Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-03 / 5. szám
2 1999. február 3. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Sorsdöntő elhatározás Szűcs Béla Mostanában történik a kis elsősök beíratása az iskolába. Nagy esemény ez a család életében, a kisebbségben élő magyaroknál azonban felvetődik a kérdés: milyen iskolába írassák a gyereket? Tanuljon az anyanyelvén, vagy a jobb érvényesülést ígérő propagandának bedőlve, járjon szlovák iskolába? Számos családban parázs viták folynak, míg megszületik az elhatározás a gyerek egész jövőjét eldöntő kérdésben. A szlovák iskolába íratás nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sok felnőtt elképzeli. Igaz, a gyerek jobban megtanul szlovákul, ezzel együtt azonban elveszíti az önazonosságát. A szlovák iskolában ugyanis nem csupán nyelvet tanítanak, hanem annak rendje-módja szerint jó szlovákokká nevelik a gyerekeket. A tankönyvekből semmit sem tudnak meg saját népük történelméről, hacsak azt nem, hogy évszázadokon át elnyomtuk, le- igáztuk a szlovákokat. Fogalmuk sem lesz a magyarok évezredes hagyományairól, nem ismerik meg népük kultúráját. Még egy magyar népdalt sem tanulnak meg. A szülőknek sem idejük, sem képzettségük, hogy otthon kiegészítsék az iskolában tanultakat a magyar kultúra gyöngyszemeivel, így a magyar gyerek az elszlovákosí- tás, az asszimiláció áldozatává válik. Hiába tagadják hivatalosan, a tények ezt igazolják. Ismeretségi körömben számos család van, ahol a gyerekek már csak akkor beszélnek magyarul, ha elkerülhetetlen. Baráti körük szlovák, a szlovák rádiót hallgatják, szlovák újságokat, könyveket olvasnak, jó úton haladnak a teljes beolvadás felé. Az ő gyerekeik talán már a nagyszülőkkel sem fognak az anyanyelvükön beszélni. A vegyes házasságokban született gyerekek nagy többsége lemorzsolódik. De hogy színmagyar falvakban a gyerekek többsége szlovák iskolába jár, már súlyos figyelmeztetés valamennyiünk számára. Vendégkommentár v „Simektelenítést!” Barak László Meggyőződésem, hogy verebekre nem ágyúval kell vadásznunk. Főként, ha békeidő dereng, s immár nem is a kertek alatt, hanem úgy általában... Végül is, ha megkérdeznek most egy szlovákiai magyar nebulót, hogy milyen volt a félévi bizonyítványa, nyugodtan azt válaszolhatja: kétnyelvű. Ami külsőség, ugye. Természetesen eme külsőség nem holmi bagatell, hiszen nem kis energiájába került a nacionalista „ellenségnek”, hogy megfossza tőle azokat, akiket évtizedek óta meg-illetett. Alkotmányos jogon, úgymond. Nem kis energiába tellett, amíg visz- szaszereztük e „kézzel fogható” jogot. Egyelőre tehát el kellene hagynunk a lövészárkokat, pihenhet a tüzérség. Már ha hajlandó, s a körülmények is tartósan úgy alakulnak. Olvasom a minap, hogy némelyekben ismét felötlött a szlovákiai magyar szülők tiltakozó nagygyűlése összehívásának a gondolata, mivel a Galántai és a Dunaszerda- helyi járásban Pado úrnak, a nagyszombati kerületi elöljárónak nem fűlik a foga a „simektelenítéshez”. A Simek házaspárról van szó. A férjet annak idején Dunaszerdahelyen, az asz- szonyt, Simeknét Galántán tették igazgatónak egy-egy magyar tannyelvű középiskola élére szlovák nemzeti virtusból. Nos, talán verebekre lövöldöznénk ágyúval, ha Pado és az említett házaspár miatt összecsődülnénk megint. Hogy aztán „bizonyítvány- magyarázásra” kényszerít- sük „saját” választott kormányunkat és önmagunkat is. A félreértéseket ezért tisztázni kell, hogy evidenciákon ne vitatkozzunk. Elsősorban az oktatásügyi kormányzaton a sor. Lépni kell, mégpedig előre... A szerző költő, a Nap Kiadó igazgatója. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelók: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava 26, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava -PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Nekem mindegy, kétnyelvű vagy egynyelvű, csak tudnám, hová dugta el ez a büdös kölyök... Rajz: MS-Rencín Örök dilemma marad, vagy egyértelmű a döntés? Iskolát kell választani... Kósik Andrea Itt a behatások ideje, amikor a szülők kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy bizony, kis csemetéjük felcseperedett, és szeptembertől iskolában a helye. Igen ám, de melyikben? A nemzeti kisebbségekhez tartozó szülők vállára nagy felelősség nehezedik. El kell dönteniük, az anyanyelvi oktatást Miroslav Kusy politológus: Q Meg vagyok róla győződve, hogy az anyanyelv a gyermek fejlődésében döntő tényező, s elsősorban lélektani szempontból nagyon fontos, hogy a gyermek az alapokat anyanyelvi iskolában szerezze meg. Később természetesen lehetővé kell tenni számára az államnyelv elsajátítását is, hogy felnőttként szlovák környezetben is megállja a helyét. A hatéves gyerek azonban még messze van az érvényesüléstől, hisz az alapiskolát még általános vagy szakközépiskola, illetve egyetem-főiskola követi, ahol a szlovák nyelv elsajátítása nem okoz problémát. Mint teszik lehetővé gyermekeik számára, vagy szlovák iskolába O Anyanyelvi iskolába. O A szlovák előnyösebb. kerül a jövendő kisdiák. Sorsok egyetemi professzornak nagyon jó tapasztalataim vannak azokkal a diákjaimmal, akik nemzetiségi iskolában kezdték tanulmányaikat, és eljutottak az egyetemre, ahol szlovákul folyik az oktatás. Főleg a magyar és a ruszin diákjaim esetében mondhatom, hogy semmilyen különbséget nem érzek náluk szlovák társaikkal szemben, gyakran még a kiejtésben sem. Ha ők maguk nem mondanák, hogy magyarok vagy ruszinok, nem is derülne ki róluk. Kulcsár Ferenc költő: A Minden magyar, aki nem w akarja a gyermeke lelkét dőlhetnek el ilyenkor, hiszen nemcsak az oktatás nyelvéről, hanem egy kisember identitásának formálódásáról van szó. Arról, hogy ha kikerül az iskolapadból, tudja, hova tartozik majd. Megmarad-e magyarnak? A kérdések kérdése azonban: képes lesz-e az idegen nyelvvel küszködve lépést tartani diáktársaival, vagy gyötrelem lesz az élete? megsebezni, aki nem „lélek- gyilkos”, magyar iskolába adja a gyerekét. A vegyes házasságok esetében természetesen nem egyértelmű a kérdés, ilyenkor közös megegyezés alapján kell megszületnie a döntésnek. Nagyon fontosnak tartanám, hogy az újságok minél többször írják meg: nem igaz, hogy a szlovák iskolát járt magyar gyerek jobban érvényesül! Az utóbbi harmincnegyven évben már számtalan statisztikai adattal és egyébbel bizonyították, hogy ez a nézet téves. Ha egy hazugságot gyakran ismételgetnek, igazsággá válik. Olyan ez a tévhit az érvényesülésről, mint egy rossz mítosz. Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológus: Ä 1997-ben végeztem egy kutatást, amely kimondottan az iskolaválasztással foglalkozott. Ebből derül ki, hogy az a szülő, aki akarja, hogy a gyereke magyar maradjon, magyar iskolába íratja. Aki szlovák iskolába adja a gyerekét, valójában azért tesz így, mert a nemzeti identitás kérdése közömbös számára. Ezek a szülők maguk is kimondják: „Azért írattuk a gyereket szlovák iskolába, mert jobban is érvényesülnek náluk, hisz jobb állásuk van, jobb pozíciókat töltenek be, és szubjektíve is jobban érzik magukat - úgy érzik, többet értek el az életben. Én is azt gondolom, hogy az ember azért íratja magyar iskolába a gyerekét, mert fontos neki, hogy a gyereke is magyar legyen. Végül is ott nemcsak írni-olvasni tanul meg magyarul, hanem átveszi az egész kultúrát, amelyet más iskola nem közvetít. Agócs Zoltán építészmérnök: Először is: minden embernek illik ismernie az anyanyelvét. Másodszor: azt gondolom, hogy az alapvető fogalmakat minden gyerek legjobban az anyanyelvén tudja megtanulni. Mikor ismeri az alapfogalmakat, akkor - ha itt akar élni, Szlovákiában - természetesen meg kell tanulnia az államnyelvet is. Mire ezek a gyerekek felnőnek, mi is eljutunk „Európába”, akkor már világnyelveket is kell tudni. Mindenképpen az anyanyelv elsajátításával kell elkezdeni, s utána könnyebben megy az idegennyelv-tanulás is. Az érvényesülést nem az fogja eldönteni, milyen iskolába járt valaki, hanem hogy milyen tudással rendelkezik. Ehhez pedig az alapokat anyanyelven kell elsajátítani. szlovákok vagyunk, Szlovákiában élünk.” Sokszor azt gondolják a szülők, hogy az a gyerek, aki szlovák iskolába jár, jobban fog érvényesülni. Ebből a kutatásból kiderül, hogy a magyar iskolát végzett szülők az érvényesüléskor semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben azoknál, akik szlovák iskolába jártak, sőt még Olvasói levél Egy szegény lány, Mónika Kedves szerkesztőség! 15 éves lány vagyok. Szeretném leírni, milyen az életem. Nagyon szegények vagyunk. Öt testvérem van, a legkisebbik 3 éves, az apánk elhagyott bennünket, és nagyon kevés pénzt kapunk. Nem tudtam, mivel segíthetnék a családomon, és láttam a barátnőmnél a vasárnapi újságban egy címet. Úgy gondoltam, hogy maguk talán tudnának segíteni. Nagyon romos házban lakunk, bevallom, többet éhezünk, mint eszünk. Már most csak magukban reménykedem. Kérem önöket, hogy amiben tudnak, segítsenek! Az ember türelme is elfogy egyszer Lice falu polgárai azt szeretnék kérni a posta főnöknőjétől, hogy a leveleket ne tartsa fel a postán, hanem amelyik nap meghozza a postabusz, azon a napon adja át a falu postásnőjének, hogy azon a napon széthordhassa a polgárok postaládáiba. Ne tartsa őket a postán, és kedve szerint döntse el, hogy melyik polgár mikor kapja kézhez. Ha egyik levél ugyanazzal a pecséttel van ellátva, mint a másik, miért van az, hogy az egyik megkapja másnap, a másik két-három nappal később? Ez így ment tavaly egész évben, de úgy látszik, ez az év sem kezdődik másképp. Január 12-i és 15-i postabélyeggel ellátott levél ugyanazon a napon, 18-án érkezett. Úgy látszik, valaki örömét leli benne, hogy másokkal játszadozik. De az ember türelme is elfogy egyszer. Reméljük, hogy a falu polgárai ezentúl pontosan kézhez kapják a leveleiket. A falu polgárai nevében Micky T.
