Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-03 / 5. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1999. február 3. • 32. évfolyam Nagyvilág Nem valószínű, hogy Caroline és Ernst August a Grimaldi- palotában telepedik le. 7 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. február 6-ától 12-éig Riport A zselizi műemléket utoljára 1993-ban próbálták meg feltámasztani O halottaiból. O Itt maradni e bűnös században? Álmatlan éjszakák Mészáros Károly _________ Eg y jóslat szerint ebben az évben sok embernek álmatlan éjszakái lesznek. Csak tiszta lelkiismerettel léphetünk be a harmadik évezredbe - így a jós. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy néhányan leszakadnak, nem léphetnek át az új évezredbe. A huszadik században maradnak mindaddig, amíg lelkiismeretükkel el nem számolnak. Hogy ez miképp lesz lehetséges, arról nem szól a fáma, de érdekesnek találom az ötletet. Ők ezerkilencszázat írnának, mi, tiszta lelkiismeretűek új évezredet kezdenénk. Ennél a gondolatnál sokan felkapják a fejüket. Hogy nyilváníthatod magad bűntelennek? Van-e, aki annak tarthatja magát? Te, aki ezt meg ezt elkövetted? Ki folyton futottál valamerre, ki soha, sehol nem álltái meg, mindig kerestél valakit? S új világra lestél. Ki fogja ezt megítélni? De hát ki nem követte el az „ezt meg ezt”!? Könnyű helyzetben vagyok: nem hiszek az emberek bűnösségében. Ha hinnék, már nem élnék. Ahogy az évek szaporodnak, úgy rakódnak ránk az élet gyötrelmei. Folyton csapdába kerül az ember. Esendőségében nem tud a helyes útra rátalálni. Talán mert nincs is helyes út. Nem létezik. Csak egyetlen út létezik, amelyen elindult, s amelyen végig kell mennie. Hogy ki szabta meg ezt az utat, örök titok marad. Sors, vagy Isten? Ebben rejlik az élet újabb baklövése: sosem tudod, milyen veszélyek leselkednek rád. Nem lehetsz elég óvatos, hogy elkerüld a csapdákat. Ha nem tudsz semmit az életed rejtelmeiről, miképp felelhetsz érte? Ha nem vagy ura önmagadnak, miképp zabolázhatod meg tenmagad? Itt maradni ebben a bűnös században - ez sem utolsó dolog. Ami odaát vár, azzal nem nagyon tudsz mit kezdeni. Szívesen megtennéd. Ha legalább megállíthatnád ezzel áz idő kerekét! Nem sikerülhet. Életed felét leélted itt, ami odaát vár rád, azzal nem nagyon tudsz mit kezdeni, főképp, mert az élet véges. S ez is egy istencsapása. Fogfájás esetén különösen érdekesek lehetnek ezek a gondolatok. Segítenek elterelni a figyelmedet a hasogató fájdalomtól. A dühöngéseidet is átviszed az álmatlan éjszakákba, izzadva forgolódsz, miközben odakünn hullani kezd a hó. Hadd hulljon, mert a fogfájás is az élet egyik csapása. Erősíti a hitedet abban, hogy ha van bűn, az eredendő. Veled született, hordozod magadban. Van-e, aki bűnösnek tartja az állatokat? A kutyáért ki felel? Értünk ki felel? Kitől lehet számon kérni a természetedet, mely egy egész évezreden alakult, egyik ősödtől a másikig vándorolt, míg te- benned lecsapódott, s olyan lettél, amilyen vagy? Csak abban reménykedhetsz, hogy a századdal és ezredévvel együtt eltűnnek bűneid is, s a természeted már nem megy át az új évezredre; lerakódik rád, mint a guanó, keményen, vastagon. Ha nem volnál esendő, s nem félnél a fogorvostól, most kellemesebb gondolatokkal lepnéd meg olvasóidat. Például azzal: ha álmatlan éjszakák gyötrik az embert, csakis az álmodozás segít. Az álmatlanság ellen csak egyetlen gyógyszert ismerek: az álmodozást! Hogy például az embernek sok pénze van. Például harmincötmilliót nyert a sportkán. Ettől a gondolattól még a fogfájás is elmúlhat. Ilyenkor elérzékenyül az ember, s kezdi szétosztani a pénzét elhagyott gyermekei, szerettei közt, s olyan ellágyulás vesz erőt rajta, hogy a könny is kicsordul a szeméből. Ettől az el- lágyulástól az álmatlansága is elmúlik. S álmában már nem menekül, hanem szépen bevárja az utána érkezőt. S együtt lépnek át a huszonegyedik századba. A múlt heti kolumbiai földrengés akkora pusztítást végzett, mint egy atomrobbanás. cTK/AP-feivétei Vezércikk Kis világvégék Kövesdi Károly __________ Kö zeledik az ezredforduló, erősödik a kuvikok hangja. Nostradamustól Szibilláig, huszadik századi követőiktől a legválogatottabb zug- és egyetemes sarlatánokig ontják, or- dibálják és idézgetik a jóslatokat, hogy a világvége kapujában az emberiség. Ha valahol megmozdul a föld, eldörren egy-egy fegyver, kiönt egy folyó, vagy beborul egy autóbusz, máris jön a naprakész prófécia: ugye, megmondtuk. Magukat komoly és tanult főnek tartó emberek képesek órákon át vitatkozni, vajon milyen következménye lesz annak, hogy a nagy számítógép- rendszerek csak kétezerig vannak beprogramozva, ergo 2000 (vagy 1999) december 31-én éjfélkor kikapcsol minden, s dehogyis a hurrikánok és a háborúk végeznek velünk! Hanem leállnak az órák, velük az atomreaktorok, megbénul a közlekedés, a távfűtés, a kenyérsütő kemence, a tehenek tőgye elapad, a hűtőszekrényből kicsordul a kocsonya... Kész borzalom lesz az! Komoly tévéadók taglalják a problémát, amit vélhetően majd egy tizenéves kamasz két masztur- bálás közt megold, az agyából kipattanó ötlettel. Persze tudjuk, az emberek szeretnek rettegni és borzongani, azért is vevők a hasfelmetszők, a beleket talicskaszámra kiontók, a hullagyalázók, a pedofilek, az űrbe szimatoló ügynökök hadát elénk masíroztató televízió és mozi egyre egyhangúbb kínálatára, ahol már alig akad normális film, picike filozófia, némi esztétika, egy-egy gondolatcsíra, amire felkapná az ember a fejét. Csak a borzalomra. Tudja ezt a rettegtető ipar, hiszen ezért csinálja. Az egyik fél költ a félelemre, a másik ebből él. S nem is rosz- szul. Ilyen egyszerű ez. Pedig a földrengésekről és a hurrikánokról már kiderítették a tudósok, hogy ciklikusan fordulnak elő, mert ilyen a természetük, azzal is tisztában vagyunk többé-kevésbé, mivel „segítjük” a természet gyilkolását, s aki olvasott róla, azt is tudja, hogy ezer évvel ezelőtt szintén reneszánszát élte a világvégi hangulat. Az emberek arcra borulva várták az utolsó ítélet kapudöngését, az arkangyalok harsonáira hegyezték a fülüket a hideg templomkö- vön, s tessék, mit kaptak helyette? Egy rosszul programozott csalogány trilláit, hiszen tudvalevő, hogy ez az apró madár nem éjfélkor, hanem hajnalban szokott megszólalni. Semmi új a nap alatt: az emberek tudata ezer év alatt egyjottányit sem csiszolódott. Magyarán: ugyanolyan hülyék vagyunk, mint ezer vagy négyezer éve, csak most tévén nézzük a villámlást, nem a barlang szájából. Hanem ha az általános elhülyülés helyett kissé többet foglalkoznánk a természet természetes dolgaival, s ha nem győzne mindenek fölött a haszonelvűség, akkor kevesebb meglepetés érne bennünket. Kevésbé döbbennénk meg az özönvizeken, hiszen ha letaroljuk az erdőt, nincs, ami megkösse a vizet. Ha atomcsend honolna, kevesebb volna a földrengés, ha nem szennyeznénk a levegőt, jobbak volnának a légköri viszonyok, ha nem regulázták volna mega talajvizet, jobb volna a kukoricatermés Bőstől Komáromig, ha a magyar buszsofőr ismerte volna az Alpok útviszonyait, s nem csak a magyar rónát, talán nem okozza tizennyolc ember halálát, ha a NATO végre beavatkozna Koszovóban... Ha máson nem, már azon is érdemes elmélázni, hogy a nagy katasztrófák, a világháborúk, emberirtások, a kisebb-na- gyobb világvégék egyébként sem a század- és ezredfordulókon estek meg velünk. Ezer évvel ezelőtt például Európa- szerte elterjedtek a vízimalmok, az araboktól eljutott hozzánk az emberiség csodálatos játéka, a sakk, vagy teszem azt, Skandinávia népei keresztény hitre tértek. Négyszáz sípos orgona épült Winchesterben, a kínai festészet a reneszánszát élte, Szent István királyunk pedig koronát kapott a pápától. Miközben közeledett, és szépen véget is ért a világvége.
