Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-09 / 23. szám
1999. június 9. 7 Nagyvilág Az ősöknek készült üzenetek voltak az Atacama-sivatagban talált óriásrajzok? A chilei sivatag titkai Balkáni levél Tarhonyatorta Óriási emberi alakzatok és geometriai formák. Első pillantásra nem találunk összefüggést. Ha a chilei Atacama-sivatagban található gigantikus rajzokat a földről szemléljük, semmi egyebet nem látunk belőlük, mint kövek jelentéktelen halmazait. Madártávlatból azonban teljes terjedelmükben elénk tárulnak a rejtelmes rajzok. A spanyolok bejövetele előtt itt élt civilizációk a huari kultúrához tartoztak. E kultúra vizsgálata során a tudósok egy sor problémába ütköztek. Az első a leletek kora. A tudósok egy része úgy tartja, hogy ezek a rajzok az ötödik és a tizenharmadik század közt keletkeztek, más vélemények szerint időszámításunk előtt 400 évvel. A másik probléma, hogy erről a civilizációról semmilyen írásos emlék nem maradt fenn, s ez nehezíti a kutatást. A 132 ezer négyzetküométeren elterülő Atacama-sivatagban ötezer hatalmas rajzot fedeztek fel a kutatók. Kontúrjaikat vagy kősorok, vagy földmélyedések alkotják. Többnyire állatfigurákat (lámákat, madarakat) vagy geometriai alakzatokat (csillagok, keresztek, téglalapok) ábrázolnak. A rajzok némelyike kicsi, némelyike óriási méretű. Utóbbiak közé tartozik például az Ariquilda közelében talált ún. Atacamai Óriás, amely százméteres alakot ábrázol, s valószínűleg a legnagyobb, emberkéz alkotta ábra a korból. Ezek az alakok hasonlóan rejtélyesek, mint a perui Nazcában fellelhetők, amelyekről egyesek azt tartják, hogy földön kívüli civilizációknak szánt üzenetek, esetleg valamilyen „űrszekerek” leszállópályái lehettek. A régészek azonban inkább racionális okokat keresnek. A rajzok elhelyezkedéséből arra a következtetésre jutottak, hogy valamilyen fontos vallási rítusok céljaira szolgálhattak. Az Atacama-sivatagban található rajzokról először a 18-19. századi utazók tesznek említést, de kutatásukkal csak 1975-ben kezdett foglalkozni a tarapacai egyetem tanára, Luis Briones. Ez a rendkívüli ember (argentin erdész fia, és Chilébe emigrált) még a szomjhalál kockázatát is vállalta, amikor százharminc kilométeres gyalogutat tett meg Iquique és Pica Pica város között. A rajzok nagy részét ő fedezte fel. Jelenleg diákok segítségével katalogizálja, rendszerezi, tisztítja és fényképezi őket. Briones professzor sem mer egyértelmű véleményt mondani, meggyőződése viszont, hogy a rajzok az Andok és a Csendes-óceán közti egykori kereskedelmi utak pihenőhelyein találhatók. Ezekben az oázisokban tartottak pihenőt a kereskedők a kontinensen keresztül tartó útjuk során. Cerros Pintados közelében például, amely ötven mérföldnyire fekszik a partvidéktől, háromszázötven rajzot talált. Miért van belőlük ilyen sok egy helyen? Szinte biztosra vehető, hogy valamikor folyó folyt itt, vagy fontos forrás buzgóit a földből. Valószínű, hogy település is volt itt. Szinte minden régi civilizáció folyók völgyében alakult ki. A vízért és a termőföldért folyó küzdelem azonban bonyolult ellenőrzési rendszert feltételezett, s ennek megfelelő hierarchiájú társadalmat. Az akkori társadalmak felépítése piramisra emlékeztetett, melynek csúcsán az uralkodó és családja helyezkedett el. Minél távolabb állt egy-egy család az uralkodói körtől, annál lejjebb helyezkedett el a képzelt piramisban. Ezekben a birodalmakban olykor a szeparatizmus győzött, és klánok, családok mentén felbomlottak, máskor újra egyesültek. A tizenötödik században, amikor az Inka birodalomban az Atahualpa családi klán uralkodott, a birodalom kiterjedése háromszor akkora volt, mint a Római Birodalomé. A törzsfőnök (uralkodó) kötelessége volt, hogy elnököljön a vallási szertartásokon, amelyek a társadalom egységét erősítették. Míg a hűvös európai éghajlaton SlNKOVITS PÉTER _________ Az úgynevezett régi újvidéki híd péterváradi oldalán tanított meg egykoron oktatóm egy, síksági ember számára különös, ám nélkülözhetetlen autóvezetői mutatványra. Jobbról, a katonai kórház felől kanyarodva egy rövid, de annál meredekebb emelkedő kellős közepén megállított, majd kisvártatva onnan kellett indulni, álló helyzetből. Lassan kiengedni a kéziféket, folyamatosan gázt adni, közben figyelni balról a Pétervárad főutcáján előnyben érkező gépkocsikat, s ügyesen, de biztonságosan befurakodni közéjük. A hídon aztán már könnyű, csak tartani kell a sor haladósebességét. Nos, most ugyanott tanulhatnám a gyors fékezést is: felkanyarodni és hirtelen megállni. Mert a híd nincs többé. Csak a képeslapok őrzik, meg - néhány száz méterrel odébb - szerkesztőségünk töredezett ablakai. Két hatalmas műanyag zsák egy pesti lakás előszobájában. Valakik hozták Vajdaságból, valakik majd jelentkeznek érte. Néhány óra múltán érkezik is egy fiatal házaspár, kofferral, utazótáskával. Becskerekiek. A feleség már néhány hónapja Pesten, a férj, mérnökként, az ottani étolajgyárban. Nem tudták eldönteni, hol folytassák az életüket. A meginduló bombázások katedrálisokra volt szükség, a latin-amerikai meleg éghajlaton a szabad ég alatt zajlott a vallási ceremónia. A dél-amerikai civilizációk nem építettek piramisokat és templomokat, hanem rajzokkal jelölték szent helyeiket. Elképzelhető, hogy az Atacamában talált rajzok egy-egy család ősi totemállatát szimbolizálták, s az sem kizárt, hogy egy-egy család a neki megfelelő rajz helyén gyülekezett a szertartás alatt. Johan Reinhard szerint a Nazcát övező hegyekből a csillagok megfigyelésével több információt lemegoldották a dilemmát, a férj, talán az utolsó lehetséges napon, még átsurrant. Egy kézitáskával. A legszükségesebb holmikat most küldték utána. Kissé pironkodva rakodnak: fehérnemű, ingek, pulóverek, egy öltöny. Állást már időközben a fiatalember is szerzett. Kezdődik tehát valami ismeretlenül új. De még fiatalok... Bácskai falu a Tisza mentén. Posta a főutcán. Az asszony megáll, összeszámolja maradék vagyonát. Tizenkét dinár (úgy húsz korona). Kenyeret is kellene venni az elkövetkező napokra, ám ha vonalat kap, három-négy percen át beszélhet a fiával. Aki katona a déli fronton. Csak töredéke a pillanatnyi gondolatnak, s máris belép az üvegajtón: inkább szeretné hallani a gyermeke hangját. Nehéz idők receptjei. Ezzel a megjelöléssel közöl ötleteket olcsón hozzáférhető, mégis laktató ételek elkészítésére a vajdasági magyarok közkedvelt, a háborús körülmények között már szerényebb küllemben megjelenő hetilapja, a Családi Kör. Hogyan készíthető tehát karalábéleves, sóskafánk, rántás nélküli babfőzelék és tanyi kenyérleves. Vagy éppen tarhonyatorta. Persze ha éppen van áram, vagy kapható gáz. Étvágy ugyan volna, bár - s ez is az utóbbi bő két hónap felfedezése - a szirénázás mindig a gyomorban visszhangzik. hét szerezni a csillagászati naptárról, mint maguknak a rajzoknak a vizsgálatával. A tudós azt állítja, hogy az andoki politeista vallásokban az ősök szinte istenekként ellenőrizték a hegyekből a földek és a háziállatok termékenységét. Állati alakokba öltözve (sas, kondorkeselyű), a völgyek fölött röpködve figyelték a földi halandók üzeneteit. Ezzel a hitvilággal lehetnek összefüggésben az atacamai rajzok, mivel a huari vallás teli volt elsődleges istenekkel (Nap, Hold, csillagok, állatok) . Forrás: Muy Interesante Több mint ötezer rajzot találtak eddig. Némelyik százméteres. Nem tudták eldönteni, hol folytassák az életüket. Vizes koktél Az évszázad árvize Az Alpok országaiban sosem tapasztalt árvíz pusztított a kö zelmúltban. A rendkívüli áradást a sorozatos esőzésnek és a hóolvadásnak „köszönhették” Ausztria, Svájc és Németország lakói. Kilépett a medréből a Duna, az Ámper és az Isar folyó, de még a Bodeni- tó sem fért a „bőrébe”. Dél-Németor- szágban, Svájcban és Ausztriában a veszélyeztetett területekről több tízezer lakost voltak kénytelenek kitelepíteni, s csak Bajorországban há- rommilliárd márkára becsülik a kár nagyságát. Elkeseredett szomjúhozók Míg Európában a sok víz okozott gondot, a távoli Indiában éppen a vízhiány. Új-Delhiben a rendőrség vízágyúkkal oszlatta fel azt a tüntetést, amelyen a tömeg (főleg nők) korsók összetörésével igyekezett tiltakozni az ellen, hogy a kormány nem képes biztosítani az elegendő ivóvizet. Az Indiát több mint egy hónapja sújtó szárazság és forróság már több mint 150 áldozatot követelt. Az ország több részében a lakosok elkeseredetten ásnak, hogy vizet találjanak. A hőmérséklet helyenként eléri a 48 Celsius-fokot, s a monszunesők megérkezéséig még kritikusabb helyzet is előállhat. Az elégedett postás Néhol a sok, máshol a kevés víz keseríti az emberek életét. Jutta Pudenz németországi postás viszont élő példája annak, hogyan lehet békésen és hasznosan együttélni a természettel. A hölgy Spreewald körzetében naponta mintegy nyolcvan háztartást keres fel motorcsónakján, hogy kézbesítse a leveleket és a sajtót. Naponta kb. nyolc küométert tesz meg Németország egyetlen vízipostása. Foglalkozása nem új keletű: Jutta százéves tradíciót folytat. Az Atacamai Óriás magassága száz méter. Archív felvételek
