Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-22 / 51-52. szám
Modern élet 1999. december 22. A nők nehezebben viselik el az érzelemszegény környezetet, mint a férfiak Daganatok ellen szénhidrátot? Fényben és árnyékban Azért, mert egyedül él, nem kell, hogy magányosnak érezze magát. Archív felvétel Tarthatatlan előítéletek Amikor felragyognak a gyertyák a karácsonyfán, az ember önkéntelenül is átöleli társa vállát. Ezzel a mozdulattal mintegy bocsánatot kér az egész évi bárdo- latlanságáért, és szó nélkül súgja: „Szeretlek.” Nem szégyen ilyenkor a férfiszemben sem az örömkönny. Még néhány pillanat, és megtörik a varázs. Öt perc időtlenség után folytatódik a valóság. Talán egy lakással, egy házzal, egy utcával vagy egy várossal arrább valaki ugyancsak köny- nyezik, amint meggyújtja a gyertyákat. Azután sírni kezd, rázza a vállát a zokogás. Megint egyedül ünnepel.... Ünnepel? Hát ünnep így a karácsony, magányosan, önmarcangoló és ijesztő gondolatokkal? Már tavaly elhatározta, hogy befejezi, véget vet ennek az egésznek, ha nem talál társat. Valahol olvasta, hogy a szeretet ünnepét sokan választják a végső megoldás, az öngyilkosság időpontjának. „Itt az idő? Tegyem, ne tegyem? Miért éppen én vagyok ilyen nyomorult, amikor mások olyannyira boldogok? Ők mit csinálnak jobban? Én vajon miért nem találom meg a páromat?” Ezek a bármennyire is egyszerűnek tűnő kérdések az élet legnagyobb titkait fürkészik. A kutatók is hasonlóan kérdeznek: miért válik magányossá az egyik ember, és miért sikeres a kapcsolataiban a másik? Melyek azok a viselkedéstípusok, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve? Lássunk néhány példát. A riadt őzike típusú női stratégia néha beválik, de többnyire egy éjszakáig tart a hatása. Az „őzike” mindenütt, ahol férfiak megfordulnak, tetteti a gyengeséget, hogy felébressze a hímneműek lovagias érzéseit. A nagy, erős férfi figyelme valóban a hölgy felé fordul, s az ekkor szarvashibát követ el. Megállíthatatlanul ömlik belőle a panasz: folyton elhagyják, senki sem érti meg, az egész világ összeesküdött ellene. A férfi ekkor retten meg. Persze hogy ő nagy és rém erős, de egy egész ellenséges világgal szemben védje meg ezt a nőt? Figyelmesen hallgat, de már a visszavonulás útvonalát tervezgeti. A harsány hamisan csengő, de átható kacagásától zeng a munkahely, a közös ebédlő vagy az üdülő. Látszólag nagyon oldott, ő aztán tud lazítani, nyaralni, valójában attól retteg, hogy idén ismét egyedül kell hazautaznia. Neki a hangja a csalétek, lesi, ki figyel fel rá. Mindenki és ugyanakkor senki. Persze mindenki számon tartja, meghívják a közös kiruccanásokra is, de a közösséget egyre jobban zavarja túláradó zsivaja. A tapadós nő elől mindenki menekül. Ő minden tekintetből hívogatást olvas ki. Úgy tapad áldozatára, mint a polip szívókorongja a zsákmányra. Ha elkapta, nem engedi menekülni. Nem törődik vele, hogy a többiek azonnal észreveszik mesterkedéseit, és megmosolyogják a háta mögött. A partnert viszont egyre jobban feszélyezi a helyzet. Lehet, hogy eredetileg még ő is tartós kapcsolatra vágyott. De az ilyen kapcsolat már sokkal inkább béklyó, elviselhetetlen szabadságvesztés. A félénk nem hiszi el, hogy személye bárki számára érdekes lehet. Gyötri a vágy, hogy párra akadjon, ennek ellenére elbarikádozza magát. Ha valaki véletlenül elkapja a tekintetét, gyorsan visszavonul könyve, napszemüvege, lecsukódó pillái mögé. Amikor bátorító félmosolyt kap, rémülten töpreng - vajon nem tévedésről van szó? Őrülten fél, hogy melléfog. Eközben rettenetesen sajnálja önmagát, és irigykedik a sikeresebbekre. Talán mondani sem kell, ő is, akárcsak a többiek, egyedül fog üldögélni a karácsonyfa mellett. Vajon mi gátolhatja őket abban, hogy társas lénnyé váljanak? Elsősorban önmaguk. Mert a magányosok nagy része a társkeresés során általában nem önmagát adja, hanem valamiféle szerepet játszik. Sokan attól tartanak, hogy nem elég érdekesek, kevéssé műveltek, és ez kiderül róluk. Ennek ellensúlyozásaképpen harsánykodnak, vagy épp ellenkezőleg, állandó kontroll alatt tartják megnyilvánulásaikat, nem engedik, hogy valódi személyiségük megmutatkozzék. Pedig talán éppen ez lenne a vonzó a leendő partner számára. A kudarcok ellenére a szakemberek állítják: mindenki képes, alkalmas a kapcsolatteremtésre. De hogyan? Mindenekelőtt tanuljunk meg kérdezni! Adjunk lehetőséget a másiknak arra, hogy ő beszéljen. Aki félénkebb, ezzel a módszerrel időt nyerhet az oldódásra. Aki magabiztosabb, az úgy kérdezhet, hogy azzal már el is mond magáról egy sereg információt. Ha lehetőséget nyújtunk új ismerősünknek, hogy bármit közöljön magáról, oldjuk az ő feszültségeit. Ha uralkodunk magunkon, és a második helyre utasítjuk saját közlendőnket, szeretetre méltónak érez bennünket a partnerünk, és keresi majd a társaságunkat. És ez kitűnő alapja lehet egy tartós kapcsolatnak. Mindez azonban nem működik, amíg le nem bontjuk a magunk köré emelt falat. Gyakran észre sem vesszük, hogy a korábbi csalódások miatt mennyire bezárkóztunk. Igaz, ösztöneink ezzel védik legbelső, sebezhető énünket, de akadályozzák mások kapcsolatteremtő próbálkozásait is. Adjuk fel máról holnapra, hogy mindig nekünk van igazunk, fogadjuk el, hogy mi is lehetünk azok, akivel „nehéz kijönni”. Ismét és ismét értékeljük magunkat. A helyes önértékelés önbizalmat ad, és akkor végre kinyithatjuk a kapukat. A karácsonyi öngyilkosságokat túlnyomórészt nők követik el. Úgy tűnik, nehezebben viselik el az érzelemszegény környezetet, mint a férfiak. De minden bizonnyal sokan félretették volna a gyógyszeres üvegeket, ha van megfelelő túlélési stratégiájuk. Ha nem adják fel a reményt, hogy van kiút a társtalanságból is. E. L. Jó hír minden étel- és italélvezőnek: az ünnepek alatti finomságoktól nem leszünk feltétlenül kövérebbek. Egyes élelmiszerekről ugyanis kiderült, hogy kifejezetten jót tesznek szervezetünknek. A csokoládé például egészséges nyalánkságnak hizonyult. A régóta belénk ivódott előítéleteket - elhízunk tőle, szorulást, pattanásokat, szűrtüszőgyul- ladást és fogszuvasodást okoz - részben elvethetjük. A kellemetlen tünetekért ugyanis leginkább az adalékanyagként használt cukor és tej okolható, nem pedig a kakaó. A pattanástól vagy szőrtüszőgyul- ladástól szenvedők gondja sem oldódik meg, ha lemondanak a csokievésről. Rajtuk csak életmódjuk, s ezen belül táplálkozásuk teljes megreformálása segíthet. A fogzománcot sem a kedvelt édesség, hanem a szájban képződött savak veszélyeztetik. A csokoládé ugyanakkor kevés savat s annál több fogszuvasodás elleni védőanyagot (fluort, tannint, foszfátot) tartalmaz. Mindezek mellett hangulatunkat is jótékonyan befolyásolja, hiszen stresszoldó sze- rotonin és teobromin is található benne. A bort kedvelők is fellélegezhetnek, sőt az évezredek óta népszerű italt mértékkel fogyasztóknak hosszú életet is jósolnak a tudósok. Napi két deci bor például véd az infarktus ellen. Az ok: a szőlőlében bőségesen előforduló szalicilsavas sók és az acetil-szalicilsav karbantartják a szívet és a vérkeringést. A szalicilsav-tartalma gondoskodik a vénák egészségéről, akadályozza a gyulladások kialakulását is. Sokáig óvatosságra intették a kávét kedvelőket. Mostanában egyre többen értékelik át eme élvezeti cikk élettani hatását. Alkotórészei ugyanis nemcsak a fájdalmat űzik el, hanem csökkentik az öngyilkosságra való hajlandóságot is. A főtt tészta hizlaló hatásától rettegők szintén feleslegesen aggódnak. Hiszen nem a tészta, hanem a kalóriadús feltét szaporítja a felesleges kilókat. Ha a spagettit könnyű, zsírszegény mártással tálaljuk, nyugodtan hódolhatunk a tésztaevés örömeinek. Sőt kiegyensúlyozottabbak leszünk, mert a szénhidrátok megszüntetik a hangulati hullámvölgyeket és a farkaséhséget. Mi több, fokozzák az emlékezőképességet, és gátolják a rosszindulatú daganatok kialakulását. A csokoládé egészséges, a bor segít lefogyni. Archív felvétel A magányosak nagy része a társkeresés során általában nem önmagát adja. Napi két deci bor véd az infarktus ellen, karbantartja a vérkeringést és a szívet. Mozaik Ceausescu kocsija Egy kisfiú ragyogóra fényesíti Nicolae Ceausescu, az egykori román vezető Buick Electra típusú személygépkocsiját, amelyet még Nixon amerikai elnök ajándékozott a conducatornak. Visszaviszik a pandákat Peking azt tervezi, hogy évente két-három fogságban tartott óriáspandát enged vissza a természetbe. így akarja segíteni a veszélyeztetett állatfaj fennmaradását - közölte a China Daily pekingi napilap. Az újság jelentése szerint a pandák visszatelepítésének kísérleti programja 2005-ben venné kezdetét. Ha a pandák szaporodási szokásait kutató tízéves program sikerrel zárul, akkor évente akár két-három óriáspandát is visszaengedhetnek természetes környezetébe. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a tervet csak lépésről lépésre szabad megvalósítani, mert a fogságban tartott fekete-fehér kedvenceknek időre van szükségük, hogy alkalmazkodni tudjanak a vadonhoz. Az életkörülmények gyors változása fenyegető lehet az óriáspandákra -jelentette ki Vang Van-min, a pekingi állatkert egyik munkatársa, aki eddig húsz óriáspandát nevelt fel. Kínában csak mintegy ezer panda él, közülük száz fogságban. Tappancsnyomok Immár 35 éves a Rózsaszín Párduc figurája. Ebből az alkalomból Hollywoodban nedves betonra lépett a közkedvelt figura, hogy megőrizze tappancs- nyomát az utókor számára.
