Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-19 / 20. szám

8

1999. május 19.

Riport Martos, ez a csendes falucska egykor neves írók, költők, művészek találkozóhelye volt

Feszty Árpád szerelme

Klein Melinda

Martos két folyó, a Zsitva és a Nyitra közé ékelődött falucska, amelyre - éppen fekvése miatt - hosszú évszázadokon keresztül az elzártság volt jellemző. Ennek az elzártságnak köszönhető, hogy amíg az elmúlt évszázadok során a környező falvakat többször is feldúlták a hadak, Martos szinte mindig érintetlenül vészelte át a bajokat. A nyárfaligeteknek, a füzeseknek, a folyóparti csalitoknak, a folyóknak és tavaknak köszönhetően mesebeli hangulat lengi körül a falut. Mintha a vízi tündérek és a manók érintetlen birodalma volna, ahol sok-sok évvel ezelőtt megállt az idő. Madárfütty, a tó tükrén ringatózó kecses hattyúk, ősrégi fák, nyugalom, csend. Talán túlságosan is nagy csend.

Pedig egykor neves művészek, írók, költők állandó találkozóhelye volt, Feszty Árpádnak, a híresnevezetes Feszty-körkép, A magyarok bejövetele megalkotójának otthona. Megfordult itt többek között Jókai, Gárdonyi, Benczúr Gyula, Dankó Pista, Bródy Sándor, Laborfalvi Róza, Jászai Mari is.

A Feszty család a XIX. század derekán telepedett át Vágvecséről Ógyallára, és egészen 1945-ig meghatározó szerepet játszott Martos életében. A Fesztyek tanították meg az ittenieket a paprika- és a káposztatermesztés fortélyaira, és nekik köszönhető, hogy Martoson és környékén megkezdődhettek a szervezett földművesmunkák.

Feszty Árpád Jókai ösztökélésére határozott úgy, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára megfesti a magyarok bejövetelét megörökítő körképét. Martos mellett, Kingyespusztán építtette fel műtermét. Két érdekes dologra is felfigyelt. Észrevette, hogy a falu népének termete és fejformája valahogy más. Valamint hogy a martosiak viselete és használati tárgyai teljesen eltérnek a környező településeken látottaktól. Azóta bebizonyosodott, hogy a martosi díszítőművészet ázsiai örökség, és éppen az elzártság miatt maradt meg érintetlenül ilyen hosszú időn át. Feszty a körkép festésekor több jellegzetes magyar arcot a martosi emberekről, asszonyokról mintázott meg. 1886-ban Feszty Árpád és a falu

népe a honfoglalás emlékére, a hét vezér tiszteletére hét fát ültetett a Héder-tó partjára. Ebből a hétből kettő még megvan, államilag védetté nyilvánították őket. Ezek az „ezeréves fák”.

Mórocz Ernő református lelkész 1960 óta teljesít szolgálatot a faluban. „Megszerettem a martosi embereket - mondja —, tiszteltem azt az ősi összetartást, amely az itteniekben munkálkodott. Sajnos, ma már a múlté, pedig ez az erő nagy dolgok véghezvitelére tette képessé a falu népét. A község fekvésének köszönhette, hogy a pusztító lengyel és török seregek sem tettek benne nagyobb kárt, inkább a víz pusztíakik pedig maradtak, annak a generációnak a gyermekei, amelynek jellemében az átkos rendszer nevelése bizony kitörölhetetlen nyomokat hagyott. De én reménykedem abban, hogy visszatalálhatnak a helyes útra, és hogy a gyermekeik már egy egészen más világban nőhetnek fel. Ezt a falut egyik rendszer sem dédelgette. Az 1965-ös árvíz idején végleg lemondtak róla, a hangszóró azt harsogta, hogy mindenki meneküljön, amerre lát, nem lehet megmenteni a községet, fel kell adni a küzdelmet. Akkor én kikaptam a járásról kiküldött pártvezér kezéből a mikrofont, és azt kiabáltam, nem enKatona István: „Talán el kell még telnie egy kis időnek, mire az emberek megszokják, hogy Martoson mindig történik valami.”

tott. Furcsa viszony van a falu és a vizek között, hiszen ugyanakkor az itteni ember a vízből élt, a legínségesebb időkben is akadt hal bőven. A múlt század végéig alig termett valami. Háromszor vetettek, mire egyszer arathattak, mert a termést rendre elvitte az ár. De a mocsár, a láp egyúttal menedéket is jelentett. A legenda szerint amikor ellenséges lovas katonák üldözték a martosiakat, ők a jól ismert titkos ösvényeiken elmenekültek, a lovasokat pedig elnyelte az ingovány.”

A tiszteletes úr szerint az utóbbi évtizedek pusztító hatása nyomot hagyott a faluközösségen, de ő nem adja fel. Nem az a fajta. Sokat foglalkozik a gyerekekkel, arra tanítja őket, hogy soha ne tagadják meg a nyelvüket, hitüket, őseiket, múltjukat. Mórocz Ernő ebben a legjobb példával jár előttük. Neki köszönhető az is, hogy a falu magyar iskolája megmenekült. A martosi gyerekek ma már egyházi iskolába járhatnak. „Sajnos, egyre kevesebb a gyerek Martoson - mondja. A fiatal értelmiségiek elköltöztek a faluból,

gedhetjük, hogy elpusztuljon a falu, aki csak él és mozog, azonnal menjen a gátakra. Éjjel-nappal küzdöttünk, és megmenekültünk. Néha elgondolkodom azon, hogy ha ma állna elő egy ilyen nehéz helyzet, vajon sikerülne-e ismét egy emberként megmozdítani a falut. Kétlem...”

1964-ben a község lakosainak száma még 1454 volt, ma már a nyocszázat sem éri el. Sok ház üresen, elhagyatva áll, van olyan utca, amelyben csak egy-két házat laknak. Valóban túl nagy a csend.

De a régi, nagy idők mégsem múltak el nyomtalanul Martos fölött. Katona István vállalkozó, koreográfus egy olyan létesítmény kiépítésén munkálkodik, amely a legigényesebb kulturális rendezvényeknek is méltó otthont adhat majd. A falu Gőszegnek nevezett részén terül el az a három és fél hektárnyi terület, amely egészen a legutóbbi időkig szeméttel, gazzal volt borítva. 2000 tavaszától egy gyönyörű szabadtéri színpad áll majd a Feszty Árpádról elnevezett park közepén,

a tündérek taván csónakázni lehet, a szobákban és a jurtákban hetven vendégnek adhatnak szállást.

„Minden évben áprilistól szeptemberig több rendezvényt szeretnénk itt tartani - mondja Katona István. Talán el kell telnie még egy kis időnek, mire az emberek megszokják, hogy Martoson mindig történik valami. Az ötlet akkor született, amikor 1994-ben megszűnt az olykor 15-20 ezer nézőt is csábító Zselizi Országos Nép- művészeti Fesztivál. Még abban az évben, ősszel eljött hozzám Ág Tibor népzenekutató, Gáspár Tibor, aki 1968-ban a minisztérium magyar kultúráért felelős titkára volt, és Nagy János szobrászművész. Ebben a baráti társaságban tisztázódott, hogy a zselizi ünnepséget folytatni kell, mégpedig Martoson. Tudtuk, hogy ezt éppen akkor kell létrehoznunk, amikor a legkeményebb a nacionalista Meciar- kormány a magyarsággal szemben. Csatlakozott hozzánk még Bajnok István, Szabó Rezső, Végh László és Sidó Zoltán is.

A martosi népművészeti ünnepséget akkor még csak regionálisnak terveztük, hiszen egyelőre nincsenek meg a községben azok a feltételek, amelyek egy országos rendezvényt lehetővé tennének. Az időpont pünkösd lett, és így van ez azóta is. Az évek folyamán kiderült, hogy egyre több embert vonz az ünnepség. 4-5 ezer néző és 5-600 szereplő fordul meg Martoson, ezért a Cse- madok Országos Választmánya

1998-ban a Martosi Pünkösdi Népművészeti Ünnepséget országos rendezvénnyé nyilvánította.” Aki az idén pünkösdkor, május

21. és 23. között ellátogat Martosra, nemcsak a falu természet adta szépségeiben gyönyörködhet majd, hanem jól is szórakozhat.

„Láthatja ott majd a nagyérdemű közönség szép Pünkösdnek szokásait, s az hagyományokat őrző ifjaknak tánczos vigadalmait.

Csodálhatják az kézmívesek mesterségbeli tudását, míg mások tanítják az gyermekecské- ket hasznos dolgok fabrikálásá- ra. S ami még lesz, az igazi kézmíves vásár számtalan sok árussal, komédiásokkal, körhintával, s a házi étkeket kínáló laczikonyhákkal.”

Az 1800-as évek közepétől a Mátyusföldön és a Kisalföld déli részén ilyen faépítmények álltak szinte minden gazda udvarán. Ma már csak nagyon kevés helyen láthatók. Martoson még akad egy-kettő belőlük. Fent tárolták a szénát, a gangon szárították a kukoricát, a fenti részen „laktak” a szárnyasok, lent pedig a sertések.

Miért csökkent 1956-ban a Csemadok taglétszáma?

Pathó károly

(Folytatás a 18. számból)

Annak persze még más oka is volt, hogy a Csemadok tagjainak száma az 1955-ös és az ötvenhatos évben nem emelkedett, hanem átmenetileg csökkent.

A központi politikai szervek és intézmények vezető személyiségeinek köreiben ugyanis az ötvenes évek közepén mind jobban kialakult az a nézet, hogy a Csemadok csak szükséges rossz. Ezt igyekezett bizonyítani Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának propagandaosztálya is, amely a Csemadok központi titkárságának tudta és beavatása nélkül elkészítette a Csemadok működésének „elmélyült elemzését”, s azt 1955 őszén az SZLKP KB elnöksége elé terjesztette.

Csak később, vagyis az említett elnökség határozatának kézhezvételekor ismerkedhettünk meg kulturális szervezetünk tevékenységének úgynevezett elmélyült elemzésével, amely a következőket állapította meg:

1. Az a körülmény, hogy a művészeti tömegmozgalom és a népnevelői tevékenység folytatása mellett a Csemadok tagsága

fegyelmezett szervezeti életet él, és a rendszeresen tartott taggyűlésein helyi és országos jellegű politikai és gazdasági kérdésekkel is foglalkozik, azt a látszatot kelti, hogy a magyarlakta községekben és városokban a Csemadok igyekszik átvenni a kommunista pártszervezetek vezető szerepét.

2. A Csemadok Központi Titkárságán létesített népművelési és népművészeti szakosztályok azt a célt szolgálják, hogy a csehszlovákiai magyarság körében folyó népművelési munka irányítását a Csemadok a saját kezében tartsa, tehát mellőzni

akarja az állami szerveket, nevezetesen a Közoktatási és a Közművelődésügyi Megbízotti Hivatal irányító szerepének érvényesülését.

3. A Csemadok az önállóan szervezett tudományos ismeretterjesztő munkájával ignorálja és tagadja a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társulat hatékony munkája kibontakoztatásának szükségességét a magyar dolgozók között, ezáltal fékezi a népművelési munka színvonalának emelkedését.

4. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek a magyar nemzetiségű ifjúság aktivizálása érdekében kifejtett igyekezetét megnehezíti az a körülmény, hogy a magyar nemzetiségű ifjúságot a Csemadok maga köré tömöríti.

5. A dél-szlovákiai városokban levő üzemi klubokban azért okoz nehézséget magyar műkedvelő csoportokat létesíteni, mert a Csemadok nem ösztönzi a magyar műkedvelőket arra, hogy az üzemi klubokban működjenek.

6. A Csemadok kevés igyekezetét fejt ki abból a célból, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók mint a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség tagjai ezen szervezeten belül aktívan működjenek.

Ennek a „helyzetelemzésnek” a nyomán született meg Szlovákia Kommunista Pártja Központi BiHa

zottsága Elnökségének az a határozata, mely szerint:

1. A Csemadoknak mint a kultuAz említett párthatározatok a Csemadok választott szerveiben megdöbbenést és mély felháborodást váltottak ki.

rális egyesületnek nem lehet az a küldetése, hogy taggyűléseket tartson, és ott politikai, gazdasági kérdések megoldásának mód-