Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-20 / 42. szám
2 1999. október 20. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor 200 százalékos magyarok Szűcs Béla _______________ Úg y látszik, Meciar összeszedte magát, és folytatja sportcsamoki handabandáit. Ezt várja tőle a választók harminc százaléka, akik vakon hisznek abban, hogy vezérük negyedszer is beül a miniszterelnöki székbe. A mesedélutánok új sorozatát Besztercebányán kezdte, jelezve, hogy sorra kerül a többi város is. Ezzel is hozzá akar járulni a Dzurinda-kor- mány csepüléséhez, megbuktatásához, ami legújabb, harmadik jóslata szerint a jövő nyárra várható. A sarokba szorított, éhségsztrájkra készülő pártvezér ezúttal sem feledkezett meg a magyarokról. Legújabb felfedezése, hogy Szlovákiában nem a magyar kisebbség a legnépesebb, hanem a roma, ráadásul a magyarnak jelentkezett állampolgárok fele cigány. Úgy látszik, a statisztikai adatok meghamisításától reméli pártja népszerűségének további növekedését és a romák szembeállítását a magyarokkal. A ravasz róka a koalíciós bírálatok mellett ráadásul „megdicsérte” a magyarokat. Szerinte csak az MKP teljesíti választási programját, méghozzá kétszáz százalékra. Csupán a naiv ember nem érzi a dicséret mögött a többi párt cinikus piszkálását. Szerencsére a szlovák sajtóban egyre többen értékelik pozitívan a magyar honatyák tevékenységét. A Sme minapi jegyzetében például ez állt: „A Bugár Béla körüli politikusok, a baloldal pártjától eltérően, szigorún betartják a politikai megállapodásokat politikai partnereikkel és a kormánnyal. Egyszer sem történt meg, hogy követeléseik miatt másoknak kellett volna visszavonulniuk. (..) Míg mások veszekednek, az MKP határozottan tart célja felé: bejuttatni Szlovákiát a fejlett Európába.” A magyar választók jóleső érzéssel olvasnak ilyet a szlovák sajtóban, és ha az MKP nem is kétszáz százalékra teljesíti ígéreteit a koalícióban, mi szerények vagyunk és megelégszünk a felével is. Jegyzet Gondolatok a boldogságról Füzesi Magda ____________ Cs odálatos napokra ébredünk. Ablakunk alatt énekelnek a madarak, ragyogó kék ég borul a tájra. Ősz van. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy elmélkedjünk a boldogságról. Csak úgy mellesleg az is eszünkbe jut, hogy a kisebb városokban megszüntették az autóbuszközlekedést, hogy a Miniszteri Kabinet 1034. számú határozata értelmében az ukrán határ átlépésekor a külföldi gépkocsik vezetőinek 10+1 dollár „útkoptatási adót” kell fizetniük, így hiába várjuk a már télen nyaralni hívott magyarországi rokonainkat. A napokban vidékünkön ismét szaporodott az öngyilkosok száma. Szociológiai felmérések szerint ez nem igazán a boldogság jele. Inkább azzal magyarázható, hogy megindult a réte- geződés, mint minden olyan országban, ahol elhajlások mutatkoznak a vadkapitalizmus irányába. Ember embernek farkasa? A benzinárrobbanás azt is magával hozza, hogy üzemanyag hiányában a földeken marad a termés, megnőnek az élelmiszerárak s ennek következtében az idős emberek a Sánta Ferenc „Sokan voltunk” című elbeszéléséből ismert jelenségként feleslegesnek érzik magukat. Nagy dolog, hogy a harmadik évezred küszöbére értünk. Sok-sok nemzedék közül nekünk jutott a szerencse, hogy megtapasztaljuk, milyen a kor vízválasztója, milyen érzés leírni: 2001. Őszintén szólva, ha eljön az ideje, magam is szeretném leírni e bűvös számot, és szeretnék három esztendővel idősebb lenni. Fatalista vagyok, hiszek az előre elrendelt sorsban, így hát nem is elégedetlenkedem. De ha a boldogságról kérdez valaki, Szabó Dezsőt idézve, ma csak azt mondhatom: „Éhes hassal nem lehet Himnuszt énekelni...” A szerző kárpátaljai újságíró Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ne azon siránkozzon, hol szorít a cipője, hanem azt mondja meg, hol nem szorít. Majd mi teszünk róla, hogy mindenütt szorítson... Rajz: MS-Rencín Egyéves kormányzás után változatlanul változásokra várva Az ígéret szép szó, ha betartják P. Vonyik Erzsébet _________ Va lódi esély a változásra! - ez a jelszó szerepelt tavaly az SZDK választási szórólapján. Ezzel próbálta „eladni” magát a szavazóknak, akik a voksok tanúsága szerint „vevők” voltak a kínált „termékre”. Ám ha most lennének választások, még ennél hatásosabb jelszó sem segítene a kormány gerincét alkoq Pozitív a mérleg O Negatív az egy év mérlege. tó SZDK-n, hiszen a legújabb közvéleménykutatási eredmények szerint több mint tíz százalékkal kullog Meciarék mögött. Dzurinda kormányfő fél év alatt több mint tíz százalékot zuhant, népszerűségéről nem is szólva. Mit is eredményezett a négypárti koalíciós kormányzás első éve - kérdeztük a koalíciós partnerek képviselőitől. Iván Simko, az SZDK parlamenti képviselője: A A kormány nagyon bonyo- ^ lult időszakban vette át a hatalmat, és lényegében sziszifuszi munkát vállalt magára. Az államkassza üres volt, a társadalom pedig erkölcsi válságban vergődött. Működésének első évében fájdalmas következményekkel járó, de szükséges döntések meghozatalára kényszerült, ezért nem csoda, hogy sokan nagyon negatívan értékelik eddigi működését. Objektívnek kell lenni: meg kell különböztetni azt, ami ugyan népszerűtlen, de hozzájárul a gazdaság egészségessé tételéhez. De be kell ismerni azt is, hogy a kormány szubjektív hibákat is elkövetett. Ezek is a tárgyát képezik annak az elemzésnek, amely ezekben a hetekben zajlik le a kormánykoalíció pártainak háza táján. Peter Weiss, a DBP alelnöke, a parlament külügyi bizottságának elnöke: © Az Európai Unió döntése arról, hogy Szlovákia bekerült a csatlakozni szándékozók első csoportjába, egyaránt jó hír Szlovákia polgárai és a kormánykoalíció szempontjából. A döntés azt igazolja, hogy a koalíciós kormányzás egy éve alatt lényeges változások történtek, gazdasági intézkedések és törvények születtek, amelyekkel az EU-t sikerült meggyőzni arról, hogy Szlovákia felszámolta a demokrácia terén mutatkozó hiányt, és lényeges haladást ért el az uniós tagságra való felkészülés terén. Mindezt személyes jelentőségűnek is érzem, mert teljesült a választások előtt tett ígéretem, miszerint a DBP az európai rokonpártoknál történő lobbizással hozzájárul ahhoz, hogy javuljon Szlovákia külföldi megítélése. Az Európai Bizottság pozitív ajánlását az első fontos lépésnek tartom afelé, hogy behozzuk a lemaradást, amely amiatt következett be, hogy a csatlakozási tárgyalások két évvel ezelőtt nem kezdődtek meg. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője: a a Fontosnak tartom ” ^ megjegyezni: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen körülmények között történt a kormányváltás, s az új kabinet mekkora adósságot, milyen meciari örökséget vett át. Kedvezően értékelem az integrációs törekvéseket, a szomszédos országokkal való együttműködés javulását, valamint a demokratizálódási folyamat elindítását. Nem vagyok azonban elégedett a beígért reformfolyamatok, illetve változások ütemével. Sokkal határozottabban és gyorsabban kellene a kormányprogramot megvalósítani, beleértve a közigazgatás reformját is. Miroslav Kusy professzor, a Komensky Egyetem politológia tanszékének vezetője: a a A kormány az eltelt ” ™ egy évben szüntelenül hatalmas nyomás alatt működött. De érdekes módon teljesítette az Európai Unió intézményei által támasztott kritériumokat, s ezzel Szlovákiának elismerésre méltó nemzetközi pozíciót vívott ki. Ugyanakkor a kormányt nagyon erős bírálatok érik hazai tevékenységéért, elsősorban a koalíciós civakodások miatt. Nézetem szerint az átfogó globális céloknak eleget tett a kormány, viszont a részleges, parciális célok és problémák többségét eddig nem orvosolta, ezek továbbra is nyitottak, és rendezésük a jövő feladata. Összegezve tehát pozitívan értékelem a kabinet éves munkáját. Olvasói levél Álom egy pici házról Klein Melindának a Hang-Kép 40. számában közölt Panelérzés c. cikke késztetett írásra. Mélyen egyetértek azokkal, akik panelben laknak és ki akarnak onnan „szabadulni”. Immár öt éve, hogy saját bőrömön tapasztaíom ezt a problémát, bár én is boldog voltam, hogy lett saját lakásunk. Aztán a frissen szerzett lakás öröme lassan elszürkült. De nem is erről akartam írni. Emlékeznek, mi volt a Reklám plussz I. évfolyamának 1. számában? „Pici ház” - nyaktorna építkezőknek, ahol 3-4 tagú családnak ideális ház szerepelt. Reálisan nézve azonban ez a ház elérhetetlen, látva a katalógusban szereplő árat. Legalábbis eddig annak tűnt, amíg ki nem lyukadt a radiátorunk. Mivel a lakás immár saját tulajdonunk, a költséget nekünk kellett állni. Mivel a fűtőtest túl volt a 33. születésnapján, újat kellett venni. Körbejártunk egy csomó szaküzletet, az eredmény: 6000-6700 koronába került volna egy német vagy angol márkájú radiátor. Szerencsére rábukkantunk egy cseh cégre, és sikerült 2000 Sk-ból megúszni a dolgot. Tehát ha egy házat saját készítésű termékből építenénk fel, jóval szolidabb értékeket kapnánk. Ha egy dunaszerdahelyi cég képes 186 koronáért cserepet, egy bátorkeszi cég 4 koronáért téglát gyártani, akkor nem is elképzelhetetlen az a pici ház. Kérem a szerkesztőséget, adjanak lehetőséget ilyen „kis cégeknek”, akik valójában nagyok. Nálunk számtalan külföldi nagy vállalat kap esélyt, miért ne lehetne bevezetni egy bemutatkozást, ahol lehetőséget kaphatna mindenki? Ha kiszámoltatnák annak a pici háznak a költségét hazai termékekkel, munkadíj nélkül, szerintem nem kétmillióba kerülne, ahogy a katalógusban reklámozzák. Rengeteg tervező van, aki szívesen bemutatná tervét az újságban, s ez színesebbé és érdekesebbé tehetné az önök lapját, a mi lapunkat. Itt többről van szó, mint egyszerű adatokról. Egy pici, háromszobás lakás álmáról. Sylvle Páré Érsekújvár
