Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-01 / 48. szám
2 1999. december 1. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Vendégkommentár A reformok ellen Peter Tóth A Szakszervezetek Konföderációjának (KOZ) veze- ' tősége a saját politikai csapdájába esett. Ha a szakszervezeti tagok aszerint értékelnék vezetőik munkáját, hogy milyen eredményt hoznak a nagygyűlésekre fordított összegek, rájönnének, hogy a veszteségeik hatalmasak. A tagdíjakból befolyó összegeket ugyanis Saktorék politikai vitákra verték el. Az eredmény egyenlő a nullával. A sztrájkkészültség és a beharangozott általános sztrájk ezen mit sem változtat. A kormány kénytelen a Saktorék által hangoztatott követeléseket elutasítani, illetve képtelen teljesíteni őket. S még ha nem tűnik is úgy, ezzel Saktor és csapata is tisztában van. Az érem másik oldala, hogy ezt a tényt a tagság előtt titkolják; és azt a látszatot keltik, hogy követeléseik helyesek és igazságosak. Ez a pozíció ugyanis kényelmes számukra. A szakszervezeti apparatcsikok Pozsonyban a szalonpolitikusok életét élik, akik nem szenvednek szükséget, mint a dolgozók. Hogy ezt a helyzetet fenntarthassák, a szociális demagógiát kell szajkózniuk: a reálbérek növelését, a munkanélküliség és az adóterhek csökkentését. A szakszervezetek egyszerűen azt hangoztatják, hogy a gazdasági növekedést és a jólétet reformok nélkül kell elérni. Így tudatosan gátolják a változások megvalósulását, amelyek a lakosság életszínvonalának emelkedését eredményezhetnék. Ebben a kontextusban a sztrájkkészültség emlegetése nem más, mint abszurd színdarab, amelyben a főhős azt kiabálja, hogy jobban akar élni, de azt követeli, hogy ebben valaki akadályozza meg. A szerző a Sme kommentátora. Jegyzet Elbársonyosodtunk Szűcs Béla Tíz éve Csehszlovákia a politikai szótárt új fogalommal gazdagította: a bársonyos forradalmat azóta úgy emlegeti a világ, mint az erő- szakmentes rendszerváltás eseményét. A forradalmak általában erőszakosak, véresek. Csehszlovákia békés társadalmi váltással vonult be a történelembe. Ugyanakkor szinte hihetetlen, hogy egy évtized távlatából milyen eltérőek a vélemények a korszakváltó eseményekről. Aki átrágta magát a tengernyi évfordulós cikken, végighallgatta a nyilatkozatok áradatát, rádöbben, hogy túlságosan is bársonyos volt ez a forradalom. A kommunista rendszer túlkapásaiért a mai napig senkit sem vontak felelősségre. A demokrácia lehetőségeit kihasználva az egykori állampárt funkcionáriusai ügyesen beépültek a hatalomba, és ma is vezető posztokat töltenek be. A legutóbbi választásokon az emberek többsége azt remélte, hogy a Meciarékat leváltó demokratikus kormány végre hozzálát a társadalom megtisztításához, és felelősségre vonja a privatizációban mil- liárdokat bezsebelő ügyeskedőket. Kiderült, hogy Dzurindáék velük is bársonyosan bánnak. Nemrég még másfél száz botrányos privatizációs ügyről írtak a lapok, ma már csak egyhar- maduknak a kivizsgálását tartják szükségesnek. Ráadásul az igazságszolgáltatás is „bársonyosan” kezeli a bűnözőket, a svindlereket. Jelentős részük szabadon védekezhet, eltüntetheti gazságainak nyomait, „meggyőzheti” ártatlanságáról a tanúkat. Állítólag ilyenek a törvényeink. Naponta olvashatunk híreket zsarolásról, megvesztegetésről, a hivatalos szervek klienteliz- musáról. A kormány többször ígéretet tett a felelősségre vonásra, ám úgy tűnik, túlságosan elbársonyo- sodtunk. Bizony, nehéz és bonyolult dolog lesz a rend- teremtés. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A schengeni határok ellenében Megoldást jelent a különleges státus? P. Vonyik Erzsébet Ha Magyarország az Európai Unió rendes tagjává válik, a határon túl élő magyarságot a schengeni határok fogják elválasztani az anyaországtól, azok minden hátrányával együtt. A téma rég foglalkoztatja a magyar kormányt, s a bi budapesti magyarO Szükség van rá. legutób-magyar csúcson is terítékre került a külhoni magyarságnak szánt különleges státus kérdése. Az optimális megoldás persze a kettős állampolgárság lenne, ám ennek sok jogi és politikai bukta- , tója van. Jobb híján megoldás. tehát marad a különleges státus megadásának lehetősége, ám még ez is meglehetősen nyitott kérdés. O Nem Hogy rossz helyen születtünk, sógor, az nyilvánvaló. De miért nem születtünk legalább privatizátornak? Rajz: MS-Rencín Turczel Lajos irodalomtörténész: A A schengeni egyezmény az ^ EU-ba belépő országok számára kötelezővé teszi a kimaradottakkal szembeni vízum- kényszert. Ennek szempontunkból rendkívül káros, romboló hatása lenne. A belépés első hullámából Szlovákia talán nem, de Ukrajna, Románia és Horvátország valószínűleg kimarad. Negatív következménye a kimaradó országokban a növekedő magyargyűlölet, a magyarok identitástudatának a gyengülése lenne; az identitás- tudatra a mostani szabad átjárás erősítőleg hat. Vigasztaló, hogy az Orbán-kormány megoldást keres és ígér. A kettős állampolgárságot és a külhoni magyarok választási jogát a mostani nemzetközi helyzetben problematikusnak tartom, de az EU kibővítése után létjogosultsága elképzelhető. Németh István egyetemi oktató: AAGgy szükséghelyzet szük- ^ségmegoldásának tartom, egy történelmi és geopolitikai sors- és szükségszerűségből adódó helyzet egyik lehetséges megoldásának. Mert el tudok képzelni másfajta módozatokat is. A szándék kétségkívül azt látszik igazolni, hogy az itteni magyar közösség integrációs problémáira még mindig a magyarországi politikai elit részéről mutatkozik nagyobb fogadókészség, empátia. Ha már áldva (és verve) vagyunk a politikai és kulturális nemzethez tartozás számtalan kihívásával, esélyeivel és buktatóival, legalább a státustörvényt úgy kellene megalkotni, a nyilvánosságot felkészíteni rá, hogy se itt, se odaát ne a deklarált cél - az integráció, értsük ezt bárhogyan - ellenében hasson. Orosz Márta újságíró: A Fontosnak tartom a hatá- ” ron túli magyarok jogállása rendezésének kérdését. Számunkra nem pusztán a politikai, sokkal inkább a gazdasági, kulturális és lélektani vonzata a meghatározóbb. Nem hiszem, hogy ennek olyan következményei lehetnének, amelyeket az MSZP és az SZDSZ felvázolt, mivel a státus nemzetközi jogi tisztázása során ezeket a nemzetközi normák alapján rendezhetnék. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy a külföldi magyarok visszaélhetnének a magyarországi gyógykezelés lehetőségével, mivel adót, egészségbiztosítást mindenki ott fizet, ahol él, illetve dolgozik. Nagy Ildikó újságíró: oo Előrelátóknak és nagyon körültekintőknek kell lenniük azoknak a politikusoknak, akik a határon túl élő magyarság helyzetén kívánnak változtatni. Mert másra van szüksége a szlovákiai magyarságnak, másra az erdélyinek vagy a vajdasági magyarságnak. Kérdéses, vajon ez meg- oldható-e egy törvénnyel. S vajon maguk az érintettek igénylik-e, hogy törvény rendelkezzen róluk. Egy elhamarkodott jogszabály kétélű fegyverré válhat, amelyet a nemzetközi színtéren Magyarország ellen fordíthatnak. Volt már rá példa a huszadik században. A következő század egyébként is az egységesülő Európa időszaka lesz. Ha a mi tájainkon is megvalósul a határok átjárhatósága, akkor mindenki szabadon döntheti el, hol kíván élni, dolgozni vagy gyermekét iskolába járatni, s megszűnik a határon túli magyarok kiszolgáltatottsága. Forró Evelyn újságíró: Q Nem a különleges státus megadása a megoldás. Mielőtt még az a vád érne, hogy nem érdekel a határon túli magyarok sorsa, megmagyarázom, miért ez a véleményem. Mindazok a jogosítványok, amelyeket megadnának, például a munkavállalási engedély, nyugdíj- és egészségbiztosítás, olyan terheket rónának a magyar költségvetésre, amelyeket, tartok tőle, nem bírna el. Ha esetleg mégis, akkor is az itt élő betegektől, idősektől vonna el pénzt. Bizonyos részleges könnyítéseknek híve vagyok, de tudomásul kell venni, hogy a magyar állam nem vállalhatja át más országok feladatait, arról nem is beszélve, milyen visszhangja lenne saját nyugdíjasai körében az intézkedésnek. Olvasói levél Megszólal a másik oldal Azaz megszólalna, ha engednék. így volna helyes, mert az utóbbi időben egyre több vadászellenes cikk jelenik meg a Vasárnapban és mellékletében. Legutóbb Sóki Tibor úr remekelt szürrealista eszmefuttatásával a Hang-Képben, írásommal szeretném megvédeni a tisztességes vadászok becsületét. Leszögezem, csakis az igazi vadászokét, nem pedig a mindenre elszánt puskásokét. Nem tudom, Sóki Úr miért gyűlöli ennyire a vadászokat, bizonyára valamelyik társam hátsó fertályon lőtte, mert azt nem feltételezem, hogy ilyen szűk látóköre volna. Fogalma sincs arról, hogy mi a vadászat lényege és célja. Nem tudom, miért kellene szégyellnünk azt, hogy ez a nemes ősi ösztön mélyen belénk ivódott, hisz az ősember életének 50%-át vadászattal töltötte. Hát akkor csoda, hogy ez bennünk maradt? Még jó, hogy az Ön szaporodási ösztöne megvan, mert különben az ilyen lelkes „állatvédőknek” fajuk veszne. Már majdnem azt hittem, hogy Ön is a müzlievők és chipsropogtatók nagy családjába tartozik, de nem, mert husiért a henteshez küld bennünket. Mit gondol, Uram, az ott lévő husit az állatok valamiféle önkéntes alapon felajánlják? Bizony, azokat is megölik. Viszont akkor a hentes is gyilkos! A kecske és a káposzta történetét magyarázza, csakhogy a kecskét Ön eszi meg, s nekünk hagyná a káposztalevelet. Rendben van. A mai naptól kezdve ne vadász- szunk! Cseréljük fel a puskát fényképezőgépre. Szinte már látom, amint egy festői környezetben egy gyönyörű színes pillangót fotóz, de a csendet riadt őzek vészjelzése töri meg. Pár napos őzgidát egy vérszomjas kóhor eb készül elkapni. Gondolom, lefényképezné az utókornak ezt az idilli jelenetet, s trófeaként kitenné a szobája falára. Aztán elmondhatná, hogy nálunk ilyen védtelen állatokon híztak kövérre a fenevadak. Most pedig egy habzó szájú, veszett róka kerül lencsevégre, de hisz’ majd meggyógyul szegény (a veszettség gyógyíthatatlan és halálos kór), s közben a fél erdő megvész. Tovább megyünk, és egy ígéretes termést hozó kukoricatáblához érünk, amit vaddisznók tettek tönkre. Majd valamiféle foto- montázs segítségével megjavítjuk a hektárhozamot?! S ha távolabbi tájakra eveznénk, látnánk, hogyan teszik tönkre a környezetet a túlszaporodott elefántok, lehetetlenné téve más fajok számára. Gondolom, Önnek erre is van egy szürrealista megoldása. Talán a többletet el kellene szállítani a Marsra, és ott Mars-szeleten tovább élhetnének. Ironikus példákon mutattam be, hogy ránk, vadászokra miért van szükség. Ugyanis a természet önszabályozó rendszere felborult, és ebben az Ön ősei is segédkeztek, ezért kénytelenek vagyunk beavatkozni. Azzal, hogy a dolgoknak csak a jó és szép oldalát fogja nézni, még nem segít a kipusztulás szélén álló állatokon. Ha tanulmányozta volna a múltat, rájött volna, hogy a vadászok még egyetlen állatfaj eltűnéséért sem felelősek, sőt ellenkezőleg! Mit gondol, Ön szerint ki védené meg a vadat élete kockáztatása árán is a vadorzókkal szemben?! Senki sem, csak maga a HÜLYE VADÁSZ!!! Tisztelettel Mózes Csaba, egy becsületes vadász, Jányok
