Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-10 / 45. szám
12 1999. november 10. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Mátrix Az ifjú rendező testvérpár 63 milliós költséggel forgatta káprázatos képi világű második filmjét, amely a bemutatót követő hétvégen az Államokban 50,7 millió dollár bevételt hozott. Larry és Andy Wachowski annak a generációnak a tagjai, amely fantasztikus képregényeken, a Csillagok háborúján nőtt föl. Mindketten gyerekkoruk óta otthonosak a komputerek, az Internet világában. „Minket főként a mitológia, a teológia, bizonyos szintig a matematika is érdekel, mert ezek vezetnek el az emberiség nagy kérdéseihez. Filmünk tele van bibliai, mitológiai és egyéb utalásokkal, amelyeket nem mindenki fog észrevenni, de a lényeget valamennyi néző megértheti. Azt akartuk, hogy az emberek elgondolkozzanak, kissé megdolgoztassák az agyukat. A Mátrix a tudatosságról szól, az öntudat születéséről és fejlődéséről. A stúdiókban, ahol olvasták a forgatókönyvünket, azt mondták, a nézők nem fogják érteni a filmet. Megnyugtattuk őket, hogy a történet működik a filozófiai háttér nélkül is. A film azoknak is tetszeni fog, akik csak két óra kikapcsolódásra vágynak, mert tele lesz látványos akciójelenetekkel, soha nem látott komputeranimációs trükkökkel” - mondják a Wachowski fivérek. Valóban, a Mátrix többrétegű alkotás, orwelli mélységű mondandóval. Csillagok há- borűja-szintű kivitelezéssel, több műfaj - sci-fi, kung-fu- filmek, szerelmi történet - mesteri elegyítésével, sztárszereposztással (Keanu Reeves, Laurence Fishburne). _____________Heti hír De Niro rendez Már folynak a tárgyalások az MGM-nél a The Good Sheperd című filmről, amelyet a hírek szerint Róbert De Niro rendez. A forgató- könyvet az Oscar-díjas Eric Roth (Forrest Gump) írta, és a CIA történetét követi végig az ügynök 40 éves pályafutásán keresztül. A projekt egyébként már évek óta érlelődik Hollywoodban, eredetileg a Columbia stúdió számára készült, ahol Wayne Wangot és Philip Kaufmant szemelték ki a rendezésre. Most viszont úgy tűnik, végre sínre kerül a dolog, bár az még nem világos, vajon De Niro is szerepelne-e a filmben, és a többi résztvevőről, szereplőről sem esett egyelőre szó. John Williams öt Oscar- és tizenhét Grammy-díj birtokosa A hollywoodi zeneszerző „A történelem valódi események sora...” Archív felvétel Völgyi Vera Több mint nyolcvan hollywoodi sikerfilm zeneszerzője, öt Oscar- és tizenhét Grammy-díj birtokosa John Williams. Kevesebben tudják róla, hogy több zenemű - köztük két szimfónia - komponistája is. Dzsesszzongorista- ként indult, 1980-tól 1993-ig Boston egyik legnépszerűbb nagyzenekarát vezényelte. Ste- ven Spielberg csak vele dolgozik, George Lucas el sem tudta volna képzelni, hogy ne ő írja a Csillagok háborúja sorozat legutóbbi filmjének, A baljós árnyaknak a zenéjét. A hatvanhét éves művész mindkét rendezőnek „csak” Johnny. „Mi van ezen meglepő? - kérdi John Williams tudják milyen fiatal voltam, amikor először találkoztunk?” John Williams próbál. Nem kiabál, nem utasít heves gesztusokkal, de konokul következetes. Időről időre „lekopogja” a zenészeket és az énekeseket, s ha kell, háromszor-négyszer is megismételteti ugyanazt a tételt. Aki már tudja, kicsit unja - még olyan is akad, aki titkon elnyom egy ásítást -, de aki nem tudja, az koncentrál és igyekszik. A Boston Pops meg akar felelni tiszteletbeli karmesterének, aki 13 évig állt a zenekar élén és aratott velük világsikereket. Ma este lesz a Baljós árnyak két sikerszámának a világ- premierje. Délelőtt, a bostoni Symphony Hall nézőterén és a karzaton csak a bennfentesek és a sajtó kapott helyet. Bár a nem vájtfülűek hamar belefáradnak abba, hogy csupán részleteket hallanak egy-egy számból, amikor megjelenik a színpadon a kórus, és belekezd a pogány balladába, a Végzetek párbajába, az alkalmi közönség lélegzetvisszafojtva figyel. És elborít minket a dal, érezzük és értjük, annak ellenére, hogy egy szót sem értünk belőle. Nem csoda, hogy a próbát követő sajtóbeszélgetésen az az első kérdés Mr. Williamshez: milyen nyelven íródott a kórusmű?- A szöveg szanszkrit, de az eredete kelta. A jó és a gonosz ösz- szecsapásának gyönyörű jelenetéhez valami egészen különlegeset szerettem volna. Rátaláltam a Fák csatája című régi kelta versre, amely a küzdelem drámai és kifejező himnusza. Nos, én több ősi nyelvre lefordíttattam, s végül a szanszkritet választottam, mert ennek a dallama tetszett a legjobban. Tudom, így szinte lehetetlen rájönni, milyen nyelven énekel a kórus - volt, aki latinra vagy ógörögre gyanakodott -, de a dal mégis ldfejező. A Csillagok háborúja világszerte úgy vonzza a nézők egy részét, mint a kábítószer. Mitől alakulhat ki efféle »filmfüggő- ség«? Senki sincs birtokában a tökéletes válasznak, én is csak a magam verzióját tudom elmondani. Ez a film mitológia, s szerintem ez a sikerének a titka. A mítosz rendkívül izgalmas valami, hiszen a múltból ered, mégsem a tények, hanem a képzelet szülötte. A történelem valódi események sora: ez és ez történt velünk. A mítosz feltételezés: ez és ez történhet velünk. Ráadásul a mítosz - ha az emberek elkezdenek eszerint cselekedni - ténnyé, történelemmé válhat. Tehát sohasem tudhatjuk, nem lesz-e a fantáziából valóság. Nem eshet-e meg velünk olyasmi, amit a filmen látunk. A kollektív emberi tudat a világon mindenütt mítoszokból is áll. A jó és a rossz küzdelme az emberiség alapélménye. Ezeknek az erőknek az újra és újra kirobbanó konfliktusától sohasem tudunk szabadulni. Nos, George Lucas filmjei ezt jelenítik meg. Ráadásul úgy, hogy egyszerre szólnak a régi időkről - hiszen a történet a mély múltban gyökerezik és a tudományos fantasztikum segítségével a jövőről. Ezzel rendkívül izgalmas kapcsolat jön létre az idősíkok között. Nem csoda, hogy rabul ejti a jelen időben élő embert. A cápa, az Indiana Jones-variá- ciók, a Csillagok háborújának négy tétele is az ön nevéhez fűződik. Nem unalmas sorozatzeneszerzőnek lenni? Én élvezem. Mit lehet kihozni ugyanabból a témából? Számomra ez kihívás. De a Csillagok háborúja más eset, ugyanis az első film több mint húsz, az utolsó több mint tíz éve készült, úgyhogy komolyan aggódtam, fel tudom-e venni a fonalat. Aztán kiderült, ez is olyasmi, mint a biciklizés, ha valaki egyszer belejött, soha nem felejti el. És végül sikerült olyasmit alkotni, ami új, de nem egészen. A kétórás zenéből két-három perc felidézi a sorozat korábbi filmjeit. Most ugyan mindenki a Baljós árnyakról beszél, ön a legnagyobb sikerét - legalábbis ami a díjakat illeti - mégis egy másik rendezővel, Spielberggel aratta, hiszen a Schindler listája nemcsak az Oscart, a Grammyt is meghozta önnek. Közelebb áll Spielberg- hez, mint a többiekhez? Huszonnégy éve forgatunk együtt, a Sugarlandi hajtóvadászat óta minden filmjében közreműködtem. Szeretetre méltó ember és kiugróan tehetséges alkotó. Jó vele dolgozni, hamarosan elkezdem írni új filmjének (Minority Report) a zenéjét. Nagyon szeretném, ha a következő munkájánál (Memoirs of a Geisha) is számítana rám. Vannak kedvencei a filmek között? Mindegyikkel jóban vagyok, de legjobban azokat szeretem, amelyek még előttem állnak. Általában akkor kezdek a munkámhoz, amikor megkapom az előzetes, nyers változatot a filmből. így volt az a Baljós árnyakkal is? Igen, és ebből már tudtam a tempót, a film dinamikáját, megismertem a párbeszédeket, és elkezdhettem a négy hónapos munkát. Mekkora szabadságot engedett önnek George Lucas? Keményen kézben tartotta a filmet, de mi már oly sokszor dolgoztunk együtt, hogy megértjük egymást. Egyébként is, az a filmzeneszerző, aki azt hiszi, hogy övé a főszerep, hibát követ el. Á zene szolgálja a filmet, nem pedig fordítva. Csak olyan zenét írhatok, amit a történet elvisel. Sohasem volt terhes önnek ez az alárendeltség, a rendezői diktátum? Természetesen nagy a nyomás, és sok a feszültség. Hiszel egy film majdnem két óra, operányi hosszú zenét igényel. Ami pedig a rendezőkkel való együttműködést illeti, ezt akkor is meg kell tanulni, ha az ember színháznak dolgozik, operákat vagy balettet ír. A film engem mindig inspirál, ráadásul nagyszerű zenekarokkal, művészekkel dolgozhatok együtt, amikor a zenét rögzífiük. Érdekes, élvezetes ez a munka, és még szórakoztat is. Hugó von Hofmannstahl: „Meg kell születnie a varázslatnak, amely a lélekből előtörő tekintet sajátja” (2.) Talpalatnyi hely se legyen jelentés híján a színpadon Ám ha mégis falakat kell építeni, azok egyszerűek lesznek, bámulatosan egyszerűek. Nem a valóság utánzatai éltetik őket, nem a cifrázatok, a stílusok műfogásai - mindaz, ami a valóságban csak azért vehető el, mert nem öröktől való, mert valamiből keletkezett, mert körüllengi a múlt, és rányomja jegyét a soha el nem múló halál lehelete, mert valóságos, és csak önmagához hasonló. Nem, az ő falai azokra a falakra emlékeztetnek majd, amelyeket az álom emel bennünk, s egész életünk a fény kimeríthetetlen játékából áll, amely hol azokat a szeretni való, bizalmat keltő, azokat az oly csalárd falakat rajzolja ki, amelyek a gyanútlan Duncant köszöntik, s amelyek csipkés oromzatán, lőréseiben és vízköpőiben fészket rakott a kedves, a tiszta levegőre oly csalhatatlanul ráérző madár: hol pedig azokat a rettenetes, halálhozó falakat idézi meg, amelyek alsó kőtömbjein Maeterlinck alakjai zúzzák véresre kezüket, mielőtt senkitől sem hallva, a süket némaságában elsorvadnának. Ha fényeit a maga egyszerű festésű falaira vetíti, a lélek azon erőit kell magába gyűjtenie, amelyek az ablakon kimeredő betegben vagy fogolyban munkálnak: ez itt a börtönudvar fala, ez a fehérre meszelt meg a kórház kápolnájáé; és rajtuk egy leheletnyi átsuhanó piros, egy duzzadó sárga - olyan sárga, mintha topáz falakon törne át -, aztán bíbor, majd lila, kihunyó lila, lassú sötétedés. És az, aki láncra verve vagy halálos ágya párnáin felpolcolva mindezt mereven nézi, nagyobb gyönyörűségét leli e vakolt fal színeinek játékában tízezer egészséges embernél, akik erdei szirtekről szemlélik a lebukó napot, és látják, amint völgy és öböl felizzik a bíborban és a sárgában, majd belesüllyed az éjszakába. Mert a világ csupán valóság. Visszfénye azonban maga a végtelen lehetőség. A színpadot az építse fel, aki szemével élt, és a szemével szenvedett. Olyan ember, aki magában ezerszer esküt tett rá, hogy csak az létezik, ami látható, és aki ezerszer borzongva magától, hogy nem éppen a látható az, ami minden dolgok közül a legkevésbé létezik. Olyan ember legyen, aki megszenvedte a szerelmet, a gyűlöletet és a félelmet, aki átélte, hogyan alakítja szerelem, gyűlölet, félelem a meghitt völgyet, az otthonos házat, a nap mint nap megszokott szobát ha- dészbeli üreggé, amelynek falai torz vigyorba dermednek, ha a vérfertőző anyagyilkos közéjük lép. Olyan ember, akinek legkedvesebb könyveit De Quincey, Poe, Baudelaire írta. E könyvek folyamatos, félelmetes-ünnepélyes álmaihoz mélje saját álmai erejét, színeik mélységét. És öntse a dráma szavait saját legerősebb, legünnepélyesebb mámoraiba, amelyek lázas izgalmi állapota fölé a magasban sima, sötét sugárzás boltívei borulnak, mint a szakadékos mélyben álmatlan viharok szaggatta tenger fölé a sugaras nyugalom, öntse e szavakat saját legmélyebb ittasságába, hullajtsa őket lebegő, fények ringatta leikébe, hogy ott eloldódjanak, és hatalmas, titokzatos sugárkévéket vetítsenek felfelé és lefelé. így építsen színpadot a Learhez, így lobbantsa fel az Oidipuszhoz az oltár lángját, amelynek fojtott izzása és pa- rázslása, vérvörös nyelveket lövellő vibrálása, felszabadult lo- bogása megvilágítja és visszatükrözi e dráma rángásait és megtisztulásait... Erős emberre van szükség, akinek ereje átragad minden munkatársra: és attól az embertől, aki megértette, mit jelent a kopogás, a gyilkosság utáni kopogás Mac- beth udvarának kapuján, ez az iszonyatos kopogás, amellyel mintha egy egész világ, az élők világa dörömbölne egy másik, névtelen világ, egy pandemó- nium kapuján - igen, attól az embertől megkívánnám, hogy ebbe a hétszeres kopogásba így kopog a maga borzongató csúcspontján utolsót az álom, olyan erővel, hogy maga az álom is szétfoszlik tőle, és felébredünk - belevigye mindazt a művészetet, mindazt a képzelőerőt, mit is mondok: a lélek legmélyének mindazt az erejét, amellyel a nagy hegedűs a sötétség beethoveni szakadékénak peremén kigyúrja a titokzatos anyagtalan fény fakó pászmáit.
