Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-08-25 / 34. szám

Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1999. augusztus 25. • 32. évfolyam Riport Kólón, a kiváltságos falu, ahol hatott az elmúlt évek nacionalista g politikája. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. augusztus 28-ától szeptember 3-áig Sport Novák Dezső egykori vezetőedző szerint ez a Fradi nem nyer bajnokságot. Mint mocskos hab a folyó felszínén... Nyár végi szorongás BereckJózsef _______________ A kora ősznek vannak láthatatlan jelei is, amikor még csak a levegőben érezni valami megfog­hatatlan és kifejezhetetlen bá- gyadtságot, hiába harsognak még a nyár színei és zuhognak fényei. Minden zaj, a vakáció végnapjait élvező gyermekek lármája a lenti játszóparkban, az autófékek si- kongása, egy-egy távoli kutya­ugatás, egyszóval minden nesz, ami megrezzenti a levegőt, mint­ha személytelen, könnyű fájda­lom üzenetét hozná. Nem kétsé­ges, valami hamarosan véget ér... Nálunk, a Csallóközben viszont ilyenkor érik be teljesen a nyár, s mint a gyerekeket, még mindig heves, ám könnyen (vagy kény­szerűen) múló vágyak lepik meg, szorongatják az embere­ket. Szorongatják persze mások is, hiszen második hónapja im­már megint drágábban eszünk- iszunk, lakunk, világítunk, tele­fonozunk, autózunk, cigarettá­zunk, gyógyulunk (ha egyálta­lán). Vagyis nemcsak a politiku­saink szájából halljuk, hanem sa­ját bőrünkön is érezzük, milyen szar helyzetben van ez az ország . gazdaságilag. Meg úgy általában. Szerencsére néhány hétig, ha nem is szünetelt teljesen, némileg alábbhagyott a napi politikai tör­ténések hullámverése, az üres szócséplés, szájtépés. A politiku­sok esetleg futballoztak, vagy he­gyet másztak. Némely tanult ba­rátaim szerint éppen ideje volt már ennek, mert tele van a mi­csodájuk a kisdedóvóra emlé­keztető belpolitikai csatározá­sokkal, a továbbra is gombamód szaporodó, ám a gyalogpolgár számára továbbra is abszolút kö­vethetetlen kázusokkal. Mint mondják, magára valamit is adó ember ilyen állapotok közepette újságot nem vesz a kezébe. A cseh születésű, de egyre franci­ábbá váló Kundera véleményé­Fogalmam sincs semmiről, és egy szót sem értek ab- ból, ami mostaná­ban történik. vei azonosulnak, miszerint a po­litika nem egyéb, mint mocskos hab a folyó felszínén, míg a folyó tulajdonképpeni élete sokkal mélyebben zajlik. Nos, különös­képpen én sem lelkesedem a po­litikáért, főleg annak napjaink­ban tapasztalható, kormányzati részről teljesen elerőtlenedő ho­ni gyakorlatáért. Mégis úgy vé­lem, egy mértéktartó ember azért nem élhet bele csak úgy a nagyvilágba. Nemcsak állam­polgárijoga, de kötelessége is, hogy kövesse az eseményeket, és képet kapjon arról, ami az országban történik. Ha nya­ralnak a politikusok, ha nem... Csakhogy a képlet nálunk még­sem ilyen egyszerű. Én például azért a forró nyár heteiben is átla­poztam naponta néhány újságot, megnéztem legalább két tévés hírműsort - mégis ott tartok, ahol a föntebb említett „szánal­masan tájékozatlan” barátaim. Vagyis fogalmam sincs semmi­ről, és egy szót sem értek abból, ami mostanában történik (vagy esetleg nem történik) ebben az országban. Gyenge vigasz, hogy legalább követtem az eseménye­ket. A Nafta Gbely nevű politikai libikókától páldául már én szé­dültem a végén. A munkanélküli­ség új országos csúcsa fölött pe­dig azért nem tudtam kellő ko­molysággal szömyülködni, mert akkoriban egy kormánypárti po­litikus olyan hülyeségeket be­szélt a tévében, hogy folyton röhögőgörcsöt kaptam tőle. Az­tán Lexa diadalmas kivonulása a sittről, a zsaroló bírák esetei, nem is tudom, mindezek után csodál­kozzam-e a romákon, hogy vé­gigkilincselik Európát. Csak egyvalamiről tudok, ami maradéktalanul beteljesítette vá­rakozásunkat: a napfogyatkozás. Gondoljuk csak meg: ennyi hit­ványság, fejetlenség, bizonyta­lanság közepette, amelyben ez az ország mostanság leledzik, jön valami, amit századmásodper­cekre előre jeleznek - és csak­ugyan bekövetkezik. Akkor, ott, úgy, akként. Több mint hatezer halálos áldozatot követelt a törökországi föld­rengés, a sebesültek száma ennek sokszorosa. tASR/AP-feivétei Kövesdi Karoly Amikor Ján Camogursky igaz­ságügy-miniszter a napokban bejelentette, hogy a kommu­nizmus által elkövetett bűntet­tek kivizsgálására hivatalt kí­ván létrehozni, többen felkap­ták a fejüket. Meglepő módon nem a jelenlegi ellenzéki pár­tok képviselői (számukra elég az elmúlt négy évet megúszni), hanem - kevésbé meglepően - az ország elnöke és - még ke­vésbé meglepő módon-egyné­mely balos honatyák. Ők tud­ják, miért. Persze mi is kapis- káljuk. Mint ahogy azt is sejteni lehetett a kezdet kezdetén, hogy egy jobbos-balos-közép­szocdem-liberális-magyaros kormány aligha fog zavartala­nul működni, s kész csoda lesz, ha megéri az első évfordulót. Akik a kormány tehetetlensé­gét emlegetik, és a határozott tetteket kérik számon a Dzurinda-kabineten, nem tu­datosítják, mekkora érdekel­lentétek feszítik ezt a hetero­gén társaságot. Egy éve még so­kan azt hitték, a sokpárti koalí­cióból ki-ki eljátszadozik a ma­ga kis homokozójában, de az égető gondok megoldása, az ország stratégiai céljai tekinte­tében majd összefognak, ha­csak nem akarják Meciarék és Slotáék visszatérését a hata­lomba. A belpolitikai csetepaték hom­lokterében lezajlott elnökvá­lasztás után remélhettük, hogy legalább az ország elnöke kara­kánul viselkedik, s ígéretéhez híven, a maga pragmatikus módján igyekszik némi nyugal­mat erőltetni politikustársaira. Hogy a Camogursky-ötletre úgy reagált, ahogyan (Ne fesze­gessük már örökké a múltat!), az elnök múltja ismeretében érthető, hiszen épp elég kínos volt számára a tavalyi hecc­kampány a Meéiar-szolgálati köztelevízió részéről. Schuster végül úgy vonult be a Grassal- kovich-palotába, mint államfő­höz illik, legalábbis a külsősé­gek vonatkozásában. Azt senki sem hihette komolyan, hogy a kisebbségi nyelvhasználati tör­vényt nem írja alá, hanem visszaadja a parlamentnek, hi­szen az ország euroatlanti csat­lakozása mindennél előbbre való. Még annál is fontosabb, hogy éppen a nemzetiségek szavazatainak (is) köszönhető­en ülhetett bele az elnöki szék­be. A szlovákiai magyarok amúgy is vannak olyan jámbo­rak, hogy megértik, mi az or­szág érdeke. Annál ízléstele­nebb az a játék, ami az ellenzék által követelt népszavazás ki­írása körül zajlik. Egyrészt, mondja az elnök, majd félmil­lió polgár véleményét nem le­het figyelmen kívül hagyni. Másrészt az általános emberi és szabadságjogokat, az alkot­mányban foglaltakat nem lehet megkérdőjelezni. Nem lehet le­szavazni a szólás-, a gyülekezé­si vagy, mondjuk, a vallássza­badságot, lehurrogni a kisebb­ségijogokat, még ha négymilli- ónyian szeretnék is. Márpedig fennáll a veszélye, hogy egy esetleges népszavazás során a szlovák társadalom többsége azt kívánná, hogy Szlovákiá­ban csak szlovák nyelven foly­jon a hivatali ügyintézés. Az el­nök úr úgy tűnik, kutyaszorító­ba került. Ha enged a nyomás­nak, és kiírja a népszavazást, a saját maga által aláírt törvényt kérdőjelezi meg. Ha nem akar­ja végleg lejáratni magát és az országot, ellent kell mondania a társadalom egy részének, s mindezt úgy kell tennie, mint­ha nem őrajta múlna a dolog. Ezért „várja” a szakértők véle­ményét, akik vélhetően úgy szakértenek, hogy nem taná­csos kiírni a népszavazást. Schuster néhány hónapos elnö­ki makulátlanságán azonban már így is folt esett, hiszen ke­rek perec ki kellett volna jelen­tenie, nem ír ki népszavazást olyan kérdésről, ami nem kér­dés. Legalábbis Európában. Nem mondhatni, hogy államfői bölcsességre vall az a latolga­tás, amely talán már az őszre beharangozott kormánybukás­ra spekulál, hiszen Meciarék számára semmilyen elnök nem elfogadható, csak az olyan, aki az ő nótájukat fújja. A vox populi, vox dei-féle filozófiára már így is keservesen ráfizetett az ország, az elnöktől tehát jog­gal elvárható, hogy ne üljön fel semmilyen közhangulatnak. Hacsak nem fontosabb számá­ra az elnöki szék, mint az ál­lamfői elvek. Vezércikk Elnöki kutyaszorító

Next

/
Oldalképek
Tartalom