Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-20 / 42. szám
Politika 1999. október 20. 3 Most is ugyanott keresnek ellenségeket, mint korábban: az újságírók között Hallgatási fogadalom Madi Géza___________________ Egy évnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy az új kormány tagjai bizonyítsák: sok más területhez hasonlóan a (nem) tájékoztatásban is ugyanolyan jártasak, mint amilyen az előző kabinet volt. Még jól emlékszünk arra, hogyan tagadta meg az információszolgáltatást az akkori miniszterelnök, miképp (nem) tartottak sajtóértekezleteket a szokásos keddi kormányülések után vagy közben. Persze azt is látni kell, hogy holmi szőke énekesnők körül kialakult botrány elbújhat az olyan kellemetlen ügyek mellett, mint a Nafta Gbely és Vladimír Poór problémája, a Devín Bank és az orosz adósság behajtása - és a többi affér mellett is, amelyek az utóbbi időben robbantak ki a kormány- koalíció háza táján. Annak idején a mindenes tanácsadó emlegetése elegendő volt ahhoz, hogy a kormányfő elbújjon a demokratikus, ellenzéki sajtó képviselői elől. Manapság, az úgynevezett második rendszerváltás után ugyanennek lehetnek tanúi ugyanazoknak a demokratikus - most azonban már nem ellenzéki - médiumoknak a munkatársai. Az eddig közlékeny, esetenként szószátyár politikusok fokozatosan elfordulnak tőlük, sajnos, ugyanolyan stílusban, ahogyan elődeik tették: a hátsó kijáraton távozva, a szóvivőt küldve közéjük, hogy „mondjon nekik valamit”. Nagy bajok vannak a koalícióval. Vajon miért? Olyan sokat A vak is láthatja, hogy kitűnő diáknak bizonyultak. bírálták volna az előző garnitúra módszereit, hogy fejből megtanultak mindent, ami rossz? A vak is láthatja, hogy kitűnő diáknak bizonyultak. Csak egy példa a „legfrissebbek” közül: az államfő fogadta a volt miniszterelnököt, ám a találkozó után egy szót sem mondott a sajtónak. Ez és a többi eset csak táplálja a gyanút, hogy a jelenlegi hatalom is csak akkor tudja elviselni az újságírókat, ha külföldi pletykákkal foglalkoznak. Másra nem lehet következtetni az utóbbi hetekben-napok- ban történtekből. Nagyon nehéz elhinni, hogy csak egyszeri alkalomról van szó. Ha a politikusok zártkörű összejövetelt tartanak, akkorvagy bájcsevegjenek, vagy államtitkokról tárgyaljanak, így aztán a sajtófőnök nyugodt szívvel állhat az újságírók elé, és elmondhatja, hogy „a koalíciós tanács tagjai eszegettek-iszogattak, aztán meg titkokról társalogtak”. Kész, ezzel el van intézve. A lényeg az, hogy mondjanak valamit, a sajtó meg írjon arról a valamiről, ami történik. Politikusaink azonban legutóbb is - a koalíciós tanács ülésének emlékezetes feloszlatásáról van szó - a lehető legrosszabb megoldást választották. Összeültek, mint már korábban annyiszor, hogy „értékeljék a programnyilatkozat teljesítését, a koalíció működését és a parlamenti képviselők tevékenységét, illetve hosszabb szünet után ismét tárgyaljanak a társadalmat foglalkoztató témákról” (a szlovák sajtóügynökség híre), de aztán hallgatásba burkolóztak. Nem úgy, mint eddig, és azzal magyarázták az információstopot, hogy korábban rengeteg fölösleges bonyodalom származott a nyilatkozgatásokból. Persze, hogy voltak bonyodalmak. Hiszen ha összeültek, akkor megtörtént, hogy ugyanarról a találkozóról - enyhén szólva - ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilágot. A koalíciós tanács egyik tagja szerint ezt az ügyet vitatták meg, a másik azt mondta, hogy a másikat. A valódi bonyodalmak ebből származtak. Sajnálatos, de igaz: a jelenlegi kabinet is ott keresi a bűnbakot, ahol az előző tette. Ott, ahol nem szabadna: az újságírók között. Ám magyarázatot kell találni a jobbos-balos széthúzásra. Nem tudni, ki adta ki az erélyes parancsot a szájak befogására, de valakinek meg kellett fogalmaznia az utasítást. Bizonyára azt is úgy fogadták el, mint a többi döntést. Lassan, veszekedve, egymás véleményét figyelmen kívül hagyva. De erről már nem beszélhetnek, mert köti őket a négypárti hallgatási fogadalom. Németországban az ez évi választási sorozat a berlini tartományi választásokkal ért véget - tegyük hozzá: az SPD megkönnyebbülésére, hiszen a szociáldemokraták sorozatos vereséget szenvedtek, s legalább az idén már nem kapnak újabb pofont a választóktól. Gerhard Schröder kancellár pártja és a vörös-zöld kormány számára is katasztrofális az 1999-es év mérlege: a polgárok a kabinet reformcsomagját keményen elutasították. Ami tiszteletre méltó: Schröder minden vereség után kijelentette: nem hátrál meg. CTK/AP Dömötör Ede felvételei Duray Miklós: „Az alapszabálynak lehetővé kell tennie a vertikális és a horizontális felelősségrevonást” Nem hanyagolhatjuk el a régiókat Malinak István ____________ No vember 13-án lesz az MKP tisztújító közgyűlése, a párt országos tanácsa az ezt megelőző utolsó ülését október 2- án tartotta. Volt olyan vélemény, hogy az MKP kormányzati szerepének értékelésekor az OT nagyon „visszafogott” volt. Duray Miklóst, a párt tiszteletbeli elnökét erről kérdeztük. Egyesek szerint az OT az értékeléskor rózsaszínű szemüveget tett fel. Nem hiszem, hogy a kormányzati tevékenység értékelése rózsaszínű lett volna, az viszont tény, hogy a párt, amely jó egy éve egyesült, mégytele van érzékenységgel, ezért a bírálatokat is óvatosan kell megfogalmazni. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy külön tudtuk választani az általunk okozott problémákat azoktól, amelyek tőlünk függetlenek, mert e nélkül nem tudjuk hatékonyan kezelni a kialakult helyzetet. Az OT egyértelművé tette: a tőlünk függetlenül keletkezett gondokért mi a felelősséget nem vállalhatjuk, még akkor sem, ha egy kormánykoalícióban vagyunk a többi párttal. Az általuk okozott gondokért nekik kell vállalniuk a felelősséget. Ön szerint már egységes párt az MKP? Folyamatosan egységesülő. Országos kongresszus előtt állunk, végre kell hajtani az alapszabály-módosítást, az elmúlt év tapasztalatai alapján kell korrigálni az eddiginek a hibáit. Főleg a platformok szerepe módosul, hiszen az MKP megalakulásakor olyan pozíciót kaptak, hogy az már ellehetetlenítette a párt működését. A nekik tulajdonított szerep kényszerként hatott a párttagokra, hiszen azok, akik nem kívántak egyik platformhoz sem csatlakozni, a tagságból eredő jogaikat veszítették el; aki szavazni, választani akart, vagy választható kívánt lenni, az a járási szinttől kezdve ezt csak platformon keresztül tehette, illetve érhette el. Most ez megváltozik, a platformalakítás joga nem szűnik meg, de a platformok már nem képeznek szervezeti egységet. Más problémák is vannak a pártban, tisztázni kell a pártépítéssel kapcsolatos kérdéseket, újból meg kell határozni egyes tisztségek jogköreit, mert a mostani pontatlanságok miatt az egyes tisztségviselők nem igazán vonhatók felelősségre. Márpedig az alapszabálynak lehetővé kell tennie a vertikális és a horizontális felelősségrevonást. Sokszor elhangzott: a csúcs- vezetés elhanyagolja a vidéket, aminek egyik következménye, hogy az alapszervezetekben egyre nagyobb a passzivitás. Nekem ellenkező tapasztalataim vannak, a párt rendezvényein, melyekre meghívnak, mindig sokan összegyűlnek. Van érdeklődés a politika, a politikacsinálás iránt, inkább a helyzettel való elégedetlenséget látom. Főleg arra kell odafigyelni, hogy a párt ne hanyagolja el az egyes régiókat, mert ez okozhat passzivitást, sőt lemorzsolódást is. Erről az OT- ban is sokat vitatkoztunk; a kongresszus elé kell terjeszteni az elképzelést arról, hogyan tudjuk megjeleníteni az egyes területeket, régiókat a választott testületekben. Mégis van lévai ügy, rozsnyói ügy és így tovább. Létezik bizonyos elidegenedés a központ és a bázis között, ez tény. Az az érzésem, mintha a pártegyesülés után a három pártnak a rossz hagyományai erősödtek, a jók pedig gyengültek volna. Viszont azok a gondok, amelyek Léván vagy Nagy- kapos környékén jelentkeztek, elsősorban azért nem voltak rendezhetők, mert a rossz alapszabály ezt nem tette lehetővé. Ez Rozsnyóra nem vonatkozik, ott a helyi személyi ellentétek okozták a felfordulást. A központból egyedül ön járta eddig a járásokat és falvakat. Azért tette, hogy a maga oldalára állítsa az embereket? Csak oda megyek, ahová meghívnak, én nem szoktam sehová tolakodni. Az igaz, hogy nagyon fontosnak tartom a helyi struktúrák életben tartását, s bizony tisztségviselőink egy része nem hajlandó részt venni a párt által szervezett összejöveteleken, csak a saját lakóhelyével törődik, vagy azzal sem. Összeszámolta, hogy egy év alatt hány „kiszálláson” vett részt? Nem, viszont azt meg tudom mondani, hány sajtótájékoztatón voltam jelen. Kettőn. A tisztújító közgyűlés valóban tisztújító lesz? Az alapszabály értelmében meg kell tartani a tisztújítást, ami történhet úgy, hogy valóban versenyeztetjük az egyes tisztségeket, de a kongresszus úgy is dönthet, hogy ahol nem muszáj, ott nem írunk ki új választásokat. Ön melyik megoldás felé hajlik? Az én álláspontom az, hogy ahol nem muszáj, ott ne legyen tisztújítás. Az alapszabály pl. kimondja, hogy az országos elnök mandátuma egy évre szól. Én azt javasolnám, hogy erősítsük meg Bugár Bélát elnöki tisztségében, Farkas Pált pedig az országos tanács elnöki posztján. Románia veszélyben? Nastase fél... A román állam közvetlen jövőjét veszély fenyegeti - mondta Adrián Nastase, a legnagyobb román ellenzéki párt első alelnöke, volt külügyminiszter. Nastase a Civilizáció és geopolitika a Kárpát-medencében címmel tartott szemináriumon azt fejtegette, hogy „Csehország, Lengyelország és Magyarország felvétele a NATO-ba, illetve az egész jugoszláv terület feldarabolása annak a nyomvonalnak a megteremtését jelenti, amelyet Sámuel Hun- tington írt le a Civilizációk ütközése című könyvében”. Az amerikai történész azt a véleményt fogalmazta meg, hogy Európa nyugati és keleti fele között ott húzódik a határ, ahol véget ér a nyugati kereszténység és az ortodox kereszténység, illetve az iszlám kezdődik. A román politikai szótárban Nastase pártja honosította meg a román nemzetállamot fenyegető Huntington- vonalként ezt az elméletet. Nastase szerint Romániát azért nem vették fel a NATO-ba és azért halogatják felvételét, mert „az erdélyi probléma kirobbantásával” számolnak. (Huntington Erdélyt Európa nyugati feléhez sorolta.) „Az erdélyi probléma kirobbantása nem lehetséges egy NATO- tagállamon belül, ezért Románia határai csak akkor lesznek sérthetetlenek, ha az ország a NATO tagja lesz”, - véli Nastase Az ENSZ és Bosznia Voltak hibák Kofi Annán főtitkár a múlt héten Szarajevóban sajnálkozását fejezte ki azon hibák miatt, amelyeket az ENSZ az 1992-1995- ös boszniai háború alatt elkövetett, és azt mondta: a srebrenicai tragédia örökké kísérteni fogja a világszervezetet. A kelet-boszniai Srebrenicát, amelyet két évvel korábban az ENSZ biztonságos térségnek nyilvánított, 1995-ben szakadár szerb erők kerítették hatalmukba. Ezt követő vérengzésüknek több mint 7000 muzulmán férfi esett áldozatául.
