Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-26 / 21. szám
1999. május 26. Kópé Verssarok Dénes György Nyárelő a városban A városban sokan laknak, a házakon sok az ablak, sok ablakban kevés virág, itt-ott látsz csak petúniát. Nyit a tavasz, s nyárba hajlik, füst kavarog, utca zajlik, gyéren akad egy zöld sziget, amit úgy csúfolnak - liget. Kopott pádon vénasszonyok csodálják a nyugvó napot, rövidlátón s kissé félve pillognak a hamvas égre. Zúg a troli, a villamos, a muskátli fakópiros, a tujafa sárgászölden árválkodik s hervad bölcsen. Gondolkodom, tehát,,. Az április 14-i számunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: 1-12, 2-10, 3-8, 4-9, 5-7, 6-11. A megfejtők közül könyvjutalomban részesülnek: Juhos József és Bálint, Nádszeg; Horváth Balázs, Nagyszarva; Maslej Nicolas, Nagykapos. Az április 21-i számunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: a H és a K fűcsomó egyforma. Könyvjutalmat kapnak: Kovács Zoltán, Szepsi; Zeman Sándor, Zseliz; Nagy Nándor, Kálosa. Benedek Elek: A parázs Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asz- szony. Szegények is voltak, öregek is voltak, csak úgy tengődtek-lengődtek egy napról a másra. Mondja egyszer az asszony az urának:- Menjen el kend a bíróhoz, az gazdag ember, hátha adna egy fazék lisztecskét. Elmegy a szegény ember, lisztet kér a bírótól isten nevében, de a bíró azt mondja:- Isten nevében nem adok, hanem csak kölcsönbe, holnap hozza meg. Mit volt mit tenni, a szegény ember fogadta, hogy holnap meghozza a lisztet, ha a föld fenekéből is. No, hazaviszi a lisztet, s az asszony főzéshez, sütéshez akar látni, de tűz nem volt.- Menjen, hozzon már egy kevés parazsat is valahon- nét - mondja az urának. Kiüríti a szegény ember a lisztet a fazékból (annál több fazék nem is volt), s megy végig az utcán, de akkor már minden háznál sötét volt, sehová sem mehetett be. Egyszer csak tűzvilágot pillant meg az utca végén, megy arrafelé, de bizony a tűz sokkal messzebb volt, mint ahogy látszott. No, mindegy. Addig ment, amíg a tűzhöz nem ért. Hát egy ősz öregember ült a tűz mellet, sokkal, de sokkal öregebb, mint ő. Fehér volt a szakálla, mint a hó, s éppen övig ért. Köszönti az ősz öregembert:- Adjon isten jó estét, öregapám!-Adjon isten, fiam! Mi jóban jársz?-Tüzért jöttem, öregapám. Ad-e egy fazék parazsat?- Hogyne adnék, fiam, mikor látom, hogy szegény ember vagy. A szegény ember színig töltötte a fazekat jó eleven parázzsal, megköszönte az ősz öregembernek, azzal nyugodalmas jó éjszakát kívánt neki, s elment haza. Mindjárt tüzet gyújtottak, s ami parázs megmaradt, a fazékban hagyták, s azon- módúlag az ágy alá tették, hogy másnap reggel is tüzet gyújthassanak. Hát, uram teremtőm, reggel, amikor fölkelnek, mit látnak a fazékban?! Csupa Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja arany meg ezüst volt a parázs helyett! De bezzeg szaladt a szegény ember a boltba, vett egy zsák lisztet, s mindjárt megvitte a bírónak a kölcsönt. Csodálkozott a bíró, hogy ilyen pontosan megvitte a szegény ember a kölcsönt. Szerette volna, ha nem viszi meg, mert akkor a lisztért elvette volna a szegény ember házacskáját! Kérdi a szegény embertől:- Hát kend hol kapott lisztet?-A boltban.- S hát a pénzt hol kapta? A szegény ember egyet sem hímezett-hámozott, elmondta, hogy s mint járt. Hiszen egyéb sem kellett a bírónak! Csak azt várta, hogy beesteledjék, ment ő is ahhoz a tűzhöz: vitt magával egy fazekat is. Hát csakugyan ott ült a tűz mellett az ősz öregember, köszönti a bíró:- Adjon isten jó estét, öregapám!-Adjon isten, fiam! Mi jóban jársz?-Tüzért jöttem, ha adna.- Töltsd meg, fiam, a fazekadat, van itt elég. Bezzeg hogy megtöltötte a bíró a fazekat színültig, jó dombosán, s otthon betette az ágy alá. De még a reggelt sem tudta megvárni, hajnalhasadáskor bekukucskált az ágy alá, hadd lám, tele van-e arannyal s ezüsttel a fazék. Az ám, tele volt - pernyével. Kedves gyerekek! Hogy az itt látható figurának mi lesz a neve, az június 11-én, pénteken délután 14 órakor a komáromi sport- csarnokban derül ki. Kiadónk, a Vox Nova itt tartja a keresztelői gálaműsort. Belépődíj: 30 korona. A gyermeknapi buli sztárvendége a budapesti Száz Folk Celsius zenekar. A gálán kiadónk különféle értékes díjakkal várja a gyerekeket (egyebek közt könyvcsomagot, sportszereket, CD-ket, műsoros kazettákat és sok mást nyerhetnek). Magánszemélyek az előadás előtt a helyszínen vehetik át a belépőjegyet, az iskoláknak pedig eljuttatjuk. Figuránk már rengeteg nevet kapott, lapunk következő számában közöljük a legérdekesebbeket. Székely monda: Vár és forrás Két tündérleány folyton afölött versengett, hogy melyik szebb kettejük közül. Mind a kettő annyira egyforma s annyira szép volt, hogy soha senki nem tudott választani közülük.- Hát akkor - mondta egyik tündér a másiknak - másként segítsünk magunkon. Próbáljuk meg, melyik képes szebb munkát végezni! Az lesz aztán a szebb is. Az egyik tündér a Tartod nevű hegyre egy gyönyörűséges várat épített. Csak úgy ragyogott az aranytól, ezüsttől, gyémánttól. Kilencszáz ablaka volt, s folyton forgott a sarkán. A másik tündér forrást fakasztott a hegy tövében. Gyógyító erejű forrást. Mikor aztán mind a kettő kész volt a művével, egy öreg vándor ért oda. Ezt szólították meg bírónak, hadd ítéljen: melyik műve szebb.- Ugye az én váram? - faggatta a várépítő tündér. A vándor azonban, aki nagyon meg volt szomjúhozva, felelet helyett ivott a forrásból, s egyszerre eltűnt a szomjúsága, s mintha megfiatalodott volna, olyan jól érezte magát.- Ez a forrás a szebbik - mondta aztán, mikor látta, hogy a várépítő tündér nem éri be a néma felelettel -, ez a szebb, mert ez a jobb. Dühös lett a várépítő tündér, szörnyű dühös. Nagy dühében a hegynek fordult, s azt mondta:- No, te hegy, megszépítelek, de szépségedet tovább nem tartod. (Azóta hívják Tartódnak a hegyet, mely a Székelyföld egyik magas hegye.) Azzal kiszedte a vár szegletköveit, s a csillogó, ragyogó várnak híre-pora sem maradt, úgy eltűnt a föld színéről. Tudod-e ? Hogyan lettek árulók a méhek? A múlt század végén egy francia feltalálta a méh- postát. Ennek segítségével tartott kapcsolatot barátjával, aki kb. 5 kilométerre lakott tőle. A barátok kicseréltek néhány méhet, és elzárva tartották őket. Amikor szabadon engedték a rovart, egy darab cigarettapapírt erősítettek a hátára - s az sietett vele haza, a saját kaptárába. Amikor hazaért, az üzenet fennakadt a kaptár szűk bejáratán. A találmány felkeltette az újságok figyelmét... De a német kémszolgálatét is, amely a találékony természetbarátok szórakozásánál többet látott az ötletben. A határ menti német méhészek elkezdték saját területükre csalogatni a francia méheket. Azok boldogan repültek a határon túlról fújó, mézillatot hozó szellő irányába, és hamarosan állandó útvonalakat alakítottak ki a csemegéhez. így ment ez évekig, mígnem kitört az első, világháború. A franciák felvonultatták hadseregüket a határon. A német kémek pedig azonnal jelentéseket küldtek a határon túlról a méhek segítségével. Óvatosságból a mások számára is észrevehető cigarettapapirost a méhek potrohára kötött vékony selyemfonállal helyettesítették. A vörös fonal jelentette a gyalogságot, a kék a lovasságot, a zöld ,, j pedig a tüzérséget. Ezzel a franciák hadi készülődése nem maradt többé titok az ellenség előtt. á <L> > <L) C C/i u c 'S .5? 'S c S ÖO v<U 2
