Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
4 1999. december 1. Háttér Kedvezőek a körülmények a határon túli magyarok helyzetének javulásához, de vannak aggasztó jelenségek is Az integráció összmagyar érdek A zárónyilatkozatot tizenöt párt és szervezet képviselői írták alá. Habik Csaba felvételei A februárban létrehozott Magyar Állandó Értekezlet novemberi, második ülésének két fontos, a jövőre nézve is meghatározó jelentőségű eredménye volt. Az egyik: nemcsak megszületett, hanem már működik is a magyar-magyar kapcsolatok intézményes rendszere; a második ülés előtt megalakultak a szakértői bizottságok, amelyek ajánlásokat dolgoznak ki a magyar kormány számára. A másik: jogi minőségűvé válnak a kapcsolatok az anyaország és a határon túli magyarok között. Itt elsősorban azt kell említeni, elvi egyetértés született az anyaországi parlamenti, valamint a Kárpát-medencei magyar pártok képviselői között arról, hogy Magyarországnak el kell fogadnia a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényt, amelyet röviden csak státustörvénynek neveznek. Ennek lényege: az anyaország a határon túlról érkező magyarokat ne úgy kezelje, mint a többi turistát, bizonyos többletjogokat adjon nekik, vagyis a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazza velük szemben. Ezek a többletjogok természetesen nem lehetnek azonosak a magyar állampolgárok jogaival, hiszen tekintettel kell lenni a magyar költségvetés teherbírására és sok más körülményre. (A szlovákiai magyarok érdeklődésére is számot tartó részletekről a 3. oldalon olvashatnak interjút Duray Miklóssal.) Erre utalt a tanácskozás után Dávid Ibolya, az MDF elnöke, igazságügy-miniszter, amikor azt mondta: nagy szakmai kihívást jelent a Külügyminisztériumnak, a Belügyminisztériumnak és az Igazságügyi Minisztériumnak az a jogalkotó feladat, amely előkészíti a határon túli magyarok jogállására vonatkozó törvénytervezetet. A harmadik fontos témában, a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának kérdésében nem sikerült egyezségre jutni, ezért be sem került a Záróközleménybe, ugyanakkor többen elmondták: hosszabb távon látnak esélyt a megoldásra. Ez a Nyugaton élő, az ötvenhatos magyarokat érinti, azokat, akik nem vesztették el magyar állampolgárságukat. Nem tudni pontosan, hogy hány, de becslések szerint csak pár tízezer embert érintene a választójog megadása, amelyet az MSZP és az SZDSZ ellenez, szemben a magyar kormánypártokkal. Az érdekesség kedvéért meg kell jegyezni: a magyar választójog furcsaságai közé tartozik, hogy még a magyar diplomáciai képviseletek tagjai sem adhatják le szavazataikat külföldi állomáshelyükön. A Záróközlemény egyrészt megállapítja: „A rendszerváltozás óta eltelt időben a határon túli magyarok helyzetének javulását lehetővé tévő körülmények alakultak ki. Üdvözlik (a részvevők) a Magyarországgal szomszédos államok demokratikusan választott kormányainak azon törekvéseit, hogy a kisebbségi jogokat korlátozó korábbi intézkedéseket fokozatosan felszámolják.” Másrészt viszont rámutat arra is, hogy „mindezek ellenére, országonként eltérő mértékben ugyan, de továbbra is fennáll a határon túli magyar közösségek veszélyeztetettsége, és meggyőződésük, hogy a hátrányos helyzetük enyhítését célzó első pozitív lépéseket továbbiaknak kell követniük”. Nézzük mindezt országokra lebontva. Szlovákiával kapcsolatban a dokumentum megállapítja: „Aggodalomra adott okot a szlovákiai kisebbségi nyelv- használati törvény, a leginkább érintett magyar nemzetiségű szlovákiai polgárok képviselőinek ellenzése dacára történt elfogadása, ami nem felel meg a »jó kormányzás« demokratikus alapelvének.” A részvevők tudatosították, s Németh Zsolt külügyi államtitkár beszédében külön is hangsúlyozta, milyen nehéz a kárpátaljai magyarok helyzete, hiszen a szovjet múlt öröksége mellett tavaly hatalmas árvíz is sújtotta az ott élőket. A magyar kormány igyekszik elősegíteni a kárpátaljai magyarok elvándorlásának megállítását, a szülőföldön való maradásukat és gyarapodásukat. „Kiemelt támogatást nyújtunk a beregszászi főiskolának, és komoly forrásokkal segíti a magyar kormány körülbelül 12 ezer ember termőföldhöz jutását. Előrehaladottak a magyarországi munkavállalási feltételek javításáról szóló tárgyalások is” - tudatta az államtitkár. Romániával kapcsolatban a Zárónyilatkozat leszögezi: „Nem hagyható figyelmen kívül a romániai nacionalista erők fokozott aktivitása Erdélyben és a hatóságok gyenge, a helyzetnek nem mindig megfelelő fellépése sem. Aggodalomra ad okot a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusát ért atrocitássorozat, valamint az Agache-ügy és a körülötte kibontakozó hangulatkeltés. Elengedhetetlen, hogy a szomszédos országok eleget tegyenek az ET- felvételük során tett vállalásaiknak.” Majd a 8. pontban: ,A határon túli magyarság képviselői történelmi jelentőségűnek tartják az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozását célzó magyarországi támogatás tervezését a 2000. évi költségvetési tervben. Egyetértenek abban, hogy a jelen helyzetben a magyarországi támogatást egy relációra kell összpontosítani, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az anyanyelvű felsőoktatás intézményrendszerének megteremtését és színvonalának javítását más államok magyar közössége esetében is jelentős magyarországi segítséggel lehet biztosítani. Ugyanakkor fenntartják annak igényét, hogy országuk adófizető polgáraiként jogosultak a teljes körű, önálló, állami anyanyelvű oktatásra.” Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson kimondottan fontosnak nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politikai pártok is kinyilatkoztatták: támogatják Románia euroatlanti integrációs törekvéseit, és mindent latba vetnek azért, hogy Románia esetében ne alkalmazzák a vízumkötelezettséget. Romániában jövőre választások lesznek, s Iliescu pártjának győzelme is benne van a pakliban. A kisebbségi jogok szempontjából mindenképpen visz- szalépést jelentene. E pillanatban mégis a jugoszláviai, s ezen belül a vajdasági helyzet a legképlékenyebb. A MÁÉRT-ülés részvevőinek Zárónyilatkozata ezzel kapcsolatban a következőt szögezte le: „Tekintettel arra, hogy a Jugoszláviában a továbbra is uralmon lévő rezsim politikája nyomán a vajdasági magyarság a folyamatos fenyegetettség légkörében él, ami további elvándorláshoz vezet, támogatják az önkormányzatiság és szubszidiaritás európai elvei szellemében kidolgozott egységes vajdasági magyar autonómiatervezetet és az abban meghatározott intézményeket. Üdvözlik a vajdasági magyar autonómiatervezetről a vajdasági magyar pártok és a szerb demokratikus ellenzék között megkezdett párbeszédet és annak eredményeit. Felszólítják a vajdasági magyar pártokat és szervezeteket, hogy a személyi és politikai ellentéteiket háttérbe szorítva törekedjenek a vajdasági magyar közösség és az összmagyarság általános érdekeinek képviseletére. Örömüket fejezik ki, hogy az USA szenátusa november 4-én elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyik cikkelye a vajdasági magyarok által kidolgozott autonómiakoncepció támogatására szólítja fel az amerikai kormányzatot.” Befejezésül még azt kell aláhúzni, hogy mind a magyar kormány, mind a határon túli magyar pártok az euroatlanti integrációs folyamat szerves részeként értelmezik a magyarmagyar együttműködés mélyítését. Összmagyar érdek, hogy az integrációs folyamatba sikeresen bekapcsolódjanak mindazok az államok, ahol magyar kisebbség él. (-nák) A tanácskozás szünetében is folyt az egyeztetés, mégsem sikerült minden kérdésben kompromisszumra jutni. Tekintettel kell lenni a magyar költségve- tés teherbírására. A vajdaságiak a folyamatos fenyegetettség légkörében élnek. Tények MÁÉRT-visszatekintés A magyar-magyar kapcsolat- tartás legfontosabb állomásai az MTI összeállításában: 1996. július 4-5., Budapest: A Magyarország és a határon túli magyarság című tanácskozáson a kormány, a parlamenti pártok, a szomszédos országok magyar pártjai, szervezetei, illetve a HTMH képviselői, szakértői vettek részt. A konferencia vendégeit fogadta Horn Gyula miniszterelnök. A közös nyilatkozat kinyilvánította: a határon túli magyarok identitása megőrzésének, közösségként való fennmaradásának és fejlődésének, valamint a szülőföldön való fennmaradásának alapvető kérdése az önkormányzat, az autonómia létrehozása. Július 10- én Éva Mitrová, Szlovákia budapesti nagykövete átadta kormánya állásfoglalását Kovács László külügyminiszternek. A Meciar vezette HZDS országos vezetésének állásfoglalása szerint Magyarország „durván beavatkozott a független Szlovák Köztársaság belügyeibe”. 1996. szeptember 4., Pápa: A magyar-magyar találkozón megjelentek a romániai, a vajdasági, a horvátországi, a szlovákiai és a kárpát-ukrajnai magyar szervezetek képviselői, az MVSZ és valamennyi parlamenti párt küldötte. Viszont nem voltak jelen a magyar kormány képviselői. A találkozó közös közlemény kiadásával, de politikai nyilatkozat nélkül zárult. A több mint hatórás, zárt ajtók mögött tartott tanácskozás után rendezett sajtótájékoztatón a találkozót kezdeményező határon túli magyar szervezetek vezetői leszögezték: találkozójuk előkészítése volt a második magyar-magyar csúcsnak, amelyet Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint december 10-éig mindenképpen meg kellene tartaniuk, a közösen kiadott zárónyilatkozat azonban nem tartalmaz időpont-megjelölést. Elhangzott: a találkozó résztvevői bizottságot hoznak létre, mely elemzi az addig elkészült alapszerződések hatásait. A vizsgálat kiteljed majd arra, hogyan alakult az adott országokban a magyarság helyzete, hogyan változott az aláíró országok viszonya, milyen módon befolyásolta az alapszerződés a térség stabilitását. 1999. február 20., Budapest: A Magyarország és a határon túli magyarság 1999 címmel megtartott tanácskozáson részt vett valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező határon túli romániai, vajdasági, horvátországi, szlovákiai és kárpát-ukrajnai magyar szervezet, valamint az MVSZ és a nyugati magyarság képviselője, illetve a magyar parlamenti pártok küldöttei. A konferencia záródokumentuma Magyar Állandó Értekezlet néven politikai konzultatív testület létrehozását mondta ki. Az értekezlet feladata a magyarországi - határon túli magyar kapcsolattartás folyamatosságának biztosítása. A záró- dokumentum leszögezte, hogy Magyarországnak és a határon túli magyar közösségeknek egyaránt érdekük a közép-európai térség biztonságának, stabilitásának erősítése. Kimondta azt is, hogy a Magyar Köztársaság politikai eszközökkel járul hozzá a határon túli magyarok szülőföldjükön való megmaradásához és polgárosodásához, kezdeményező politikát folytatva a kisebbségben élő magyarok egyéni és közösségi jogainak biztosítása végett. 1999. november 11-12., Budapest: a MÁÉRT második ülésén megjelentek a kormány és a parlamenti képviselettel rendelkező magyar- országi és határon túli - romániai, vajdasági, horvátországi, szlovákiai és kárpátukrajnai - magyar szervezetek képviselői, valamint az MVSZ és a nyugati magyarság képviselője. A szlovák belügyekbe való beavatkozásnak tekintették.
