Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-26 / 21. szám
Nagyvilág Az emberek a bódulatba menekülnek a könyörtelen valóság elől Karacsi, a drograktár 1999. május 26 . 7 A munkába sietők ezrei haladnak el naponta a sehová sem tartó drogosok sorai mellett, akik a buszjáratok útvonala mentén és a piacokon ténferegnek. • Archív felvétel Brüsszeli level „Röpködnek a forgácsok” MTI Karacsiban, amely a nemzetközi kábítószer-kereskedelmi hálózat egyik legnagyobb raktára, egyre riasztóbb méreteket ölt a helyi drogfogyasztás. A pakisztáni kikötőváros két legfontosabb autóbuszjáratának egy kilométeres útvonala mentén és a piacokon ténferegnek a drogosok, akik főként amiatt kaptak rá a szerre, mert Pakisztán ingatag gazdaságának támasztéka a kábítószer-kereskedelem. A munkába sietők ezrei haladnak el naponta a sehová sem tartó drogosok sorai mellett, 2270 hektárnyi te- rületen pusztították el a máktermést. akik felhevített kanál vagy ezüstfólia fölé hajolva heroinfüstöt szippantanak be, vagy pedig heroint, vizet és citrom- levet tartalmazó oldatot fecskendeznek lábukba és karjukba. Vannak, akik kómába esnek a drogtól, és soha többé nem térnek magukhoz. Ezek a drogosok zömében fizikai dolgozók. A több mint 130 millió lakosú Pakisztánban mintegy kétmillió a heroinfogyasztó - mondják hivatalos személyek, hozzátéve, hogy ez csak óvatos becslés, ám nagyon riasztó. A világ nyolcmillió kábítószer-fogyasztójának 25 százaléka ebben az országban él, ahol az egy főre jutó évi jövedelem körülbelül 400 dollár. Az emberek a bódulatba menekülnek a könyörtelen valóság elől, és a könnyebb drogokkal már nem elégszenek meg. Ebben az iszlám országban a gazdagok hozzá tudnak jutni alkoholhoz, a szegények azonban nem. A legáltalánosabb élénkítőszer itt a Felhevített kanál vagy ezüstfólia fölé hajolva heroinfüstöt szippantanak be. legjobb minőségű hasis, amelynek fogyasztása törvénybe ütközik, de elfogadott. Pakisztánban az 1997-98-as költségvetési évben példátlan mértékben visszaesett a herointermelés, körülbelül 28 tonnára; húsz évvel ezelőtt még 800 tonna volt. A heroint ma már importálják Afganisztánból, ahol virágzásnak indult a mák- termesztés az utóbbi három évben, azóta, hogy a tálib mozgalom az ország legnagyobb részét ellenőrzése alá vonta. Tavaly itt 2800 tonna ópiumot állítottak elő, amely 280 tonna jó minőségű heroin készítéséhez elegendő. Pakisztán tavaly 8,5 millió tonna ópiumot, 10 tonna hasist és 1,5 tonna más kábítószert foglalt le. Az idei első félévi adatok alapján úgy tűnik, hogy vagy rossz volt a termés, vagy a csempészek új útvonalat választottak, esetleg ügyesebben mesterkednek - kivéve a hasist. Július végéig 1,4 tonna ópiumot, 1,1 tonna heroint, 27 tonna hasist és másfél tonna más drogot foglaltak le a pakisztáni hatóságok. A drogellenes hadjárat megpróbál a „gyökerekig” hatolni: áprilisban az Afganisztánnal határos északi övezetben 2270 hektáros területen pusztította el a máktermést egy háromezer főnyi, puskával és ágyúkkal felszerelt félkatonai alakulat. Afganisztánban azonban egyre újabb és újabb területeken honosítják meg a máktermesztést. Gyévai Zoltán __________ „Tud omásul kell venni: ahol fát vágnak, ott röpködnek a forgácsok” - tárta szét a kezét sajnálkozva egy tiszt a NATO főhadiszállásán a minap az egyik balul sikerült bombázást követően. A kijelentés alig néhány nappal előzte meg a legtragikusabb kimenetelű légi csapást, amely a dél-koszovói Korisában 87 ártatlan polgári személy életét oltotta ki. A bombázások kezdete óta ez volt a NATO kilencedik súlyos tévedése. A szövetség katonai szervei szerint a veszteséglista a hadművelet sikeréről tanúskodik, hiszen több mint 20 ezer bevetésből mindössze vagy egy tucat esetben történt sajnálatos incidens, ami ugye nem is olyan rossz arány. A politikusok utasítására az akció katonai vezetői a háború első pillanatától kezdve valóban nagy hangsúlyt fektettek annak elkerülésére, amit a rideg szakzsargonban „járulékos károknak” neveznek. NATO-diplomaták és katonák számtalan esetről tudnak, amikor a vadászgépek és bombázók pilótái azért nem oldották ki bombáikat, mert nem voltak biztosak abban, hogy nem okoznak kárt emberéletben és katonai célpontnak nem számító épületekben. Ám amióta felgyorsult a légi kampány, hogy kicsikarja Belgrád kapitulációját, egyre gyakrabban kerül kavics a NATO gépezetébe. Bármennyire kérlelhetetlennek tűnik is kívülről nézve az atlanti szervezet, a tragikus balesetek nem hagyják érintetlenül a légi offenzívát. Belgrád a kínai nagykövetség lebombázása után néhány napig azért lélegezhetett fel, mert a politikusok és rajtuk keresztül a diplomaták még nagyobb óvatosságra intették a katonákat. Azonban van egy pont, ahol a túlzott elővigyázatosság már a katonai akció hatékonyságának és ezzel a célok elérésének a rovására megy. A NATO a légi stratégia és a taktika újragondolásával annak a következtetésnek a levonására indítaná a szerbeket, hogy töprengés nélkül élő pajzsként használják a koszovói menekülteket. A szövetségnek ugyan nincs közvetlen bizonyíték a kezében arról, hogy a szerbek élő pajzsként használnak polgári személyeket, de legalább 18 beszámoló alátámasztja ezt a feltételezést. A leggyakrabban alkalmazott módszer, amikor katonai konvojokba civil járműveket és traktorokat kényszerítenek. A kérdés az, hogy a NATO tehetne-e többet a korisaihoz hasonló tragédiák elkerülésére. A válasz valószínűleg igen. Akkor, ha pilótáinak élete és biztonsága nem lenne fontosabb számára a menekültekénél, akiknek a megvédéséért deklaráltan az egész hadművelet folyik. A harci gépeket ugyanis kezdettől fogva csak olyan magasságban engedik repülni, ahol biztonságban vannak, így viszont a célpont azonosítása és a találati biztonság is esetlegesebbé válik. Ahogy telik az idő, és a szerb légvédelem egyre kevésbéjelent fenyegetést, a vadászgépek is közelebb merészkednek a földhöz. De még nem elég közel. Meglehetősen riasztó az a hír is, hogy az amerikaiak állítólag azért vonakodnak az Apache helikoptereket bevetni a koszovói terepen, mert pilótáik életét féltik. Ennyi aggódás közben gondol-e valaki a menekültekre? Beszámolók támasztják alá, hogy a szerbek élő pajzsként használnak polgári személyeket. Vasárnapi koktél Armstrong csodálatos világa Alig másfél évet kell várni, és mindenki számára látogatható lesz Louis Armstrong New York-i archívuma. A Queens College könyvtárában őrzött gyűjtemény a remények szerint az Áranytrombitás születésének századik évfordulóján, 2000. július 4-én nyílik meg a nagyközönség számára. A könyvtár már most is zarándokhely: tucatjával kuporognak ott az emberek, s jókat kuncognak vagy hahotáznak azon, ahogy a dzsessz koronázatlan királyát tulajdon felesége szekálja, amiért elrontotta a házi felvételt. Armstrong nekikezd megint - és megint elrontja. Egyebek között ezt a kis közjácsolatáról is. S ami a legfőbb, árulkodnak a felvételek arról is, hogy Satchmo - ahogy Armstrongot becézték mennyire imádta hangszerét, és mennyire szeretett énekelni. Armstrong mindent felvett - meséli az archívumot igazgató Michael Cogswell. Volt neki egy guruló házistúdiója, és autó vitte az egész szerelést szerte a világban. Megesett, hogy bekapcsolta a szerkentyűt, és hagyta, hadd menjen (talán meg is feledkezett róla). Az eredmény: vagy 650 ilyen szalag készült úton- útfélen, és egyiküknek az időtartama sem kevesebb négy óránál. A felvételeket egyébként Armstrong felesége, tékot is megőrizte az archívum egyik szalagja, de nem ez az egyetlen a művész életének intim részleteiből, futó pillanataiból. Sok mindent meg lehet tudni belőlük az emberekhez, a családtagjaihoz és barátaihoz fűződő kapLucille mindenestül New York városra hagyta, amikor 1983- ban meghalt. Cogswell elmesélte azt is, micsoda hatalmas munka volt a könyvtárba hurcolni ezt a hagyatékot, amelynek gondozását most is itt végzik. Az anyag ugyanis jórészt régi szalagokon van, és ezeken bizony már nyomot hagyott az idő is, át kell őket másolni. Az igazgató elmesélte még, hogy az irdatlan munka már eddig sem volt hiábavaló, hiszen „igazgyöngyszemekre” bukkantak, egyebek közt Armstrong egy 1960-as hotelszobái felvételére, egy másikra, amelyet King Olivérrel, a századelő nagy trombitásával készített. Armstrong csodálatos világát őrzi az archívum, amely remélhetőleg jövőre még több Armstrong a dzsessz királynőjével, Ella Fitzgeralddal emberrel ismerteti meg az énekes-trombitás titkait. A What a Wonderful World című száma jól tükrözi ezt a világot. A szám négy évvel Armstrong 1971- ben bekövetkezett halála előtt került szalagra. Életében mérsékelt sikere volt, de - ahogyan apránként egész életművét - ezt a számot is újra felfedezték a Good Morning Vietnam című film számára.
