Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-28 / 17. szám
•ublicisztika 1999. április 28. 9 egy alapítványt hozott létre Jövő 2000 névvel, amely a régió fiataljait hivatott támogatni. A különböző pályázatokon elnyert pénzekből segítették már kiemelkedő tehetségek továbbtanulását, hozzájárultak a Szkabela-Bóna módszernek a helyi iskolában való bevezetéséhez, de támogatják a népi hagyományok őrzését is. Ha Babitsnak igaza volt abban, hogy mindenki „a saját lelkét hallja minden dalban”, akkor Vladimír Haffner lelkében igencsak gyanakvó és gyűlölködő hangok szólnak. Csak azt nem lehet tudni, ki pengeti ezeket a húrokat, bár bizonyára nem járnak messze a valóságtól azok, akik úgy gondolják: a vasúti állás és a panaszlevél megszületése között lehet némi összefüggés. A februári nagysurányi találkozón mindenesetre már a dél-szlovákiai szlovákok elnyomásának példájaként emlegették a muzslai esetet... Jozef Zrbás gyermeke szintén abba az osztályba, jár, amely az ominózus Neoton-dalt gyakorolta, de Zbrás úr máig sem érti, mi volt itt a probléma. „A feleségem ott volt azon a szülői értekezleten, ahol a tanító úr megkérdezte, van-e valakinek ellenvetése, és nem jelentkezett senki. Haffner tehát kizárólag a saját nevében írta a levelet, a többi szülőt nem tájékoztatta arról, mire készül. Véleményem szerint senki sincs, aki egyetértene vele. ” Dömötör Ede felvételei „Mivel a falu nemzetiségi megoszlásából eredően mindig több volt itt a magyar tanuló, természetesnek tűnt, hogy szlovák baráti iskolát kerestek, így esett a választás Brusnóra. Évek óta látogatjuk egymást. És az ilyen találkozókon soha senkinek nem bántja a fülét a magyar szó, mert nem keres mögötte ártó szándékot” - mondja Drapák Károly, Muzsla polgármestere. A karácsonyi műsorból kimaradt a Neoton-dal, azt viszont több szülő is furcsállotta, hogy a magyar tanulók több szlovák verset és dalt adtak elő, mint magyart. Olyanok is voltak, akik már-már azt feltételezték, hogy Haffner úr panaszai miatt változtatták túlnyomóan államnyelvűre a műsort, de amint Halasi Frigyestől, az iskola igazgatójától megtudtuk, szó sem volt ilyesmiről. Egyszerűen az iskola ötödikesei, hatodikosai és hetedikesei szlovák műsorblokkal készültek Az iskolák bemutatkoznak elnevezésű járási rendezvényre, és ezt adták elő otthon is. Annak pedig, hogy a magyar iskolák miért szlovák műsorokkal mutatkoztak be egymásnak, talán csak Slavkovská volna a megmondhatója. ti ka íatikus számok ebből 557 oldalt 59%) foglalnak le, míg a szerzők lámára teljesen szabad csak 395 Idái (41%). A szépirodalom, va- imint a tanulmányok, ismertetőik aránya hasonló, mint az Iro- almi Szemlében. A szöveg 37%-a 350 o.) szépirodalom, 63%-a 590 o.) irodalmi tanulmány és gyéb tudományos jellegű írás elentős részük a filozófia tárgy- őréből) . A szépirodalmi anyagán a versek a szövegi rész 15%- t (142 o.) teszik ki, a próza a 0%-át (208 o.), míg a verses ol- alak a Kalligramban is jóval szellősebbek” a prózaiaknál. Itt zonban már kezd megmutatkoz- i a két lap közötti koncepcionális ülönbség is, mivel a Szemlében z irodalmi értekezések dominál- ak, míg a Kalligramban (bár íérsékelten) az irodalmi tanulmányok (30%) az egyéb tudományokat képviselő írásokkal szemben (34%) háttérbe szorulnak. A nagyobb különbség a két lap közlési koncepciója között viszont egyértelműen az, hogy a Kalligram anyagában jóval kevesebb a szlovákiai magyar szerző, mint a határon túli, illetve az idegen, fordított alkotás. A szépirodalom 37%-ából (350 o.) mindössze 8% (79 o.) a hazai. A versek 15%-ából (142 o.) költőinknek csak 22 oldal (2%), a prózaíróknak pedig 57 oldal (6%) jut. Ez bizony elég kevés. Az összehasonlítással azonban nem elmarasztalni szeretném a Kalligram szerkesztőit. Erre semmi okom és jogom nincs, hiszen a lap alcíme - „Művészet és Gondolat” - utal arra, hogy ez a folyóirat más profilú, mint az Irodalmi Szemle. Megpróbálja például helyettesíteni a hiányzó világirodalmi lapot is, amivel lehetőséget teremt a fordítóknak is a publikálásra. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha 2 irodalmi lap összesen 11 alkalommal jelenik meg évente, 1461 oldalon, amelyből a szöveg 1378 oldal, és ebből a tematikus számok 557 oldalt, tehát szöveg 40%-át teszik ki, a szép- irodalom terjedelme az összes szövegből 502 oldal (36%), és ebből a szlovákiai szerzőkre 204 oldal (15%) esik, és valószínű, hogy ez az arány az idén sem változik majd, akkor teljesen világos, hogy indokolt elgondolkodni azon, hogy hol máshol jelenhetnének meg hazai íróink, költőink nagyobb terjedelemben és gyakrabban, mint a nem irodalmi lapokban, magazinokban. Egyébként, ha irodalmi lapjaink 100%- ban csak hazai szerzőket szereAz emberek ma egyebek közt azért sem olvasnak szép- irodalmat, mert el- szoktattuk őket az írókkal, költőkkel való gyakori találkozóktól. peltetnének, a tanulmányok és a szépirodalom aránya pedig, mondjuk, 50-50% volna, a többi lapban akkor is szükség lenne az irodalmi rovatokra egyszerűen azért, mivel az irodalom népszerűsítésének nagy példányszámú alsóbb, mondhatnánk alapfoka az újságok, hetilapok irodalmi rovata, amelyek olvasása közben az emberek megkedvelik az irodalmat, fejlődik ízlésük, és kedvük támad az irodalmi lapok olvasására, ületve arra, hogy rendszeresen kezdjenek járni könyvesboltba és könyvtárba. Lehet, hogy ez egyeseknek meglepetés, de például az Új Ifjúság és A Hét irodalmi rovatai azután is megmaradtak, hogy megjelent az Irodalmi Szemle. Persze az is lehetséges, hogy azért állhatott biztosabban a lábán akkor, mint most, mert olvasóközönségét felnevelték a gyakrabban és nagyobb példányszámban megjelenő periodikák. Szerintem ugyanis az emberek ma többek között azért sem olvasnak már szépirodalmat, mert elszoktattuk őket a költőkkel, írókkal való gyakori intim találkozásoktól, magyarán, kevés lehetőséget adunk nekik a kortárs irodalom olvasására. Az irodalmi lapok kis példányszáma nem nyújt erre lehetőséget. Ugyanakkor az olvasók olyan szerzőket keresnek, akik számukra ismertek. Ha tehát továbbra is a szerencsére bízzuk, hogy alkotóink művei eljussanak az olvasókhoz, és emiatt odáig süllyedünk, hogy az emberek tényleg megszűnnek mai irodalmat olvasni, akkor elsorvad majd lap- és könyvkiadásunk is, mert hogy néhány kritikusnak és magyartanárnak érdemes lesz könyvkiadókat és irodalmi lapokat fenntartani, azt erősen kédem.
