Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-07 / 14. szám
1999. április 7. Kópé Verssarok Jacques Prévert: Iskola után Az iskolából kijövet elénk állt egy hosszú vonat, hogy a Földön körülvigyen, s együtt lássunk országokat, átrobogott a tengeren, felhők alatt s felhők felett száguldott oly vadul velünk, hogy még az ég is remegett: láttunk füstölt heringet is, ettünk narancsot és banánt, s aztán a vonat visszavitt, mert otthon már vártak reánk. Kölyökműhely Kedves gyerekek! Új rovatunkban szeretnénk fogalmazni szerető gyerekek írásaiból közreadni. Ezúttal az alistáli alapiskola harmadikos tanulóinak küldeményéből választottunk egy írást és egy rajzot. Egy estém otthon Visszautazom az időben, és elképzelem, hogy én vagyok Petőfi Sándor. Édesapámnak sohasem tetszett, hogy mindkét foglalkozás hitvány életet tud csak nekem biztosítani. Otthon voltam, előkerült egy kancsó bor is, boroz- gattunk, bár én sohasem kedveltem az italt. Apám lekicsinylőén beszélt foglalkozásomról, de én szelíd mosollyal hárítottam el vádjait, majd megállapítottam, hogy: „Nem lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért. Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért.” Apa lefeküdt aludni, én pedig írni kezdtem. De ekkor száz kérdéssel fordult felém anyám, így reá figyelve abbahagytam az írást. Oly szelíden, simogató hangon kérdezett, hogy csordultig telt szívem az iránta érzett szeretettel, mely sohasem lankadt, bárhol is jártam. Kérdései nem voltak tolakodóak, hanem tükröt állítottak elém, melyből azt láttam, hogy nékem van a földön a legszeretőbb anyám. Bognár Anita Bőgi László: 1848-as csata Kinek nehezebb a dolga? Egyszer a szegény ember majdnem hajba kapott a feleségével. Azon perlekedtek, kinek van nehezebb dolga, több gondja-baja. Az asz- szony azt hajtogatta:- Nekem nehezebb! Az ember se engedett:- Én meg azt mondom, hogy nekem! Nem tudtak semmiképpen igazságra jutni. Azt mondta akkor az asszony:- Hát cseréljünk! Holnap én végzem a te dolgodat, te meg az enyémet. Fölkeltek jó korán, az asz- szony kiment a mezőre szántani, az ember meg odahaza maradt, nekilátott az asz- szony munkájának. Kenyeret dagasztott, vízért ment a kútra. Míg odajárt, a disznók ott csámcsogtak a teknő mellett, megették a tésztát. Akkor nekiállt az ember kását főzni. Főzőolaj helyett lámpaolajat öntött bele. Kiment az istállóba, szénát vetni a jászolba - mire visszament, esztendős kisfia belemászott a káposztás hordóba, ott tapicskolt benne. A macska meg a tejfölös köcsögből nézegetett kifelé. Hej, bánta az ember, hogy asszonymunkába fogott! De a legtöbb baja a tehénnel volt. Nem akarta kihajtani legelőre, hiszen azt se tudta, hol áll a feje! Fölnézett a pajta tetejére, látta, hogy szép kövér fű nő rajta. Fogott egy deszkát, odatámasztotta a pajtának, fölhajtotta rá a tehenet, legeljen kedvére. Hosszú kötelet kötött a tehén nyakára, a kötelet leengedte a kéményen, rátekerte a derekára, úgy állt neki levest főzni. A tehén addig legelészett, míg lecsúszott a pajta födeléről, függve maradt a kötélen, az embert meg fölrántotta a kéménybe. Csak a két lába kalimpált a tűzhely fölött. Szerencsére hazajött az asz- szony. Már messziről látja: a tehén a pajta födeléről lóg egy hurkon, majd megfullad. Beszalad a házba: hát ott minden a feje tetején, a disznók tésztásan, a macska tejfölösen, a kisfia káposztásán, az ura meg kormosán ott kalimpál a kéményben. Rákiáltott az asszony, az ijedtében rántott egyet magán, a kötél leszakadt, az ember meg bele- pottyant a leveses fazékba.- No, hát kinek nehezebb a dolga? - kérdezte tőle az asszony. - Most belekóstolhattál az enyémbe! Kérsz-e még belőle?-Nem én többet! - nyögte az ember, és ki- kecmergett a fazékból. Magyar mondák: A török basa Akkor történt, amit most elmondok, amikor a török volt az úr Magyarországon. Valamelyik nagy háború után volt: a törökök mentek vissza a hazájukba, s amerre áthaladtak, falukat, városokat felgyújtottak, asszonyokat, férfiakat, de még gyermekeket is elvittek Törökországba, szomorú rabságba. A többi közt Törökországba került egy kisfiú is. Ezt a török császár udvarába vitték, ottan nevelődött fel. A török császár megszerette az ügyes fiút, katonának nevelte, s az isten úgy felvitte a dolgát, hogy basa lett belőle. Telik-múlik az idő, megházasodik az egyszeri magyar fiú, s Isten megáldja gyermekkel. No, ha megáldotta, dajka is kellett a gyermek mellé. Mikor éppen dajkát kerestek, arra vetődött egy öreg magyar asszony, azt a basa mindjárt felfogadta dajkának, hadd legyen az ő gyermekének magyar dajkája. De ugyancsak meghagyta az asszonynak, hogy jól vigyázzon a gyermekre, még a szél hívásától is őrizze, mert különben kerékbe töreti. Hiszen dajkálta az öregasszony, ahogy tőle kitelt. De egyszer a gyermek megbetegedett, és sírt éjjel-nappal, nem tudta elcsitítani. „Istenem, Istenem - tűnődött magában az öregasz- szony-, mivel tudjam elcsitítani ezt a gyermeket! Ha az apja meghallja a sírását, vége az életemnek!” Mit gondolt, mit nem magában, elkezdett énekelni a gyermeknek: Csicsija, babája, szép török fiúcska! nekem is volt egyszer szép kicsi fiacskám, elvitte a török, szép piros hajnalban, hajnal hasadásban. Most is megismerném, ha elémbe jönne, kaija fehérjéről, fehér szemölcséről. Hallotta ezt a nótát a basa felesége, aki értett magyarul. Szalad az urához, s mondja, hogy mit énekel az öregasszony.- Ez az én édesanyám! - kiáltott a basa, s szaladott ki az öregasszonyhoz. -Anyám, édesanyám, lelkem édesanyám, nézzen a szemembe, megismer-e engem? Mondotta az öregasszony:- Megismerlek karod fehérjéről, fehér szemölcsödről. Ott mindjárt felgyűrte az inge ujját a basa, és ím, rajta volt a karján a fehér szemölcs. Ott mindjárt egymás nyakába borultak, vége- hossza nem volt ölelésnek, csóknak. így volt, igaz volt, vége volt. Benedek Elek nyomán Tudod-e ? A legmagasabb hullámok A hivatalosan feljegyzett legnagyobb tengeri hullámot hullámvölgytől hullámhegyig 34 méteresnek mérte Frederic Margraff, az USA haditengerészetének hadnagya az 1933. február 6-áról 7-ére virradó éjjel. A Fülöp-szigeteki Manilából a kaliforniai San Diegóba tartott a Ramapo fedélzetén, és a tengeren 126 km/h (68 csomó) sebességű hurrikán tombolt. A legmagasabbra becsült cúnami, azaz tengerrengés keltette hullám (gyakran - hibásan - szökőárnak nevezik), amely 1771. április 24-én tört rá a Rjúkjú- szigetekhez tartozó Isigaki szigetére, 85 méter magas volt. Egy 750 tonnás ko- ralltömböt több mint 2,5 kilométerre vetett ki. A megfigyelések szerint a cúnami akár 790 km/h sebességgel is száguldhat.
