Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-25 / 34. szám
Politika 1999. augusztus 25. Dzurinda pozíciója is gyengült. A konkrét kérdésre még nincs konkrét válasz Valami elkezdődött SókiTibor Közeledik a választások első évfordulója, melyek gyökeres változást hozhattak volna a szlovákiai politikai életben. Tény és való, sok minden megváltozott, az új kabinet elfogadhatóbb a külföld számára is. Csakhogy Dzurindáék külföldi partnerei még mindig nagyon óvatosak, és nem véletlenül. Az ígéreteken és általános frázisokon kívül az új kabinet eddig nem sokat kapott. A kormány ugyanis nem tűnik megnyugtatóan stabilnak. Sőt egyes tagjai politikájukkal - s néha a sajtóval szembeni viselkedésükkel - egyre inkább az előző, a Meciar vezette gárda minisztereire emlékeztetnek, és ezzel aláássák a polgárok kabinet iránti bizalmát. Nem csoda hát, ha nemcsak az ellenzék jósol őszre változásokat. Meciarék fennhangon hirdették és hirdetik, hogy szeptemberre megbukik a kormány, s előrehozott választásokat kell kiírni. Ennek katasztrofális következményei lennének az országra nézve, hiszen a Dzu- rinda-kabinetnek jelenleg nincs elfogadható alternatívája Szlovákiában. A választópolgár csak a meglehetősen bizonytalanul működő demokrácia és a nyers, eszközökben alig válogató mecia- rizmus között választhat. Persze attól, hogy a kormányban valami nincs rendjén, még nem biztos, hogy azonnal előrehozott választásokat kell kiírni. Ha az alma romlani kezd, nem dobjuk ki az egészet, jobb esetben elég kivágnunk a károsodott részt, s a többi hasznosítható. A kormányokkal is Nem mondott semmit, s ezzel sokat elárult. valahogy így áll a helyzet. Ha a miniszterek „férgese” elhull, a működőképes rész maradhat. Egy alapos és következetes meg- tisztulási folyamat megmentheti a kabinetet - s vele együtt talán az ország jövőjét is. Augusztus közepén el is kezdődött egy ilyen megtisztulás. Gábriel Palacka posta- és közlekedés- ügyi miniszter lemondott, majd példáját Frantisek Kurej, ugyanannak a tárcának az államtitkára is követte. Távozásuk persze nem volt előzmények nélküli. Palacka több hibát is elkövetett; a szlovák légitársasággal folytatott - milliókba kerülő - huzavona, majd a meghátrálás nem tett jót a hírnevének, de a legnagyobb hiba, a bizonyos utolsó csepp a telefonhálózat-ügy volt. A korrupciógyanús affér hatására ő és államtitkára végül is azt tették, amit tenniük kellett. Egy demokratikus rendszerben az ilyesmi természetes. Ha egy miniszter „besározódik”, mennie kell. A jelenlegi kormány esetében azonban van egy hátulütője a dolognak. Palacka volt Mikulás Dzurinda miniszterelnök egyik támasza. A másik támasz Eudovít Cérnák gazdasági miniszter. Az ő széke szintén inog, de kegalábbis alaposan megtépázta tekintélyét a Nafta Gbely-ügy. Ha Dzurinda ezt a támaszát is elveszítené, valószínűleg megrendülne pozíciója a kormány élén. Márpedig Palacka lemondása után sem csitultak a kormány átalakítását követelő hangok. Joggal. A kormányfő nincs könnyű helyzetben. Bár az SZDK névleg a koalíció legnagyobb pártja, nem képes egységesen felsorakozni Dzu- rinda mögött. Az sem csoda hát, ha egyre gyakrabban hallani a miniszterelnök eseüeges távozásáról. Persze egyelőre csak tagadás formájában: „Nem, Dzurinda leváltására senki sem gondol, szó sincs ilyesmiről.” Amikor ilyeneket hallunk, tudhatjuk, hogy valami nincs rendben. Nem zörög a haraszt... A múlt héten a koalíciós pártok vezető személyiségei még felsorakoztak a miniszterelnök mögött. Az MKP szerint például a személycsere ezen a poszton romboló hatású lehet, s hasonló értelemben nyilatkoztak a PÉP és a DBP képviselői is - bár ez utóbbi párt szavahihetősége némileg kétségbe vonható. Ami igazán érdekes, az Frantisek Sebej (DP- SZDK) nyilatkozata, aki tulajdonképpen nem mondott semmit, s ezzel sokat elárult. Kijelentette: az SZDK nem nyilvánít vélményt az ügyben, mert előbb egyeztetnie kell. Mi sem árulkodik jobban az SZDK-n és anyapártjain belüli bizonytalanságról, Dzurinda ingatag helyzetéről. Sebej kijelentése ékesen bizonyítja, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció nem képes-vagy nem hajlandó- kiállni Dzurinda mellett. Ez pedig nem tesz jót a kormány és az ország stabilitásának. Az amerikaiak szeretik, ha ostorozzák őket. A New York-i Central Parkban 40 ezren voltak kíváncsiak Tibet buddhista vallási vezetőjének, a dalai lámának a tanaira. A Nobel-békedíjas láma beszédében azt a jelenséget ostorozta, hogy Amerikában, miközben növekszik a milliárdosok száma, hallatlanul mély a szakadék a gazdagok és a szegények között, és ez temérdek baj, félelem, illetve erőszak forrása. TA SR/AP Malinak István A kormány a múlt héten hagyta jóvá a közigazgatási reform stratégiai koncepcióját, amely az ön- kormányzatok jogkörének bővítésével, a regionális önkormányzatok létrehozásával számol. A reform lényegéről kérdeztük Kvarda Józsefet, az MKP önkormányzati szakértőjét. Egyetért-e azzal, hogy amíg a közigazgatási reform nem valósul meg, addig Szlovákiában nem lehet rendszerváltásról beszélni? Igen. Pillanatnyilag a legnagyobb hiányosság, hogy a központ, illetve az atomizált önkormányzatok között semmilyen más regionális, közvedenül megválasztott hatalmi struktúra nem létezik, csak állami vonalon, a járási és kerületi hivatalok; ezek viszont nem rendelkeznek olyan eszközökkel, melyek bizonyos regionális problémák megoldására alkalmasak. Mondok két példát. Az egyik a romakérdés, amely régiónként különböző intenzitással jelentkezik, és központilag még soha senkinek, sehol nem sikerült megoldania. A munkanélküliség is nagyon változó az egyes régiókban, s bár nyilvánvaló, hogy országos méretekben is vizsgálni kell, a megoldáshoz szintén szükség van a helyi sajátosságokat ismerő regionális önkormányzatok működésére. Ezek a súlyos kérdések akkor kezelhetők, ha ott próbálják őket megoldani, ahol jelentkeznek. Az európai példák is ezt támasztják alá. Igen. Az EU-országokban ilyen hatalmi struktúrák működnek, s gyakorlatilag uniós csaüakozási követelmény, hogy a jelentkező országokban közvetlenül választott regionális önkormányzatok működjenek, ugyanis az országok EU-pénzekből való támogatása nem a központ, hanem az egyes régiók támogatását jelenti. Egyébként jelenleg nálunk alkotmányellenes állapot van, mert az alaptörvény kimondja, hogy a helyi önkormányzatok mellett regionálisaknak is létezniük kell. Magyarázzuk el közérthetően, mi a regionális önkormányzat. Hosszú távon az a rendszer képzelhető el, amely a ’90-es évek elején elindult, de aztán megakadt. A helyi önkormányzatok, illetve a leendő regionális önkormányzatok teljesen külön működnek az államigazgatási szervektől. A helyi önkormányzatok a községekben és városokban már működnek; ezek természetesen megmaradnak, s a rendszer kiegészül egy nagyobb terület önkormányzatával, amelyről ma még nem lehet megmondani, hogy minek fogjuk nevezni. Leggyakrabban a megyei rendszert szokták emlegetni, amely nem azonos a monarchia korában működött megyerendszerrel, igaz, kissé kötődne a tradíciókhoz. Jelenleg 79 járás van, s ezek, illetve a kerületek csak adminisztratív egységek, tehát nem önálló jogalanyiságú, döntéshozó szervek, hanem csak államigazgatásiak. Viszont a regionális önkormányzatok tulajdonképpen regionális parlamentek, képviselőiket közvetlenülválasztják. Milyen lesz ezek anyagi függése az államtól, sikerül a pénzügyi köldökzsinórt elszakítani? Ideális megoldás az adók következő elosztása lenne: egyhar- mad a helyi, egyharmad a regionális önkormányzatoknak, egyharmad a központnak. Ha ezt vesszük alapul, akkor jelenleg egy ezer lakosú község költség- vetésében évente mínusz hétmillió korona jelentkezik. Két dolog nyilvánvaló: egyrészt az első lépésben az ideális állapot még nem következhet be, másrészt tarthatadan az önkormányzatnak az adókból való mai, kb. 10 százalékos részesedése. Ennek az aránynak legalább a 20-30 százalékot kell elelémie ahhoz, hogy az önkormányzatok teljes értékű önkormányzatok lehessenek. A reform stratégiája is azzal számol, hogy az önkormányzatokat széles jogkörökkel ruházza fel, de ezekhez meg kell teremtem a pénzügyi fedezetet is. Hasonlóképpen lesz ez a regionális önkormányzatoknál is, lesz saját költségvetésük, regionális adók folynak be hozzájuk, jogalanyiságuk, vagyis döntéshozatalijoguk lesz. Az első fázisban sem a helyi, sem a regionális önkormányzat nem szakadhat még el a központi költségvetéstől, ugyanis nem lehet pénzügyileg bizonytalan helyzetet teremteni az országban. Ha megszületik a törvény arról, hogy a helyi önkormányzat müyenjogosítvá- nyokat vesz át (építés-, egészség-, iskolaügy stb.) a járási vagy kerületi hivataloktól, akkor ezeket a pénzzel együtt kell megkapnia, hogy végezni tudja a dolgát. Más a helyzet a regionális önkormányzatok esetében, amelyek még nem is léteznek. Ha ezek létrejönnek, akkor vagy a járási, vagy a kerületi hivatalok fölöslegessé válnak. Hogy melyek, arról különbözőek a vélemények. Szerintem ha az önkormányzatokhoz a legtöbb jogosítvány a járási hivataloktól kerül át, akkor ezek esedeg valamilyen felügyeleti szervként működhetnek, de az képtelenség, hogy egy konkrét ügyben - pl. építési engedély kiadása - két szervjáijon el. Ha a jövőben maradnak a kerületi szintű állam- igazgatási szervek, a feladatkörük változni fog, sőt a központé is. Nyilvánvalóan a reszortoknak és magának a kormánynak is változnia kell. Tömören: a központ szerepe zsugorodik, az állam osztozik a hatalmon a nem állami szervekkel - a társadalommal, az állampolgárral. Az állam megosztja a hatalmat a polgárral Somogyi Ti bor felvételei Kvarda József: a súlyos kérdések akkor kezelhetők, ha ott próbálják őket megoldani, ahol jelentkeznek Lengyelország Walesa visszatér Lech Walesa volt államfő, a Szolidaritás alapítója és egykori vezetője bejelentette, 99,9 százalékban eldöntötte, hogy indul a következő elnökválasztáson. Walesa elhatározását, hogy visszatér a nagypolitikába, politikai ellenfelei igyekeznek figyelmen kívül hagyni - írta Bumeráng című kommentárjában a jobboldali Zycie. Arra számítanak, hogy előbb vagy utóbb letesz szándékáról. A Walesa környezetéhez tartozó politikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy korai volna „politikai nyugdíjba” küldeni vagy szobortalapzatra állítani a volt államfőt. Walesa még csak 54 éves, és sokan ebben az életkorban debütálnak a nagypolitikában. Következetes harca a kommunizmussal bebizonyította, hogy olyan ember, akinek kimeríthetetlen energiája és nagy ambíciói vannak. Elnökként a politikusok és a választók körében meglehetősen ellentétes véleményeket, megítélést váltott ki. Megmutatta, hogy nagyon hisz saját lehetőségeiben. Nehéz lesz őt a margóra szorítani. (MTI) Románia Kártérítést követelnek A romániai Bihar megyében megalakult a bécsi diktátum áldozatainak társasága, s kártérítést követel a magyar kormányról a „horthysta megszállás idején elszenvedett károkért” - adta tud- tul a Transilvania Jumal. Ghe- orghe Feder, a társaság elnöke abban reménykedik, hogy eredményes meggyőzőmunkával sikerül bővíteni a jelenleg 60 fős tagságot, és reményt lát arra is, hogy követeléseiket támogatni fogják a román törvényhozók. Feder becslése szerint a sérelmet szenvedett román állampolgárokat fejenként 300 ezer és egymillió forint közötti kártérítés illetné meg. (MTI)
