Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-27 / 4. szám
\ Vélemény 2 1999. január 27. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Magyarul is a hivatalokban Szűcs Béla Szép eredmények születnek Szlovákiában a nemzetiségi politika demokratikus mederbe terelése terén. Az anyanyelven történő művelődés és az anyanyelv hivatalos kapcsolatban való használatának joga lassan valósággá válik. Gyerekeink félévkor már kétnyelvű bizonyítványt kapnak. A nemzeti kisebbségekért felelős kormánytanácsban abszolút többségben lesznek a kisebbségiek, akik közül három magyar. Már februárban megkezdi munkáját az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztálya, melynek tucatnyi beosztottja lesz, és magyar képviselő kerül az egyházi és magániskolák felügyeletére alakuló főosztályra is. A szlovák-magyar alapszerződés megvalósítását ellenőrző bizottságban két magyar is helyet kapott (Duka Zólyomi Árpád képviselő és Pásztor István komáromi polgármester). A legnagyobb horderejű dolog azonban a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényjavaslat, melyet április végéig a parlament elé terjesztenek. Ez a törvény a nemzetiségi politika egyik alappillére, ezért a nacionalisták nagy lármát csapnak körülötte. Olyasmit híresztel- nek, hogy a szlovák hivatalokban a szlovákoknak meg kell tanulniuk magyarul, vagy tolmácsot kell alkalmazni. Ez a terv azonban elsősorban a vegyes lakosságú járásokra vonatkozik, ahol könnyen megoldható a probléma, ha a hivatalokba magyarokat, ruszinokat, németeket is felvesznek, és nem csak szlovákul beszélő hivatalnokok szálljak meg azokat. Az első köztársaságban gyerekfejjel gyakran jártam a királyhelmeci járási hivatalba, ahol apám dolgozott. Naponta tucatszámra érkeztek a magyar falvakból az ügyfelek ide dolgaikat intézni, de nem okozott problémát, ha nem tudtak szlovákul. így volt ez a szocializmus éveiben is. Tehát van jó példa. A kisebbségek jogainak gyakorlásában nem lehet akadály a nyelvtudás. Vendégkommentár Meddig lesz ez így? Dusán Déván A Meéiar-rezsim prominensei egy dologban felülmúlták önmagukat: ki mennyit tudott zsebre vágni. Talán ez az egyetlen, amit sikerült elérniük az ország gazdaságában. A Szlovák Biztosítónál kötött biztosítások nemrég napfényre került ügye ismét feljebb tette a lécet. S bár ez még mindig távol áll attól a szinttől, amelyet a szlovák nemzeti sportban (az alagút- fúrásban) Rezes mesternek sikerült elérnie, azért az sem kutya, amit Kináéknak (a biztosító volt főnöke) sikerült. Hogy valaki több tízezres jutalmat hagy jóvá magának, az még elviselhető. A legnagyobb bankok vezetőinek 12 hónapos „lelépője” sehol a világon nem megy ritkaságszámba. Ám 24 hónapos lelépőt megszavazni, fű alatt óriási összegű biztosítást kötni, ráadásul ennek adóit a bankkal kifizettetni? 100 millióval meglopni a bankot? Ezt tisztességes mene-dzser sehol a világon nem meri megtenni, mert soha többé olyan funkcióba nem kerülhetne, ahol lopni lehet. Talán csak utcaseprő lehetne. Szlovákiában ez is másképp van. Nálunk az ilyen emberek szabadon járnak, és köszönik, jól vannak. Mint például I. Kino, M. Melocík, E. Bukovská, J. Gabriel, M. Rehák, J. Porvazník vagy P. Kacic. A dolog nem véletlen, hiszen ha ugyanez zajlott a Szlovák Biztosítónál, az Általános Hitelbanknál és a Szlovák Takarékpénztárnál, lennie kellett valakinek, aki minderre rábólintott. Aki valahol nagyon magasan székelt. A legszomorúbb, ami utánuk maradt. Január vége felé járunk, s az előnytelen szerződések lajstroma korántsem teljes. Új és új alagutak bukkannak elő, miközben a lakosság felkészült az életszínvonal romlására. Akik mindezt előidézték, jól megvannak. Vajon meddig? A szerző a Sme kommentátora. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Köszönöm kérdésed, furcsa idegen, megvagyunk. A király vicces, a miniszterek humorosak, a nemzet kedélyes volta közismert, de az egész együtt úgy fest, mint egy halottasház. Rajz: MS-Rencín Kirívó eset volt a Ducky-ügy, vagy lesz folytatása ? Véget ért, felejtse el... Klein Melinda A szlovákiai politikai életben mindig lehet számítani meglepetésekre, az azonban mégis megdöbbentette a közvéleményt, hogy politikust gyilkolt meg a maffia. Illetve ez sem biztos, hiszen Ján Ducky egykori miniszter halála tisztázatlan, s az is marad egy darabig. Csak találgatni lehet, kinek és miért vált kényelmetlenné a DSZM oszlopos tagja, a pártpénzek manipulátora, illetve a O Egyedi eset volt. © Lesz folytatás. pénzmosás végrehajtója. Meglehet, valóban személyes boszszú áldozata lett, de nem kizárt a politikai indíték sem, hiszen túl sokat tudott, és túl sok dologban volt benne a keze. A kérdés most már az, vajon folytatódik-e ez a gyakorlat, amely az előző kormány korrupt politikájának a természetes következménye. Annak a kormányénak, amely nagy hangon hirdette a „tiszta kéz” politikáját. Barak László költő: A A választásokat megelőző ^ négy évben a bűnszövetkezetek, sajnos, intézménnyé váltak. Ennek pedig elkerülhetetlen következményei vannak, hiszen a bűnelkövetést általában bűnhődés követi. Ebből számomra az következik, hogy például a Ducky-gyilkosság nem politikai színezetű gyilkosság volt, hanem az alvilág által megszervezett merénylet. Nem szabadna, hogy folytatódjanak ezek a mészárlások, és ennek akkor lehetne elejét venni, ha a lehető legnagyobb intenzitással felszámolnák a bűnszövetkezeteket. Azokkal a politikusokkal szemben pedig, akik gazdasági bűncselekményekbe keveredtek, a törvény erejével kell fellépni. A válaszom tehát: a politikának ezekhez a gyilkosságokhoz csak annyiban van köze, hogy néhány politikus korrumpálódott. Az érintettek a kellemetlen tanúk eltávolításán dolgoznak, ezért ezek az esetek egyelőre ismétlődni fognak. Mihályi Molnár László tanár: A Azokban a társadalmak- ^ ban, amelyekben a konfliktusokat nem képesek megegyezéses alapon megoldani, sok esetben az erőszakhoz folyamodnak. A kelet-európai térségben, ahol a demokratikus politikai viszonyoknak még nincsenek hagyományaik, ezek a tárgyalásos módok sem fejlődtek ki. Szlovákiában, ahol főleg az elmúlt négy év folyamán maga a jogállam léte is megkérdőjeleződött, olyan erők kaptak támogatást, amelyek az erőszakot táplálták. Ennek megállítására, sajnos, néhány év nem elegendő. Ebből következik, hogy továbbra is ezekhez az eszközökhöz fognak nyúlni. Másik kérdés, hogy az elszaporodott gazdasági bűnözésből következő hatalmi harc mennyire tekinthető politikai motiváltságának. Azokban az országokban, ahol mindezt a maffia számlájára írják, a kormányzatok és a parlamentáris választási rendszerek ritkán engedik be köreikbe ezt a fajta magatartást. Kopócs Tibor festőművész: a Hogy tisztán politikai szí- ™ nezetű gyilkosságról beszélhetünk-e, nem tudom. Mindenesetre gazdasági színezete is van. Sajnos, világszerte jelen van ez a probléma, és egyre többet hallunk borzalmas esetekről. Ideje volna már rendet csinálni, az ilyesfajta vérengzést megfékezni, és teret adni az igazságnak, a becsületes embereknek. A bűnüldöző szervek nyilván többet tudnak minderről, de én úgy vélem, hogy tudomásul kell vennünk: ezt egyik napról a másikra megállítani lehetetlen. Korrupció, meggazdagodási vágy, kapzsiság, gazdasági bűnözés és még sok csúnya dolog szövi át a társadalmat, nem lesz könnyű ettől megszabadulni. Keszegh István koreográfus: © Országunkban az egyszerű folyamatok kimenetelét Is - legyen az akár politikai vagy gazdasági - nagyon nehéz előre megjósolni. A politikai gyilkosságok gyakoriságát is nehéz előre látni, de mindaddig, amíg a politikai életnek és az alvilágnak köze van egymáshoz, egy-egy leszámolásra sor kerülhet. Előfordul ilyesmi a fejlett nyugati társadalmakban is, de remélhetőleg nem válik mindennapi gyakorlattá. És semmiképpen sem lehet döntő befolyással a mindennapi életünkre. Olvasói levél „Kerek arcod ebbe a népbe illik be...” Az idézet Illyés Gyula egyik verséből való. Ezekkel a kerek arcú magyar gyermekekkel szeretnék egy-két gondolat erejéig foglalkozni, akiknek arca valóban csak ebbe a népbe illik bele, de szüleik nemtörődömsége ostobasága, tájékozatlansága miatt sohasem érezhetik magukat igazán magyarnak. Január van, megkezdődtek a behatások az alapiskolák első évfolyamába. A szülők olyan döntés előtt állnak, amely egy egész életre meghatározza gyermekeik jellemét, nemzeti önérzetét. Á kisebbségi magyarságnak nem könnyű döntenie. Hiszen a nacionalista propaganda állandóan hangoztatja, hogy csak az érvényesülhet, aki a többség nyelvén tanult, s tökéletesen elsajátította azt. Ez a propaganda azt a célt szolgálja, hogy az itt élő kisebbséget megfossza megmaradásának egyik alapvető biztosítékától, az iskolától. Az a nép, amelynek nincsenek iskolái, először elfeledi anyanyelvét, kultúráját, majd végérvényesen beolvad. A magyar szülőknek tudatosítaniuk kell, hogy döntésük nem magánügy, egy egész nemzet létéért felelősek. Az a magyar gyermek, amelyik nem ismeri meg népének történelmét, kultúráját, irodalmát, beszélhet ugyan jól-rosszul magyarul, de szívében soha nem válik magyarrá. Aki nem tudja megtalálni helyét egy nemzeten belül, az nem találja meg az emberi társadalomban sehol. Az elmúlt 40 évben az internacionalizmus a nemzeti öntudatot másodrendű tényezővé nyilvánította. A szülőknek az a nemzedéke, amelyik a két világháború között az iskolában szinte kötelező tantárgyként tanulta a hazaszeretetei, a jog- fosztottság sötét éveiben is ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekeik anyanyelvükön tanulhassanak. Ennek bizonyítására egy rövid történet: 1948-ban a szentpéteri alapiskola igazgatója összehívta a szülőket, akiknek gyermekei szeptemberben kezdték volna meg az első osztályt. Az igazgató elmondta, szeptembertől ismét megnyílhat a három éve bezárt magyar iskola, ha lesz rá igény. „Itt van Pozsonyból egy tanfelügyelő, aki szeretné a szülők véleményét hallani.” Vélemény jó ideig nem hangzott el, mivel a szülők tapasztalták, hogy a Csehszlovák Köztársaságban nem adnak egy magyar ember kívánságára. Végül egy egyszerű asszony kért szót: „Igazgató úr! Ha tényleg lesz rá lehetőség, természetesen magyar iskolába íratom a gyermekemet. Drégelyi varga nem leszek.” Az egyszerű asszony tudta, hogy gyermekét nem foszthatja meg az anyanyelvi oktatás lehetőségétől, mivel akkor nem lenne különb a mondákból ismert hazaárulónál, aki az ostromlott Drégely várát a törökök kezére juttatta. Jó lenne, ha a mai magyar szülők is hasonlóképpen gondolkodnának. Sárközi János, Szentpéter
