Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-26 / 21. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1999. május 26. » 32. évfolyam 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. május 29-étől június 4-éig Sport Alex Ferguson kiváló jósnak bizonyult: A Manchester találkozik a Bayernnel. Riport Új iskola, új lehetőség. Vámosladány- ban a községi hivatal építtette Q fel az iskolát. O A múlt héten valahogy minden összejött Szlovákiában: a korona zuhant, az építők tüntettek, Schustert ismét megfenyegették Véledenek és ellenvéletlenek játéka A tüntetők ajándéka a kormánynak... TA SR-felvétel Kövesdi Károly ____________ A múlt héten a szlovák korona történelmi mélypontra zuhant. Teljesen véletlenül, úgymond, hiszen a pénzügyminiszter szerint a jelenséget nem kell mindjárt összefüggésbe hozni Meciarnak az elnökválasztáson való részvételével. Mint ahogy azt sem, hogy az állami kötvények a kutyának se kellenek. Ugyancsak a múlt héten, három nappal azt követően, hogy Schuster lekörözte Meciart, és szűk két héttel azt megelőzően, hogy újra le fogja körözni, ötezer építőipari munkás vonult fel a fővárosba tüntetni az ágazatban uralkodó kibírhatatlan állapotok miatt. Mely állapotokra, természetesen véletlenül, éppen most derült fény. Az öntudatos kőművesek az építőipar jobblétre szende- rültét jelképező koporsót a kormány épületéhez vitték, ahonnan - mivel nem volt, aki átvegye a megboldogultat - a kormány emberei a poste restante küldeményt átvitték a DSZM-székház elé, mondván, ott a helye; az illető házban székelő uraknak elsőbbségi joguk van a koporsóval való bajlódásban. S vajon mi más vezette volna, mint a puszta véletlen, azt a „banditát”, aki Trencsénben belőtt a születésnapját véletlenül épp aznap ünneplő DSZM- es Maxon képviselő házának emeleti ablakán, miközben gondosan ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se találjon el senkit? Igaz, másnap, véletlenül, a bulvársajtó azonnal felröppentette a hírt, hogy Meciar talán nem volt jelen a Egyesek szeretnék közös imazsámolyra térdeltetni a Meciar-híveket és a szlovákiai magyar választókat. Maxon-szeánszon, de, tette hozzá, mi lett volna, ha véletlenül mégis ott lett volna? S mit ad isten, ugyancsak három nappal azután, hogy Meciar, a választási vereségét követően ismét elbújt a sajtó elől, Ivor főrendőr bejelentette, hogy Jaroslav Svéchota a kormány elnökének írt bűnbánó levelében - miként Lúdas Matyi a Döbrögi fenekére mért kézjegyet - háromszor is leírta Meciar nevét mint szellemi atyáét, egy bizonyos emberrablás kapcsán. „Még csak véletlenül sincs közöm az egészhez” - horkant fel a DSZM főembere, miután nem bírta türtőztetni magát, afölötti felháborodásában, hogy kimondatott, amit rég tud mindenki. Az meg már a véletlenek véletlene, hogy Rudolf Schustert ismét megfenyegették: családostul kiirtják, ha nem lép vissza. A véletlenek és ellenvéletlenek különös egybeesése körül csak az nem véletlen, hogy a háttérben hirtelen mindig Meciar tűnik elő. Ugyancsak megjelent a bulvársajtóban, hogy a szlovákiai magyarok Bugár Béla beintésére csordaként tódultak Schusterre szavazni, s hogy a jelenség, nem véletlenül, párhuzamos a Meciarra szavazó szlovákok bizonyos tömegének viselkedésével. A cikkíró ettől természetesen hideglelést kapott, mert ugye ennyi véletlen még Szlovákiában sem lehetséges. Az persze a bulvártollásznak eszébe sem jutott, hogy tágabb összefüggést keresve rájöjjön, nem volt teljesen véletlen a szlovákiai magyarok reakciója. Hiszen valahonnan, természetesen nem egészen véletlenül, megsejtették, hogy Vásáryová alulmarad, s az sem véletlen, hogy történelmi tapasztalataik okán semmit sem akarnak a véletlenre bízni. Ezek a történelmi tapasztalatok nem véletlenül kódoltattak be a szlovákiai magyarság zsigereibe. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a Meciar-hívek csordáját és a kissé magasabb politikai kultúrájú szlovákiai magyarságot egyesek szeretnék egy imazsámolyra térdeltetni. Vagy azért, hogy egyiket a másikkal riogathassák, vagy mert Meciar malmára szeretnék hajtani a vizet. Ám visszatérve az öntudatos építőmunkások tüntetéséhez: az esti híradóban, nem véletlenül, ezúttal a miniszter, Harna István lett előhuzigálva, míg ha a sikeres, a kék egek távolában lebegő tervekről esik szó, bárki más minisztériumi ember szokott nyilatkozni. A véletlenek sorozata tetszés szerint ragozható tovább, de talán az sem lesz egészen véletlen, ha az elnökválasztás után, a közös ellenségtől megszabadulva, a nagy atlanti homályból elősettenkedve színre lép a meztelen királyok gyülekezete. Vezércikk Nem szeretni kell . Malinak István___________ Ezen a szombaton tényleg el kell menni választani. Nemzetközi tapasztalat, hogy a második fordulóban általában kevesebben járulnak az urnákhoz, mint az elsőben. Szlovákiában most ezzel ellentétes irányzatnak kell érvényesülnie - ez létérdek. A kormányváltás utáni gyors változások elmaradása miatt kiábrándult polgár hajlamos arra, hogy ne higgyen a kampányoló politikusoknak. Ez természetes, így van rendjén. Most sem kell mindent készpénznek venni, de néhány alapvető dolgot igen. Tény, hogy az a tíz százalék, amit Schuster az első fordulóban rávert Meciarra, nem akkora előny, hogy már ne kellene tartani Meciar visszatérésének lehetőségétől. S ha már a százalékoknál tartunk: az első fordulóban tíz százalékkal kevesebben járultak az urnákhoz, mint a tavalyi parlamenti választásokon. Az is biztos, hogy a második fordulóban lesznek szavazatátcsoportosulások, Meciar bizton számíthat a kiesett Slota, Mjartan vagy a kommunista jelölt választóinak támogatására. Tehát igaz az, hogy minél alacsonyabb lesz a részvételi arány, annál nagyobbak az esélyei, és fordítva. Nyilvánvaló az is, hogy Meciar indulása ismét két táborra szakította a társadalmat, ismét kiásták a lövészárkokat. A tét ugyanaz, mint tavaly szeptemberben volt - megint lehet félteni a demokráciát, a kétségtelenül nyu- godtabb társadalmi légkört, Szlovákia megint elfogadhatatlanná válna a NATO és az Európai Unió számára. Helyszűke miatt most nincs mód részletezni, hogy a módosított törvény értelmében milyen jogkörei vannak a köztársaság elnökének, s abban is biztosak lehetünk, hogy az olyan despotikus hajlamú államfő, amilyen ő lenne, a törvényes felhatalmazásokon túl is találna módot arra, hogy keresztbe tegyen a demokratikus erők kormányának. Csupán egy példa: egyáltalán nem lenne megnyugtató, ha államfőként ő lenne a fegyveres erők főparancsnoka. Schustert sokan nem szeretik. Szögezzük le: az első fordulón túl vagyunk, a helyzet változott. Schustert nem szeretni kell, hanem megválasztani. Ez a politikai realitás. Ő az egyedüli elfogadható alternatíva Európában is, ahová mi, itteni magyarok menni akarunk. Részben az anyaország után, részben magunkért, de legfőképpen azért, mert egyszerűen oda tartozunk. Van-e itt és most helye nemzeti húrok pengetésének? Tisztázzuk: ez még nem az, ez csak válasz lehet a mélynemzeti uraknak, akik a szlovákságot féltik, mert az első körben a „német” Schuster a „déli” magyaroknak köszönhetően győzött, és hú, mi mindent fognak követelni ezért cserébe! Megnyugodhatnak: semmi újat. Nem többet és nem kevesebbet, mint ami ennek a kormánynak a programjában szerepel, és ezt sem az államfőn fogjuk számon kérni. Uraiméknak abban igazuk van, hogy Schuster 10 százalékkal győzött, kb. ekkora az MKP támogatottsága, s az MKP választóinak több mint kilencven százaléka a kassai jelöltet támogatta. De e mögött nem feltétlenül üzletet kell látni. Fogalmazhatunk úgy is, a magyarok döntő többsége az európaibb megoldást választotta, s ezzel példát mutatott a többségnek. Mondhatjuk azt is, hogy az itteni magyarság törlesztett Meciarnak azért, amit nem is kell most külön sorolni. Ha ők azt állítják, hogy az első körben az itteni magyarok vok- sai fosztották meg Meciart a győzelemtől, akkor ezt ne szemrehányásnak vegyük, legyünk rá büszkék - a normális társadalmi-politikai viszonyoknak adtunk esélyt. Egyébként rendkívül veszélyes ilyen álnokul szembeállítani a kisebbségek és a többség érdekeit. Mert az elnök- választás esetében teljes az érdekazonosság. Aki ezt tagadja, az európai utat tagadja. A másik sínpár a Balkán felé vezet.
