Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-09 / 23. szám
Modern élet 1999. június 9. 5 A szervezethez való tartozás és hűség minden más kötelezettségen felül áll Kinek a fia a maffia? Leoluca Orlando, a maffia elleni harc híres, még élő alakja. Archív felvétel A maffiával leginkább a filmek, rendőrségi akták foglalkoznak. A szervezet belső életét, hétköznapjait antropológiai szemszögből ritkán tanulmányozzák. Az ünnepeket, szokásokat, azt, hogyan zajlik a beavatás, egy-egy temetés, hogyan készülnek a maffiózók a merényletekre, miközben mindennap kinyitják boltjukat, „rendes” életüket élik. Pedig a mára már bűnszövetkezetté alakult szervezet szubkultúraként is értelmezhető. Sajátos mentalitásának gyökerei évszázadokra, Szicília megszállására, elhanyagolására, ebből következően az állammal szembeni gyűlöletre vezethetők vissza. Az állam helyett a tekintélyt a „capo”, a főnök, a maffiacsalád feje jelentette. A maffia egy sor érték elferdült, torz megjelenése. Ilyenek például a család, a becsület. A család a maffiacsalád, a becsület pedig az az eskü, amellyel életüket a maffiához kötik. A szervezethez való tartozás és hűség minden más kötelességen felül áll. De torzan jelentkezik a bátorság is. Annák, aki csatlakozni akar a maffia belső köreihez, elszántságát bizonyítania kell, sokszor gyilkossággal. A belépni szándékozónak könyörtelennek kell lennie, s tudnia kell hallgatni. Az „omerta” ugyanis alapvető követelmény- még a börtönben is. Ellenkező esetben a „lupara”, a leszámolás törvénye az úr. A szigor lazulásának jele, hogy ma már ennek ellenére egyre több az úgynevezett bűnbánó maffiózó, a „penito”. Ma is élő, több helyen egyre inkább formálissá váló hagyomány a bevatási szertartás. A jelöltet a család feje mutatja be a tagoknak, s az eseményen részt vesz a csoport legalább három vezetője. Az új tagjelölttől elsőként megkérdezik, melyik kézzel lő, majd megszüljék az egyik ujját. A „tiszteletre méltó társaság” leendő tagja a kezét mindaddig a láng fölé tartja, míg a kibuggyanó vér el nem hamvad. Közben ezeket a szavakat mormolja: „Az én húsom is úgy égjen, mint ez a szent vér, ha nem leszek hű az eskümhöz.” A maffiózók megígérik, hogy nem fogják elszeretni egymás asszonyát, nem engednek az olyan alantas csábításnak, mint a lopás, s gazdagságukkal nem hivalkodnak. A ceremónia végén a tagok a testvériség jeleként szájon csókolják egymást, majd ezután bőven folyik a pezsgő. Ez a rituálé ma már egyre inkább kiveszőben van - állítja az egyik, Amerikában élő, talán legismertebb bűnbánó maffiózó, Tommaso Buscetta. Massinában, San Cataldóban, Caltanissettában még él a hagyomány, a Corleone családban azonban például mindez már csak bürokratikus formalitás. Figyelemre méltó, hogy müyen fontos a közösségben a nők tisztelete. Ez íradan törvény, amelyet a jogszabályoknál is szigorúbban tartanak meg errefelé. Számtalan olyan esetet sorolnak a szicíliai falvakban, mikor megbüntettek vagy ki is zártak egy maffiatagot, amiért az megsértette ezt a törvényt, rossz hírű nővel volt kapcsolata, megcsalta a feleségét... A maffiózó számára az erotika, a határtalan szenvedély összeegyeztethetetlen szerepével. Egy tag általában maffiózócsaládból való lányt vesz el feleségül. Szabály az is, hogy az sosem tudhatja, mivel foglalkozik a férj, milyen „üzleted’ bonyolít a maffia. A legjobb, ha a nő feladata csupán a kávéfőzésre, a likőrök felszolgálására korlátozódik. Kirívó esetekről s természetesen az ezekért járó súlyos büntetésekről is szól a fáma. A maffiózónak mindig volt a tevékenységét elfedő civil foglalkozása, „komoly” munkája, amely törődést, időt igényelt. A „tiszteletre méltó társaság” tagjai szabadságra, üdülni sosem mentek, pihenésre csupán a börtönben volt idő. Mindenki egy- egy területre szakosodott, s ellenőrizte a piacot, minden erejével igyekezett kiiktatni a konkurenciát. A területükön lévő boltosoktól általában csak hűségpénzt követeltek, no meg pénzt kértek a politikusok megvesztegetésére. Természetesen nekik kellett fedezniük, eltartaniuk azokat is, akik éppen a rendőrség elől bujkáltak. A maffiózónak a gyilkosság is csupán munka. Azt általában csoportosan hajtják végre, s nem egyszer részt vesz benne a főnök is. Már a tervezés is kollektiven történik. A Cosa Nostra felépítése rendkívül katonás. A szervezet alapsejtjei a családok, amelyeknek vezetői a „capók”, s a tagok mindegyikének megfelelő beosztása, rangja, feladata van. A családok egy-egy tevékenységre „szakosodnak”, ki a kábítószer-kereskedelemre, mint a Corleonék, ki a pénzbehajtásra. A családok vezetőiből álló tanács a „kupola”, amely a nagyobb gyilkosságokról, politikusok elleni merényletekről dönt. A régi maffiafőnökök, mint Galatolo, Marchese, Inzervillo Palermo belvárosában, régi kis házakban laktak, amelyek csupán alvásra szolgáltak. Később, a nyolcvanas évektől kezdett kialakulni az a szokás, hogy a vezérek nagy, hivalkodó házakat építettek. Míg korábban a maffiózók ügyeltek a látszatra, arra, hogy úgy tűnjön, szerényen élnek; a maiak az amerikai filmsztárokat utánozzák. A régi tabuk egyre inkább megdőlnek, a puritanizmus, a rablás tiltása, a nők tiszteletének törvénye egyre inkább a múlté. A Cosa Nostrán belüli testvériség lassan mítosszá válik. A „pentitók” gyakran indokolják ezzel is kilépésüket. Nosztalgiával emlegetik a régi szép időket, amikor még a szilárd erkölcsi törvények a szervezet igazságosságának mítoszát keltették, s összetartották a Cosa Nostrát. Ennek jellemzésére mesélte el a híres, szintén két éve megölt vizsgálóbíró, Falcone közeli munkatársa, Paolo Borsellino, hogy iskolás korában mennyire irigyelte padtársát, mert az egy maffiafőnök fia volt. Talán ez is mutatja, milyen volt az a kulturális humusz, amelyben egy fiatalember Szicíliában felnőtt. S. G. Figyelemre méltó, milyen fontos a közösségben a nők tisztelete. A Cosa Nostra alapsejtjei a családok, ame- lyeknek vezetői a „capók”. Vészhelyzetben tömegesen támadnak Megjöttek a „gyilkos” méhek A természettudósok jó ideje fenyegetnek már vele, hogy az afrikaiasított „gyilkos” méhek el fogják árasztani Dél-Kalifor- niát, s a közelmúltban a hívatlan vendégek valóban megérkeztek. Az „afrikaiasított” elnevezés onnan származik, hogy ezek a méhek hibridek: őseik egy brazíliai laboratóriumból szöktek meg, ahol kísérleteket folytattak a helybeli méhek afrikai fajtával való keresztezésére. A mézelő méheket eredetileg Európából hozták a nyugati féltekére az első telepesek. Mivel azonban az európai méhek rosszul viselték a trópusi meleget, 1956-ban brazil biológusok kísérleteket kezdtek nagyobb hőellenállású fajták kitenyésztésére. A kísérlet sikerült is, csakhogy az „alanyok” kivonták magukat a további kontroll alól, és vadon élő rajokban szaporodtak tovább, miközben évente kétszáz-háromszáz mérfölddel északabbra jutottak. Idén tavasszal már nagy számban előfordultak Imperial és San Bernardino megyékben, gyümölcsfákon és a házak falaiban, üregeiben. Tudni kell, hogy a „gyilkos” méhek mérge nem erősebb, ségben halált is okozhat. (Okozott is!) Ezenkívül a vadméhek sokkal rövidebb idő alatt „gurulnak méregbe”, és sokkal nagyobb távolságra üldözik vélt ellenségeiket. Bár az egész úgy hangzik, mint valami tudományosfantasztikus rémtörténet, az igazság az, hogy a brazíliai „baleset” óta eltelt negyven év során összesen több mint ezer ember halt meg Latin- Amerikában méh- támadás következtében. Egy esetben egy pitbullt támadtak meg. A szerencsétlen kutya póráza egy fa köré tekere- dett, és ott véletlenül éppen af- rikaiméh-raj tanyázott. Az egyenlőtlen harc a kutya elpusztulásával végződött, pedig az ő neve is Killer volt... Egy calipatriai családnak pedig ki kellett költöznie a házából, amelyet teljesen birtokba vettek a „bezsongott ” méhek. Jó hír: a tudósok szerint az afrikai méhek agresszivitása idővel csökken majd. Kezdetben az európai méhek is harciasab- bak voltak, de az idők folyamán megszelídültek... A vadméhek hamar méregbe gurulnak, és sokáig üldözik vélt ellenségü- ket. mint szelíd társaiké. A különbség csak az, hogy az afrikaiak tömegesen támadnak, ha általuk veszélyesnek ítélt helyzet alakul ki. Százával, ezrével esnek neki a védtelen áldozatnak, csípésük ilyen mennyiMozaik Tengertakarítók Néhány tengerpart és vízfelszín alatti terület katasztrofális állapotban van. Gumi, üveg, cipő, zacskó, szemét mindenütt. A Földközi-tenger mélyén sem túl szívderítő a látvány. Ráadásul a sok-sok hulladék veszélyezteti az itteni élővilágot. Még szerencse, hogyakad néhány búvár, aki felcsapott „tengertakarítónak”. Az Avenir Mediterranée szervezet kötelékében dolgozó békaemberek szemeteszsákokkal a kezükben kutatják a „csend világát”, és szépen összegyűjtik fogyasztói társadalmunk haszontalannak gondolt „relikviáit”. Van tennivalójuk bőven! Napbicikli Világ lustái, figyelem! Tony Case brit feltaláló elkészítette az első napelemes kerékpárt. Bár a mintadarab csak a napenergia hasznosíthatóságát kívánta bemutatni, a gyártók is felkapták a fejüket a különlegesség hírére. Elsősorban mozgássérültek és „hétvégi” biciklisták figyelmébe ajánlják a járgányt. Ára-ajobb kerékpárokéhoz hasonlóan - ezer font körül mozog. A feltaláló 1996 óta fejleszti találmányát, mélyet most valószínűleg végső formájában dobnak majd piacra. Sampont az atkákra! A heves allergiás rohamokat kiváltó házi por és házi atka jelentős menynyiségben található a fejbőrön. A haj tövében ugyanis kellemes meleg van, és a páratartalom is megfelelő ezek megtelepedéséhez. Ezért az allergiások naponta mossanak hajat korpátlanító samponnal - tanácsolják brazil kutatók.
