Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-17 / 46. szám
2 1999. november 17. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A tíz év egytizede Szűcs Béla 1989 novemberében a rendszerváltás alapjaiban változtatta meg országunk politikáját. A lakosság azt remélte, hogy látványosan győz a demokrácia, és gyorsan utolérjük a nyugati országok élet- színvonalát. Sajnos, az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a demokratikus piacgazdaság megteremtéséhez ez rövid idő. Azóta már a hetedik kormány irányítja az országot, és a közvélemény-kutatások szerint a változás csupán a lakosság felének vágyait váltotta valóra. Megváltozott a gazdasági, a szociális rendszer, egymás után alakultak a politikai pártok, magánvállalatok, szabadon utazhatunk, az ország igyekszik bejutni az európai struktúrákba, ám a lakosság jelentős részének szociális helyzete nyomasztó. A munkanélküliség 17 százalék körül mozog, és a kormány csak keservesen tudta összetákolni a jövő évi költségvetést. Sajnos, a koalíciós kormány egy év alatt képtelen volt kivezetni az országot a súlyos helyzetből. Nem tudja teljesíteni választási ígéreteit sem, és ezért érthető, hogy csökken a népszerűsége. Látni kell azonban, hogy gazdaságunk nincs kiúttalan válságban, nem roppant ösz- sze, ahogy azt az ellenzék jósolta, „csak” egy helyben topog. Az árak nem emelkednek drasztikusan, a munka- nélküliség súlyos, de nem katasztrofális, nem szabadult el az infláció. A kormány a belső viták ellenére is bizonyította, hogy képes végigküzdeni megbízatásának négy évét. A gazdasági elemzők szerint a javulás első jelei fokozatosan megmutatkoznak. Persze ez nem lesz az életszínvonal látványos emelkedése, hanem érezhető stabilizáció, amely remélhetőleg fokozatosan visszaszerzi a választók bizalmát is. A rendszer- váltás óta eltelt tíz évből csupán egyetlen, vagyis a Dzurinda-kormány erőfeszítései jelenthetnek pozitív változást Szlovákia lakosságának életében. Meciar egyelőre hiába les a kormány- alakításra. Vendégkommentár Koalíciós halastó Igor Cibula Bár hiányoznak a karizmatikus egyéniségek a Polgári Egyetértés Pártjából (SOP), az magabiztosan nyilatkozik koalíciós partnereivel való viszonyáról és politikai szerepéről. Igaz, a parlamentben és a kormányban legkevesebb a SOP- tag, a párt a Dzurinda-kabinet egy éve alatt megőrizte választói szimpátiáját. Sem az Imrich Sládecek képviselő, sem az Igor Presperín volt polgármester körüli botrányok nem ártottak népszerűségének. így érthető Marián Mesiarik alel- nök bírálata: a baloldal néhány minisztere koalícióellenes politikát folytat, s pártja nem fogja támogatni azokat az intézkedéseket, amelyek súlyosbítják a nem igazán fizetőképes lakosság gondjait. Ez is igazolja, hogy a SOP a politikai spektrum bal oldalán mozog, és számít az SDL választóira. Ha Mesiarik álláspontját megspékeljük a SOP elnökének, Pavol Hamzíknak Ludovít Cérnák elleni kijelentésével - amikor még Dzurinda védte a gazdasági minisztert -, hogy „az SDK-t olyan embernek kell képviselnie, aki megvalósítja a koalíciós egyezségeket”, nem állunk távol az igazságtól a kijelentéssel: pártja olyan, mint a koalíciós pontyokat kergető csuka a szlovák politikai halastóban. Úgy tűnhet, a csuka kicsi, de ha összevetjük választási preferenciáit a Demokratikus Unióéival, nem tévedtünk nagyot. Érdekes Hamzík kijelentése, hogy pártja megfigyelői státust kér a Liberális és a Szocialista Intemacionáléban. A pártelnök új kapcsolatai a holland, finn, román liberális pártokkal lehetőséget adnak a SOP-nak, hogy megerősítse esélyeit a DU helyettesítésére. Ám a SOP-nak a szociáldemokratajelző felé való kacsin- gatása többet árthat Hamzí- kéknak, mint amennyit használ, mert Szlovákia liberális és szociáldemokrata irányultságú potenciális választói a hivatalos szociáldemokráciát nem nézik igazán jó szemmel. A szerző az IntemetovéN munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mi lett volna, ha... - Melyik idióta volt az ágyúnál? Telibe találta Lenin elvtársat! Agócs Ernő karikatúrája Akkor sokan hitték, hogy egy csapásra gyönyörű lesz az életünk A fal ledőlt, de mi maradt? Klein Melinda _______________ 198 9. november 17-én Prágában indult, majd 18-án Pozsonyban folytatódott a husá- ki-jakesi csehszlovákiai szocializmus lebontásának első tömeges megmozdulása. A közép-európai megújhodási folyamat eredményeként törvényszerűen nagyot változott a világ, hiszen megbukott a negyO Jó irányban változott az ország. O Rosszfelé haladunk. ven évig uralkodó rendszer. Akkor, a novemberi zimankós, de a lelkekben forró napokban sokan azt hitték, egy csapásra minden megváltozik, és csodálatos lesz a világunk, a szabadsággal együtt jobb lesz az életünk is. Aki egy kicsit is gondolkodik, tudja, hogy ez hosszú és fájdalmas folyamat, amelynek vannak áldozatai és nyertesei. Pék Zoltán újságíró: A Még ma is kavarognak ben- v nem az emlékek, ha visszagondolok a tíz évvel ezelőtti napokra. Tíz év távlatából ma már mindez történelem, és boldog vagyok, hogy részese lehettem. Ami az azóta bekövetkezett változásokat illeti, egyértelműen pozitívan ítélem meg őket. Tagadhatatlan, hogy mindennek negatív vonzata is van, a lakosság nagy részének szociális helyzete megingott. De minden betegségből fájdalmas út vezet a gyógyulásig. A műtét hege is sokáig fáj, de ahogy múlnak a napok, a hetek, a fájdalom egyre szűnik, és megkezdődik a gyógyulás folyamata. Most az ország is éppen a kezdeti tanokat éli át, de remélem, a végkifejletjó lesz. Bízom benne, hogy nem is olyan sokára. Mayer Judit nyelvész: A A Ahogy mondani szok- V ták: könnyű tojásból rántottét csinálni, de rántottéból tojást már sokkal nehezebb. A rendszerváltás után felrúgtak néhány szabályt, megszüntettek néhány intézményt, aztán kiderült, hogy hiba volt, de visszacsinálni már nem nagyon lehet. Átvettünk sok mindent külföldről is, amit pedig nem kellett volna. Igyekszünk megvalósítani a demokráciát, és tagadhatatlan, hogy ennek már kézzelfogható eredményei is vannak. A gazdasági helyzet ellenben nem valami rózsás. A magánosítást nem sikerült becsületesen véghezvinni, ennek a levét pedig még sokáig isszuk. Sajnos, a mostani kormány sem ura a helyzetnek, nem képes pontot tenni az ilyen és hasonló visszaélések végére. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy valóban jó az a fajta kapitalizmus, amely minálunk érvényre jutott. Ez még nem igazi kapitalizmus, ez amolyan vad- gazdálkodás, amit szigorúan meg kellene rendszabályozni. A lelkekben mind a mai napig nem történt meg a rendszerváltás. Sokan úgy értelmezik a szabadságot, hogy mostantól mindent szabad. És amíg ez így megy, addig a szabadság inkább az anarchiára hasonlít. Katona István koreográfus: a a Legfőbb ideje volt, hogy W “ ez az ország elinduljon egy másik úton. A baj csak az, hogy Janus-arcú ez az egész. Tagadhatatlan előnye volt az előző rendszernek, hogy az emberek viszonylagos szociális biztonságot élvezhettek, és azt ma sokan visszasírják. A kapitalizmussal együtt óhatadanul begyűrűzött hozzánk sok rossz is. Egy újszülött teljesen kiszolgáltatott és védtelen. A rendszerváltozás a posztkommunista országok, különösen Szlovákia esetében teljesen kiszolgáltatott területeket ért el. Ehhez jött még az ország durva kettéválasztása, ami bizonyos csoportok önös érdekeit szolgálta. Szerintem már nem tizenöt-húsz, hanem inkább hat- van-hetven év kell még ahhoz, hogy elmondhassuk: rendben vagyunk, jól élünk, többé-kevés- bé elégedettek vagyunk. Agócs Zoltán professzor: A Sokat utazgatok a világ- v bán, és tudom, hogy mindenhol pozitívan reagáltak a nálunk tíz évvel ezelőtt végbement változásokra. Véleményem szerint valóban előnyére változott meg ez az ország, hiszen megteremtődtek a piacgazdálkodás feltételei, kibontakozhatott a demokrácia, és az egyén is egyenrangúnak tekintheti magát a világ többi országának polgáraival. Amit negyven év alatt elvesztettünk, azt nem könnyű tíz év alatt felépíteni. De remélem, ha csadakozunk az EU-hoz, ledolgozhatjuk még a hátrányt. Spanyolország és Portugália esete is azt igazolja, hogy ha egy ország valóban igyekszik, rövid idő alatt felzárkózhat. Jó volna, ha a gyerekeink és az unokáink már egy jobb világban nőhetnének fel. Á hagyományok és a lehetőségek adottak, impulzusok hiányoznak még, és tőkebefektetés. Olvasói levél Életveszélyes tévedés Ritka az olyan hét, amikor a Hang-Kép nem közöl valami bosszantó tévedést, összeollózott féligazságot. A 41-es számukban azonban egyenesen életveszélyes tévedésekkel tarkított cikket írt az egyik munkatársuk Halált okozó tudadanság címmel. Suszter maradjon a kaptafánál! A cikkíró biológiai ismeretek nélkül, szó szerint fordította a szlovák elnevezést: muchotrávka zelená - zöld légyölő galóca. Az sem zavarta, hogy Linné óta a fajok elnevezésére a világ minden nyelvén két szóból álló nevet használnak, ahol a főnév a nemzetséget, a melléknév a fajt jellemzi. A képen látható gomba tehát latinul: amanitor phaloides, szlovákul: muchotrávka zelená. Magyarul: gyilkos galóca! Bármennyire furcsa, a szlovák nevezéktanban a muchotrávka nem légyölőt, hanem galócát jelent! Cikkírójuk a nevezéktannak fittyet hányva egy új gombafajt, zöld légyölő galócát „fedezett fel”. Felületességnek is tulajdoníthatnánk a „felfedezést”, de a gyilkos galóca helyett légyölő galócáról beszélni több mint felületesség! A légyölő galóca piros, fehérpettyes kalapját, a cikkírót kivéve, talán mindenki ismeri. Ez a gomba szerepel a sznob polgárok virágoskertjében a kerti törpe mellett. Nevét onnan kapta, hogy megfordított kalapját tányérra téve cukros vízzel leöntötték, és így használták légyirtásra a konyhában. Emberre azonban csak a legritkább esetben halálos. A muszkaridin hatóanyagtól az ember „megbolondul”, de az izgalmi állapotot követő mély alvás után gyógyultan ébred. Légyölőgalóca-mérgezéskor helyénvaló a hányatás, mivel a tünetek már 1-2 óra múlva jelentkeznek, amikor a gombás étel nagy része még a gyomorban van, és a méreganyag nem szívódott fel teljesen. Gyilkosgaló- ca-mérgezéskor a tünetek átlagosan 10 óra múlva jelentkeznek, amikor a gyomorban már nincs gombaétel, és a méreg felszívódott. Az ilyen típusú mérgezés első tünetei a kínzó hányás és hasmenés. Ezért a hányatás tilos, mivel fokozzuk a test kiszáradását, és így a beteg halálát okozhatjuk. A cikk határozottan a hányatást javasolja. Ha kémiai ismeretei volnának a cikkírónak, nem írt volna „ka- nálpirosodásról”. Tény, hogy a gombaételek gyorsabban romlanak, mint a húsételek. Az 1-2 napig tárolt gombaételben maradt ezüstkanál megfeketedett (nem megpirosodott). A bomló fehérjékből ugyanis kénhidrogén szabadul fel, amely az ezüsttárgyak felületén fekete ezüstszulfid-ré- teget képez. Az ilyen romlott étel tényleg mérgező, akkor is, ha eredetileg ehető gombából készült. Kérem, hogy az életveszélyes félreértések elkerülése végett közöljék a helyreigazító cikkemet. Farkas János, Gúta
