Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-30 / 26. szám

8 1999. június 30. Komáromban a munkanélküliség réme fenyeget, a vezetés a jugoszláviai konfliktust okolja Ez a hajó elment? Soóky László Mielőtt feltehettem volna első kérdésemet a közkapcsolat-szer- vező osztály vezetőjének, Bednár úrnak, átfogó képet kap­tam a hajógyár eddigi történeté­ről, arról, hogy milyen fejlődé­sen ment keresztül az elmúlt év­tizedek folyamán. Kiderült, hogy Szlovákiában talán az egyetlen olyan cég a Szlovák Haógyár Rt., amely a megrendeléseknek köszönhetően teljes kapacitással dolgozhat(na). Megtudhattuk, hogy az üzemben jelenleg 2600 ember dolgozik, valamint a 11 bedolgozó leányvállalatnál még 800. Az 1999-es évre a gyár 14 új vízi jármű gyártására kötött szerződést, ezek közül három új típusú, amely az északi-tengeri körülmények között is üzemké­pes, a neve Baltik. Sajnos, a ju­goszláviai válság miatt a gyár válsághelyzetbe került: nem tud­ta levinni a kész hajókat a Feke­te-tengerre, így a megrendelő sem fizetett. Igaz, mondja a szó­vivő, hogy a fizetés első két téte­lét a megrendelő már a cég ren­delkezésére bocsátotta a hajó vá­za elkészülésekor, illetve a dokk­ban való vízrebocsátás után, de a harmadik tétel nagyon hiányzik a kasszából. A szóvivőnek nincs tudomása arról, hogy a hajó­gyárnak mekkora az adósságál­lománya, azt viszont tudta, hogy kormánygarancia nélkül a ban­kok tovább már nem hajlandók hitelt folyósítani. Véleménye szerint a jugoszláviai konfliktus befejeződése megoldja a hajó­gyár gondjait is, mivel informá­ciói szerint a szerbek mintegy három hét alatt szabaddá tudják tenni azokat a folyószakaszokat, ahol a lebombázott Duna-hidak vannak. Végezetül a szóvivő bi­zalmasan elárulja, hogy ő opti­mista. A gyárban 1996-ban őrségváltás történt, az akkori csúcsvezetőség három tagját leváltották, és az új tulajdonosok emberei kerültek a helyükre. Az 1999-es évre aláírt, 14 új hajóra kötött szerződés már az aláíráskor sejtette, hogy a kitűzött határidők tarthatatla­nok lesznek, mivel sem a terve­zés, sem a műszak nem volt fel­készülve ennek az új technológi­át igénylő hajónak a gyártására. Maga a Baltik gyártásának kez­dete az előkészületekkel együtt több mint három hónapos csú­szást okozott. Az év elejétől a gyár csupán egyetlen hajót adott át, további három gyártása befe­jeződött, a negyedik rövid időn belül elkészül. További hat hajó gyártása folyamatban van. A ri­port idején két hajó éppen Mo­hácsnál állt, a harmadik útra- kész. A cég vezetése időközben rájött, hogy az idei szerződése­ket nem tudja teljesíteni, ezért úgy döntött, hogy 25 százalékkal csökkenti az idei tervet, és 11 igazgató és a személyzeti igazgató tájékoztatásait a Jugoszláviában zajló események hatásáról. A vezérigazgató GR/124/99-es 1999. 05. 31-én kelt levelének megfelelően a Fémipari Szakszer­vezeti Szövetség hajógyári szak- szervezeti tanácsa ígéretet tesz a Kollektív Szerződés III. fejezete 1.7.-es pontjának a-d bekezdé­sében foglaltak megtartására. Az anyagi eszközök hiánya kér­désének megoldására a szak- szervezeti szövetség támogató javaslatot tesz a munkahét 1 nappal való lerövidítésére 1999. Miroslav Bednár: Kormánygarancia nélkül a bankok nem hajlandók tovább hitelezni. hajó legyártására vállal kötele­zettséget. A döntés automatiku­san 720 millió koronával csök­kenti a hajógyár bevételét a ter­vezetthez képest, s ez a jelenlegi mintegy 3 milliárd koronás adósságteherrel együtt véve szinte megoldhatatlan helyzetbe hozza az üzemet. Tájainkon ter­mészetes, hogy az irányítók a legkézenfekvőbb megoldási le­hetőséghez folyamodtak, ami abból állt, hogy a járási munka­hivatalban bejelentettek egy esetleges tömeges elbocsátást, ugyanakkor három hónap idő­tartamra minden pénteket mun­kaszüneti nappá nyilvánítottak. A tömeges elbocsátás 800 em­bert érintene, a pénteki szabad­napok pedig húsz százaléknyi munkalddő-kiesést jelentenek. Egyik sem túl kecsegtető kiindu­lási pont. Mit tehet ilyenkor a szakszervezet? Idézzük először a határozatát: „A Fémipari Szakszervezeti Szö­vetség hajógyári szakszervezeti tanácsa tudomásul veszi a vezér­június, július és augusztus hó­napjaira, a Szlovák Hajógyár Rt. minden alkalmazottjára vonat­kozóan. A munkanapokra a tel­jes bért fizetik (tarifa + tarifán túli bér). Ajelenlegi helyzetben a támogató javaslat feltétele a nyugdíjkorha­tárt elért alkalmazottaknak, vala­mint a külső munkatársaknak a vállalattól való elbocsátása. Vass Tibor a Fémipari Szakszervezeti Szö­vetség hajógyári szakszervezeti tanácsának elnöke Vass Tibor szerint, aki a hajógyá­ri szakszervezeti tanács elnöke, az üzem vezetősége és a szak- szervezet közötti kapcsolat jó, de nem konfliktusmentes. Szó­ban és írásban is megegyeztek abban, hogy a törvényeket meg­tartják, és egyetértenek abban is, hogy a kollektív szerződés min­den pontját érvényesítik. A szak- szervezeti vezető sikerként köny­veli el, hogy folyó év június 10-én átadhatott egy levelet a minisz­terelnöknek, s ő személyes láto­gatást és segítséget ígért a hajó­gyárnak. Egyelőre mindkettő ké­sik. Az üzem szakszervezeti elnö­ke annak ellenére, hogy régi ha­jógyári ember, továbbra is biza­kodó; ő is azt szuggerálja magá­nak és környezetének, hogy a ju­goszláviai konfliktus befejeződé­se a hajógyár vesszőfutásának végét is jelenti. Érdekes, hogy mennyire össze­cseng az üzemvezetőség és a szakszervezet minden megnyil­vánulása az ügyet érintően, mint a jól együttműködő cinkosoké. A szóvivőnek nincs tudomása a gyár adósságának mennyiségé­ről, a szakszervezeti elnök pedig nem nézheti meg az aláírt szer­ződéseket. Az elnökségben több­séget élveznek az új tulajdono­sok emberei, s érdekes módon ugyanez a helyzet az ellenőrző szerv esetében is, ami annyit je­lent, hogy bármit bármikor meg­szavazhatnak, és bármikor bár­mit elnézhetnek egymásnak. Ér­dekes az is, hogy a gyár me­nedzsmentje ugyanúgy a kor­mánytól vár támogatást, mint a szakszervezet, pedig az is egy le­hetőség lenne, ha nem mindent a jugoszláviai válságra fognának, hanem keresnék, hogy hol hibáz­tak, és esetleg kísérletet tennének a gondok orvoslására. Többről van ugyanis szó, mint a hajógyár jövője. Egy jelentős régió jelené­ről és jövőjéről szól ez a mese, va­lamint egy városéról. A hajógyár esetleges csődje Komárom költ­ségvetési stabilitását is megingat­hatja. Ha pedig tömeges elbocsá­tásokra kerülne sor, ez a régió az ország egyik legszegényebbjévé „lépne elő”, különös tekintettel arra, hogy a Hydrostav komáromi részlegénél ugyanilyen, ha nem rosszabb a helyzet. A hajógyárban dolgozó szakem­berek s a magam véleménye is az, hogy a cég irányítása a koszo­vói válságot a belső hibák és hiá­nyosságok elkendőzésére hasz­nálja fel: ezzel ködösít egyrészt az alkalmazottak, másrészt a kis­részvényesek irányába, holott a cég jelenlegi adósságállománya és a csökkentett gyártási terv az igazgatóság részéről áttekint­hetőbb, őszintébb helyzetjelen­tést igényelne, elsősorban az al­kalmazottak számára. A komáromi hajógyár eddigi leg­nagyobb hajója, az NL Baltik pontosan 5580 tonna árut képes szállítani. Hossza száz, szélessé­ge 16,5 méter. Június 20-án „ke­resztelték meg”, az ünnepségen Eudovít Cérnák gazdasági mi­niszter is részt vett. A koszovói konfliktus miatt lebombázott Du­na-hidak roncsai egyelőre nem teszik lehetővé e hajóóriás szállí­tását, de az információk szerint a szerbek mintegy három hét alatt szabaddá tudják tenni az érintett folyószakaszokat. A Szlovák Hajógyár Rt.-nél je­lenleg 2600 ember dolgozik, valamint a tizenegy bedolgozó leányvállalatnál még nyolc­száz. 1999-re az üzem tizen­négy új hajó gyártásár szerződést, ezek közü új hajótípus. A neve B az északi tengereken i képes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom