Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-24 / 12-13. szám
Kultúra 1999. március 24. 23 Ősbemutatóra készül Purim Albert Mária ________________ Ho llandiában a legjobban eladható külföldi együttes ma a Budapester Klezmer Band - állítja egy színházi szakember, Tassie Schmidt impresszárió. Az együttes február és március folyamán negyvenhét koncertet ad (ott) Hollandiában. A fellépéssorozatot csak három napra szakították meg, hogy két előadáson a Hegedűs a háztetőn című musicalben ismét föllépjenek a Madách Színház előadásában. Ha Magyarország NATO-ba való beA washingtoni magyar nagykövetségtől már megjött a meghívó. fogadása ünnepélyes keretek között zajlik, valószínű, hogy a gálaműsor egy részét ők adják. A washingtoni magyar nagykövetségtől mindenesetre meghívás érkezett számukra. Biztos, hogy az idén húszesztendős Győri Balett júniusi premierjén a Budapester Klezmer Band (BKB) játszik. A győriek is két vendégjáték között, feszített tempóban készülnek a júniusi ősbemutatóra. APurim című mű zenéjét Jávori Ferenc, a BKB vezetője komponálta. A Budapester Klezmer Band tagjai talán ha június második felében vakációznak néhány napot, idén lemezfelvétel, fellépés, turné jóformán egymásba ér. Áprilisban fejezik be a harmadik CD- jüket, de januárban is stúdióban voltak, mert itt kellett hagyniuk a Győri Balett új táncjátékának zenéjét, hogy a táncosok dolgozhassanak. Ez a muzsika a június 4-i premierre jelenik meg, így saját lemezük bemutatóját szeptemberre tervezik, méghozzá egy nagy koncerttel. A hollandiai turnéra az első és második CD számaiból erős válogatást állítottak össze, de idéznek az új felvételből, sőt kóstolót adnak a balett zenéjéből is. Jávori Ferenc, aki kitartó, határokat, sőt kontinenseA kisebbik bátyám 1942 decemberében halt meg, a japán megszállás alatt. Én az érettségi vizsgám után, 1951-ben elhagytam Saigont. A kisebbik bátyám egyetlenegy levelet írt nekem tíz év alatt. Hogy azt is miért, sohase tudtam meg. A levél szokványos volt, hibátlan, szépen rajzolt betűkkel letisztázva. Azt írta, mindenki egészséges, anyámnak is jól megy a sora. Hosszú levél volt, két teljes oldal. Felismertem a gyerekes írását. Azt is mondta, hogy van lakása, autója, megírta a márkáját is. Hogy újra teniszezik. Hogy jól van, és minden a legnagyobb rendben. Hogy szeretettel ölel, nagy- nagy szeretettel. A háborúról, a nagyobbik bátyámról nem írt egy szót se. Gyakran beszélek úgy a két bátyámról, mint valami egységről, ahogyan ő is szokta, az anyánk. Ázt mondom: a testvéreim, anyám meg így nevezte meg őket az ismerősök előtt: a fiaim. Mindig is hivalkodva beszélt a fiai testi erejéről. Idegenek előtt nem tért ki a részlea Győri Balett és a Budapester Klezmer Band , egy esztendő után Kiss János: „Különleges feladat vár most az együttesre. Mindenki izgatottan várja.” Kovács Zita felvétele két átívelő munkával újabb és újabb klezmeranyagokat kutatott föl, úgy véli, hogy négy-öt esztendőre biztosan elegendő az a zenei kincs, amelyet birtokol. Meggyőződése, hogy a klezmer az emberek közötti kapcsolat tükre, hiszen az autentikus klezmermuzsikusok szerte Európában vándoroltak, s amerre csak megfordultak, mindenütt integrálták a helyi zenei elemeket. Ezért érez ismerősnek egy- egy dallamfordulatot az olasz hallgató éppúgy, mint egy másikat a holland. Egy turné programjához azonban módjával kell adagolni az újdonságokat, inkább azt mutatják meg - mint a nemzetközi sajtóvisszhang megállapítja: varázslatosan -, az együttes milyen zenei készültségben lép pódiumra, s mennyire csiszoltan játszik. Minthogy ez az év rendkívül zsúfolt, friss műsor, lemezanyag összeállítása csak jövőre várható. Nagyon sajnálják, hogy május végétől június elejéig nem lesznek Budapesten, pedig épp ekkor lép föl a városban Itzhak Perlman. Ä világhírű hegedűvirtuóz rajongója a klezmemek, neves amerikai zenekarokkal maga is játszott klezmer zenét például a New York-i Central Parkban. Kétségtelen, hogy idén a legnagyobb kihívás a balett. Az ötlet egy esztendeje pattant ki, a tengerparton, az izraeli Netanján. Jávori meg a Győri Balett igazgatója, Kiss János a közös lehetőségekről csevegtek. Jávori elmondta, hogy ismer egy táncjátéknak alkalmas, bár csak félkész történetet. Szó szót követett, és már Magyarországon Ben Túrán Róbert alig két hónap alatt befejezte, illetve megírta a Purim librettóját. A darab, akárcsak a Hegedűs a háztetőn, a cári Oroszországban játszódik, hősnője egy tehetséges fiatal táncosnő, Eszter, aki szeretne a híres pétervári balettbe kerülni. Muzsikus barátaival lép a felvételi bizottság elé, s megelevenítik a purimi ünnepet. A zene főleg a klezmerre épül, tarkítva dzsessz- és „klasszikus” elemekkel, hiszen a mozgás egyfajta ötvözete a hagyománynak és a modemitásnak. A bibliai Eszter története a közösségért hozott áldozatról szól - Jávori szerint a másokért érzett felelősség ma hiányzik az emberekből, tehát a mű módfelett időszerű. A koreográfiát Juhos István készíti, a jelmezeket pedig Ingrid Göttlicher tervezte. Neve jól cseng a szakmában, hiszen Pina Bausch stuttgarti táncszínházának vezető tervezője volt. Kiss János, a Győri Balett igazgatója elmondta, hogy a Purim számukra is különleges feladat, hiszen Juhos (alias Puttó) mozgásvilága egészen más, mint az együttes eddigi vendégkoreográfusaié, például Robert Northé vagy Libor Vaculíké. Az együttes idén húszéves, s ez az ünnepi esztendő szerfölött mozgalmas. Januárban és februárban hat országban (Ausztria, Svájc, Németország, Olaszország, Franciaország és Hollandia) turnéztak. Kiss János azt mondja, hogy a sikernek csak Ebben az esztendőben húszéves a Győri Balett. egyik - noha fontos - fokmérője a taps, a másik, hogy az együttest visszahívják-e. Nos, április közepén megint elutaznak két hétre, Lugano, Ludwigshafen és Párizs várja őket. Egy új impresszárió már lekötötte a Győri Balettet 2000-re, egy 18 előadásnyi franciaországi vendégjátékra. A téli turnéra a Carmina Buranát és a Carment vitték, az áprilisira a Carmina Burana mellé az ügynökség Az Operaház fantomját (a főszereplő - mint ismeretes - ugyancsak balerina) kérte, ezért a táncjáték felújításán és a Purimon párhuzamosan dolgoznak. Heti kultúra Könyvespolc Csupor István, Csuporné Angyal Zsuzsa Fazekaskönyv A kiadó Jelen lévő múlt című sorozatának új kötete az első részben a fazekasság technikai ismeretanyagával, tehát a nyersanyagok fajtáival, a fazekasműhely felszerelésével, szerszámaival foglalkozik, aztán az agyag útjával az előkészítéstől a kész edényig, az egyes edényformákkal, funkciójukkal és készítésmódjukkal, a díszítőtechnikákkal, s végül az égetéssel. A második rész a Kárpát-medence fazekasságának történetét tárja fel, külön fejezetet szentelve a XIX. századi fazekasközpontoknak. A kötetet kisszótár és alapos irodalomjegyzék egészíti ki. Olyan könyv ez tehát, amelyben a magyar fazekasság története és technikai ismeretanyaga együtt jelenik meg. Vagyis nemcsak a mesterség tanulói és művelői kaptak a múlt minden fontosabb technológiai elemét, leleményét, fortélyát napjaink újításaival együtt feltáró és leíró,jól illusztrált szakkönyvet. Mindenki kézikönyve lehet ez - az érdeklődőktől a kerámiák gyűjtőin át a kutatókig. (Planétás) Vasárnap Kisgaléria Szabó Ottó: Tavasz Regény tekre, nem mondta, hogy a nagyobbik sokkal izmosabb a kisebbiknél, azt mondta, a nagyobbik olyan izmos, mint az ő fivérei, akik földművesek Észak-Franciaországban. Büszke volt a fiai erejére, ahogyan a testvérei erejére is. Akárcsak a nagyobbik fia, ő is lenézte a A szerető Marguerite Duras 15. rész gyöngéket. A csóleni szeretőmről ugyanúgy beszél, mint a nagyobbik bátyám. Nem ismétlem meg a szavait. Amelyek a sivatagban heverő állattetemekkel voltak kapcsolatosak. Azt mondom: a testvéreim, mert én magam is így beszéltem róluk. Csak később beszéltem másképpen, amikor a kisebbik bátyám is felcseperedett, és mártír lett belőle. Nemcsak egyetlen ünnepet sem ülünk meg soha a családban, még karácsonyfa sincs, nincs hímzett zsebkendő, nincs virágcsokor. De a halottainkkal se törődünk, nincs síremlék, nincs emlékezet. Csak egyetlenegy. A nagyobbik bátyám örökké gyilkos marad. Őmiatta fog meghalni az öccse. Én faképnél hagytam őket, elszakadtam tőlük. Anyám egyedül a nagyobbik fiáé lett, egészen haláláig. Csőién, a kép meg a szerető idején újra felhorgad anyámban a téboly. Fogalma sincs róla, mi történt Csólenban. De állandóan kémlel, talán megsejtett valamit. Hiába ismeri a lányát, a gyerekét, egy ideje valami furcsa idegenség árad belőle, egyszerre tartózkodó lett vagy micsoda, a vak is láthatja, még vontatottabban beszél, mint szokott, és ez a lány, aki olyan kotnyeles, most figyelmetlen, a tekintete megváltozott, még az anyját, az anyja balsorsát is úgy nézi, mint valami színielőadást, mintha egyszerű szemlélője volna mindannak, ami az anyjával történik. Az anyja életébe hirtelen betör a rémület. A lehető legnagyobb veszedelem, a társadalom számkivetettjeként fog élni, védtelenül, magányosan. Amikor rájön a roham, nekem ront, bezár a szobába, üt- ver az öklével, pofoz, letépi a ruhámat, megragadja a karomat, a testemet szaglássza, a fehérneműmet, azt mondja, érzi a kínai férfi kölniillatát, de még ezzel se éri be, gyanús foltokat keres a lepedőn, és üvölt, üvölt, hadd hallja meg az egész város, hogy kurva lett a lánya, de ő úgy kirúgja, hogy a lába se éri a földet, döglött volna meg, mert így senkinek se fog kelleni, hogy oda a tisztessége, még egy szuka is többet ér nála. És zokog, nem tudja, mitévő legyen, nem jobb-e, ha rögtön kihajítja a házából, mielőtt mindent be- büdösít. A bezárt szoba egyik fala mögött a nagyobbik testvér. Ő válaszol az anyjának, azt mondja, jól tette, hogy megverte, a hangja tompa, meghitt, behízelgő, azt mondja az anyjának, ki kell deríteni az igazságot, bármi áron, csak így tarthatják vissza a kislányt a lejtőn, csak így vigasztalódhat meg az anyja. Az anya meg teljes erőből csépeli. A kisebbik bátyja rákiált az anyjára, hogy hagyja békén. Kimegy a kertbe, elrejtőzik, attól fél, hogy anyám megöl, retteg, állandóan retteg attól a kiismerhetetlen valakitől, aki a bátyja. A kisebbik bátyám félelme lehűti az anyámat. Most életének, megbecste- lenített gyermekének balsorsát siratja. Én is sírok. Hazudok. Megesküszöm az életemre, hogy semmit se csinált velem, meg se csókolt. Csak nem képzeled, mondom, hogy pont egy kínaival fekszem le, csak nem képzeled, hogy pont ezzel a csúf, cingár kínaival. Tudom, hogy a nagyobbik bátyám odatapad az ajtóhoz, hallgatódzik, tudja, mit csinál az anyám, tudja, hogy agyba-főbe veri a csupasz kislányt, bár minél tovább tartana, ezt kívánja, még, még, amíg veszélyessé nem válik. Anyám tisztában van vele, hogy bátyám mit forgat a fejében, sötéten, fenyegetőn. Még nagyon kicsik vagyunk. Minden szíre-szóra kitör a háború a két fiú között, látszólag minden ok nélkül, hacsak azért nem, mert a nagyobbik bátyám, klasszikus fogás, egyszerre odakiáltja az öccsének: takarodj, útban vagy! És már üti is. Némán verekednek, semmi mást nem hallani, csak zihálásukat, nyögéseiket meg az ütések tompa puffanását. Anyám, mint mindig, a jajveszékelés operaáriáival kíséri a jelenetet. Ugyanaz a düh fűti őket, ugyanaz a fekete, gyilkos düh, amelyet csak fivéreken, nővéreken, anyákon látni, másokon soha. A nagyobbik bátyám attól szenved, hogy nem élheti ki szabadon gonoszságát, ő szeretne a gonoszság helytartója lenni, és nemcsak itt, mindenütt. Az öcs- cse béna szemlélője az iszonyatnak, a bátyja hajlamának. Amikor verekedtek, mindkettőt egyformán féltettük attól, hogy a másik megöli; anyám azt mondta, mindig is verekedtek, sohase játszottak együtt, sohase beszélgettek. Semmi sem kötötte össze őket, csak az anyjuk, és főleg a kishúguk, semmi más, csak a vér. Azt hiszem, csak a legidősebbről mondta anyám, hogy a gyermekem. Olykor így is szólította. A másik kettőről azt mondta: a kicsik. (folytatjuk)
