Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
Nyerjen 99 999 koronát! Lapunk 5. oldalán találja az Ajándékszóró hetedik bankjegyét. Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport ____________ A Slovan hokicsapata jobb teljesítményt nyújtott az Euro- ligában,minta 1 /T bajnokságban. tU 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. december 4-étől 10-éig Riport____________ Nem szerencsétlenség történt, nemzetközi polgári védelmi gyakorlatot O tartottak. O Ha valami el lett baltázva, akkor az kollektív tett volt Mi, cinkosok, valamennyien Barak László________________ To rkig vagyok már azokkal a sajtóbeli nyilatkozatokkal, melyek szerzői azon sírdogálnak, hogy miként „fokozódott a helyzet” itt 1989 telétől olyanná, amilyen. Meglehetős ostobaságnak tartom egyben, hogy bárki a múlt valamely konkrét eseményét - ezúttal 1989 rendszerváltó időszakára gondolok - okolja azért, hogy a megtörténtet követő tíz éven keresztül, némi patetikus felhanggal szólva, milyen széljárások, szélörvények határozták meg e haza hajója, illetve csolnakja irányát. Nemrégiben 1989 újdonász veteránjainak egyik nosztalgikus találkozóján magam nyilvánítottam ki abbéli véleményemet, miszerint a „forradalmárok”, ha úgy tetszik, „puccsisták”, „pártütők” által megteremtett helyzettel valahogy úgy vagyok, mint az általam elkövetett irodalmi művekkel, melyeknek sorsát, vagyis a „széles olvasótáborhoz való eljutásukat” követően lehetetlen befolyásolnom. Magyarán, ha valami itt el lett baltázva, akkor az nyilvánvalóan kollektív tett volt. Hiszen ugye, a költővel szólva, „mindenki szem a láncban”. Eme evidencia, jó ha köztudott, nem csupán a zsarnokságban elszenvedett alávetettségre vonatkozik. A demokrácia, de a kvá- zidemokrácia esetében még inkább alkalmazható eme láncszemtétel. Tessék csak belegondolni, mi itt a nagy helyzet? Minden vátesz és néptribun azon ágál, hogy szörnyű viszonyok uralkodnak a Hiszen ugye, a költővel szólva, „mindenki szem a láncban”. honban. „Nem az történt, amit akartunk” - szól a szlogen, mellyel jobban egyetért mindenki, mint azzal, hogy „útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet”. Ám ki akarta volna, hogy nehezebb legyen az élete, mint az 1989 előtti rezsimben? Ki gondolta volna, hogy holmi stupid kommunista kiskirályok után esetenként hülyébb politikusok határozzák meg számunkra, hogy hol van észak? Hogy nyerészkedő szélhámosok és életművészek cincálnak ki alólunk egy országot úgy, mint civakodó kölykök egymás alól a gyerekszoba szőnyegét? Hogy ugyanezek az atyaúristent csak azért nem nyúlják le, mert nem földi dimenziókban lakozik! Ki hitte volna anno, hogy immár nem a zsarnokságot szolgáló rendőröktől és besúgóktól kell rettegnie az embernek, hanem húgyagyú gengsztercsemeték zsarnokoskodnak majd rajtunk, hogy latrok grasszálhatnak közöttünk a primitív újgazdagok felfuvalkodottságával. Folytatható lenne a sor a végtelenségig. Egészen addig, amíg valóban elhisszük, hogy minden, ami történik velünk, rajtunk kívül áll. Mert így kényelmesebb, mint hogy megvizsgáltassák objektíve a társadalom, a törvény fel-felfeslő szövete. Netán azon a helyen, ahol mi, egyenként is, tartózkodunk éppen. Az említett váte- szekkel, néptribunokkal egyetemben. Cinkos tehetetlenséggel, avagy a mindenkori lapítok kényelmes értékrendje szerint a sült galambok röptét lesve... A pingvinek talán jobban örülnek a hónak, mint mi, emberek. Legalábbis így volt ez a müncheni állatkertben. TASR/EPA-feivétei Kövesdi Károly November végén, szokás szerint váratlanul, Szlovákiába is beköszöntött a tél. Hóval, hófúvással, közlekedési dugókkal, elakadt kamionokkal és egyéb gyönyörökkel. Vannak persze vidékek, ahol nem okoz meglepetést a dolog, ám miránk áítalában váratlanul szabadul. Mert ugyan miért volnánk felkészülve rá, amikor minden évben menetrendszerűen megérkezik, és suttyomban, alattomosan nyakunkba zúdítja a havat? Elvégre megszokhattuk, hogy a meglepetések országában élünk, ahol az okoz meglepetést, ha nem történik semmilyen meglepetés. A múlt hétre is kijutott belőlük bőven. Csak kapásból, véletlenszerűen tallózva: a kassai kerületi bíróság bírónője nem vette figyelembe a nyomozók kérését, hogy vegyen őrizetbe három pajkos figurát, akik a végrehajtó hivatalát akarták a levegőbe repíteni. Nem az első ilyen eset, gondolhatnánk, bár cefetül furdalhatja az oldalunkat, hogyan lehetséges futni hagyni ilyen különösen súlyos bűntény tervezőit. A dolog csak a tanúkat érhette meglepetésszerűen, akik ezzel enyhén szólva életveszélybe kerültek, s minden meglepetésre felkészülhetnek. A szlovákiai közvéleményt ugyancsak sokkolta az a meglepő hír, hogy Rudolf Schuster államfő a cseh mintára alapított „rendszerváltói díjat” többek közt annak a Milán Cicinek is oda szándékszik ítélni, aki a rendszerváltás előtt igazságügyminiszter volt. Ha komolyan gondolja szándékát, előállhat az a furcsa helyzet, hogy Ján Camogursky, a régi rendszer által bebörtönzött ellenzéki politikus és az átkos rendszer oszlopos tagja egyszerre fog parolázni az elnök úrral, s ugyanazt a díjat kapja, ha nem is ugyanazért. Az egyik azért, mert bontotta, a másik azért, mert építette ama bizonyos falat. Hogy a falbontók közt elég jelentős figurának számított például Duray Miklós is, az valószínűleg eszébe sem jutott az elnöki sugdolászoknak és tanácsadóknak. A meglepetés az volna, ha eszükbejutott volna. Az viszont nem meglepetés, hogy Schuster, aki deklaráltan mindenki elnöke szeretne lenni, ilyen meghökkentő ötletekkel áll elő. A Magyar Koalíció Pártjának is kijutott a meglepetésekből. Előbb Mikulás Dzurinda kormányfő kerékasztalához „felejtették el” meghívni az MKP képviselőit, majd az államfő kerékasztalától is távol tartót; ták a magyarokat. Egyesek szerint ez sem meglepetés, hiszen egyedül az MKP álmodozik két SDE-es miniszter leváltásáról, s minálunk ugye nem azok a fekete bárányok, akik elszabotálják a k aalíciós szerződést, hanem akik felemlegetik a szabotőrc k alkalmatlanságát. Vagy talán lepőd ünk meg még vaskosadban? A mező- gazdasági dotációs politika csak az MKP-nak van a bögyé- ben (de annak al iposan), míg a többségnek megfelel. Talán innen ered a kire kesztősdi? Vagy talán higgy jük el azt a merész politikai atolgatást, amely szerint lej később jövő ilyenkor az MKP helyén az SNS ül a kormányban? Hogy ez vaskos meglepetés lenne? Talán érdekes le :t volna Bugár Bélán kívül megkérdezni Dzurindát és Scl üstért is, mi a véleménye e felt dékenysé- gekről. A lapok r tindenesetre megfeledkeztek róla. Ugyancsak meglepetésként könyvelhetjük el az alkotmánybírák és a Nemzeti Vagyonalap főnökének a kinevezését, vagy a cseh-szlovák megegyezést az évek óta húzódó vagyonelosztás ügyében. Utóbbi esetben a cseh fél nagyvonalúan, sőt gálánsán viselkedett. Most már csak az a kérdés, milyen meghökkentő mesét talál ki Malíková annak megmagyarázására, hogy Szlovákia húzta a rövidebbet. Volt azért részünk egy kellemes meglepetésben is: a parlamentjóváhagyta, hogyjanuár elsejétől 40 százalékról 29 százalékra csökkennek az adóink. Amin még maga a parlament is meglepődött, hiszen megtapsolta önmagát. Vagyis minden jó, ha a vége jó. Vezércikk Meglepetések ideje
