Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-02 / 22. szám
1999. június 2. Kópé Arany László A kis gömböc Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:- Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: „Hamm, bekaplak!” - azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát:- Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig. Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: „Hamm, téged is bekaplak!” - azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:- Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt va- lahára. Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.- No, apjuk - mondja a szegény asszony -, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik. Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: „Hamm, téged is bekaplak!” Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, gör- gött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ot ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: „Hamm, titeket is bekaplak!” Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: „Hamm, titeket is bekaplak!” Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiomlott belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve. Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Ördög árka Hosszú árok húzódik végig a Székelyföldön: Ördög árkának hívják. Sok száz esztendeje történt, hogy két testvér összeállóit, hogy várat építsen. Már szinte felépült, amikor elfogyott az építőanyag. Búsultak a fiúk, nem tudták, mit csináljanak. Azt mondta az egyik: „Odaadnám a lelkem üdvét, ha valaki annyi követ s meszet hozna még, amivel a várat egészen felépíthetnénk.” Még ki sem mondta, eléjük ugrik az ördög: „Hozok én követ, meszet eleget, ha mindketten ideadjátok a lelketek üdvét.” Megrökönyödtek a legények. De az ördög addig beszélt, hogy azt mondták a legények: „Jól van, legyen a tied a lelkünk üdvössége, csak építsd fel a várat”. Mindjárt megcsinálták az írást, aláírták a legények, aláírta az ördög. Az ördög a várat felépítette, de a legényeket nem eresztette be. Ekébe fogta őket, s úgy hajtotta keresztül őket az egész Székelyföldön, s húzatott velük egy mélységes mély árkot. Azóta ez az árok földdel, kővel betelt, de a nyoma megmaradt. Azt mondják, hogy ennek előtte sok száz esztendővel az árokban megtalálták az ördög ekéjét. Akkora volt, hogy a vasából kilencvenkilenc szekeret megvasaltak, s még maradt egy szekercére való. Keresztelő Keresztelő a 100 Folk Celsiusszal Fantasztikus bulin vehetsz részt június 11-én a komáromi sportcsarnokban, ahol 14 órától fellép a magyar- országi 100 Folk Celsius zenekar, valamint az is kiderül, mi lesz az Új Szó és a Vasárnap rajzfigurájának a neve, és ki lesz a keresztapa/-anya. Lehet, hogy éppen Te? Figyelem! A belépőjegyeket kisorsoljuk: 40 értékes díj vár gazdára - betétkönyvek, sportholmi, forgószékek, órák, könyvek és sok egyéb értékes dolog. Ezt nem hagyhatod ki! Győzd meg osztálytársaidat, és beszéljétek rá a tanító nénit, hogy Ti is vegyetek részt az Új Szó és a Vasárnap keresztelő buliján. Ne feledd: lehet, hogy éppen a Te iskolád nyeri az értékes ajándékok egyikét (fényképezőgép, 100 db tolltartó, gyurma stb.), amelyeket szintén a helyszínen sorsolunk ki a részt vevő iskolák közt. Legyél ott Te is az idei tanév utolsó nagy buliján! Ajegyek megrendelhetők a 07 58238326,-27-es telefon- illetve 07 58238321,-31-es faxszámon. Az iskolák számára a jegyeket leszállítjuk. Magánszemélyek pedig az előadás előtt vehetik át. Verssarok Z. Németh István Hajnalhasadás Elhasadt a hajnal Harmat hull belőle Fönn a rózsás égből Le a zöld mezőre Nem kell tű és cérna Aludj, kicsi angyal Szívedben álommal Arcodon harmattal Finom, könnyű harmat Tündérek hűs könnye Lepkék vánkosára Bőven jut belőle Jut belőle bőven A tücsök komára Büszke tulipánok Fehér homlokára Hull, csak egyre hull rám Míg lesem a hajnalt A hűvös, illatos Csillagközi harmat Tudod-e ? Táplálkozás a középkorban A középkor embere mást evett és ivott, mint mi. Ismeretlen volt a rizs, a burgonya, a kukorica, melyeket Amerika felfedezése után az Újvilágból hoztak be. A nemesség és a tehetős polgárság étkezése bőséges volt, túlságosan is sokat időztek az asztal mellett, amely ros- kadásig volt húsokkal, mártásokkal. A mértéktelen fényűzést és tobzódást a városokban olykor a hatóság is megsokallta. Firenzében például 1330-ban elrendelték, hogy egy-egy étkezés alkalmával háromnál több féle ételt nem tálalhatnak föl, s hogy lakodalomban se legyen több húsz terítéknél. A középkori Európában a legtöbbre becsült a húsétel volt. A húsok közül leginkább disznóhúst fogyasztottak. A hizlalt marha drága volt, s csak a gazdagabb városi polgárok és nemesek ették. A parasztok a szarvas- marhát, a juhot és a kecskét a hasznáért tartották, s csak végső esetben vágták le. Mivel az egyház sok böjtnapot írt elő, nagy jelentőséget kapott a halfogyasztás. A böjt kötelező volt mindenkinek, kivéve a hét éven aluli gyerekeket, az aggastyánokat és betegeket. A nagyurak étkezéséhez a vár vagy kastély nagytermében rengeteg gyertya világított. A vendégek hosszú asztaloknál ültek, rangjuk szerinti sorrendben. Kürtök és harsonák hangja jelezte az étkezés kezdetét. Mivel a levesen kívül mindent kézzel ettek, különösen fontos volt az étkezés előtti kézmosás. A középkor utolsó századaiban vált általános szokássá, hogy férfiak és nők együtt étkeztek. A XV. században a hölgyek és urak már nem az asztalkendőbe fújták ki az orrukat, hanem zsebkendőt használtak.
