Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
Politika 1999. december 1. Különösen szigorú biztonsági intézkedések közepette folyik az évszázad pere Bűnözők és pártolóik Madi Géza __________________ Be sztercebánya, különösen szigorú biztonsági intézkedések, ahogy illik az évszázad bírósági tárgyalásához, amelyről elképzelhető, hogy átnyúlik 2000-be is. Bár a tanácsvezető bíró ezt kizártnak tekinti, de nem feledkezik meg a fellebbezés lehetőségéről sem. Emiatt tovább-kerül az ügy, s a legfelsőbb igazságszolgáltató instancia valószínűleg csak az új esztendőben folytatja a monstre pert. Vagy később. De maradjunk Besztercebányán. A sajtó naponta beszámol a középszlovákiai város hermetikusan elzárt büntetés-végrehajtási intézetében létesített tanácsteremben elhangzottakról, arról, mi mindennel vádolják Mikulás Cemákot és bandájának tagjait. Mivel ők is élvezik az ártatlanság vélelme nevű intézmény adta kiváltságokat, azaz mindegyiküket ma született báránynak kell tekintenünk, ezért most, úgymond, felejtsük el őket. Tegyük fel, hogy csak ponyvaregény „rosszalkodó” szereplőiről van szó, akik csupán elméletben követtek el olyan dolgokat, amelyek miatt bíróság elé kerültek. A könyvbeli bandánk tagjai által elkövetett cselekményekről még annyit szükséges tudni, hogy „életfogytiglani” is kaphatnak értük, tehát majdnem főbenjáró bűn van mindegyikük rovásán. Elöljáróban nézzük, milyen társadalmi-politikai körülmények segítették őket, hogy elinduljanak felfelé a szervezett bűnözés lejtőjén. Nem fontos vizsgálni, milyen ideológiai beállítottságú A hatalmi szervek szoros kapcsolatban álltak a maffiával. vezetők álltak a kormányrúdnál „rajtjuk” pillanatában, ugyanis az utóbbi tíz évben vezetői garnitúrák jöttek-mentek: akadtak jobboldaliak, baloldaliak, liberálisak, konzervatívak, neokom- munisták, élükön kisebb-na- gyobb diktátorokkal, az alvilági vezéreket azonban egyikük sem tudta rács mögé dugni. Legfeljebb az történt, hogy az uralt területekért folytatott küzdelem során elesett közülük néhány a harc mezején. Meg nem nevezett maffiózónkkal kapcsolatban illik megjegyezni: az általa irányított banda azokban az években követte el a bűncselekményeket, amikor egy olyan kormánykoalíció volt hatalmon, amely nem riadt vissza semmitől. Bizonyára nem véletlen, hogy így alakultak a dolgok. De hát annak idején minden megtörténhetett: vidéki buszsofőrökből, hentesekből és börtönőrökből lettek a legjobb maffiózók, vállalati jogászokból pedig a legjobb miniszterelnökök, párttitkárokból a legjobb belügyminiszterek. Ez talán nem csupán a sors furcsa fintora volt, hanem azt is elősegítette, hogy hatalmi összefonódások alakuljanak ki az úgynevezett nagypolitika és az alvilág között. Számtalan jel mutatott arra, hogy a hatalmi szervek - köztük a titkosszolgálat is - szoros kapcsolatban álltak a maffiával. Becsületes vállalkozók kerültek veszélybe, ám a különféle zsarolási és más eseteket a hatóságokjó ideig csak ölbe tett kézzel figyelték. Viszont egy napon történt valami: az alvilág szolgáltatásait is kihasználó minisztérium beosztottjai országos körözést adtak ki maffiózóink ellen, mire azok fejvesztetten adták fel magukat, gondolván: néhány órán belül úgyis szabadlábra kerülnek. Ez alkalommal nagyot tévedtek, mert az ügyben eljáró bíró nem követte több társa, jó szokását”, és nem engedte el őket, hanem vizsgálati fogságot rendelt el. És az azóta eltelt idő alatt egyszer sem változtatott döntésén. Bár elképzelhető: ha nem következik be kormányváltás, akkor az ügy már nem is volna ügy, s minden gyanúsított vígan élné világát. Szerencsére a választások után távoznia kellett a régi garnitúrának, aminek az lett a következménye, hogy régi maffiózóink a helyükön maradtak: rács mögött, vizsgálati fogságban. Kizárólag ezért folyhat büntetőper főhőseink viselt dolgainak ügyében, sőt a tárgyalás végén a bíró nem csupán a vádlottak padján ülő személyeket ítéli el, hanem elméletben azokat is, akik lehetővé tették számukra, hogy elinduljanak felfelé a bűnözés lejtőjén. Ismét a valóság: Besztercebánya, Mikulás Cérnák pere. Megtörténhet az is, hogy felmentik a vádlottakat. így megint mindenki megmenekül: kis hal is, nagyhal is. Madeleine Albright és Mikulás Dzurinda. Az amerikai külügyminiszter első hivatalos szlovákiai útja nem véletlenül esett a bársonyos forradalom 10. évfordulójának napjaira. A cseh származású Albright asszony pozsonyi látogatásának inkább demonstratív jellege volt, érzékeltette, hogy Washington pozitívan értékeli a Dzurinda-kormányzat egy éve alatt bekövetkezett változásokat, s a tőle szokatlanul enyhe bírálatokat is a lehető legdíszesebb csomagolásban tálalta. TA SR-felvétel Duray Miklós: „Olyan helyzetet kell teremtenie, hogy csökkentse, esetleg vissza is fordítsa az asszimilációt.” Ne csak turisták legyünk Magyarországon Dömötör Ede felvétele Malinak István ____________ A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) november 11-12-i második ülésén az MKP-t Duray Miklós képviselte. Az egyik legfontosabb napirendi pont a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvénnyel - röviden: státustörvénnyel - kapcsolatos elképzelések egyeztetése volt. E magyarországi törvény, ha elfogadják, bennünket is közvetlenül érint majd, ezért kérdeztük a részletekről az MKP ügyvezető alelnökét. Van-e konkrét elképzelés arról, mi mindent kellene tartalmaznia a státustörvénynek? Egyelőre csak elvi elképzelések vannak, hiszen ahhoz, hogy konkrét törvényjavaslat legyen belőle, a szakmai bizottságoknak még legalább fél évig kell dolgozniuk. Utána kezdődik a törvény-előkészítés konkrét feladata, ezzel valószínűleg valamelyik minisztériumot bízzák meg. Viszont a fokozatosan kialakult elméleti elképzelések is elég konkrétak. Az egyik alaptétel: meg kell szüntetni a magyar- országi és határon túli magyarok közötti jogállásbeli ellentétet. Jelenleg a magyarországi magyar a jogon belüli, a határon túli pedig a magyar jogon kívüli magyar. Itt kell elkezdeni a közelítést, ami nem lehet teljes azonosítás, hiszen az állampolgári jogokat jelentene, márpedig a kettős állampolgárságot most levettük a napirendről. További szempont: a határon túli magyaroknál e törvénynek olyan lélektani helyzetet kell teremtenie, hogy csökkentse, sőt akár le is állítsa vagy esedeg visszafordítsa az asszimilációt. A jogállásbeli közeledéssel számos olyan jog birtokába jutna a határon túli magyar, amelyekkel Magyarország területén élhetne. Említsünk néhány konkrétumot. Megszűnne például a határon túli magyarok devizaidegensé- ge. Jelenleg ugyanis a magyarországi bankoknál más elbírálásban részesülünk, mint a magyar- országiak. Fontos volna az is, hogy gond nélkül vállalkozhassunk Magyarországon. Természetesen az ott megszerzétt pénzből ott kellene adózni, hiszen ha elváljuk azt, hogy úgyanúgy részesüljünk egészségügyi alapellátásban, mint a magyarországiak, akkor tisztességtelen lenne az adónkat elvinni az országból. Továbbá vannak olyan jogi területek, amelyek csak állampolgári alapon közelíthetők meg. Ezeken is előrelépést kellene elérni a státustörvénnyel, akár az oktatásra gondolok, akár az egészségügyre. Olyan módon, hogy pl. biztosítottak is lehessünk az anyaországban, köthessünk egészségvagy nyugdíjbiztosítást is. De csak akkor, ha ott vállalkozik, dolgozik valaki, nem? Szerintem egészségbiztosítást bármikor lehetne komi. A nyugdíjbiztosítás kissé bonyolultabb, de pl. az ún. kiegészítő nyugdíj- biztosításnak már nem kellene gondot okoznia. Az alanyi jogon való biztosítás a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, de miért ne köthetne pótbiztosítást az, akinek van rá pénze, és azt szeremé, ha egy bizonyos idő után magyarországi nyugdíjat is kapna? Sokakat érdekelnek a munka- vállalási lehetőségek. A munkavállalásra szerintem ugyanaz vonatkozhatna, mintáz egészségügyi ellátásra vagy a biztosításra: ha Magyarországon akarok munkát vállalni, miért ne lehetnék jelen a munkaerőpiacon - s ez nem kedvezményezett helyzetet jelent. Magyarország keleti területein rengeteg ukrajnai és romániai magyar dolgozik feketén. Kiszolgáltatottak, nincs biztosításuk, különböző zsarolásoknak vannak kitéve. A státustörvénnyel mindez megszűnne, a vendégmunkások száma nem nőne nagyon, hiszen a munkaerőpiac felvevő- képessége véges. Amint ezek az emberek a magyarországi munkavállalókkal egyenjogúak lennének, teljesen más viszonyok alakulnának ki a foglalkoztató és a foglalkoztatott között. Nem növelné mindez a magyarok kivándorlását Erdélyből, a Kárpátaljáról vagy akár tőlünk? Rendkívül nehéznek tűnik a jogalkotók feladata ebből a szempontból. Kárpátalja helyzete a legnehezebb, ott a havi ádagbér 35 dollár, feleannyi, mint nálunk a minimálbér. Viszont a kárpátaljai magyarok rendkívül kötődnek szülőföldjükhöz, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egy kis pénzt tudnak keresni Magyarországon, akkor azt hazaviszik. Tehát leginkább őket kellene egyenjogúsítani, utána mindjárt az erdélyiek következnek. Szlovákia viszonylatában nem olyan érzékeny kérdés ez. Talán még Szlovénia magyarlakta területeiről lehet szó, hiszen a Muravidéken - annak ellenére, hogy Szlovéniában magasabb az életszínvonal, mint nálunk vagy Magyarországon - a munkanélküliség többszöröse a szlovéniai ádagnak. Ezért - a szlovén belterületre való elvándorlás következtében - fenyegeti a muravidéki munkanélküli magyarokat az asszimiláció veszélye. Az oktatásügyi támogatás terén is változik a koncepció, éppen azért, mert a tapasztalatok szerint sok Magyarországon tanuló fiatal nem tér haza. Már általánosan elfogadott elmélet, hogy a határon túli magyarok szülőföldjén kell támogatni az oktatást. Azért, mert a teljes szerkezetű oktatás - az óvodától az egyetemig - a legerősebb megtartó erő a szülőföldön. Akinek erre nincs lehetősége, az két irányba menekül: vagy asszimilálódik, vagy elvándorol. Tehát e kérdésben nem a státustörvényből kell kiindulnunk, hanem egy másik elképzelésből. A státustörvény csak bizonyos területeken érintené az oktatáspolitikát - ha az oktatási szerkezetet a szülőföldön nem lehet kiépíteni, például a rokkant, siket vagy nagyothalló, tehát a sérült gyerekek oktatásában. Hiszen nálunk, Szlovákiában is az a helyzet, hogy a sérült gyerekek többszörösen hátrányos helyzetbe kerülnek, mert nincs számukra magyar iskola. Ilyen esetben a státustörvény megmentené e gyerekeket a kiszolgáltatottságtól azzal, hogy magyarországi iskolákba járhatnának. Nem használ az ügynek, ha a MÁERT-értekezleteket az anyaország pártjai az egymás elleni háborúskodásra használják ki. Az MTI közzétette az MSZP közleményét, amely Tőkés Lászlót és Duray Miklóst is név szerint támadta. Olvasta? Igen, az egy nyílt támadás volt. A MÁÉRT nyitóaktusa előtt találkoztam Tabajdi Csabával, nyújtottam a kezemet, és ő nem mert a szemembe nézni. Lelke rajta. Kárpátalja Magyarok rehabilitálása Az 1944 novemberében a szovjet csapatok által elhurcolt kárpátaljai magyar férfiak ukrajnai rehabilitálását kérte az ukrán parlamentben Kovács Miklós kárpátaljai magyar képviselő. Az ötvenöt éve elhurcolt több tízezer kárpátaljai magyar 18 és 50 év közötti civil volt, akik harci cselekményekben nem vettek részt. Tarthatatlan, hogy máig érvényben van az az 1944-ben Munkácson elfogadott néptanácsi határozat, amely a magyarokat az ukránok örökös ellenségévé nyilvánította. Ez a kollektív bűnösség szellemében fogant határozat minden emberi és nemzetközi jogi normával ellentétes.” Vajdaság Biztonsági tényező Az Ágoston András vezette VMDP elégedettségét fejezte ki, amiért az európai biztonsági charta biztonsági tényezőként kezeli az autonómiát, mondván: ezáltal a vajdasági magyar autonómiatörekvések is eséllyel jelenhetnek meg a nemzetközi színtéren. A chartát az EBESZ isztambuli csúcsértekezletén írták alá. A VMDP szerint Orbán Viktor és a magyar diplomácia Isztambulban sikerre vitte az autonómia ügyét. Helyreigazítás Múlt heti számunk 4. oldalán a Pártstatisztika fejléc alatt téves információ jelent meg, nem a szerkesztőség hibájából. Az MKP nagymihályi járási szervezetének elnöke nem Ferkó Barnabás, hanem Jakab Elemér. A lap 2 oldalán ugyancsak szerepelt egy elírás: Liszka József a Fórum Intézet Etnológiai Központjának igazgatója. Az érintettek és olvasóink elnézését kérjük.
