Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-28 / 17. szám
1999. április 28. Kópé Benedek Elek Z. Németh István Tavaszi vidámság Itt a tavasz Retyetye Sír a béka Gyereke Világot lát Retyetye Gólya repül El vele Itt a tavasz Halihó Be ne rekedj Te rigó Eső mossa A ruhád Száríthatja Anyukád Itt a tavasz Retyetye Senkinek sincs Melege Jön majd a nyár Halihó Felnyerít a Hintaló Pillangó Rózsára, bokorra, kardvirágra száll a pilla pille. Süt a nap, légy nagyon vidám ma, sétálni megyünk délután, ha ez a pilla pille, pille pilla te leszel! Gyűjtünk színes kavicsot, pillangót, s míg szálldosnak a pille pillanatok, kiszórjuk zsebünkből a bánatot egy pilla pillenet alatt! Ó, hiszen itt minden virág pille, s óriáspillangó a Nap! Magyar mondák: Szent László Szent László király csudálatos dolgairól regélek most. Sem azelőtt, sem azóta nem volt a magyarnak királya, aki véle vetekedhetnék vitézségben. És tündökölt az ő lelkének tisztasága, nem volt azon egy mákszemnyi folt. Szent életéért szerette az Isten, s valahányszor nagy veszedelem fenyegette a királyt és népeit: segedelmére küldte Isten az ő angyalait, s népeivel együtt csudálatos módon megmenekedék. Egyetlenegyszer kényszerült megfutamodni László király az ellenség elől, mert egymagára maradt, s amint körülnézett, látta, hogy hiábavaló nagy ereje, vitézsége: nem verhet le százakat egyedül. Érezte, hogy szüksége van rá még a magyarnak, megsarkantyúzta hát kedves Szög paripáját, s nekivágtatott a tordai hegyeknek.- Utána! Utána! - ordították a kunok, hogy ég-föld zúgott az ordításuktól. Ha Lászlót kézre keríthetik, övék lesz a magyar föld: mind László után vetették hát magukat. Véres hab vert ki a paripáján, már-már utolérték a kunok. Még egy pillanat, s a magyarok aztán sirathatják Szent László királyt.- Ó, Uram, segélj! - fohászkodott föl László, szemét az égre emelvén. S ím, abban a pillanatban kettéhasadt a tordai hegy: László háta mögött rettentő nagy hasadék tátongott. A kunok döbbenve állottak meg a hasadék partján, tehetetlenül néztek erre-arra, hol kerülhetnének ismét László nyomába, de amerre néztek, nagy hosszúságban húzódott a hasadék, László meg csöndes, lassú léptekben mendegélt tovább, vissza az ő népéhez. Többet aztán nem is történt, hogy László a kunok előtt fusson. Mindig a kunok futottak őelőtte. Egyszer azonban a nagy diadalnak szinte szörnyű kudarc lett a vége. Eszük nélkül szaladtak a kunok, hegyen-völgyön át, s talán kiszaladnak a világból, ha a kunok vezérének ördöngös gondolata nem támad. Egyszerre csak, mit gondolt, mit nem a kun vezér, szórni kezdte tarsolyából a csengő aranyat s ezüstöt, s intett a vitézeinek is, hogy csak hányják el azok is, ami pénzük van, majd meglátják, mi nagy haszna lesz ennek. Na, az ármányos vezér jól számított, mert a magyarok egyszeriben félbehagyták az üldözést, s mohón szedték föl a pénzt.- Hagyjátok! Hagyjátok! - csendült végig a magyarok sorain László hangja. - Ráértek erre később is! Utánam! Hajtsuk a kunt, hajtsuk! De hiába, a magyarok nem hallották László szavait. A pénzre gondoltak most mind. Nem is csoda, hogy eltántorította, különösen a szegényebb rendű vitézeket, hiszen csak úgy ragyogott, fénylett a föld a tenger aranytól, ezüsttől. Hiszen csak ez kellett a kunoknak. Amint a magyarok a pénznek estek, megállapodtak a futásban, s visszafordultak, hogy rácsapjanak a pénzszedő magyarokra. László szomorúan tekintett föl az égre: onnan várt segedelmet. Isten meghallgatta a szent életű király imádságát, s ím, halljatok csudát: azok a ragyogó, sárga aranyak, azok a tejfehér ezüstök egytől egyig kővé változtak. Ez volt a magyarok szerencséje. Megértették Istennek csudás intését, lóra kaptak mind, s haj, kun, haj! kiáltással újra űzőbe fogták a kunokat, s meg sem is pihentek, míg az országból ki nem kergették. A farkas meg a repülés A farkas, a róka meg a nyúl nagy barátságban voltak, erdőn-mezőn mindig együtt sétáltak. Egyszer, amint jár- nak-kelnek, egy nagy ároknak a szélére érnek. Megegyeznek, hogy szép sorjában átugratják az árkot. Előrement a róka, s mondta:- Rövid fülem, hosszú lábam, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok! Azzal nekiugott, s szépen bele is esett az árokba. Utána a nyúl mondja:- Hosszú lábam, hosszú fülem, kurta farkam, hopp, de nagy ez az árok! Úgy keresztülugrott az árkon, mintha nem is lett volna. Harmadiknak jött a farkas. Azt mondja:- Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok! Nekiugrik az ároknak, s szépen belepottyan. Na, próbálja a róka, próbálja a farkas mindenféleképpen, hogy kimásszon az árokból. De mély volt az árok, nem tudtak kimászni.- Állj meg, farkas koma- mondja a róka -, mindjárt kikerülünk innét. Én felállók a te válladra, kiugróm, aztán hosszú farkamat leeresztem, s kihúzlak téged is.-Az bizony jó lesz - mondja a farkas, s hagyta, hogy a róka a vállára álljon. Róka koma egy szempillantás alatt kint volt az árokból, aztán nagyot kacagott, otthagyta a farkast. Orgonáit a szegény farkas nagy keservesen, s egyszer csak arra jön egy varjú. KiLukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja szól a farkas.- Hej, lelkem varjam, ha én úgy tudnék repülni, mint te! Mondja a varjú:- Ne búsulj, megtanítják én jó szívvel, csak fogóddz bele a farkamba! Letartja a varjú a farkát, be- lefogódzik a farkas. Elkezd vele repülni. Felrepül jó magasra, s kérdi a farkast:- Látod-e még a földet?- Még látom! Följebb repül a varjú, s kérdi megint:- Farkas koma, látod-e még a földet?- Még látom! Még följebb repül a varjú, s harmadszor is megkérdi:- Farkas koma, látod-e még a földet?-Már nem látom!- No, ha nem látod, ereszd el a farkamat, most már tudhatsz repülni. Elereszti a farkas a varjúnak a farkát, de bezzeg repült lefelé, mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Amint közeledett a föld felé, látott egy szenestuskót, s rákiált:- Szaladj, te szenestuskó, előlem, mert agyonütlek! Hanem a szenestuskó nem ijedt meg, ott maradt a helyén. A farkas meg ráesett, s még a hetvenhetedik porci- kája is ízzé-porrá törött. Keresztelő Kedves gyerekek! Az itt látható figura arra vár, hogy valaki nevet adjon neki. Talán éppen te leszel az? Várjuk ötleteiteket a szerkesztőség címére Keresztelő jeligére. A legötletesebb névadó „keresztapák” és „keresztanyák” valamelyike meghívót kap a júniusban Komáromban tartandó keresztelőre, ahol kiadónk gazdag gyermeknapi műsorral és különféle díjakkal lepi meg a gyerekeket. A legötletesebb névadók között a kiadó értékes nyereményeket sorsol ki. Nyerhettek többek közt könyvcsomagot, sportszereket, CD-ket és sok más dolgot. A részletekről többet is megtudtok, ha olvassátok és figyelitek a Vasárnap Kópé rovatát, valamint napilapunkat, az Új Szót. Verssarok