Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-03-03 / 9. szám

1999. március 3. Nagyvilág 7 Mi történik, ha romlik a helyzet, és valaki bedobja a jelszót: „Üzbegisztán az üzbégeké!”? Taskent, tea, tanácstalanság Múlt és jövő. Üzbegisztánban gyártott Daewo Damas minibusz a mű­emlékek előtt. Archívum Budapesti levél Elitgyerekek Újvári Florian ______________ A Kék Kupolák talán a legkedvel­tebb, de mindenképpen a legis­mertebb teázó Taskentben. Elég meleg van ahhoz, hogy a vendé­gek zöme a teraszon ülve múlassa az időt, zöld vagy fekete tea mel­lett csevegve, merengve. A szom­széd asztalnál két középkorú hölgy beszélget, majd befut a har­madik.- Szervusztok, lányok, elnézést a késésért, de az ember lassan már a saját városában sem ismeri ki magát. Átkeresztelték a metróál­lomást...- Szevasz, Nágya! Mi húsz perce jöttünk, de ez itt a szomszédban akkor még az űrhajósokról volt elnevezve.- Ez most is Koszmonavtlar. De tudjátok, hogy melyik a Bujuk Ipák Juli?- Én nem. Te, Vera, tudod?- Én sem. Na, mondd már meg!- Hát a kettes vonal keleti végál­lomása.- Ugyan, hisz az a Makszim Gor­kij!- Csak volt, galambocskám, csak volt! Mostantól ez az új neve.- Én tanultam valamikor üzbé- gül, de nem kattan be, mi az a Bujuk izé...- Ä Selyemutat jelenti, édes Ve­Tanultam üzbégül, de nem kattan be, mi az a Bujuk izé... rám, a nagy történelmi Selyem­utat, aminek az újjáélesztésén munkálkodik most köztársasá­gunk vezetése.- Aha, dereng már valami. De hi­szen azt az utcát is így hívják újab­ban ott, a végállomásnál. Mit ke­restél arrafelé, Nágya?- Az egyik minisztériumban akadt dolgom. Tudjátok, hogy alig találtam meg? Csak üzbégül, no meg angolul írták ki, hogy mi is van a bejárat mögött.-Ez van, lányok. Még jó, hogy be­szélni nem felejtettek el oroszul.- Amíg beszélnek! Mert állami hi­vatalokban már ma is csak úgy jutsz álláshoz, ha tudsz üzbégül. Most 45 évesen álljak neki tanulni?- Miért, a suliban nem tanultál?- Te hülyéskedsz, Vera. Nálunk annak idején elég volt, ha néhány verset meg dalocskát bevágtunk üzbégül. Most meg itt állunk megfürödve.- Ráadásul újabban kezdenek visszatérni a latin írásmódhoz. Emlékeztek, régi filmhíradókban láttunk itteni felvonulásokat, amikor latin betűs jelszavakat vit­tek a tömegben. Na akkor, a szov­jethatalom beköszöntével el­hagyták az arab betűket, és elő­ször török mintára az európai írásmódot vették át. Sztálin per­sze nem rajongott az ötletért, rá­juk is hozta egykettőre a cirill betűket.- Grúz létére ez rendes volt tőle, legalábbis a mi szempontunkból, az oroszok szempontjából nézve. Eddig ha nem is értettük az üzbég feliratokat, legalább el tudtuk ol­vasni, és mellettük ott volt oro­szul is. Most viszont ott van a latin betűs üzbég szöveg, jó esetben angollal kisegítve. De hát ebben az országban él vagy 60 nemzeti­ség, eddig oroszul csak-csak meg­értettük egymást, de mi követke­zik? Mindenkinek meg kell tanul­nia üzbégül? Netán angolul? Bár ezzel még kezdhetünk valamit, de az üzbéget legfeljebb itt-ott Afganisztánban értik meg, oda viszont nem vágyom.- Csak várd ki a végét, nehogy Af­ganisztán érjen utol itt bennün­ket! Nézzétek, mi zajlik a szom­szédban, a tádzsikoknál! Kész polgárháború, s persze Allah ne­vében. Az iszlám itt is kúszik ám előre. Még a legújabb elnöki ren­delet is annak a jegyében tiltja meg a túl pompázatos családi ün­nepeket, lakodalmakat, hogy azok ellentétesek a puritán mu­zulmán életszemlélettel.- Frászt ellentétesek! Ez csak egy eszköz az államfő kezében, hogy megszabaduljon a nemszeretem kádereitől. Még ki sem hirdették az ukázt, máris kirúgta az egyik miniszterét, holott az csak egy ré­gi szép szokást követett, midőn a lánya lakodalmán pénzt szórt a zenekar elé.- De azt nyilván te is hallottad, Nágya, hogy a bankók dollárok voltak...- Hallottam hát, és még mi min­dent hallani! A napokban a válla­latunk egyik tulajdonosa - maga a titkárnője pletykálta el nekem - tizenötezer dollárért ment Kar­lovy Varyba üdülni, egy másik pe­dig a csemetéjének vett egy Daewót, mert a kölyök átment valami vizsgán. Az elnökről leg­alább el lehet mondani, hogy a vad muzulmánokat azért igyek­szik féken tartani. Hiszen mi is be­ülhettünk még ide, a férfiak közé a teázóba, legfeljebb csak végig- mémek bennünket. De ha a tálibok vagy mit tudom én, a mullahok vennék át a gyeplőt, hát megnézhetnénk magunkat, hogyan mutatunk fátyolban, csadorban.- A fátyol még nem is lenne rossz, eltakarná az első ráncainkat, he­he... Szerencsére egy iráni típusú átalakulástól még az üzbégek is visszariadnak. Ez türelmes, föld­művelő nép, de mi történik, ha romlik a helyzete és valaki bedob­ja ajelszót: „Üzbegisztán az üzbé­geké!”? Rosszak az előérzeteim.- Mondasz valamit, Vera. Én sem tudom, hogy meddig gerjedhet­nek az indulatok, de tény: a nyu­galmunk a múlté. Nem véletlen, hogy egyre többen mennek el.- Oké, Natasa, elmegy, akinek van hová mennie. De én itt szület­tem, Oroszországban nincs roko­nom. Most hagyjak itt csapot-pa- pot, legyek menekült az Urálban, ahol soha nem jártam, és ahol egy telet nem bírnék ki! ?- Az én nagyszüleiül pedig volgai németek voltak, aztán a háború elején egyszer csak bevagoníroz- ták őket, és meg sem álltak Szamarkandig. Most kinél keres­sem az igazamat?-Vera, te ne sopánkodj, némi utá­najárással akár Németországba is kivándorolhatsz. Én viszont csak tizenöt esztendeje élek itt, nem­rég látogattam meg a rokonaimat Tulában. Lányok, ne tudjátok meg! Amíg náluk voltam, két em­bernek vágták el a torkát a szom­széd lépcsőházakban, egy nőt megerőszakoltak a ház mögött. Este nem mernek kimenni az ut­cára, nincs éjszaka lövöldözés nélkül. Az ottani üzletekhez ké­pest a mi áruházunk gazdag, a pi­achoz viszonyítva a taskenti ba­zár maga a bőség kosara. Az egész családom kórusban óvott annak a gondolatától is, hogy in­nen elmenjek, pláne oda.- És alighanem nekik van igazuk. Ezzel együtt felesleges kiélezni a kérdést idáig, hogy Oroszország­nak szüksége van-e ránk. Nekünk mindenképpen szükségünk van Oroszországra. De Natasa, Vera, Legyek menekült az Urálban, ahol soha nemjártam? könyörgöm, ne feledjétek, hogy legalább 25 millió orosz él - élünk! - a föderáció határain kí­vül. Ha most mindannyian haza­rohannánk, az maga lenne a nemzeti tragédia. Úgy tetszik, itt kell kitartanunk, itt kell megma­radnunk orosznak, még akkor is, ha az elődök és főleg az előző rendszer árnyéka most elsősor­ban miránk vetődik. Pincér! Fize­tünk... Nagy Ildikó Emese Magyarországon az átlag­emberekénél jobb anyagi helyzetű családokból szár­maznak a közgazdasági és jogi egyetemek elsőéves hallgatói, derült ki az Okta­táskutató Intézet felmérésé­ből. Akad olyan diák is, aki­nek a szülei autó- és lakásvá­sárlással együtt 14 millió fo­rintot költöttek a tanulmá­nyok megkezdésére. A leg- eiitebb felsőoktatási képzési formának számí­tójogi és közgaz­daság-tudományi egyetemeken év­kezdésre átlago­san 120-220 ezer forintot ruháztak be az idei első­éves hallgatók szülei. A két rend­kívül keresett szakon a „gó­lyák” 12,3 százaléka már rendelkezik saját lakással, és tízszer annyiuk szüleinél fordul elő például a mosoga­tógép, mint a magyar ház­tartásokban általában. Az el­sőévesek ötödé harmadik generációs értelmiségi. Leg­többet a vidéki egyetemek joghallgatóira költöttek a szülők, átlagosan 250 ezer forintot. Ennek kevesebb mint felét szánta a család a vidéki közgazdászokra, 124 ezer forintot. A budapesti el­sőévesek a középmezőny­ben szerepeltek: a jogászo­kat 137, a közgazdászokat 170 ezer forintnyi befekte­téssel segítették hozzá szüle­ik egyetemi éveik megkez­déséhez. Az ifjú jogász- és közgazdászjelöltek szülei­nek anyagi helyzete is ki­emelkedő. 42,7 százalékuk­nak van mobiltelefonja, 59,4 százalékuknak CD-játszója, 12,8 százalékuknál két ga­rázs van otthon, 35 százalé­kuk pedig külön fogadószo­bában várja a vendégeket. Emellett négy százalékuknál konditerem és 1,2 százalék­nál úszómedence is találha­tó. Kultúrára a diákok átla­gosan mindössze 1007 fo­rintot fordíta­nak, szórakozás­ra pedig 2335 forintot. Mind­azt fontosnak tartják, amivel az életben sike­reket érhetnek el, s ami anyagi­akká is konver­tálható, de inkább formális teljesítményre törekednek. Nyelvvizsgája például majd­nem mindenkinek van, vi­szont alig számoltak be arról a megkérdezettek, hogy tu­dásukat bármilyen módon - például idegen nyelvű újság, könyv olvasásával - haszno­sítanák. A két legelitebb szak között is megfigyelhető egyfajta vidék-főváros kö­zötti hierarchia. A vidéki egyetemeken kevesebb a 2­3. generációs értelmiségi. De a vidéki egyetemek ke­vésbé nyitottak az ország különböző tájairól érkező diákok előtt: a hallgatók két­harmadát az intézmény székhelyét adó városból és környékéről veszik fel. FIGYELEM! Az Euro-Export-lmport művirágnagyraktár Ipolyságon óriási árengedménnyel várja vásárlóit-szálas virágokból, csokrokból, kosarakból, futókból stb. Személyes vásárlás esetén árengedményt adunk, 15%-tól. Információt a 0812/741 13 07-es telefonszámon nyújtunk. Inkább for­mális telje­sítményre törekednek. Vasárnapi koktél 24 millió dolláros főszerep Julia Roberts, a Mi­csoda nő! című film­ben világhírűvé vált amerikai filmsztár a világ legjobban fize­tett színésznője lett. A Cobra Events című film női főszerepéért 24 millió dollár gá­zsit kap majd, a színésznők közül el­sőként törve át a lé­lektani 20 millió dol­láros határt. Richard Preston, akinek könyvéből a film készül, árulta el, hogy Julia Roberts kapta a főszerepet, amelyért számos filmcsillag versengett. A szerződéssel a színésznő olyan férfi társaival került egy kategó­riába, mint Tom Cruise, Arnold Schwarzenegger és Harrison Ford. Az amerikai sztár nem elő­ször dönt rekordot. Tavaly, ami­kor hosszú évek után ismét együtt forgatott Richard Gere- rel a Runaway Bride című film­ben, 19 millió dollárral jutal- maztákjátékát. Richard Preston regényének adaptációjában Julia Roberts egy mikrobioló­gust alakít, akinek két titokzatos haláleset felderítésében kérik a segítségét. A kutató hamar rájön arra, hogy egy ember készítette vírus a halál okozója, és harcba indul a gyilkos feltartóztatására. Az Oscar-szagú forgatókönyvért az amerikai filmipar számtalan producere szállt harcba, köztük Tom Cruise is meg akarta szerezni a filmjogot, hogy fele­sége, Nicole Kidman játszhassa a főszerepet. Egyelőre nem tud­ni, hogy melyik cégé lett a film produceri joga. Julio szégyene Elég kellemetlen helyzetbe ke­rült a közelmúltban Julio Iglesias, amikor az amerikai Atlantic Cityben tartott kon­certjén nyitott sliccel lépett a közönség elé. „Ez volt életem legszömyűbb pillanata - árul­ta el az egyébként mindig ele­gáns énekes. - Képzeljék csak: az első sorban Oscar de la Renta divattervező és Raquel Welch ül, s én egyszeriben ész- reveszem, hogy nyitott sliccel énekelek”. Stallone Mogyoródon? A Mai Nap információi szerint hamarosan tárgyalóasztalhoz ül Andrew Vájná filmproducer és Berényi János, a Hungaroring Rt. elnöke. Ha minden igaz, nyáron filmet forgatnak Sylvester Stallone főszereplésével a Forma-l-es autóversenyzők életéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom