Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-09 / 23. szám

Modern élet 1999. június 9. 5 A szervezethez való tartozás és hűség minden más kötelezettségen felül áll Kinek a fia a maffia? Leoluca Orlando, a maffia elleni harc híres, még élő alakja. Archív felvétel A maffiával leginkább a filmek, rendőrségi akták foglalkoznak. A szervezet belső életét, hétköz­napjait antropológiai szemszög­ből ritkán tanulmányozzák. Az ünnepeket, szokásokat, azt, ho­gyan zajlik a beavatás, egy-egy temetés, hogyan készülnek a maffiózók a merényletekre, mi­közben mindennap kinyitják boltjukat, „rendes” életüket élik. Pedig a mára már bűnszövetke­zetté alakult szervezet szubkul­túraként is értelmezhető. Sajátos mentalitásának gyökerei évszá­zadokra, Szicília megszállására, elhanyagolására, ebből követke­zően az állammal szembeni gyű­löletre vezethetők vissza. Az ál­lam helyett a tekintélyt a „capo”, a főnök, a maffiacsalád feje jelen­tette. A maffia egy sor érték elfer­dült, torz megjelenése. Ilyenek például a család, a becsület. A család a maffiacsalád, a becsület pedig az az eskü, amellyel életü­ket a maffiához kötik. A szerve­zethez való tartozás és hűség minden más kötelességen felül áll. De torzan jelentkezik a bátor­ság is. Annák, aki csatlakozni akar a maffia belső körei­hez, elszántságát bi­zonyítania kell, sok­szor gyilkossággal. A belépni szándékozó­nak könyörtelennek kell lennie, s tudnia kell hallgatni. Az „omerta” ugyanis alapvető követel­mény- még a börtön­ben is. Ellenkező eset­ben a „lupara”, a leszámolás tör­vénye az úr. A szigor lazulásának jele, hogy ma már ennek ellenére egyre több az úgynevezett bűn­bánó maffiózó, a „penito”. Ma is élő, több helyen egyre in­kább formálissá váló hagyomány a bevatási szertartás. A jelöltet a család feje mutatja be a tagoknak, s az eseményen részt vesz a cso­port legalább három vezetője. Az új tagjelölttől elsőként megkérde­zik, melyik kézzel lő, majd meg­szüljék az egyik ujját. A „tisztelet­re méltó társaság” leendő tagja a kezét mindaddig a láng fölé tartja, míg a kibuggyanó vér el nem hamvad. Közben ezeket a szava­kat mormolja: „Az én húsom is úgy égjen, mint ez a szent vér, ha nem leszek hű az eskümhöz.” A maffiózók megígérik, hogy nem fogják elszeretni egymás asszo­nyát, nem engednek az olyan alantas csábításnak, mint a lopás, s gazdagságukkal nem hivalkod­nak. A ceremónia végén a tagok a testvériség jeleként szájon csókol­ják egymást, majd ezután bőven folyik a pezsgő. Ez a rituálé ma már egyre inkább kiveszőben van - állítja az egyik, Amerikában élő, ta­lán legismertebb bűnbánó maffiózó, Tommaso Buscetta. Massinában, San Cataldóban, Caltanissettában még él a hagyomány, a Corleone családban azonban például mindez már csak bürokratikus formalitás. Figyelemre méltó, hogy müyen fontos a közösség­ben a nők tisztelete. Ez íradan tör­vény, amelyet a jogszabályoknál is szigorúbban tartanak meg erre­felé. Számtalan olyan esetet so­rolnak a szicíliai falvakban, mi­kor megbüntettek vagy ki is zár­tak egy maffiatagot, amiért az megsértette ezt a törvényt, rossz hírű nővel volt kapcsolata, meg­csalta a feleségét... A maffiózó számára az erotika, a határtalan szenvedély összeegyeztethetet­len szerepével. Egy tag általában maffiózócsaládból való lányt vesz el feleségül. Szabály az is, hogy az sosem tudhatja, mivel foglalkozik a férj, milyen „üzle­ted’ bonyolít a maffia. A legjobb, ha a nő feladata csupán a kávéfő­zésre, a likőrök felszolgálására korlátozódik. Kirívó esetekről s természetesen az ezekért járó sú­lyos büntetésekről is szól a fáma. A maffiózónak mindig volt a te­vékenységét elfedő civil foglal­kozása, „komoly” munkája, amely törődést, időt igényelt. A „tiszteletre méltó társaság” tag­jai szabadságra, üdülni sosem mentek, pihenésre csupán a bör­tönben volt idő. Mindenki egy- egy területre szakosodott, s el­lenőrizte a piacot, minden erejé­vel igyekezett kiiktatni a konku­renciát. A területükön lévő bol­tosoktól általában csak hűség­pénzt követeltek, no meg pénzt kértek a politikusok megveszte­getésére. Természetesen nekik kellett fedezniük, eltartaniuk azokat is, akik éppen a rendőr­ség elől bujkáltak. A maffiózó­nak a gyilkosság is csupán mun­ka. Azt általában csoportosan hajtják végre, s nem egyszer részt vesz benne a főnök is. Már a tervezés is kollekti­ven történik. A Cosa Nostra felépítése rendkívül katonás. A szervezet alapsejtjei a családok, amelyek­nek vezetői a „capók”, s a tagok mindegyikének meg­felelő beosztása, rangja, feladata van. A családok egy-egy tevékenységre „sza­kosodnak”, ki a kábítószer-ke­reskedelemre, mint a Corleonék, ki a pénzbehajtásra. A családok vezetőiből álló tanács a „kupo­la”, amely a nagyobb gyilkossá­gokról, politikusok elleni me­rényletekről dönt. A régi maffiafőnökök, mint Galatolo, Marchese, Inzervillo Palermo belvárosában, régi kis házakban laktak, amelyek csu­pán alvásra szolgáltak. Később, a nyolcvanas évektől kezdett ki­alakulni az a szokás, hogy a vezé­rek nagy, hivalkodó házakat épí­tettek. Míg korábban a maffió­zók ügyeltek a látszatra, arra, hogy úgy tűnjön, szerényen él­nek; a maiak az amerikai film­sztárokat utánozzák. A régi ta­buk egyre inkább megdőlnek, a puritanizmus, a rablás tiltása, a nők tiszteletének törvénye egyre inkább a múlté. A Cosa Nostrán belüli testvériség lassan mítosszá válik. A „pentitók” gyakran indo­kolják ezzel is kilépésüket. Nosz­talgiával emlegetik a régi szép időket, ami­kor még a szilárd er­kölcsi törvények a szervezet igazságos­ságának mítoszát kel­tették, s összetartot­ták a Cosa Nostrát. Ennek jellemzésére mesélte el a híres, szintén két éve megölt vizsgálóbíró, Falcone közeli munkatársa, Paolo Borsellino, hogy iskolás korában mennyire irigyelte padtársát, mert az egy maffiafő­nök fia volt. Talán ez is mutatja, milyen volt az a kulturális hu­musz, amelyben egy fiatalember Szicíliában felnőtt. S. G. Figyelemre méltó, mi­lyen fontos a közösség­ben a nők tisztelete. A Cosa Nostra alap­sejtjei a csa­ládok, ame- lyeknek ve­zetői a „capók”. Vészhelyzetben tömegesen támadnak Megjöttek a „gyilkos” méhek A természettudósok jó ideje fe­nyegetnek már vele, hogy az afrikaiasított „gyilkos” méhek el fogják árasztani Dél-Kalifor- niát, s a közelmúltban a hívat­lan vendégek valóban megér­keztek. Az „afrikaia­sított” elnevezés on­nan származik, hogy ezek a méhek hibridek: őseik egy brazíliai laboratóri­umból szöktek meg, ahol kísérleteket folytattak a helybeli méhek afrikai fajtá­val való keresztezé­sére. A mézelő méheket eredetileg Európá­ból hozták a nyugati féltekére az első telepesek. Mivel azonban az európai méhek rosszul viselték a tró­pusi meleget, 1956-ban brazil biológusok kísérleteket kezd­tek nagyobb hőellenállású faj­ták kitenyésztésére. A kísérlet sikerült is, csakhogy az „ala­nyok” kivonták magukat a to­vábbi kontroll alól, és vadon élő rajokban szaporodtak to­vább, miközben évente két­száz-háromszáz mérfölddel északabbra jutottak. Idén ta­vasszal már nagy számban elő­fordultak Imperial és San Bernardino megyékben, gyü­mölcsfákon és a házak falai­ban, üregeiben. Tudni kell, hogy a „gyilkos” méhek mérge nem erősebb, ségben halált is okozhat. (Oko­zott is!) Ezenkívül a vadméhek sokkal rövidebb idő alatt „gu­rulnak méregbe”, és sokkal na­gyobb távolságra üldözik vélt ellenségeiket. Bár az egész úgy hangzik, mint vala­mi tudományos­fantasztikus rém­történet, az igaz­ság az, hogy a bra­zíliai „baleset” óta eltelt negyven év során összesen több mint ezer em­ber halt meg Latin- Amerikában méh- támadás következ­tében. Egy esetben egy pitbullt támadtak meg. A szerencsét­len kutya póráza egy fa köré tekere- dett, és ott véletlenül éppen af- rikaiméh-raj tanyázott. Az egyenlőtlen harc a kutya elpusztulásával végződött, pe­dig az ő neve is Killer volt... Egy calipatriai családnak pe­dig ki kellett költöznie a házá­ból, amelyet teljesen birtokba vettek a „bezsongott ” méhek. Jó hír: a tudósok szerint az af­rikai méhek agresszivitása idő­vel csökken majd. Kezdetben az európai méhek is harciasab- bak voltak, de az idők folya­mán megszelídültek... A vadmé­hek hamar méregbe gurulnak, és sokáig üldözik vélt ellenségü- ket. mint szelíd társaiké. A különb­ség csak az, hogy az afrikaiak tömegesen támadnak, ha álta­luk veszélyesnek ítélt helyzet alakul ki. Százával, ezrével es­nek neki a védtelen áldozat­nak, csípésük ilyen mennyi­Mozaik Tengertakarítók Néhány tengerpart és vízfel­szín alatti terület katasztrofális állapotban van. Gumi, üveg, cipő, zacskó, szemét minde­nütt. A Földközi-tenger mé­lyén sem túl szívderítő a lát­vány. Ráadásul a sok-sok hulla­dék veszé­lyezteti az itteni élővi­lágot. Még szerencse, hogyakad néhány bú­vár, aki fel­csapott „ten­gertakarító­nak”. Az Avenir Mediterranée szervezet köte­lékében dolgozó békaemberek szemeteszsákokkal a kezük­ben kutatják a „csend világát”, és szépen összegyűjtik fo­gyasztói társadalmunk ha­szontalannak gondolt „relikvi­áit”. Van tennivalójuk bőven! Napbicikli Világ lustái, figyelem! Tony Case brit feltaláló elkészítet­te az első napelemes kerék­párt. Bár a mintadarab csak a napenergia hasznosíthatósá­gát kívánta bemutatni, a gyártók is felkapták a fejüket a különlegesség hírére. Elsősorban mozgássérültek és „hétvégi” biciklisták figyelmébe ajánlják a járgányt. Ára-ajobb kerékpár­okéhoz ha­sonlóan - ezer font kö­rül mozog. A feltaláló 1996 óta fej­leszti talál­mányát, mé­lyet most va­lószínűleg végső formájában dobnak majd piacra. Sampont az atkákra! A heves allergiás roha­mokat kiváltó házi por és házi atka jelentős menynyiségben talál­ható a fejbőrön. A haj tövében ugyanis kellemes meleg van, és a páratartalom is meg­felelő ezek megtelepe­déséhez. Ezért az al­lergiások naponta mossanak hajat korpátlanító sampon­nal - tanácsolják bra­zil kutatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom