Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-24 / 12-13. szám
1999. március 24. Interjú nem jött el az ideje. Még csak huszonhárom éves vagyok. Fütyül a kottára. Megzaboláz- hatatlan.-Van ennek hátulütője is. Rá is lehet b...ni. Finomabban kellene hozzáállni a dolgokhoz. És miért nem finomabb?- Mert az nem én lennék. Olyan vagyok, amilyen. így érzem jól magam. Ösztönös, robbanékony, kiszámíthatatlan, dacos.- Ebben a világban ez a jó biznisz. Ha más lennék... De nem leszek más! Akkor a zeném is megváltozna. Azt meg féltem. Bár jó lenne, ha már a hangok is élnének rendesen. Talán hallgatni kellene, és akkor a csendből megszületne valami. A fejemben legyen csend. Arra megy ki a játék, hogy párhuzamban legyen az, ami a fejemben van, azzal, ami körbevesz. Elindultam a szivárvány alól, és úgy érzem, nincs határ. Egy virtuóz nem is keres ilyesmit.-Azt mondják, jó ösvényen haladok. Én nem látok semmit. Se utat, se ösvényt. Van még valami az életében, ami annyira fontos, mint a zene?- Minden. Vagy semmi. A cigi. A sör. Pár ki nem mondható használati cikk. Lehet, hogy majd énekelni fogok. Hegedű nélkül?- Megtörténhet. Nagyon köny- nyen. Az is Lajkó Félix lesz?- Egy másik Lajkó Félix. Van még vagy öt. De, hogy kik azok, b... meg, azt nem tudom. Néha jönnek ismeretlenek is. Újak. Teljesen ismeretlen figuráklép- nek a képbe. Csak úgy váratlanul. Vanessa Mae. Róla beszéltünk az előbb? Nem olyan rossz. De nem is olyan jó. Anne- Sophie Mutter. Ő a csoda. Karajan felfedezettje. Nem sztárolják, pedig eszméletlenül jól játszik. Elképzelhető, hogy egyszer együtt, ketten...-Minden elképzelhető. Szeretnék egyszer k... sok pénzt keresni, de nem akarok sokat koncertezni. Ennyi?- Pont. Vége. Elfogyott a sör. Inni szeretnék. Azonnal. Rögtön. Máris. Lajkó Félix: „Elindultam a szivárvány alól, és úgy érzem, nincs határ.” A húrszaggató Szabó G. László Nyers erő és vad, csillapíthatatlan szenvedélyek., Közép-Kelet- Európa autentikus népzenéje dzsesszbe, kortárs és klasszikus zenébe oltva. Szilaj, féktelen, diadalmas muzsika. Ez Lajkó Félix, hegedűvel a kezében. Jelzővel a neve mögött: a bácskai szerelve, hogy zenélnem kellene. Amikor meghallottam a ci- tera hangját, elkezdtem könyörögni az anyámnak, hogy nekem is ilyen kell. És akkor lett. Egyszerűen lett. Zeneakadémia, párizsi Olympia, Japán... hihetetlen utat járt be azóta. Nincsenek néha rémálVanessa Mae jutott most az eszembe. A hongkongi lány. Mi a véleménye róla? Sztárhegedűs ő is.-A franc tudja! Azt hiszem, alacsony növésű. De ahogy játszik...- Engem nem igazán érdekel semmiféle tudás. Mit kell tudni? Hegedülni? Az ló...sz. Mondja ezt egy olyan valaki, aki szétszaggatja a vonót, mert akkora átéléssel, olyan nagy szenvedéllyel játszik.- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kirakom magamat. Kiállók a közönség elé, kiverek magamból bizonyos dolgokat, azt megmutatom, majd nem igazán jóhiszeműen lejövök a színpadról. Ennyi. Szerintem jobb csendben lenni. Két véglet van. Vagy csendben maradsz, vagy nem. Igaz, hogy »nyugdíjasként« kezdte?- Papírom nincs róla, de valóban ez volt. Citeráztam a kishegyesi nyugdíjasok zenekarában. Mint gyerek. Asszonykórus énekelt a hátam mögött. Ott és akkor ez így működött. Hegedű helyett citera?-Volt egy osztálytársam, akivel egy ideig nagyon sokat verekedtem. Úri Attilának hívták. Én meg Lajkó Félix vagyok. Egy gyerek, aki Lajkó Félix... Rossz a név?- Nem. De elég furcsa lehet a másiknak. Úri Attila, mivel jól tanult, citerát kapott ajándékba a szomszéd bácsitól. Én meg elmentem hozzá, mert fel voltam Jancsó Miklós portréfilmet forgatott róla. Sokáig volt csendben?- Nem tudom. Úgy rendesebben talán csak most kezdek el hangoskodni. Fellépései előtt, állítólag, nem gyakorol. Bele se néz a kottába. Felmegy a pódiumra, szétcincálja, szétnyüvi a vonót, s közben magába bolondítja a közönséget.- Hogyan lehetne másként? Hogyan érdemes? Lehet másképp is, csak nem érdemes.- Minden a szivárvánnyal kezdődött. Erre tisztán emlékszem. Kiléptem az óvoda ajtaján, és megláttam a szivárványt. Teljesen megzavarodtam. Állítólag pszichológushoz is elvittek. Ez még csak egy érzés volt, később jött a zene. Az is egy érzés. Másfajta. Blzsergető. Aztán eléget. Volt egy együttesem. A Húrszaggató. Tízéves lehettem. A citerán már nem tudtam mit gyakorolni, és akkor az anyám megkérdezte, mi lenne, ha valami mást csinálnék. »Ha már ösz- szevissza dobálod a citerát, kezdj el valami mást. Próbálj meg hegedülni« - mondta. A hegedű k... jó hangszer. Igaza volt. Teljesen bekattantam. Ez nem a »gazdálkodj okosan«. Ez egy harci forma. Védekezési lehetőség. De nem akarok folyamatosan zenélni. Szeretnék Paganini. Aki különc. Mert sztár. S főleg, mert zseni. Beszélgetésünk során egyfolytában fáradtságot emleget. Közben eszelősen vihog. Homályos tekintettel a „nagy érzést” sugallja. Mondja is egy idő után: benne a „feeling”. Mélyre szívta. Vadóc. Géniusz. Ördög. Alább nem adja.- Pokol és mennyország. Középút nincs. Mikor pokol és mikor mennyország?- Amikor akarom. Váltogatom. Persze csak a zenében. Sajnos. Vagy szerencse. De lehet, hogy most is ez van, amikor nem játszom. Pokol. Vagy mennyország. mai, hogy autodidaktaként »életveszélyes« magaslatokba jutott?- De igen. Épp ma olvastam ki a kártyából, hogy itt még probléma lehet. Komoly probléma. Most, amikor a lábai előtt hever a zenei világ? Amikor világ- karrierről beszél a szakma?- Nem érdekel a karrier. Hogy én mit gondolok, és ki mit mond, az két különböző dolog. K... rossz zenét nyomnék, ha ezen gondolkoznék. „Sört kérek. Most. Azonnal. Máris.” Grünwalsky Ferenc új filmjében, a Visszatérésben ő is zenél. majd változtatni. Ha a kártyák igazat beszélnek, jó irányt vesz a dolog. Jó irányt merre?- Még nem tudom, mi lesz. Csak azt, hogy az életem meg fog változni egy idő után. Valahogy minden másképpen lesz. A franc sejti, miért!? Mindenkinek van ilyen időszaka.- A levegő nagyon nehéz náluk. Ez az első kártya balról. Megsúgta. Úgy is lett. Aztán ahogy muzsikálni kezdtem, valami nagyon megváltozott. Csurgott rólam a víz. Más az időjárás arrafelé. A zene is.- Le van lassulva, de rendesen. A mentalitásuk is ilyen. NyugodLassan körbehegedüli a világot. Érzi, hogy ott legbelül fortyog valami?-Egyfolytában. Japán milyen volt? Dömötör Ede felvételei tak, fegyelmezettek.- De a kaja, amit elém tettek! Nekem a nyers lóhús jött be fokhagymával. Abból úgy bezabáltam, hogy belebetegedtem. Ők ezt nem igazán eszik. Csak keveset, mértékkel. Egy nagyon kis darabot. Kihoztak egy hatalmas tállal, hogy kóstolja meg mindenki, én meg magam elé vettem, és betömtem. Azok után, amit eredetileg kellett volna enni, nem volt olyan rossz. Nyers hal sózva. Ki a francnak kell?! Inkább akkor lóhús, kockákra vágva. De a szivárvány ott is megjelent. Ha szivárványt látok, mindig arra gondolok, hogy én is csak egy egészen kis f... vagyok. Mármint alatta. És egyáltalán. A színpadon is folyton ezt érzem. Iszonyúan idegesít, ha nem úgy játszottam, ahogy szerettem volna. Párizs? A franciák?- Ott jó volt. Ott a hasis is jó. Párizsban sem tartott próbát? Ott is csak felment a színpadra, és megőrjítette a nézőket?- K... hülyén hangzik, de nagyjából így volt. Mert így van. Nem gyakorolok. Lehet, hogy kellene, bár nem biztos. Még
