ügyesség alapvető követelmény. Ráadásul akkoriban kezdett tömeges méreteket ölteni a sport iránti érdeklődés, ahogy ezt a millenniumi ünnepségek sportversenyei is tanúsították, no meg az ókori olimpiai játékok újrafelele- venítése, 1896-ban. Lábán akkor még nem sejthette, hogy 1936- ban ő rendezi a berlini olimpia megnyitó aktusát, melynek koncepcióján összekülönbözik GoebGluck Don Juan című balettjének címszerepében Trianon után is megtartotta magyar állampolgárságát. bels propagandaminiszterrel, és emiatt Angliába kényszerül emigrálni. Lábán a gimnázium rajzóráin sem vett részt. Unalmasnak érezhette a mértani díszítmények lélektelen, vég nélküli másolását, ami csírájában fojtott el minden kreativitást és eredetiséget. Képzőművészeti ambícióit csupán az iskola falain kívül élhette ki. Majsch Ede (1841-1901), a bécsi iskolázottságú festőművész műtermét látogatta, aki ugyan nem volt kimagasló tehetség, mégis nagy hatással volt az ifjú Lábánra. Ő volt az első ember, akinek be merte vallani, hogy művész szeretne lenni. A gimnazista kamasz segédkezett Majschnak a különböző rendezvények dekorációinak elkészítésében, festett, furt- faragott, ami egy leendő színházi vezetőnek csak hasznára válhatott. 1896-ban Lábán is részt vett a Képzőművészeti Egylet (Press- burger Kunstverein) karácsonyi tárlatán, mire városszerte kivételes tehetség hírébe került, képei ott függtek rokonainál és ismerőseinél a falon. A kiállításon többek között Fadrusz János és a Lábánnal egyidős Ri- gele Alajos is bemutatta alkotásait. A képzőművészet iránti érdeklődés fokozásához hozzájárult a szédületes karriert elért Munkácsy Mihály pozsonyi látogatása 1894-ben, a helyi mérnökök egyesületének meghívására. A Munkácsyval egyidős, pozsonyi születésű, de Bécsben alkotó Tilgner Viktor több alkotását ajándékozta szeretett szülővárosának. Közte és a meredeken felfelé ívelő pályájú, ugyancsak pozsonyi Fadrusz közti rivalizálás köztudott volt a városban. Fadrusz pozsonyi Mária Terézia-szobrának leleplezése óriási esemény volt, amelyen a király is megjelent. A szoboravatás záróaktusa díszelőadás volt a Városi Színházban, ahol Batka János összeállításában élőképekben mutatták be Pozsony történetét. Az egyes élőképeket magyarázó verseket Jászai Mari adta elő. Szerzőjük Liszt tanítványa, a félkarú zongoravirtuóz és zeneszerző gróf Zichy Géza volt. A próbákon Majsch famulusaként részt vett Lábánnak alkalma nyílt saját elképzelése megvalósítására. Azt kívánta, hogy a király mellszobra körül állók ne merevedjenek ugyanabba a görcsös pózba, hanem a kísérőzene minden új frázisára a zene hangulatának megfelelően változtassanak pózt. Az ötletnek sikere volt. Ez a sikerélmény irányíthatta Lábán figyelmét az emberi mozgás kifejezési lehetőségeire, melynek titkait egy életen át kutatta. Ez a munka adott indítékot későbbi monumentális mozgáskórusai megalkotásához is. Lábán saját megemlékezéseiben a Narrenspiegel (Bolondtükör) és a Die Erde (A Föld) című táncjátékai ötletét, valamint a csoporttáncra vonatkozó indíttatását Pozsonyból származtatja. Bár önéletrajzában érdekes módon nem tesz említést pozsonyi színpadi táncélményeiről, tény, hogy szülővárosában módja volt megismerkedni a pantomimtől kezdve a régi akadémikus olasz baletten keresztül a stilizált nemzeti és revütánc mellett Loie Fuller akkor újdonságnak ható művészetével is. Lábán, aki Trianon után is megtartotta magyar állampolgárságát (1930-ban, amikor a berlini opera balettigazgatójává nevezték ki, a német hatóságok a német állampolgárság felvételére kényszerítették), s gyermekeinek magyar nevet adott (Alár, Árpád, Etelka), a sors nagy ajándékának tartotta, hogy multikulturális környezetben nőtt föl, ami pozitív kihatással volt egész munkásságára. Bár egész alkotótevékenységét külföldön fejtette ki, sosem feledkezett meg arról, mennyi ösztönző impulzust kapott a sokrétű és gazdag kulturális hagyományú Pozsonytól.
