Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-23 / 25. szám
4 1999. június 23. Háttér: Koszovó „Green paper” - az Európai Unió új tagsági kategóriái semmiképpen sem módosítanák a bővítés eddigi folyamatát Hosszú távra szóló balkáni rendezés A macedóniai Stankovac melletti albán menekültek üdvözlik a Koszovóba tartó amerikai tengerészgyalogosokat. TA SR/EPA-felvétel Összeállítás Megkezdődött a Koszovóból elűzött menekültek hazatelepítése, és lassan megkezdődhet az újjáépítés, Koszovóban is, Szerbiában is. Ma még senki nem tudja, hogy ez hány évet fog igénybe venni, nem tudni semmi konkrétumot, csak általános elképzelések, körvonalazódó koncepciók vannak. Ezek sem egységesek, ahány nyugati főváros, annyi elmélet, annyi érdek. A szakértők többsége két dologban ért egyet: addig nem lesz itt béke, amíg az egész Balkán számára ki nem dolgoznak valamiféle Marshall-ter- vet; Jugoszlávia addig nem kaphat segélyeket, amíg Szlobodan Milosevics hatalmon van. Az MTI zágrábi tudósítója közvetlenül a NATO légi csapásainak beszüntetése, vagyis a „békekötés” előtt terjedelmes háttéranyagban ismertette a balkáni országok felzárkóztatásával kapcsolatos legérdekesebbnek, legátfogóbbnak tartott elképzelést. A horvát tömegtájékoztatás szerint áprilisban minden balkáni ország megkapta azt a tanulmányt, amelyet a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) készített. A Háború utáni délkelet-európai rendszer című tanulmányban azzal számolnak, hogy az EU eddigi bővítési folyamatával egyidejűleg csadakozási lehetőséget biztosítanának Horvátországnak, Szerbiának és Montenegrónak, Bosznia-Hercegovinának, Macedóniának, Koszovónak és Albániának. A még tavaly megkezdett tervezőmunka eredményeként megalkotott „green paper” (nem hivatalos és függeden munkadokumentum a politikai vitákhoz) összeállítói szerint itt az ideje, hogy a koszovói konfliktus lezárásával megállapodjanak azokról a szilárd alapokról, amelyeken lehetővé válik a térség hozzákapcsolása az európai polgári rendhez. A térség néhány állama már megindult az európai integráció felé, de ez nem jelenti azt, hogy az EU azonnal megnyitná politikai intézményrendszerének kapuit is azon államocskák előtt, amelyek nem felelnek meg az európai politikai normáknak. Ezért a tervezők két új tagsági kategória bevezetését ajánlják az EU-ban: „az EU autonóm állama” és „az EU autonóm régiója” kategóriát, de ezek semmiképpen sem módosítanák az EU-bővítés eddigi folyamatát. Az e kategóriákba sorolt országok számára olyan stratégiai felkészülési elemeket adnának, amelyek elősegítenék, hogy csökkenjenek a különbségek közöttük és a tagságra eddig jelentkezett más államok között. A tervezők úgy vélik, hogy a volt Jugoszlávia térségére és Albániára vonatkozó stratégiai kezdeményezés „ára” hasonló lenne (évi 5 milliárd euró), mint a már eddig jelentkezettek számára szóló Agenda 2000-re tervezett költségek. Ez még akkor is így lenne, ha valamennyi ország - beleértve Szerbiát is - megfelelne a kritériumoknak, mivel a térség gazdasági értelemben kicsi. Az új EU-tagsági kategóriákba sorolt országok számára a „green paper” összeállítói szerint nagyobb jogokat, mint kötelezettségeket kellene megszabni az integrációs csadakqzás megkezdésekor. Ez azt jelentené, hogy mentesülnének az EU költségvetésébe való befizetés kötelezettségei alól, ám hozzájuthatnának az EU támogatási forrásaihoz. Az új „tagoknak” az EU legtöbb testületében főképpen képviseleti és tárgyalási joguk lenne, szavazati nem. Csadakoztatásuk az európai piachoz többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások hálózatán keresztül vezetne, vámbevételeik elmaradását az EU kompenzálná, majd fokozatosan csadakozhatnának az európai pénzügyi rendszerhez. Az EU és az IMF konzultációi alapján értékelt makroöko- nómiai teljesítményeik szerint évente támogatást kapnának GDP-jük 10 százalékával egyenlő nagyságrendben. Biztonsági téren a (Németország által kezdeményezett) balkáni biztonsági paktum szabályozná helyzetüket, de külön biztonsági megállapodásokat is köthetnéfiek az EU-tagok erőivel katonai és félkatonai jellegű segítség biztosítására. Szerbia esetében is olyan pozitív környezetet kellene teremteni, amely elősegítené a megbékélést ezzel az országgal, hogy Szerbia is normális európai állammá válhasson. Azaz olyan várakozást kell kialakítani, hogy Szerbia (politikai megújulása után) „az EU autonóm államainak” tagjává válhat. A vitairat szerint a délkelet-európai térség államait egyéni teljesítményeik alapján kellene csadakoztatni az európai integrációhoz. Horvátország „autonóm állam” státust kaphatna, ha politikai rendszere összhangba kerül az európai normákkal. Macedóniánál éppen fordított a helyzet: politikai rendszere sokkal fejlettebb a gazdaságinál, és ezért illemé meg a Horvátországéval azonos státus. Albánia viszont mind a politikai, mind pedig a gazdasági helyzet tekintetében alapvető támogatásra szorul. Bosznia- Hercegovina a védelemre szoruló területek mintapéldája. A köztársaságban 1995 óta a protektorátus komplex rendszere érvényesül, amit módosítani kell majd az EU-hoz történő csatla- koztatással összhangban. Koszovó pedig „az EU autonóm régiójaként” csatlakozhatna az integrációhoz - írták a szerzők. Az EU-nak vállalnia kell a vezető szerepet a háború utáni délkeleteurópai rendszer megszervezésében. Javier Solana NATO-főtit- kár a közelmúltban vetette fel a „partnerség a fejlődésért” gondolatát, amely valószínűleg az EU bővítési folyamatának része lesz, a NATO-val együttműködve. A vitairat szerzői felhívták a figyelmet arra, hogy a „green paper”-ben foglaltakat a közös gondolkodás elindításának szánták, és véleményük szerint ezek alapján haladéktalanul meg kell kezdeni a párbeszédet a délkelet-európai térség politikusaival, közvélemény-formáló erőivel. A zágrábi sajtó szerint összesen 8 hasonló tervezet készült már el Brüsszelben a délkelet-európai térség jövőjével kapcsolatban, de általános vélekedés szerint a „green paper”-ben foglaltak jelentik a legkomolyabb javaslatrendszert a hosszú távra szóló balkáni rendezéshez. (Hírügynökségi anyagok alapján) A dél-koszovói Prizrenbe német KFOR-csapatok vonultak be. A helybeli albán lakosok nem bántak kesztyűs kézzel a kivonuló jugoszláv katonákkal. TA SR/AP-felvétel Újjáépítés .................. Bé cs. Soros György, az ismert magyar származású amerikai pénzember szerint Koszovó számára egy új Marshall-tervet kell kidolgozni, de - mint mondotta - az európai bürokraták kezéből ki kell venni a program megvalósítását, ha valóban hatékony lépéseket akarnak tenni. Soros támogatja a brüsszeli Think Tank CEPS arra vonatkozójavaslatát, hogy hozzanak létre egy vámközösséget a délkelet-európai országok számára. A program ötmilliárd euró értékű bevételt biztosítana, és Soros szerint megfelelne az Európa 2000 nevű EU- programnak. Úgy vélte, a helyi forrásokat is mobilizálni kell, és hogy Szerbia hamarosan megválik Milosevicstől, mert nagy szüksége van a nyugati anyagi segítségre. (MTI) Kárbecslés Genf. A NATO légitámadásai 30-35 milliárd dollár kárt okoztak a jugoszláv gazdaságnak- közölte az ENSZ európai központjában működő jugoszláv képviselet vezetője. Maga is még megerősítésre várónak minősítette az általa említett kárösszeget, hozzátette ugyanakkor, hogy jugoszláv becslések szerint a NATO-nak 60 milliárd dollárjába került a légi háború. A belgrádi kárlistán egyebek mellett 35 kórház és egészségügyi központ, négyszáznál több iskola és középület, 66 híd és 23 vasútállomás lerombolása vagy megrongálása szerepel. A termelőszférát ért közvetlen károk között 121 gyár, 22 kőolaj-finomító és -tároló, valamint mezőgazdasági üzemek, erdők megsemmisülését sorolja fel a Dow Jones gazdasági hír- szolgálat által idézett belgrádi lista, amely „több ezer” polgári áldozatról és több mint hatezer sérültről is beszámol. (MTI) Kislexikon Közös Őrség Veres Béla ______________ Közös Őrség (Joint Guardian) a neve annak a békefenntartó hadműveletnek, amelyet a NATO Jugoszlávia elleni katonai beavatkozását követően indított útjára Koszovóban. Az észak-atlanti szervezet már tavaly októbertől tervezte a koszovói békefenntartás műveletét, akkor még abban a reményben, hogy támadó akció keretében nem kell fegyverhez nyúlnia. Március közepére vált nyilvánvalóvá, hogy békefenntartásra egyelőre nem kerülhet sor, mert Koszovóban előbb meg kell teremteni a békét, és az egyik fél - Szlobodan Milosevics jugoszláv államfő - nem fogadja el a nemzetközi csapatok jelenlétét az országban. A katonai beavatkozás gyökeresen változtatott a helyzeten, ezért újra kellett tervezni a békefenntartó akciót is. A Közös Őrség felállítására a NATO tagországai 1999. június 10-én adtak utasítást, a telepítés két nappal később kezdődött meg. A művelet keretében 50 ezer fős nemzetközi katonaságot, a Koszovói Erőt (KFOR) hozták létre, hogy megbirkózzon a biztonság megteremtésének feladatával, humanitárius segítséget nyújtson mintegy másfél millió menekült ellátásához, továbbá segítsen a katonai-műszaki problémák - például a százezres nagyságrendben elásott aknák felszedése - megoldásában. A KFOR-t eredetileg 28 ezer fősre tervezték. Küldetése a Közös Őrségben jócskán kibővült, de az első KFOR- tervekből megőrizték a brit parancsnok - Michael Jackson tábornok - személyét, a NATO-tagállamok és más országok részesedésének arányát, illetve az alapfunkciót, a biztonság garantálását. A legfontosabb változás az erő ENSZ-fennhatóság alá helyezése és létszámának bővítése volt. Az új KFOR-ba bevont országok a következő erőkkel vesznek részt az őrködésben: Nagy-Britannia 13 ezer, Németország 8 ezer, Egyesült Államok 7 ezer, Francia- ország 7 ezer, Olaszország 5 ezer, Hollandia 2050, Spanyolország 1200, Belgium 1100, Görögország 1000, Törökország 1000, Norvégia 900, Dánia 850, Lengyelország 800, Kanada 800, Magyarország 350, Portugália 290, Csehország 150 fő. A partnerországok közül Ukrajna 1300, Finnország 800, Ausztria 450, Svédország 400, Románia 250, Bulgária 100, Litvánia 30 főt küld, Macedónia pedig a KFOR háttértámaszpontja lesz. Bevonják Jordániát és az Egyesült Arab Emírségeket is. Szinte bizonyos, hogy Oroszország is tízezres méretű erőt küld Koszovóba. A KFOR támogatást nyújt az utak, hidak, közműrendszerek helyreállításához, az ak-„ namentesítéshez, segít a menekültek szállításában, házuk újjáépítésében, a humanitárius szervezetek munkájában. A Közös Őrség háborús bűnösöket is elfoghat. A tartományon belül a KFOR öt működési körzetben tevékenykedik. A többnemzetiségű egységeket keleten az Egyesült Államok, a központban Nagy-Britannia, északon Franciaország, nyugaton Olaszország, délen Németország irányítja. (Oroszország váratlan akcióira senki sem számított, a helyzet módosulhat, lapzártakor a Moszkvával folytatott tárgyalások még nem értek véget.) A KFOR költségeit a boszniai békefenntartáshoz hasonlóan finanszírozzák, azaz minden állam fedezi saját csapatainak kiadá- sait. A Közös Őrség valamikor a XXI. században ér majd véget. Feladatát akkor teljesíti maradéktalanul, ha a közel 1,5 millió koszovói albán menekült visszatért, lakhatási és életkörülményei megfelelőek lesznek, és jogaival szemben minden fenyegetés megszűnik a jugoszláv vezetés részéről.
