Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-20 / 42. szám

2 1999. október 20. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor 200 százalékos magyarok Szűcs Béla _______________ Úg y látszik, Meciar össze­szedte magát, és folytatja sportcsamoki handabandáit. Ezt várja tőle a választók harminc százaléka, akik va­kon hisznek abban, hogy ve­zérük negyedszer is beül a miniszterelnöki székbe. A mesedélutánok új sorozatát Besztercebányán kezdte, je­lezve, hogy sorra kerül a töb­bi város is. Ezzel is hozzá akar járulni a Dzurinda-kor- mány csepüléséhez, meg­buktatásához, ami legújabb, harmadik jóslata szerint a jövő nyárra várható. A sarok­ba szorított, éhségsztrájkra készülő pártvezér ezúttal sem feledkezett meg a ma­gyarokról. Legújabb felfede­zése, hogy Szlovákiában nem a magyar kisebbség a legnépesebb, hanem a roma, ráadásul a magyarnak je­lentkezett állampolgárok fe­le cigány. Úgy látszik, a sta­tisztikai adatok meghamisí­tásától reméli pártja nép­szerűségének további növe­kedését és a romák szembe­állítását a magyarokkal. A ravasz róka a koalíciós bírá­latok mellett ráadásul „meg­dicsérte” a magyarokat. Sze­rinte csak az MKP teljesíti választási programját, még­hozzá kétszáz százalékra. Csupán a naiv ember nem érzi a dicséret mögött a töb­bi párt cinikus piszkálását. Szerencsére a szlovák sajtó­ban egyre többen értékelik pozitívan a magyar hona­tyák tevékenységét. A Sme minapi jegyzetében például ez állt: „A Bugár Béla körüli politikusok, a baloldal párt­jától eltérően, szigorún be­tartják a politikai megállapo­dásokat politikai partnereik­kel és a kormánnyal. Egyszer sem történt meg, hogy köve­teléseik miatt másoknak kel­lett volna visszavonulniuk. (..) Míg mások veszekednek, az MKP határozottan tart célja felé: bejuttatni Szlová­kiát a fejlett Európába.” A magyar választók jóleső ér­zéssel olvasnak ilyet a szlo­vák sajtóban, és ha az MKP nem is kétszáz százalékra teljesíti ígéreteit a koalíció­ban, mi szerények vagyunk és megelégszünk a felével is. Jegyzet Gondolatok a boldogságról Füzesi Magda ____________ Cs odálatos napokra ébre­dünk. Ablakunk alatt éne­kelnek a madarak, ragyogó kék ég borul a tájra. Ősz van. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy elmélkedjünk a bol­dogságról. Csak úgy melles­leg az is eszünkbe jut, hogy a kisebb városokban meg­szüntették az autóbuszköz­lekedést, hogy a Miniszteri Kabinet 1034. számú hatá­rozata értelmében az ukrán határ átlépésekor a külföldi gépkocsik vezetőinek 10+1 dollár „útkoptatási adót” kell fizetniük, így hiába vár­juk a már télen nyaralni hí­vott magyarországi rokona­inkat. A napokban vidékün­kön ismét szaporodott az öngyilkosok száma. Szocio­lógiai felmérések szerint ez nem igazán a boldogság je­le. Inkább azzal magyaráz­ható, hogy megindult a réte- geződés, mint minden olyan országban, ahol elhajlások mutatkoznak a vadkapitaliz­mus irányába. Ember em­bernek farkasa? A benzinár­robbanás azt is magával hozza, hogy üzemanyag hiá­nyában a földeken marad a termés, megnőnek az élel­miszerárak s ennek követ­keztében az idős emberek a Sánta Ferenc „Sokan vol­tunk” című elbeszéléséből ismert jelenségként felesle­gesnek érzik magukat. Nagy dolog, hogy a harmadik évezred küszöbére értünk. Sok-sok nemzedék közül ne­künk jutott a szerencse, hogy megtapasztaljuk, mi­lyen a kor vízválasztója, mi­lyen érzés leírni: 2001. Őszintén szólva, ha eljön az ideje, magam is szeretném leírni e bűvös számot, és szeretnék három esz­tendővel idősebb lenni. Fa­talista vagyok, hiszek az előre elrendelt sorsban, így hát nem is elégedetlenke­dem. De ha a boldogságról kérdez valaki, Szabó Dezsőt idézve, ma csak azt mond­hatom: „Éhes hassal nem le­het Himnuszt énekelni...” A szerző kárpátaljai újságíró Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ne azon siránkozzon, hol szorít a cipője, hanem azt mondja meg, hol nem szorít. Majd mi teszünk róla, hogy mindenütt szorítson... Rajz: MS-Rencín Egyéves kormányzás után változatlanul változásokra várva Az ígéret szép szó, ha betartják P. Vonyik Erzsébet _________ Va lódi esély a változásra! - ez a jelszó szerepelt tavaly az SZDK választási szórólapján. Ezzel próbálta „eladni” magát a sza­vazóknak, akik a voksok tanú­sága szerint „vevők” voltak a kí­nált „termékre”. Ám ha most lennének választások, még ennél hatásosabb jelszó sem se­gítene a kormány gerincét alko­q Pozitív a mérleg O Negatív az egy év mérlege. tó SZDK-n, hiszen a legújabb közvéleménykutatási eredmé­nyek szerint több mint tíz szá­zalékkal kullog Meciarék mö­gött. Dzurinda kormányfő fél év alatt több mint tíz százalékot zuhant, népszerűségéről nem is szólva. Mit is eredményezett a négypárti koalíciós kormány­zás első éve - kérdeztük a koa­líciós partnerek képviselőitől. Iván Simko, az SZDK parlamenti képviselője: A A kormány nagyon bonyo- ^ lult időszakban vette át a hatalmat, és lényegében sziszi­fuszi munkát vállalt magára. Az államkassza üres volt, a társa­dalom pedig erkölcsi válságban vergődött. Működésének első évében fájdalmas következmé­nyekkel járó, de szükséges dön­tések meghozatalára kénysze­rült, ezért nem csoda, hogy so­kan nagyon negatívan értékelik eddigi működését. Objektívnek kell lenni: meg kell különböz­tetni azt, ami ugyan nép­szerűtlen, de hozzájárul a gaz­daság egészségessé tételéhez. De be kell ismerni azt is, hogy a kormány szubjektív hibákat is elkövetett. Ezek is a tárgyát ké­pezik annak az elemzésnek, amely ezekben a hetekben zaj­lik le a kormánykoalíció pártai­nak háza táján. Peter Weiss, a DBP alelnöke, a parlament külügyi bizottságának elnöke: © Az Európai Unió döntése arról, hogy Szlovákia beke­rült a csatlakozni szándékozók első csoportjába, egyaránt jó hír Szlovákia polgárai és a kor­mánykoalíció szempontjából. A döntés azt igazolja, hogy a koa­líciós kormányzás egy éve alatt lényeges változások történtek, gazdasági intézkedések és tör­vények születtek, amelyekkel az EU-t sikerült meggyőzni ar­ról, hogy Szlovákia felszámolta a demokrácia terén mutatkozó hiányt, és lényeges haladást ért el az uniós tagságra való felké­szülés terén. Mindezt szemé­lyes jelentőségűnek is érzem, mert teljesült a választások előtt tett ígéretem, miszerint a DBP az európai rokonpártoknál történő lobbizással hozzájárul ahhoz, hogy javuljon Szlovákia külföldi megítélése. Az Európai Bizottság pozitív ajánlását az első fontos lépésnek tartom afe­lé, hogy behozzuk a lemara­dást, amely amiatt következett be, hogy a csatlakozási tárgyalások két évvel ezelőtt nem kezdődtek meg. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője: a a Fontosnak tartom ” ^ megjegyezni: nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy milyen körülmények kö­zött történt a kormányváltás, s az új kabinet mekkora adóssá­got, milyen meciari örökséget vett át. Kedvezően értékelem az integrációs törekvéseket, a szomszédos országokkal való együttműködés javulását, vala­mint a demokratizálódási fo­lyamat elindítását. Nem va­gyok azonban elégedett a be­ígért reformfolyamatok, illetve változások ütemével. Sokkal határozottabban és gyorsab­ban kellene a kormányprogra­mot megvalósítani, beleértve a közigazgatás reformját is. Miroslav Kusy professzor, a Komensky Egyetem politológia tanszékének vezetője: a a A kormány az eltelt ” ™ egy évben szüntele­nül hatalmas nyomás alatt működött. De érdekes módon teljesítette az Európai Unió in­tézményei által támasztott kritériumokat, s ezzel Szlová­kiának elismerésre méltó nemzetközi pozíciót vívott ki. Ugyanakkor a kormányt na­gyon erős bírálatok érik hazai tevékenységéért, elsősorban a koalíciós civakodások miatt. Nézetem szerint az átfogó glo­bális céloknak eleget tett a kormány, viszont a részleges, parciális célok és problémák többségét eddig nem orvosol­ta, ezek továbbra is nyitottak, és rendezésük a jövő feladata. Összegezve tehát pozitívan ér­tékelem a kabinet éves mun­káját. Olvasói levél Álom egy pici házról Klein Melindának a Hang-Kép 40. számában közölt Panelér­zés c. cikke késztetett írásra. Mélyen egyetértek azokkal, akik panelben laknak és ki akarnak onnan „szabadulni”. Immár öt éve, hogy saját bőrömön tapasztaíom ezt a problémát, bár én is boldog voltam, hogy lett saját laká­sunk. Aztán a frissen szerzett lakás öröme lassan elszürkült. De nem is erről akartam írni. Emlékeznek, mi volt a Reklám plussz I. évfolyamának 1. szá­mában? „Pici ház” - nyaktor­na építkezőknek, ahol 3-4 ta­gú családnak ideális ház sze­repelt. Reálisan nézve azon­ban ez a ház elérhetetlen, lát­va a katalógusban szereplő árat. Legalábbis eddig annak tűnt, amíg ki nem lyukadt a radiá­torunk. Mivel a lakás immár saját tulajdonunk, a költséget nekünk kellett állni. Mivel a fűtőtest túl volt a 33. születésnapján, újat kellett venni. Körbejártunk egy cso­mó szaküzletet, az eredmény: 6000-6700 koronába került volna egy német vagy angol márkájú radiátor. Szerencsére rábukkantunk egy cseh cégre, és sikerült 2000 Sk-ból meg­úszni a dolgot. Tehát ha egy házat saját készí­tésű termékből építenénk fel, jóval szolidabb értékeket kap­nánk. Ha egy dunaszerdahelyi cég képes 186 koronáért cse­repet, egy bátorkeszi cég 4 ko­ronáért téglát gyártani, akkor nem is elképzelhetetlen az a pici ház. Kérem a szer­kesztőséget, adjanak lehetősé­get ilyen „kis cégeknek”, akik valójában nagyok. Nálunk számtalan külföldi nagy válla­lat kap esélyt, miért ne lehet­ne bevezetni egy bemutatko­zást, ahol lehetőséget kaphat­na mindenki? Ha kiszámoltat­nák annak a pici háznak a költségét hazai termékekkel, munkadíj nélkül, szerintem nem kétmillióba kerülne, ahogy a katalógusban reklá­mozzák. Rengeteg tervező van, aki szívesen bemutatná tervét az újságban, s ez színe­sebbé és érdekesebbé tehetné az önök lapját, a mi lapunkat. Itt többről van szó, mint egy­szerű adatokról. Egy pici, há­romszobás lakás álmáról. Sylvle Páré Érsekújvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom