Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-30 / 26. szám

Nagyvilág 1999. június 30. 7 Az izraeli és a szlovákiai kisebbség helyzete sok tekintetben hasonlít egymásra Arab miniszter Izraelben? Yehuda Lahav _______________ A H aarec című izraeli lap szer­kesztőségének írott levelében egy olvasó bizonyos hasonlósá­gokra mutatott rá a múlt hónap­ban lezajlott szlovákiai, illetve izraeli választások kisebbségi szavazóinak magatartása kö­zött. A szlovákiai magyar kisebb­ség a lakosság mintegy 11 száza­lékát alkotja, az arabok arány­száma Izraelben ennél valamivel magasabb. A kisebbség mindkét országban az országos átlagnál nagyobb arányban vett részt a szavazáson: körében a választás­ra jogosultak több mint 90 száza­léka járult az urnákhoz. Az el­nökválasztáson a szlovákiai ma­gyarok több mint 90 százaléka adta voksát Rudolf Schusterre, csakúgy, mint ahogyan az izraeli arabok 90-95 százaléka támo­gatta Ehud Barak miniszterel­nök-jelöltet. A győztesek ellenfe­lei részéről mindkét országban elhangzott az az antidemokrati­kus, erkölcstelen - és tényszerűen alaptalan - állítás, hogy Schustemek nincs szlovák, Baraknak pedig zsi­dó többsége, és győ­zelmét az előbbi a magyaroknak, utóbbi az arabok­nak köszönheti. „Itt azonban véget ér a párhuzam” - szögezte le a levél írója. Szlovákiában ugyanis a magyar kisebbség pártja tel­jesjogú tagja a kormánykoalíció­nak, Izraelben viszont az állam- alapítás óta eltelt 51 évben még soha nem volt arab miniszter. Igaz, a helyzet 51 év alatt sok te­kintetben megváltozott. Több mint 25 éve megszüntették az arabok lakta körzetekre kiterje­dő katonai közigazgatást; meg­szüntették az arabok sok évig ér­vényes hátrányos megkülönböz­tetését a nyugdíjaknál és a gyer­mekgondozási segélynél. Van már arab tagja a Legfelsőbb Bíró­ságnak. A parlamentnek volt - és valószínűleg lesz - arab alelnö- ke. Volt - és alighanem lesz - arab miniszterhelyettes. A máju­si választásokon pedig a parla­mentbe bejutott az első arab női képviselő: Husznija Dzse-bara, a baloldali Merec párt színeiben. Vannak, akik még ennél is többre értékelik, hogy az idén arab lány lett Izrael szépségkirálynője, aki kék-fehér, Dávid-csillagot for­máló estélyi ruhában képviselte Izraelt a szépségkirálynők világ- versenyén. A csúcs pedig, hogy a labdarúgó-válogatottban két arab játékos ölti magára a nem­zeti mezt, és a sportsajtot élén­ken foglalkoztatja a kérdés, bele­fér-e az emberi alapjogokba, hogy a kiváló balhátvéd, Nedzsuan Gajek a meccs előtt ne énekelje fennhangon az izraeli himnuszt. (,A zsidó lélek Cion után eped...”). Már régen komoly vita folyik Iz­rael Államjellegéről, amelyetva- laha így határoztak meg: „zsidó és demokratikus állam”. De le- het-e valóban demokratikus, ha csak a zsidók állama? Ha azon­ban „minden izraeli állampolgár állama”, akkor ezzel hogyan egyeztethető össze, hogy Izrael menedéket kíván nyújtani min­den zsidónak, aki bárhol a vilá­gon el akarja hagyni a hazáját, vagy erre kényszerül? Márpedig az ENSZ éppen abból indult ki 1947-ben, amikor jóváhagyta Iz­rael Állam megalapí­tását, hogy a holoca­ust után a zsidóknak szükségük és joguk van menedékhelyre. E menedékhely biztosí­tása tehát Izrael lété­nek értelme és célja. Addig is, amíg sikerül valamilyen módon megoldani ezt a prob­lémát, a jogegyenlő­ség hívei követelik, hogy legalább a sze­mélyazonossági igazolványok­ban töröljék a nemzetiségről, il­letve a vallásról szóló kitételt, így csökkentve a megkülönböztetés lehetőségét. És egyre többen - politikusok, értelmiségiek, szo­ciológusok, emberjogi harcosok, politikai pártok - egyre határo­zottabban mondják, hogy véget kell vetni 51 év gyakorlatának, és be kell vonni az izraeli arab pár­tokat a kormánykoalícióba. Vagy legalábbis fel kell ezt ajánlani e pártoknak. Jelenleg ugyanis - mint ahogyan erre éppen az arab pártok képviselői mutattak rá - a helyzet némileg emlékeztet arra a kiscserkészre, aki napi jó csele­kedetként átsegített az utcán egy öregasszonyt, akinek esze ágá­ban sem volt az út túlsó oldalára menni. Az arab pártok majdnem minden vezetője úgy látja, hogy Ehud Barak nem tud olyan kor­i|j| máin programot ajánlani, ame­lyet az arab pártok magukévá te­hetnek, és vállalni akarnák érte a felelősséget. Ezért nem any- nyira a koalícióban való részvé­telben érdekeltek, mint inkább gyakorlati követeléseik teljesíté­sében, és hogyha ezek teljesül­nek, hajlandók kívülről támo­gatni a kormányt, vagyis a koalí­cióval szavazni minden esetben, amikor - a békefolyamat folyta­tása és az izraeli kötelezettségek teljesítése miatt - a jobboldali el­lenzék megkísérelné megbuk­tatni a kormányt. A kormány valóban sokat tehet e követelések megvalósításáért, és ezért még csak nem is érheti az a vád, hogy arabbarát politi­kát folytat. Például az arab isko­lák felszereltségének kiegyenlí­tése a zsidó iskolahálózatban el­fogadott szinttel, azonos kritéri­umok alkalmazása az arab, illet­ve a zsidó községeknek és váro­soknak juttatott központi támo­gatásban, az arabok és zsidók egyforma elbírálása Sbelügymi- nisztériuriji gyakorlatában az ál­lampolgárság elismerése Ügyé­ben, az arabok foglalkoztatása az állami hivatalokban és sok más hasonló intézkedés nem is a nemzetiségi politika, hanem a demokratikus jogegyenlőség ré­sze. Erre utalt Azmi Besara arab képviselő is, miután Ehud Ba­rakkal találkozott. Besara volt az első arab, aki jelöltette ma­gát a miniszterelnöki posztra a választásokon, de az utolsó pil­lanatban visszalépett, és híveit felszólította Barak támogatá­sára. A találkozó után elmond­ta: nagyon biztatóan hatott rá, hogy Barak megválasztott kor­mányfőként hangsúlyozta, nem azért kívánja kielégíteni az arabokjogos igényeit, mint­ha meg akarná jutalmazni őket a választói támogatásukért, hanem azért, mert erre egyen­jogú állampolgárokként joguk van. Barak nem jutalmazni akarja az arabokat, hanem ál­lampolgári jogokat adni nekik. Prágái level Prágai töltött káposzta Cséfalvay Ildikó__________ Hol kapható Prágában töltött káposzta? Sehol. Prágában ugyanis nincs egyetlen ma­gyarvendéglő sem, pedig biztosan sikere lenne, hiszen egy nemrég készült felmérés szerint minden második cseh kedveli a magyar konyhát. Ezt mi sem bizo- nyítjajobban, mint a csallóközi származású Al­bert Lajos „nagy­mama receptje” alapján készített pogácsájának- melyet egy óvárosi kis üzletben árul- a sikere. A több mint egymilliós városban, ahol megtalálhatjuk a világ szinte min­den konyháját (amerikai, ausztrál, balkáni, kínai, francia, indiai, olasz, japán, ír, libanoni, mediter­rán, görög, észak-afrikai, pa­kisztáni, orosz, mexikói, thaiföldi és török) nincs egy magyar vendéglő sem! Hogy mégis hol lehet töltött ká­posztát enni Prágában? Olyan családoknál, ahol ma­gyar a házisszony, vagy pél­dául a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége prágai alapszervezetének havi klub­találkozóin. Az egyik ilyen rendezvényen egy kis köz­vélemény-kutatást végez­tem. Ugyanazt a nyolc kér­dést tettem fel a 40 és 60 év közötti megkérdezetteknek. Elsőként azt kérdeztem, mi tetszik nekik Prágában. Az Óváros, a Károly híd, a mun­kalehetőségek, a táncmulat- sá-gok, a teázók, a kulturális rendezvények, a kiállítások— hangzottak a válaszok, egy illető pedig azt felelte, hogy bár csak öt éve él Prágában, mégis itt érzi magát életében először „szabadon” magyar­nak. A kérdésre, hogy mi tet­szik nekik legke­vésbé a cseh fővá­rosban, a válaszok szintén „tarkák”: az emberek közöt­ti kapcsolatok, a sok turista, a cseh mentalitás, a zaj, a szmog, a cseh konyha... Egy 58 éves férfi szerint nagyobb szerencsétlenség nem is érheti az embert, mint a ve­gyes házasság, egy 52 éves nő pedig beval-' lotta, hogy mivel a családja cseh, jobban érzi magát a klubban, mint az otthoná­ban. Az emberek többsége úgy érzi, hogy most már Prá­gában fogja leélni az egész életét. Érdekes válaszokat kaptam arra a kérdésre, ki hol szeretne megszületni, ha újra kezdhetné az életét. A legtöbben Dél-Szlovákiában, de van, aki Ausztráliában, Magyarországon, s van, aki „közép-európai szabad föde­rációban”. A prágai magya­rok többsége évente egyszer látogat haza, s annak ellené­re, hogy immár több mint hat év telt el Csehszlovákia ket­téválása óta, sokan a mai na­pig nagyon fájlalják ezt. Van, aki jobban érzi magát a magyar klubban, mint az ott­honában. Tovább gyűrűzik a Coca-Cola-botrány. A konszern a közelmúltban 550 000 liter üdítőt vont ki a forgalomból. A felvételen egy belgiumi raktár készletét szállítják el megsemmisítésre. AP-fotó Vasárnapi koktél Nyomozás génkóddal Amerikai tudósok DNS-vizs­gálattal bebizonyították, hogy a Japánban értékesített bálnahús részben veszélyez­tetett fajtákból származik. Japán a múltban rendre visz- szautasította ezt a vádat. A nemzetközi szerződések tiltják a bálnavadászatot, és szabályozzák a veszélyezte­tett fajták húsából készülő termékek forgalmazását, de nem gátolják a „tudományos célból” elejtett bálnák húsá­nak értékesítését. A környe­zetvédők szerint a legújabb genetikai eredmény azt mu­tatja, hogy a bálnák védel­mére vonatkozó jelenlegi törvények nem elegendőek. Sok kibúvó van a mostani szabályozásban - állapította meg Frank Cipriano, annak a Harvardon készített tanul­mánynak a társszerzője, amelyet a Nature című tudo­mányos folyóiratban tettek közzé. A géntechnológia alkalmazá­sa elősegítheti, hogy illegá­lisan ne juthasson piacra bál­nahús. A Harvard Egyetem biológusai Oszakában forga­lomba hozott bálnahúson vé­geztek DNS-vizsgálatot, és első ízben jutottak el erede­téhez: egy ritka kékuszonyú hibrid báinapéldányhoz, amelyet Izland partjai men­tén öltek meg. Sajátos, hogy a vadászat egyébként legális volt, mert az izlandi hajónak tudomá­nyos kutatási engedélye volt. Ilyen esetben a húst is el le­het adni, a Nemzetközi Bál­nabizottság azonban a helyi piacokat ajánlja. Ez a testület 1986-ban betil­totta az üzleti jellegű bálna- vadászatot, Japán és más or­szágok viszont „tudományos halászat” címén továbbra is évente mintegy ezer bálnát ejthetnek el. A Harvard kutatói 1993-ban vettek bálnahúsmintát étter­mekből és szupermarketi hű­tőkből Japánban és Dél-Ko- reában. Ezek között volt az Oszakában forgalomba ho­zott hús, amely a ritka hibrid bálnafajtából származott. Izland egyébként nem írta alá azt az ENSZ-megállapo- dást, amely megtiltja a ve­szélyeztetett állatfajokból származó termékek kereske­delmét. Ezért importálhatta legálisan Japán a hibrid kék­uszonyú bálna húsát, jólle­het nagyon ritka állatfajról van szó. A bálnák a Földön élő legna­gyobb emlősállatok, és a va­dászatuk miatt sok fajtájukat a kipusztulás fenyegeti. Sok­felé előszeretettel fogyaszt­ják húsukat, ezenkívül a zsír­jukból és a csontjaikból szap­pant, olajat és más terméke­ket készítenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom