Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-03 / 5. szám
12 1999. február 3. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Furcsa pár 2 Harminc év után újra együtt mókázik Felix és Oscar szerepében a Jack Lemmon - Walter Matthau páros. Tulajdonképpen minden a régi - hála a forgatókönyvet író Neil Simonnak ugyanaz a két rögeszmés fickó megy egymás idegeire, mint az eredeti, 1968-as produkcióban. Bár Felix és Oscar már régóta nyugdíjas, életformájuk merőben eltérő. A rendmániás, hipochonder Felix a maga precíz módján jótékonykodik, a nagyvonalú, link egykori sportújságíró, Oscar kijár még a meccsekre tudósítani, de ideje nagy részét kedves öreg hölgyek társaságában zsugapartikon tölti. Az egykori lakótársak évek óta nem találkoztak, amikor villámcsapásként éri őket a hír: gyerekeik összeházasodnak. A két megrögzött New York-i városlakó együttesen kerekedik föl a kaliforniai esküvőre. Útjuk során a leglehetetlenebb kalandokat élik át: egyikük bőröndjének elvesztésétől kezdve gépkocsijuk megsemmisülésén, a stoppolás gyötrelmein át egy kisváros rendőrőrsének többszöri, cseppet sem szíves vendéglátásáig. „Ők ugyanaz a két férfi, akiket harminc éve ismerünk, csak most idegen környezetben mozognak. Felix és Oscar számára a kaliforniai vidék oly távoli világ, mintha, mondjuk, Tibetben járnának. Amikor nekiláttam a darab megírásának, eszembe se jutott más, mint Jack Lemmon és Walter Matthau, és ők egyből el is fogadták a szerepfelkérést” - mondja Neü Simon. És a két idős színész egybehangzóan állítja, hogy tizedik közös munkájuk olyan érzéssel töltötte el őket, mint a hosszú útról való boldog hazatérés. Heti hír Leo, a felfedező Leonardo DiCaprio egy csapásra a nagylányok és általában a nők első számú kedvence lett, ez vitathatadan. Eleinte élvezte is ezt a helyzetet, de ma már csak bosszantja a személye körül akarata ellenére kialakult hisztéria, ezért igyekszik távol maradni a rajongóitól és minél kevesebb témát szolgáltami a bulvársajtónak. Hogy megszokott, hétköznapi egyéniségét megőrizze, sok időt tölt a családja és közeli barátai társaságában, akik őszinte véleményükkel segítik. Ám mégsem függetlenítheti magát teljesen a közönségétől; köztudott ugyanis, hogy egy igazi sztár nem tagadhatja meg a rajongóitól, amit azok kívánnak. Ezért is kell különösen ügyelnie arra, milyen szerepeket fogad el. Amikor nemrégiben szóba került, hogy (21 millió dollárért) egy brutális sorozatgyü- kost kellene alakítania, a fanklubok és a legkülönfélébb női szervezetek azonnal tiltakozni kezdtek, mire Leo visszakozott. Következőként egy hátizsákos felfedezőt fog játszani, noha ettől a szereptől is többen óvták, mondván, nem illik hozzá. Ami viszont mindenkinek tökéletesen megfelelne, talán már az sem leheteden: Hollywoodból érkező híresztelések szerint 30 millió ütné a markát, ha részt venne a Titanic esetleg elkészülő második részében. Ez esetben továbbra is Jack Dawsont játszaná, aki a még csak félkész történet szerint csodálatos megmenekülése után évekig kómában fekszik, majd felébred, és Rose keresésére indul, aki az időközben kitört első világháborúban ápolónőként dolgozik a francia fronton. Bereményi Géza Széchenyi István életéről forgat nagyszabású filmet A halhatatlan hídember Széchenyi István. Lehet, hogy angol színész játssza? Archív felvétel Lőcsei Gabriella __________ Amiko r - negyvenedik évéhez közeledve - „műfajt váltott”, és íróból filmrendező lett, a közönség ugyanúgy fogadta szereteté- be, mint legelső elbeszéléseinek megjelenése idején. A tanítványokért (1985) a magyar értelmiség ünnepelte, az Eldorádóért (1989) - túlzás nélkül állítható - a világ. Turné című rendezését ellenben (1993) fanyalgás kísérte. Nagyszabású történelmifilm- terve pedig - a honfoglalásról - zsákutcába futott. De máig nem feledte, s abban reménykedik, ha legfrissebb megbízatása, a Széchenyi István életéről készítendő történelmi film, amelyet a tervek szerint a „legnagyobb magyar” 210. születésnapján, 2001. szeptember 21-én mutatnak be, jól sikerül, talán a honfoglalásfilmet is megrendezheti. A Széchenyi-filmet jóval az első forgatókönyv-változat előtt megelőzte a híre. Minden idők legköltségesebb magyar produkciója lesz - mondogatták róla -, koprodukciós vállalkozás, nyugat-európai filmmogulokkal, melyben egy híres angol Shakes- peare-színész (talán Kenneth Branagh?) játssza a címszerepet. Ami a mendemondákon túl bizonyosság: a millenniumi filmtervekre szánt közpénzekből a legnagyvonalúbb támogatást, közel ötszázmillió forintot a Can Togayjal közösen írt forgató- könyvre a rendezéssel is megbízott Bereményi Géza filmterve kapta.-Valóságos hegyként áll előttem a film terve. Az bizonyos, hogy külföldi koprodukciós partnereket keresünk. Széchenyi István tizenhatszor járt Angliában, sok mindent angol minták alapján képzelt el és valósított meg Magyarországon, a róla szóló filmet természetesen Angliában is kell forgatni. És Olaszországban, és Franciaországban, és Ausztriában, életének nyugat-európai helyszínein. Több könyvtárnyi irodalma van Széchenyi életének és halálának. Kihez és mihez fordulnak Bereményi Gézáék, hogy filmjükben a hiteles, a korszerű Széchenyit állíthassák a harmadik évezred moziközönsége elé? Főleg elsődleges forrásokat használunk. Legfontosabb forrás Széchenyi Naplója, amit én a magam részéről a legnagyobb irodalmi alkotásának tartok. Szinte minden oldalon van egy »forgatókönyv«, olyan drámai, feszült és olyan érdekes vallomásokat rögzített a szerző. A társadalom felé fordított arca s gondolkodása némiképpen mást mutatott, mint Naplója, ezt kortársainak a visszaemlékezéseiből és a korabeli publikációkból ismerhetjük meg. Több szakértőt kértünk fel, elsőként Kosáry Domokost, és ő elfogadta kérésünket: segítsen a munkánkban. A Napló tanúsága szerint Széchenyi másként látta azokat a kortársait, akik hozzá hasonlóan bekerültek a nemzet történelmi panteonjába, sőt, érettségi tétel lett belőlük. Az ő leírása szerint Kossuth Lajos, Batthyány egészen másként fest, mint ahogyan a történelemkönyvek ábrázolják őket. Vitába száll a Széchenyi-film a tudatokba vésett történelmi képekkel? Nagy kérdés ez. Az bizonyos, hogy Széchenyiről nem lehet másként filmet forgatni, csakis az ő személyét a középpontba állítva. Ha ismeretterjesztő filmet akarnánk készíteni, s meg szeretnénk oldani vele a korabeli történelmi kulcsfigurák körül fölmerülő valamennyi problémát, elvesznénk e »tankönyvírói szándékban«. Széchenyiről csak jó filmet szabad készíteni. Jó filmet pedig csakis az ő drámai személyiségének a fölmutatásával lehet forgatni. Ez nem azt jelenti, hogy csakis az ő szemszögéből szabad ábrázolni politikai ellenfeleit és partnereit, de mindenképpen az ő szemlélete fogja meghatározni munkánkat. Hozzá képest mindenki mellékszereplő lesz, azok a kihagyhatatlan személyek is, akik mindennapjait meghatározták. Nem is csak a férfiakra gondolok, hanem a nőkre is, akikkel igen jól megértette magát. Metternich kancellár feleségével például különös, évődő, meghitt kapcsolata volt. Mettemichhel pedig szinte fél életét együtt töltötte. Ismeretségük olyan drámai fordulatokat ért meg, amelyeknek a segítségével az egész korszakot fel lehet villantani filmünkben. Wesselényi a barátja volt, barátságuk azonban az idők során sokat változott. Nem szabad azután kihagyni édesanyját vagy a sógornőjét, Caroline-t sem. Mindegyikjelképezett valamit az életében; mert Széchenyi életútja jelképek között vezetett, s ez igen sokat segít nekünk a forgatókönyvírásban. És az édesapja, a könyvtár- és múzeumalapító Széchényi Ferenc, aki azt tanította gyermekeinek: »A pénz nem a tiéd, csak nálad van elhelyezve...« ... és a legöregebb bérest minden karácsonykor felhozatta bécsi palotájukba, s a gyermekeknek kezet kellett csókolniuk, mert az a kéz adta nekik a kenyeret... Széchenyi István hosszú és sűrű életének minden mozzanatát nem tudjuk megjeleníteni, noha két és fél órányi nagyfilmet tervezünk. Az apa figurája természetesen nem maradhat ki, és nem is veszíthet jelentőségéből, hiszen a kezdeteknél meghatározó szerepet töltött be fia döntéseiben. Mit mond nekünk, magyaroknak, és mit az európai nézőknek a harmadik évezredben Széchenyi István? Széchenyi Európában gondolkodott. Ennek ellenére lehetetlen olyan filmet készíteni róla, ami ugyanazt mondja a nyugat-európai nézőknek, mint nekünk. De személyes lehetőség arra, hogy összekapcsoljon szemléleteket és személyeket. A film tervezett címe is ez: A hídember. Nemcsak azért választottuk ezt a címet, mert ő volt az, aki a Lánchidat megálmodta, majd megvalósította, hanem mert mindig nagy összefüggésekben gondolkodott. Ha ilyen emberről készül film, elképzelhető, hogy ez az alkotás különböző kultúrköröket is össze tud vonni. Széchenyi európai személyiség volt, aki Magyarországot az európai országok közösségében képzelte el, ekként álmodott nagy távlatokat hazájának. Személyisége kötelez bennünket, ha szemléletét megpróbáljuk feleleveníteni, hogy más országoknak is bemutassuk azt, hiszen Széchenyi ideája mások számára is fontos, időszerű mondandókat hordozhat. Hidat verhet ez a mű a jelenkori, megosztott magyar szellemi táborok között is? Széchenyi a nagy, válságos hasadásokat hazája társadalmában mindig tragédiaként élte meg. Ha azt látta, hogy az események elválasztanak és megosztanak, borúlátó lett, és azonnal veszélyt látott. Nem csak az élete, a halála is rejtély mind a mai napig Széchenyi Istvánnak. Öngyilkosságával kapcsolatban többféle feltételezés él a köztudatban. A film melyiket fogadja el? Kosáry Domokos feltevését, amely szerint Széchenyi öngyilkossága aktív tett volt. Kevin Sorbo: „Nem vagyok eredeti fazon!” A nézők ennek ellenére mégis mindenütt a világon úgy érzik: az! Hódító, rettenthetetlen mai „Nem vagyok eredeti fazon!” - ezzel a kijelentéssel keserítette el nemrég az újságírókat a színész, Kevin Sorbo, akinek a neve mindinkább elég egy moziterem megtöltéséhez. A filmesek és a tévések már rég tisztában vannak ezzel. „Ennek a fickónak már arra sincs szüksége, hogy nagy színész váljon belőle, vagy valamilyen díjat kapjon! Bőségesen elegendő, hogy Kevinnek hívják!” A hódítást - maga is beismeri - meglehetősen korán kezdte. Nem volt még egészen ötéves, amikor beleszeretett Betty, kis társnője az óvodában. A matematikatanár apa és ápolónő anya ötödik gyermeke nem teljesen ismeretlenül érkezett a Herkules felvételeire, mert szű- kebb hazájában, Új-Zélandon már igencsak híres volt mint a BMW-reklámok sztárja, no meg az egyik üdítőital reklámembere. Három év alatt seregnyi cégnél „vendégszerepeit”, de mindig többre vágyott, mint mutogatni gondosan kigyúrt felsőtestét. Időközben rájött, hogy ma már nem elég izmosnak lenni, nem árt, ha a színésznek intelligenciája is van, tudja, mit miért tesz. Tény, hogy alapos fizikai felkészültséggel érkezett a stúdióba Zeusz filmbeli fia: futballozik, kézilabdázik, kosarazik, súlyt emel, s az is közismert, hogy a minnesotai egyetem diplomája lapul a zsebében. Az Egyesült Államokban sem fedezték fel azonnal, eleinte egy whiskyreklámban tűnt fel, majd kisebb epizódok következtek, többek között a Santa Barbarában és a Dallasban. 1994-ben mosolygott rá a szerencse, amikor megkapta a Xena, a harcos hercegnő, majd pedig a nálunk is műsoron lévő Herkules főszerepét. Maga meséli, hogy nem is képzelte, milyen nehéz egy filmsztár élete: hajnali négykor kel, tizenhárom órát forgat egyfolytában naponta, közben gyakorlatokat végez a tornateremben, este holtfáradtan tér haza, ahol már a másnapi felvételek forgató- könyve várja, tehát a tanulás. Szabad ideje alig van, de ha véhős, eszményi Herkules letlenül ráér, máris nyúl a gitárja után, ugyanis szerelmese a countryzenének, maga is szívesen komponálgat. Persze van az úgy, hogy néha beéri a forgatások során szerzett sérülések, sebek gyógyítgatásával... Boldogságához csak ráadás, hogy nemrég nősült, felesége szintén szakmabeli, Sam Jenkins színésznő, és az sem mellékes, hogy a Herkules-so- rozat messze lepipálta nézettségben a Baywatch vízi mentőit. Kevin Sorbo jogosan büszkélkedhet, főleg mert Minne- sotában már van egy utca, amelyik az ő nevét viseli. Ugyan hány filmcsillag mondhatja el magáról ugyanezt? R.T.
