Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-27 / 4. szám
1999. január 27. » 32. évfolyam Riport Lédecen megszűnik a magyar iskola. A lakosság ötven százaléka n magyar... O 48 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. január 30-ától február 5-éig Szlovákiai magyar családi magazin . szám • Ára 13 korona Sport Csodálatos tehetségnek tartották, talán még Lemieux-nél is nagyobbnak. 16 Én tudom, hogyjó a torta hab nélkül is... Rettegjetek, egerek! Kertész Gábor ____________ Az elfekvő készletből van még mit adnunk (persze csak részletekben), hiszen az elmúlt történelmi időszak - négy, nyolc, tíz, hatvan, hetven, nyolcvan, kilencven, aki bújt, aki nem, félszázezer fényév - rablógazdálkodásának erősen kétségbe vonható antlneopozltív eredményei oly mértékben gátolnak minket a terveink megvalósításában, hogy csak nagy vonalakban tudjuk vázolni azt, ami reánk vár, illetve önreánk, merthogy ön szavazott reánk, így minden kötelezettségvállalásunk, amit annak idején elmondtunk azért, hogy Ön reánk szavazzon, csak azon múlik, hogy Ön bírja-e cérnával mindazt, amit most mi Önért teszünk magunkért, mert hogy a cél szentesíti az eszközt, főleg, ha eszköz nincs, mert hazavitték, vagy külföldre menekítették, maradt hát a programbeszéd, hátramutogatás, előrefenyege- tés. Isten malmai lassan... Őrölnek. Őrölnek közvélemény-kutatási százalékot, parlamenti helyfoglalót és helykilépőt - itt is vagyok, ott is vagyok, csak én tudom, hogy hol s miért vagyok - erkölcsi kötelességből megszámolom majd magam, ha felszólít rá a nyomógomb, mert négy évre engem választott a polgár, a legfelsőbb akarat. Ha meg nem négy év, csak kettő, vagy egy, vagy tavaszig, hát majd csak kibírjuk, elvégre már annyi „pozitív szignált” küldtünk a Nyugat felé, hogy abból szépen el lehet éldegélni, Tisztelt honfitársak, és akkor még finom voltam... Őrület. Amikor már azt hinné az ember, hogy ha mézre nem is, de legalább madzagra futja, akkor majdnem Igaza van. A nad- rágszíjmeghúzó rendelkezések magasabb rendű felfogásában, a madzaghelyettesítő kormányzati intézkedések akár kötél álNem mindennap terem jólét, boldogság meg erkölcs. tali békés, boldog szebb jövőt is jelenthetnek. Én tudom, hogyjó a torta hab nélkül is, sőt az sem baj, ha hiányzik belőle a krém: ilyen világot élünk. Azt sem bánom, ha a tortának nincsen tésztája, lapja sem, csak mondja meg valaki az alagút túlsó felén, hogy lesz-e holnapután kenyérvég. Vagy itt a vég, jő a kalács? Addig meg kibírjuk, megrázzuk magunkat, ha már az áramot kikapcsolták a Villamosművek... Az unokáim majd látni fogják azt az embert, áld látott egy embert fényképen, aki jött, látott, győzött - aztán annyi... A legramatyabb szociális helyzetűeknek az áremelést is kompenzáljuk - in memóriám. Rettegjetek egerek - elfogynak a macskák. Nem akarom elkiabálni, de én már most félretettem némi aprót, hogy legyen miből financiálisán fedeznem a következő választásokat, amelyeket majd az nyer meg, aki előtte száz nappal megmondja, hogy utána száz napot kér arra, hogy megmondja, mit csinált rosszul - esetleg pocsékul, gazul, erkölcstelenül- az, aki az adott összeszámlálás után épp vesztesen került ki ideiglenesen a győzelemből. Mert nálunk már csak az van, ami nincs, no és annak a fordítottja. Azt hiszem, érthető vagyok, pedig rettenetesen igyekeztem. Persze azért a békesség kedvéért meg kell, hogy mondjam, nem mindennap terem jólét és boldogság, erkölcs, meg kecske is meg káposzta is a nap alatt. Egy nap alatt meg pláne nem. Azért valamit tennünk kell, hogy nyugodtan bevehessük lefekvés előtt az altatót, vagy hibernáltathassuk magunkat testileg és szellemileg. Ez utóbbi a kényesebb lelkületűek kedvéért akár törlendő. Hogy mégis mi lenne a teendő? Ha én azt tudnám, most képeslapot írtam volna valamelyik szigetem egynéhány villájából, nem pedig vezércikket... Egy múlt heti párizsi modell. Alkotója Thierry Mugler. CTK/AP-fevétel Vezércikk Sokáig tartó júdáspénz Dusza István ______________ Vo lt, aki jó szándékkal menteni akarta, ami szerinte még menthető, s bárki szemébe odavágta: „Fizesd ki a turnénkat, s akkor majd beszélhetsz erkölcsről, gerincről, tartásról! De amíg nem teszed, ne vádolj, ne oktass ki, mert létezni kell!” Még szinte látom, ahogyan akkor sarkon fordult és otthagyott; talán akkor is ment kérni azoktól a magyaroktól, akiket a magyarellenes hatalom pénzelt. Ki hitte el akkor, hogy a behódolás, a meg- hunyászkodás majd segít rajtunk? Ki gondolta, akárcsak bevallatlanul is, hogy akik a dél-szlovákiai magyarság létére törve (a magukéit sem kímélve) nacionalista ideológiát gyártanak a kultúránk és oktatásunk elleni cselekvéshez, egyáltalán napokra is segíteni akarnak rajtunk? A tapasztalatok szerint azok a botor jószándékúaksem, akika „pénznek nincs szaga” római szállóige szerint cselekedve mentek, és kértek tőlük. És kaptak: hanghordozókra, könyvekre, rendezvényekre, turnékra, helyi kultúrára. Igazán nem tudom, hogy milyen erős illatosítót kell használnia annak a személynek, aki a Meéiar-kormányzat kegyéből a Pro Slovakia alapítvány füzénél melegedve, egy kiadó társtulajdonosaként kapott pénzből kiadott könyv szerzőjének megmutatta a honoráriumát, de nyomban zsebre is tette, mondván: „Te könyveket kapsz ennek az összegnek a fejében, s ha eladod valamennyit, az ára a tiéd lehet. A honoráriumod meg az én jutalmam, amiért az egész kiadási tranzakciót nyélbe ütöttem.” Azon túl, hogy az eset a korrupció és az adócsalás állatorvosi lova lehetne, mégiscsak elsősorban arról az erkölcsi romlásról szól, amelyet a szeptemberi választások után leváltott hatalom szlovákok és magyarok körében egyformán okozott. Elképzelem, ahogyan szeptemberben - talán még a választások utáni napokban is - a kiutalt pénzükért lóhalálában kiadványokat szerkesztenek a Szlovákiai Magyar Kulturális Társulás tagjai. Azéi a társuláséi, amely a Sokrétű kultúrát! című brosúrájában ideológiáktól és politikától mentes kultúrát hirdet, de így fogalmaz: „Mindig kell, hogy létezzen a nemzeti kisebbségen belül olyan politikai erő, amely a többségi nemzettel a kapcsolatokat ápolja, a dialógust fenntartja. Ez az erő jelenleg a szlovák-magyar érintkezésben a Magyar Népi Mozgalom.” Most kell a politika vagy nem kell a politika a kultúrában? Netán csak az a politika szerintük, amikor a Csemadok kommunista pártállami működési struktúráját és az önszerveződésekor arra rátelepedő politikai mozgalmat bíráltuk? Az meg korántsem politika, ha abban az ominózus brosúrában valaki a „Magyar Népi Mozgalmat” népszerűsíti, miközben a kultúra függetlenségéről értekezik, vagy az „át- kosnak” is mondott negyven évet siratja? Miért is fáj a jú- dáspénzből támogatókat, választókat megvásárolni akaró levitézlett percemberkéknek, hogy a Csemadok képes volt önmaga megváltoztatására, s még csak a halál közelébe se került? Siratják Gombaszögöt és a Sarló szellemét a Felemelt fejjel! című dilettáns történetírók pamfletjeit is közreadó brosúrában, de egy lépést se tettek azért, hogy a Csemadok megkapja tavalyi rendezvényeire a pályázatokon igényelt támogatást? Hogyisne, amikor ők akartak nyomulni, átvenni a Sarló balos örökségét, mert mindenki más konzervatív és liberális. Nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a kétnyelvű bizonyítványaikat visszakapó magyar iskoláinkba 1998 decemberének végén és 1999 januárjában ilyen brosúrákat küldözgetnek valakik. Az a gesztus pedig, amellyel a Knazko vezette kulturális minisztériumba önigazolásként, mintegy a Hudectól kapott júdáspénz felhasználását igazolandó, elküldik megtekintésre ezeket a némely szerzők kitételeiben nyílt szélsőbalos ideológiai propagandát is tartalmazó füzeteket, már a politikai pornográfia teteje.
