Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-09 / 23. szám
4 1999. június 9. Háttér Az egész ügyet el lehetne intézni azzal, hogy a kínai hírszerzés jól végezte a dolgát, az amerikai elhárítás pedig pocsékul Kínaiamerikai „hidegháborúsdi” Malinak István ________________ Nem mondhatni, hogy kifejezett hidegháború dúl az USA és Kína között, inkább csak amolyan „hidegháborúsdi” - működésbe léptek a régi reflexek. Bár az amerikai üzleti körök lapja, a The Wall Street Journal azt írta, Washington a legjobb úton van afelé, hogy Kínában találja meg a Szovjetunió helyébe lépő legfőbb ellenségét. Tény az, a légkör fagyos, ami pedig az elmozdulás irányát illeti, mindkét országban egymással ellentétesen ható érdekek léptek működésbe. Amerikában az üzleti körök arra helyezik a hangsúlyt, hogy a két ország gazdasági érdekei számos ponton találkoznak egymással. Mások viszont az ideológiát és politikát veszik elő, nem véledenül, hiszen jövő novemberben elnökválasztás lesz Amerikában, s a republikánusok a nyolcévi Clinton-éra után mindenképpen vissza szeretnék hódítani a demokratáktól az államfői posztot. Áprilisban, amikor Csu Zsung-csi kínai kormányfő Amerikában járt, éppen a republikánus kongresszusi többség akadályozta meg, hogy a Clin- ton-kormányzat zöld utat adjon Kína WTO-tagságának. Peking már vagy másfél évtizede be szeremé kerülni a Kereskedelmi Világszervezetbe, s a republikánus honatyák most sem gazdasági érveket hoztak fel ellene, hanem az emberi jogok megsértését, a demokrácia hiányát vetették a szemére. A Cox-jelentés - később érdemes bővebben is szólni róla - azzal vádolja Kínát, hogy fontos katonai atomtitkokat lopott el az USA-tól. Az egész ügyet el lehetne intézni azzal, hogy a kínai hírszerzés jól végezte a dolgát, az amerikai elhárítás pedig pocsékul, ami történt megtörtént, túl kell lépni rajta. De nem lépnek túl, nemzetközi botrányt, világpolitikát befolyásoló kérdést csináltak belőle, olyany- nyira, hogy az egyik tekintélyes japán lap az ázsiai erőviszonyok átrendeződésének lehetőségét elemezte. Ifjabb George Bush (a volt elnök fia) texasi kormányzónak valószínűleg sikerül majd elnyernie a republikánus elnökjelöltséget, s jól kampányolhat a demokraták ellen azzal, hogy Clintonék a Pekinggel való stratégiai partnerségi viszonyt túlerőltették, nem léptek fel határozottan a kínai kémtevékenység ellen, s ezzel ártottak az USÄ nemzetbiztonsági érdekeinek. William Cohen védelmi miniszter e hónapra tervezett pekingi látogatását is a kémbotrány miatt halasztották el, hozzátéve, június már csak azért sem a legalkalmasabb időpont, mert ez a Tienanmen téri véres események hónapja. (Június 4-én volt tíz éve annak, hogy a kínai hadsereg leverte a diákmegmozdulásokat, s több mint száz fiatal életét vesztette.) Mintha ezt az amerikai diplomácia korábban nem tudta volna. A halasztás igazi oka a kémbotrány mellett a belgrádi kínai nagykövetség épületét ért bombatámadás. Ez az ügy a kínai politikai és katonai köröknek jött kapóra, szították is az Amerika-ellenes hisztériát rendesen, pedig tudták, hogy nem volt szándékos az akció, csupán egy primitív hiba Amnesty International Tokió, 1999. május 27. Az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet a tíz évvel ezelőtti pekingi diáklázadás és -tüntetés még mindig börtönben lévő résztvevőinek azonnali szabadon engedésére és a diákmegmozdulás átértékelésére szólította fel a kínai vezetést. Azt is sürgeti, hogy a pekingi vezetés amely továbbra is ellenforradalmi cselekménynek minősíti a megmozdulást - fizessen kártérítést az áldozatoknak, illetve hozzátartozóiknak. Az AI szerint a tíz évvel ezelőtti véres események alatt és után mintegy kétezer embert börtönöztek be, közülük 241-et még mindig fogva tartanak. (MTI) Halott diákok a Tienanmen téren. A felvétel 1989. június 4-én készült. TA SR/AP Egy kínai rakéta makettje előtt gyakorlatoznak a pekingi helyőrség katonái. TA SR/AP okozta sajnálatos tévedés. De a kínai pártvezetés éppen Tienanmen évfordulója előtt demonstrálni tudta a kínai nép egységét és hazafias érzelmeit. Koszovó vagy Irak ügyében a BT állandó tagjaként Peking eddig is sok borsot tört Washington orra alá, s ezt követően még jobban bekeményített. De a tragikus bombázás legnagyobb haszonélvezője a kínai hadsereg. Megfigyelők mindenekelőtt arra mutatnak rá, hogy az utóbbi években a hadsereg folyamatosan veszített befolyásából, ’97- ben a legfelsőbb politikai döntéshozó testületből, a kommunista párt politikai bizottságából is kiszorították képviselőit. A tisztikart valószínűleg még ennél is érzékenyebben érintette a hadsereg gazdasági birodalmának az elvesztése: Csiang Cö-min elnök utasítására a katonaságnak be kellett szüntetnie kereskedelmi tevékenységét. Ugyanis bár- müy furcsának tűnik, a kínai hadsereg tulajdonában volt több mint húszezer vállalat, s az AFP francia hírügynökség jellemzése szerint ezek az ércszállítástól a vendéglátásig, az éjszakai lokálok működtetéséig mindennel foglalkoztak. A katonai vezetők egy részét anyagüag súlyosan érintette a dolog, másrészt a hadsereg sem kapta meg az ígért kárpótlást. A tisztikar a nagykövetség bombázása és a kémbotrány nyomán támadt USA-elle- nes hangulatot kihasználva a hadsereg gyorsított ütemű fejlesztését sürgeti. Látni kell: Kína hárommillió embert tart fegyverben, létszámát tekintve a Népi Felszabadítási Hadsereg jelenleg a világ legnagyobb hadserege. Viszont ami a legkorszerűbb technikát ületi, a fejlettségi szintje messze elmarad az amerikaiétól. Kína hiába atomhatalom, rakétáival nem tudja elérni az USA területét, az viszont el tudja az övét. Egyrészt ezzel is magyarázható Peking fokozott érdeklődése az amerikai atomfegyverek iránt. Másrészt Oroszország mellett Kína is úgy érzi, az USA és a NATO a nemzetközi politika mellékszereplőjévé degradálta azáltal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mellőzésével indította el a Jugoszlávia elleni légi hadműveletet. Peking ezt presztízsveszteségként éli meg, amelyet katonai fejlesztéssel akar kompenzálni. Az amerikai politika egyes bírálói szerint Washington hajszolja bele Kínát ebbe a fejlesztésbe, ami természetesen így, szó szerint nem igaz. És most a hétszáz oldalas Cox- jelentésről, amelynek egyes részeit - természetesen az államtitkokat tartalmazó fejezetek kivételével - a hírügynökségek is ismertették. A Christopher Cox vezette ad hoc bizottság május 25-én terjesztette elő jelentését, amely megállapítja, hogy a két évtizede kezdődött kínai hírszerző tevékenység a mai napig tart. Cox kijelentette: sok állam igyekszik megszerezni az USA fejlett katonai technológiájával kapcsolatos ismereteket. Olyan mélységű adatforráshoz azonban eddig soha senki nem jutott, mint a kínaiak, és nem is hasznosította eddig senki olyan fenyegető mértékben azokat, mint ők. A jelentés azt állítja, a kínaiak megszerezték az úgynevezett fürtös rakéta - több, különböző célpontokra irányítható robbanófejjel ellátott rakéta - nukleáris robbanófejének adatait, valamint egy olyan mozgatható indítóállású interkontinentális ballisztikus rakétáéit, amely Kínából képes elérni az USA területét. E kettő jelenti a legérzékenyebb veszteséget az amerikaiak számára, bár Coxék állítása szerint Kína hét más atomrobbanófej, valamint a neutronbomba leírásához is hozzájutott. Peking cáfolta az atomkémkedés vádját, azt állítva, hogy ezek a minden alapot nélkülöző vádaskodások „hátsó szándékokkal terhesek”.------------------ Rakétakísérlet Peking , 1999. május 26. Kína valószínűleg még az idén kipróbál egy új, nyolcezer kilométeres hatótávolságú interkontinentális rakétát, amely tengeri indítóállásról irányozható szárazföldi célpontra -jelentette az AFP. Pekingben akkreditált külföldi katonai szakértők azt közölték, hogy megkezdődtek az előkészületek a Csülang 2 tengeri indítású interkontinentális rakéta kipróbálására. A Csülang 2 (JL2) a nyolcvanas években sikerrel kipróbált JL1 rakéta továbbfejlesztett változata. A JLl-et előbb hagyományos tengeralattjáróról, majd 1988-ban a Hszia atom-tengeralattjáróról indították. (MTI) Portré Új német államfő Májusban Németországban is elnökválasztást tartottak. A szövetségi közgyűlésben - ez a testület ötévenként egyszer ülésezik, feladata az államfő megválasztása - a szociáldemokraták (SPD) jelöltje, a 68 esztendős Johannes Rau csak a második fordulóban szerezte meg az abszolút többséget, több mint 670 szavazatot. Az itteni választási szabályok érdekessége, hogy három fordulót lehet tartani, az első kettőben a győzelemhez abszolút többségre van szükség, a harmadikban már elég az egyszerű többség is. Az NSZK öt évtizedes történetében Rau a második szociáldemokrata politikus, aki elnyerte a szövetségi elnöki posztot. Az első Gustav Heinemann (1969-1974) volt, ami azért érdekes, mert az ő lánya, Uta Ranke-Heinemann lett most Rau egyik ellenfele. A 71 éves teológusnő a magát reformkommunistának nevező Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) színeiben indult, és sok vizet nem zavart, hiszen csupán 65 szavazatot gyűjtött. A komoly ellenfél a konzervatív uniópártok jelöltje, a pártonkí- vüli Dagmar Schipanski volt, aki a második fordulóban is 572 szavazatot kapott. Az 55 éves keletnémet hölgy, szakmájára nézve az Umenaui műszaki egyetem fizikaprofesszora, a múlt év végén lépett elő az ismeretlenségből, amikor is a most leköszönt államfő, Roman Herzog bejelentette, hogy nem kívánja magát újra jelöltetni. Johannes Rau, az SPD veterán politikusa hosszú időn át volt a legnépesebb tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke. Már öt évvel ezelőtt is jelöltette magát az államfői a posztra, de Herzoggal szemben alulmaradt. Ezúttal majdnem biztos lehetett a síkéiben, hiszen kezdetben a kormányzó szocdemek és zöldek mellett még a reformkommunisták is megfelelőnek tartották. A PDS csak azt követően vonta meg a támogatást Rautól, hogy az kinyilvánította egyetértését a Jugoszlávia elleni NATO-akcióval, ezért nagy gyorsan szorító- ba küldték a teológus asz- szonyt, aki rokonságban van Johannes Rauval is. (Rau felesége a már említett néhai elnök, Heinemann unokája.) Németországban az államfői tisztség inkább reprezentatív jellegű, az elnöknek tényleges hatalma nincs, a németek mégis nagy fontosságot tulajdonítanak neki. A konzervatív Die Welt azt írta, hogy Rau tiszteletre méltó személyiség, megérdemli ezt a posztot. Hozzátette ugyanakkor: az új elnök olyan lesz, mint egy jóságos nagyapa. Semmi újat nem lehet tőle várni, hiszen ő még a régi jó NSZK megtestesítője, a szociáldemokrácia konzervatív-romantikus irányvonalának a hordozója. (m) Johannes Rau a feleségével TA SR/AP
