Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-19 / 20. szám

1999. május 19. Sport Villanófényben a komáromi Narancsik Sándor, Szlovákia legerősebb embere, aki sokoldalúságával már három éve őrzi ezt a büszke címet Aki a fogorvostól fél a legjobban Kamionvontatás közelről. Bemutatja: Narancsik Sándor. Saláth Richárd felvétele J. Mészáros Károly ________ Há rom esztendeje Szlovákia leg­erősebb embere. Legalábbis an­nak az erőpróbának a háromszo­ros győztese, amelyet évente rendeznek az erejüket nagyra becsülő férfiúk számára. Na­rancsik Sándor komáromi városi rendőrparancsnok-helyettes a versenyeken rendre megelőzi vetélytársait, s már-már a le­győzhetetlen dalia hírében áll. Ki ez az ember? Miért éppen ezen az úton jár? Ennyi erő birtoká­ban fél-e egyáltalán valamitől? Ilyen és hasonló kérdésekkel fel­fegyverezve ültem le vele beszél­getni. Mennyire kapós manapság az ország legerősebb embere? Nem kevés meghívást kapok. Ki bíráskodni akar látni a falu leg­erősebb férfiúinak összecsapá­sán, ki bemutatóra csalogat. Ha a felkészülés mellett marad időm, szívesen elvállalom a sze­replést. Mikor súlycsoportjában leg­utóbb megnyerte a szlovákiai kéznyomó bajnokságot akkor a neve mellett a pozsonyivánkai klub szerepelt. Nem valami téve­désről van szó? Egyáltalán nem. Komáromban nincs szkanderklub, ezért a pozsonyivánkaiaknál vagyok igazolt versenyző. Ez megköny­nyíti a helyzetemet, s kevesebb gondom van a szervezéssel. De nem csak a kéznyomás meg­szállottja. Úgy tudom, más sportágakban is otthon van... Erősportokban már hét szlovák bajnoki címet nyertem. Fekve- nyomásban, majd szkanderben gyűjtöttem az érmeket. Kéznyo­másban két éve Poprádon Eb-ne- gyedik voltam, s jelenleg a buda­pesti kontinensviadalra készü­lök. Támogatói pénzből. Ezért vagyok hálás valamennyi szpon­zoromnak, a komáromi nyom­dának, a városházának, a Medicinának, Csallóközaranyos községnek és Ollári Viktornak. Sajnos, ez a pénz nagyobb útra nem lenne elég. Szerencsére Bu­dapest nincs messze, így nem az útiköltségre, hanem valóban a felkészülésre költhetem az ösz- szeget. Eléggé szegény sportág a miénk, nem tolakodnak a támo­gatók, kiadás viszont van bőven. Főleg kosztra megy el sok pénz. Ebben én is önfinanszírozó va­gyok. Környékünkön nincs hús­üzem, így az ennivalót kénytele­nek vagyunk magunk vásárolni. Gyerekkorában rendőr vagy erős ember akart lenni. Mindkettő bekövetkezett... Nyolcvanötben testépítéssel kezdtem, s már a súlyok emelge- tése közben észrevettem, hogy a többieknél jobban megy a fekvenyomás. Kilencvenben Ma­gyarországon megvertem a ma­gyarjunior bajnokot, négy évvel később egy fogadás következté­ben kiálltam az Eb-második ma­gyar bajnok ellen, s őt is legyőz­tem. Kilencvenötben szlovák bajnok lettem fekvenyomásban. Bekerültem a malomba, bíztam magamban, verseny versenyt követett, s onnan már nem volt visszaút. Mindig erős akart lenni? Megszoktam, hogy az vagyok. Alapiskolás koromtól természe­tesnek vettem: én vagyok a leg­erősebb az osztályban. Környe­zetem is ezt sugallta. Láttam, mi­lyen erős az apám, mikor a bi­kákkal bánik. Aranyoson még ma is az a szokás, hogy az edző­teremben a fiatalok vetélkednek egymással. Nincs ennél jobb csi­szolója a teljesítménynövelés­nek. Szeretettel olvastam Arany János Toldiját, ám fel sem me­rült bennem, hogy példaképem legyen. Erős vagyok, de a fogor­vostól biztosan jobban félek, mint bárki. Ha összpontosítok egy súlyra, biztosan felemelem, ellenben ha nincs kedvem hoz­zá, akkor minden kibúvót meg­találok. Számomra az az igazi ki­hívás, ha edzőpartnerem, Vass Béla többet felemel, mint én. Hogyan viseli el, ha valakitől ki­kap? Kilencvenhét óta az erősportok­ban Szlovákiában erre nemigen volt példa, és ha előfordult, csak­is olyan számban, amelynek eredménye nem veszélyeztette összetett elsőségemet. Szkan­derben jobb kézzel gyakrabban előfordul a vereség. Erősebb a bal kezem. Tavaly viszont egy meccset ballal is elveszítettem; de utána kétszer nyertem, s vég­eredményben én győztem. Előt­te azonban nem tartottam meg egy aranyszabályt, vagyis nem néztem ki az ellenfelemből, hogy mennyi erő rejlik benne. Ugyanis sohasem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik. Sokoldalúan erős, mivel több versenyszámban is bizonyította már képességeit. Melyikben tartja magát a legjobbnak? Kilencvenhétben még különbsé­get tettem jó és rossz gyakorlat között. Azóta másra törekszem. Mert nyerni csak annak van esé­lye, aki minden izomcsoportját egyenletesen próbálja tökéletesí­teni. Én ezt az utat járom. Egy­előre eredményesen. Manapság az erősportokban gyakran felbukkan a dopping... Mindenki az egészségét teszi kockára. Én bízom a természe­tes erőben. Szakembertől tu­dom, hogy a takaróanyagok sokszor többet ártanak, mint maguk a teljesítményserken­tők. Versenyszámainkban nincs doppingellenőrzés, aki akarja, szedje a tiltott szereket; én nem teszem. Hogyan és hol gyakorol? Az aranyosi futballpálya lelátója alatti konditeremben. Állítom: annak a szagában van az erőm. Éppen azért, mert ott a súlyzók nem annyira rugalmasak, s biz­tosan nehezebbek is, mint amennyit gondolunk róluk. Ez önbizalmat ad a versenyen is, hisz nagyobb súlyt is könnyedén felemelünk. Úgy járunk oda, mint más egy sörre a kocsmába. Baráti körben, jó hangulatban. A terem előtt gyakorolhatok a ma­lomkővel, apunál a kősziklákat cipelgethetem, Újfalun a kis Tra­bant várja, hogy emelgessem. Nem fél attól, hogy megjelenik egy ifjú titán, és letaszítja a trón­ról? Ez benne van a pakliban. Azért nyílt verseny a már kétszer meg­rendezett komáromi erőbajnok­ság is, hogy bárki elindulhas­son. Ha attól reszketnék, hogy megelőznek, s jövőre nem én leszek a legerősebb, akkor lelki szegény ember volnék. Min­denkinek egyszer le kell kö­szönni, nekem is. Háromszoros elsőségemet azonban senkinek sem lesz olyan könnyű túlszár­nyalnia. Elég csak a tehetség az erőbaj­noki cím megszerzéséhez? Tehetség, adottság, testi felépí­tés nélkül nem menne, de elen­gedhetetlen a rendszeresség, az edzések adagolása, a megfelelő táplálkozás, szóval a tudatos ké­Név: Narancsik Sándor. Született: 1969. május 26- án, Komáromban. Testi adottságai: 188 cm/136 kg. Családi állapota: nős, Eszter lánya két éves (múltkor fel­emelte a kétkilós súlyt). Kedvenc időtöltése: horgá­szat, természetjárás. Legnagyobb öröme: a lányá­nak megszületése, a bajnoki címek megszerzése. Legnagyobb csalódása: gyorsan elfelejti, szerinte ha szülődés. Valójában e két dolog ötvözetével lehet a csúcsra ka­paszkodni. Kedvenc étele? Van több is. Legelső a töltött paprika, de nem kövér húsból, hanem tyúkból vagy pulykából. Ha rászoknék a zsíros ételekre, a mostani súlyomhoz még felszed­nék negyven kiló fölösleget, amit magamnak kellene cipelni. Elég a súlyokat emelgetni. Szeretem még a halételeket, különböző változatokban. Amikor kicsit ké­nyeztetem magam, megeszem a spagettit is. Tizenöt éves korom­tól így táplálkozom. Hát nem lát­ni rajtam? az ember manapság nem de­rűlátó, akkor kellemetlen az élet. Sporttéren két éve szkanderben két centire volt az Eb-bronzéremtől, de az angol bíró megintette és el­vette tőle a meccset. Kedvenc politikusa: három is akad: Bugár Béla, Csáky Pál és Mikulás Dzurinda. Szorít a mostani kormánynak. Kedvenc sportolója: életútja és humora miatt Fekete László, a neves magyar erő­ember. „Szeretettel olvastam Arany János Toldiját, de fel sem merült ben­nem, hogy példaképem legyen.”” Somogyi Tibor felvétele Névjegykártya Futballkaleidoszkóp Svájci ajánlat a Flamengóért A svájci illetőségű ISL beruhá­zási cég 180 millió dolláros ajánlatot tett a brazil élvonal­beli labdarúgócsapat, a Flamengo megvásárlására. A svájciak 20 éves szerződést szeretnének kötni a dél-ameri­kai ország legnépszerűbb együttesével. A klub vezetői azonban további ajánlatokra, lehetőleg hazai befektetőkre várnak. Valószínű, hogy telje­sül is a vágyuk, mivel a világ negyedik legnagyobb televízi­ós társasága, a brazil Globo is érdeklődést tanúsít a Flamengo iránt. Az ISL nemré­giben 1 milliárd dolláros üzle­tet kötött az ATP-tenisztornák tízéves működtetésére. Vlak csak játékosokat kér Páncsics Miklós, a Ferencvá­ros ügyvezető igazgatója több­ször is tárgyalt már Mariján Vlakkal, a csapat vezetőedző­jével. Mint ismeretes: a horvát szakember szerződése a baj­nokság végén lejár; egyes hí­rek szerint visszavárnák a Croatiához is, ám a 100. szüle­tésnapját ünneplő zöld-fehér klub vezetői azt szeretnék, ha a szakember újabb két évre el­kötelezné magát. Páncsics Miklós konkrét javaslatokat tett Mariján Vlak elé, de a tré­ner arra kérte a sportvezetőt, hogy május végén folytassák az egyeztetést. Vlaknak nin­csenek különösebb anyagi kí­vánalmai, egy fontos számára: ha marad a csapatnál, akkor a vezetőség gondoskodjon az együttes megerősítéséről, il­letve a távozók és a kölcsönbe adott játékosok pótlásáról. Már minden jegy elkelt Minden jegy elkelt a május 26-i Bajnokok Ligája-döntőre, ame­lyen a Manchester United a Bayern Münchennel mérkőzik. A barcelonai Camp Nouban 90 ezren tekinthetik meg a finálét. Az Európai Labdarúgó Szövet­ség tájékoztatása szerint mind­két együttes szurkolói 30-30 ezer jegyet vásárolhattak, ki­lencezer belépőt vehettek a spa­nyol nézők, míg a fennmaradó 21 ezer jegyet a többi tagország szövetsége és üzleti partnerei között osztotta szét az UEFA. Megbüntették a huligánokat Tíz huligánt két és fél hónapos börtönbüntetésre ítéltek, né­gyet felmentettek, két további rendbontónak pedig elrendel­ték a letartóztatását, ami azt jelenti, hogy már összesen 92 szurkoló ellen folytattak eljá­rást a holland hatóságok a Feyenoord bajnoki címének ünneplése közben kirobbant tömegverekedéssel kapcsolat­ban. A rotterdami drukkerek­nek nem ez volt idén az első botrányuk. A piros-fehér ra­jongók januárban a Bayer Leverkusen elleni barátságos mérkőzésen is randalíroztak a stadionban. A német rend- fenntartók akkor öt holland szurkolót tartóztattak le, és örökre kitiltották őket Német­országból. Kaotikus állapot Debrecenben Nem valószínű, hogy bárki meg tudná jósolni, milyen lesz a debreceni labdarúgás jövője. A DVSC-nél ugyanis jelenleg kaotikus állapot uralkodik, bár az új gazda, a kereskedelmi jogokat magá­hoz ragadt) önkormányzati intézmény éppen a tiszta vi­szonyok megteremtésén fá­radozik. A gond az, hogy ezeket az erőfeszítéseket nem mindenki támogatja, akadnak olyanok is, akiknek más elképzeléseik vannak, netán mások az érdekeik. Mindenki a külföldi tőkére vár a nagyerdei stadionban. De tényleg jön? - teszik fel a kérdést a debreceniek. Egy­általán lehet „erőszakkal” részvénytársaságot alapíta­ni? És van-e alternatívája a jelenlegi koncepciónak? Vagy akik az önkormányzat szemére vetik, hogy az csak a politikai siker reményében támogatja a futballt, vajon előállnak-e jobb javaslattal? Vagy inkább hagyni kellene, hogy szép csendben kimúl­jon a debreceni futball? Egy­általán: kinek az érdeke, hogy legyen a városnak profi csapata?

Next

/
Oldalképek
Tartalom