Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
1999. január 5. Kópé Verssarok Kövesdi Károly Rokonok Ring a nagy folyó unka-unkala vízben áll a finn messze száll dala Hussan sok madár unka-unkala szomorú a lapp fején nincs kalap Kákán béka ül unka-unkala nem dalol a vót neki nincs dala a lett fütyörész unka-unkala elvonult a vész fogtak sok halat s mindnek lett dala Sajtdal Ementáli tálon majszol a kukac: Sajt előttem, sajt utánam, fúrok egy lyukat! Ementáli tálon csámcsog hat egér: Kint a farkunk, bent a bajszunk össze-összeér. Ementáli tálon az idő szalad. Egér ciccen, kukac moccan, csak a lyuk marad. Zelk Zoltán Mese a bútorokról A szobában senki sem volt. Az ajtók is zárva. Azt hinnétek, ugye, hogy még egy szúnyog nótázását is hallani lehetett a nagy csendességben? Pedig hát volt ott lárma, zajongás, de mekkora, hogy egy iskolai futballmérkőzésen se nagyobb! De kezdjük az elején. A bútorok békésen szunyókáltak, míg csak a szél be nem kopogtatott az ablakon.- Micsoda álomszuszék társaság! - kiáltotta. - Inkább jöjjetek ki velem a rétre, ilyen szép napsütéses időben... Ezzel nevetve továbbfutott.- Hiába nevetsz, könnyű neked! - sóhajtott a fölriadt szekrény. - Mennék én nemcsak a rétre, de az erdőbe is, ha nem lennék bezárva. Már a többi bútor is azon sóhajtozott, hogy milyen jó lenne odakint, a zöld réten, s azon tanakodtak, mitévők legyenek, mert az örökös alvás bizony unalmas dolog.- Nagyszerű ötletem támadt - kiáltotta az asztal -, ezzel aztán elverhetjük az időt! Mindenki mondja el, mi szeretne lenni, ha emberré változnék.- Pompás! Pompás! - kiáltották mindnyájan. - Kezdje az asztal! Az asztal nem is kérette magát, rögtön két lábra állt, s az első két lábával hadonászni kezdett, mint az emberek a kezükkel.- Én férfi lennék, dolgos családapa, aki este hazajön a munkából, megszegi a kenyeret, és szétosztja a karéjokat a gyerekek közt. A szekrényen volt a sor.- Én pedig anya lennék, aki tisztába öltözteti a gyerekeket, sétálni viszi őket, és este elaltatja az ölében...- Tiktak, tiktak, rajtam a sor - szólalt meg a falióra.- Én tanító lennék, számtant tanítanék az iskolában, mondanám, hogy egy- kettő-három... Bizony, akkor tovább tudnék számolni, nemcsak tizenkettőig. Nyikorogva, dörmögve szólalt meg az öreg hintaszék:- Én bizony már csak nagy- anyó szeretnék lenni, aki a sarokban szunyókál vagy stoppol...-Na, hétalvó, te következel! - kiáltották az ágyra, mire az fölpattant, és körülszaladt a szobában, mert hát ő futóbajnok szeretne lenni, maratoni bajnok. Ezen aztán mindnyájan jót nevettek, csak a kályha szava vetett véget a nagy nevetésnek.- Én, ha ember lennék - kezdte a kályha, de rögtön köhögni és krákogni kezdett, mert szegénynek tele volt a torka korommal. - Én- kezdte újból - kéményseprő lennék, de olyan tisztára pucolnám a kéményeket és kályhacsöveket, hogy egy szem korom se lenne azokban. Alig tudta befejezni, mert újból köhögni kezdett, még szerencse, hogy az asztal hátba vágta, különben tovább köhög, és a küszöb nem beszélhetett volna. így aztán a küszöb is megszólalhatott:-Én megmondom röviden, ha emberré változnék, én lennék a csodálatos óriás, akit a cirkuszban mutogatnak. Lett is olyan nevetés, hogy még a hetedik határból is odaszállottak a madarak az ablakba, és együtt nevettek a jókedvű bútorokkal.- No de ilyet, no de ilyet - csiripelték nagy nevetve -, hogy ő óriás lenne! Hát a / sámli mi lenne akkor, ő lenne a Gellérthegy?- Úgy van, úgy van! Halljuk a sámlit - kiáltoztak a bútorok -, ő y még nem beszélt, hall- / juk a tökmagot! I A sámli csendesen, szerényen beszélni kezdett: ^- Én nem szeretnék em- wj bér lenni, se kicsi, se óri- ^ ás. Én újból fa szeretnék lenni, kint a zúgó erdő- < ben, zöld levelet ringatni és madárfészket tartani az ágaimon. Egyszerre mind elkomolyodtak, s arra gondoltak, hogy lám, a lenézett kis sámli a legbölcsebb közöttük.- Bizony, mi is fák szeretnénk lenni, mint régen, zöld lombú, susogó fák... így sóhajtoztak, s a szél egy falevelet dobott az asztal peremére. Talán a szaMészáros Márta rajza badban élő testvérek üzenete volt ez a fiatal, gyenge falevél. Tudod-e? Európa és Magyarország a középkorban A középkorban Európa volt a föld legsűrűbben lakott területe. Földjén a XV. századbeli Magyarország harmincszor fért volna el. A középkori Európában számos nép élt, nagy országok voltak, sűrűn lakott földek váltakoztak ritkán lakott hegyvidékekkel. Legnépesebb és legnagyobb területű állama a Német-római Császárság volt. Ez a hatalmas birodalom magába foglalta a német területeken kívül Észak-Itáliát, a mai Belgium, Hollandia, Luxemburg területét, de hozzá tartozott Szilézia, a lengyel tengermellék, Cseh- és Morvaország, valamint Ausztria is. Ebben a birodalomban önálló püspöki államok, fejedelemségek, hercegségek, grófságok voltak. A birodalom császárainak nem sikerült igazán egyesíteni ezeket a területeket. A csizma alakú Itália is több államból állt. Területén helyezkedett el a Velencei és a Genovai Köztársaság, a Pápai Állam és a Nápolyi Királyság. A nagy kiteijedésű Franciaországban sem volt korlátlan uralma a királynak. Több mint 100 évig tartott az a háború, melyet a francia királyok vívtak az angol királyság ellen, hogy visszaszerezzék az angolok által megszállt területeket. A mai Anglia még nem létezett. Az angol király uralma alatt állt Wales tartomány. A Skót Királyság még önálló állam volt. Az Ibériai-félszigeten a kicsiny, de erős Portugália mellett jelentős volt a Kasztíliai Királyság. Kisebb területet uralt a félszigeten Aragónia és Navarra királya. Ekkorra már az erdők jelentős részét kiirtották, a területeket megművelték, sok helyütt szabályozták a vizek folyását. A nagy folyókon kőhidak íveltek át, az utak többsége meglehetősen elhanyagolt volt. Az utazó az akkori fogalmak szerint sűrűn, már egy-két napi járásra is talált várost. A nagyobb városok lakossága elérte a százezer főt. Hiába voltak gondosan megművelt területek, a föld termése nem volt képes elegendő élelemmel ellátni az embereket. A gyakori háborúk, aszályok, árvizek miatt sokszor éheztek Európa népei. Gyakori volt a pestis, más néven döghalál, amelyet a patkányok terjesztettek. A sokféle nyelvet beszélő emberek többnyire békében megfértek egymással. A tarkabarka Európa változatos földje kb. 80 millió embernek adott otthont. A középkori Magyarországot hatalmas hegyláncok, a Kárpátok és az Alpok, hömpölygő folyók, a Duna és a Száva s egy kis szakaszon az Adriai-tenger határolta. Az országot a fővárosból, Esztergomból, Székesfehérvárról, majd Budáról a király kormányozta. Az ország megyékre osztott területét a nádorispán irányította. A királyi városokat, a különféle kiváltságokat élvező területeket, a jászokét, a kunokét az Alföldön, a szászokét Erdélyben és a Szepességben külön irányították. Kiváltságokat élveztek a székelyek. A Magyar- országon megforduló külföldi utazók álmélkodva szóltak a föld gazdagságáról. Magyarország területét a magyarokon kívül sokféle nép lakta. Magyarul beszéltek a székelyek, a betelepült besenyők, a kunok és a jászok is. A németül beszélő szászok az Árpád-korban hazára leltek Erdélyben. A Drávától délre, a Dunától és Tiszától északra fekvő vidékeken szláv nyelvet beszélőkkel találkozhatott az utazó, horvátokkal, szerbekkel, a mai szlovákok őseivel, ruszinokkal és másokkal. Erdély hegyeiben a vlahok (a mai románok ősei) éltek. A török elől egyre több szerb költözött az országba. Gyakran járták Magyarország útjait görög, zsidó, itáliai, lengyel, francia, spanyol iparosok, kereskedők. Ebben a bábeli zűrzavarban mégis el lehetett igazodni. A tanult ember ismerte a kor Európájának nemzetközi nyelvét, a latint, amellyel bárhol megértette magát.
