Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-16 / 24. szám
1999. június 16. * 32. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Riport Danák és Zuzanák a hadseregben. Az EBESZ elégedett volt a bemutatóval. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. június 19-étől 25-éig Sport „Bárkivel aranyérmesek lettek volna” Egervári távozik 1 CL az MTK-tól. -LU Az utolsó nemzedék, amely a szülőföld ősi állapotát is látta Akadozó párbeszéd BereckJózsef_________________ Kora reggel kocogás, ki a városból, szembe a felkelő nappal. Kedvelt útvonalam mentén, Búslak felé, három fiatalember vágja serényen a kövér, harmatos, már-már „túlérett”, út menti füvet. Kaszájuk pengéje hersegve dönti rendre az erős szálakat. Valamikor én is megtanultam ezt a munkát, apánk sokáig tehéntartó ember volt. A három fickót megpillantva most is átfut az agyamon, hogy kipróbálom, karom őrzi-e még a mozdulatok rendjét, harmóniáját. Aztán megelégszem a frissen vágott fű fanyar, átható illatával. Legközelebb pedig már kis boglyák sorakoznak az út mentén. Idén a széna gyorsan szárad, forró napokat élünk. Mindez azért foglalkoztat, mert dolgaim közt turkálva kezembe kerül egy régi fénykép. Huszonegy személy látható rajta laza csoportba összeállva, ülve, guggolva. Közülük tizenöt a férfi, hat a nő. Ez utóbbiak a csoportkép előterében csaknem szabályos félkörívben, oldalt maguk alá húzott lábbal ülnek. Valamennyien ujjatlan, kivágott nyakú blúzban, a nyakukban lazán megkötött vagy kioldott mintás kis kendők. Mind a hat nő fiatal, mosolygós, csinos. Előttük, kissé kinyúlva a kép mezejéből, vasvillák hevernek a fűben. A nők közül ketten amolyan öntudatlan mozdulattal - a villanyéi végét szorongatják. Hárman kissé oldalra néznek, mintha tőlükjobbra a fényképezésnél valamivel érdekesebb dolog történne. Ugyanez az odalra nézés néhány férfin is megfigyelhető. Ők teljesen szabálytalanul helyezkednek el a nők karéja mögött. Életkoruk szemmel láthatóan eltérő: kétsuhancvan közöttük, három legény, négy középkorú férfi, a többi öregember. A kép jobb szélén álló kalapos, fehér bajuszú öregember például „Fegyverrel tisztelegj!” tartásban tartja a villáját; kéz- és testAz egykori párbeszédből már csak az alkalmi tájfutás hóbortja maradt. tartás kifogástalan, csontos álla előrenyomva, ám a tekintete a szemére vetülő éles árnyék miatt nem látható. Kalapot további három férfi visel közülük, hármuk fején kifakult „micisapka”, az egyikükön pedig tányérsapka, valamiféle - alkalmasint vasutas- - egyenruha tartozéka. A férfiakon rövid vagy feltűrt ujjú világos ing, négyen dohányoznak. A nőkkel ellentétben az ő arcuk inkább csak derűs, semmint mosolygós. Néhányu- kén kivehető őszes vagy sötét borosta. A csoport mögött nem messze egy frissen rakott szénaboglya búbja. A háttérben ezüst nyárfák sima törzsű, mutatós sora... Az aprólékos leírás után nem hallgathatom el, hogy a suhan- cok egyike a képen én vagyok. Én voltam... S az is, aki a községháza faliújságjáról úgy negyven évvel ezelőtt elcsentem egykori társadalmi munkánk eme dokumentumát. A képen látható személyeket ugyanis jól ismertem, egy részükkel közeli vagy távoli rokonságban álltam. A velük kapcsolatos emlékeim, élményeim máig élesen rajzolódnak ki előttem. Meg aztán Koncsol szerint mi vagyunk az utolsó nemzedék, amely még a szülőföld ősi, természeti állapot^ is látta. Sőt a játék és a munka nyelvén párbeszédet is folytatott vele. Az egykori huszonegyünk közül tizennégyen már meghaltak, a szép lányokat is hamarosan mind elvitték a faluból. Én is elkerültem onnan, s az egykori párbeszédből számomra már csak az alkalmi tájfutás hóbort- ja-kedvtelése maradt meg. Lám, a patinásán bámuló képet forgatva is - furcsa mód - az izgat elsősorban: vajon ki csinálhatta a képet, ki állhatott az eltűnt idő flexaretje mögött? Vezércikk Halak és más állatok Kövesdi Károly ______________ Ki s halastó Pozsony mellett, három-négy családkerülő kászálódik le hajnalban a buszról. Ha egy árva kapásom lesz, már az is jó, morogja az egyik, nem csoda, hogy senki se fog semmit, hiszen hiába tilos az etetés, mindenki etet, teli vannak zabáivá a halak, de hát minden második szlovák csaló, löki a népi bölcset, nem sejtve, hogy magyar fülnek muzsikál, így elmarad a helyeslő bólogatás, rakodik kiki a maga helyére. Napközben aztán van min mélázni, míg a pontyok idegtépőén napoznak a víz tetején. Csaló, nem csaló, tömör gyönyör a polgár helyzete. Az államkassza üres jön a gazdasági csomag, a csomag után a rabló postás, a tolvaj boltos, miközben a patyolatlelkű ilyenolyaninveszt őröli, mint az imamalom, bíznám rájuk a pénzem, majd ők megforgatják, az ám, hogy többé nem is látom, de hát úgy kell a sok balféknek, ha nem tud mit kezdeni a millióival. Mi meg drága pecabotokról, finnországi pisztrángozásról szőtt hagymázos álmaink mellett lassan visszatérhetünk gyermekkorunk mogyorópálcáihoz, s ha fizetésnap előtt marad még kajára, lehet filézni, milyen milliókat bízzak invesztékre. Kész röhej. Bezzeg nem röhej, mondja tankönyv- kiadó ismerősöm, szintén pecás az istenadta, hogy a minisztérium még most se hagyta jóvá éves tervüket, pedig már június volna, majd tízmillió a mínuszuk, tanévkezdésre megint nem hoznak ki semmit. Ez az, replikázok, Knazkóék- nál is hasonló a pangás, a kisebbségi kultúráknak rég megszavazták a támogatást, de a csinovnyikok úgy ülnek rajta, mint kotló a záptojáson, bár az a gyanúm, nincs min ülniük, azért húzzák az időt. Még jó, hogy van cirkusz, meg nyelvtörvény, hogy élvezhetjük Migas papát a képernyőn vigyorogni, vita lezárva politikailag, kit érdekel holmi koalíciós megállapodás, ígéret meg miegyéb, mintha a szomszéd kecskéjéről volna szó, pártbéli komája meg arról éldeleg, hogy hazánk méltósága forog kockán, ha holmi külföld dirigál. Az ám, nagy étvágyú barátom, csak éppen hogy magadtól kéne megéredned, mint a vadszedemek, nem pedig külföldi hatásra tanulni a tisztességet, de ha már nem szívtad magadba otthon, legalább hallgass az okosabbra. A fránya gazdasági csomag meg csak közelít, míg a rimaszombati zötyöszöben, közli a híradó, a melósok nem bűnösök a sztrájk miatt, mert keserű szórakozásukban alkotmányos jogaikkal élnek, csak éppen arról nem hadovái a Márkinő, hogy alkotmányos joga-e valakinek ingyen dolgoztatni a másikat, vagy netán seggbe kéne rúgni úgyböcsü-letesen, ha már becstelen, és mások vérét szívja, vagy ha nem ért hozzá, akkor meg azért. De sebaj, majd lesz mit aprítani a tejbe, Miki bácsi beígérte, hogy addig nem alszik, míg meg nem nyúzza Sanyi bácsit a villái miatt, meg a többieket, akik ide juttatták az országot, bár igaz, koalamaciék azt rebesgetik, elvárják a mostani ellenzékiektől, hogy ők is rábólintsanak a kisebbségek nyelvére (ez ám az elvi politizálás!), mert ha már összerabolták magukat, legalább legyenek fasza gyerekek a magyarokkal szemben, mert igaz ugyan, hogy kellettek a győzelemhez, de most jól alájukverünk mi együtt. Ez kell, különben elszemtelenednek, s a végén még egy koronáért nyomdát kémek a Csemadok- nak is, ami csak a Maticának dukál, hogy az évi majdnem milliárdos költségvetésből fel ne kopjon a libidója a sok izgatott kultúrmunkásnak Turóc- szentmártonban, akiket csak a Dél érdekel, meg az, hogy kéne a madarakat hátrafelé repültet- ni. Szóval gond egy szál se, jöjjön a csomag, a kenyér egyre soványabb, a cirkuszi műsor egyre kiismerhetőbb, csak akadjon egy szál magyar ebben az országban, akit még egyszer palira lehet venni, hogy létezik úri becsületszó. Apropó, sporikám, kérdem a szomszédot dél felé, tudja-e, hogy a finnek negyven százaléka horgász? Mégsem lehet olyan hülye nép az a finn. Kanadának is kijutott a természet „áldásaiból”. TASR/AP-feivétei
