Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-02-17 / 7. szám

Lb 1999. február 17. Basternák Katalin, az ausztrál nyílt teniszbajnokság juniorversenyének idei döntőse saját pénzén utazott Melbourne-be! Nincs példaképe, de felnéz a sztárokra Zsigárdi László ____________ Az érsekújvári tenisziskola is­mét felhívta magára a figyel­met: Henrietta Nagyová után Basternák Katalin is betört a sportág juniorélvonalába. A 16 éves ógyallai diáklány a leg­utóbbi ausztrál nemzetközi baj­nokság korosztályos versenyé­ben egészen a döntőig jutott; az utolsó mérkőzésre azonban elfáradt, és a rövidebbet húzta. Melbourne-i „ezüstérme” eddi­gi legnagyobb sikerének szá­mít. Közvetlenül hazaérkezését követően beszélgettem vele. Biztos sokan megkérdezték már tőled: miért éppen a te­niszt választottad? Naponta a pozsonyi Slávia STU teniszcsarnokában gyakorol Hatéves koromban nagyon akartam sportolni, és ezzel nem kis gondot okoztam szüleim­nek, ugyanis odahaza, Ógyal- lán igencsak gyér volt a válasz­ték. Végül is úgy döntöttünk, Érsekújvárott próbálok szeren­csét. Mivel apu szinte minden teniszmeccset megnézett a té­vében, s én is elég gyakran ott ragadtam a képernyő előtt, csakhamar megtetszett ez a sportág. Nagy lelkesedéssel jár­tam a Nyitra-parti teniszstadi­onba; szerencsére nem kellett sokat utaznom, mert a nagyma­mám Újvárban lakik. A harma­dik osztályba már itt jártam. Sokáig kellett várnod az első sikerekre? Elég jól ment a kezdők között, így viszonylag gyorsan kerül­tem a serdülők, majd pedig az ifik korosztályába. Nyolc évvel ezelőtt megnyertem a szlováki­ai HTO-körversenyt. Ezt köve­tően - az ifjúságiaknál - az eu­rópai ranglista második helyére tornásztam fel magam. Talán ezt annak köszönhettem, hogy csapatban elhódítottuk a vb- győzelmet. A junioroknál sem okozott kü­lönösebb gondot az „akklima­tizálódás”... ,Álmomban sem gondoltam arra, hogy egészen a döntőig jutok.” Álmomban sem gondoltam ar­ra, hogy az idei Australian Openen egészen a döntőig ju­tok. A melbourne-i viadal előtt az ITF juniorranglistáján a 28. voltam, most pedig feljöttem a 12. helyre! Nem bosszantott egy kicsit, hogy kikaptál a döntőben? Egyáltalán nem! Annak elle­nére, hogy a francia ellenfe­lem egy évvel fiatalabb nálam, s a kiemelési rangsorban jóval előbb helyezkedtem el, mint ő, a vereséget nem könyvel­tem el tragédiaként. Sajnos, hadilábon álltam a szerencsé­vel, az első játszma után már lélekben is feladtam; éreztem, ezen a délutánon nincs mit ke­resnem. Nem okozott problémát a tik­kasztó hőség? Szerencsére hozzászoktam a meleghez, mert korábban két hónapot töltöttem az Egyesült Államokban és négy hetet Ausztráliában. Közvetlenül az Open előtt rendeztek egy be­melegítő tornát, s ezen is dön­tőt játszottam. Már ekkor érez­tem, hogy meglepetést okozha­tok a nyílt bajnokságon. De azért még eltart egy ideig, amíg elhiszem, hogy valóban finálés voltam az év első nagy juni­orversenyén. Ha jól tudom, a szövetségtől egy fillért sem kaptál az útra... A repülőjegyet a szüleim vet­ték, s remélem, az összeg egy részét visszafizetik az illetéke­sek. Az ott-tartózkodást Auszt­ráliában élő szlovákiai sportra­jongók fedezték. Egyébként nem panaszkodhatok a szövet­ségre, mert ezt megelőzően több külföldi utamat is szpon­zorálta. Egészen biztosan, nem könnyű dolog összehangolni a teniszt és az iskolát. Hát igen! Szerencsére egyéni tanterv szerint tanulok, nem kell mindennap suliba járnom. Jelenleg az érsekújvári gimná­zium második osztályos diákja vagyok, s éppen a félévi vizsgák előtt állok. Nagyon megértőek a tanárok, valamennyien támo­gatnak, és drukkolnak is ne­kem. Ezek szerint most - rövid időre - szögre akasztod a teniszütőt? Ezt azért nem teszem, ám keve­sebb időm lesz az edzésre. Már­ciusig minden tantárgyból le szeretnék vizsgázni. És aztán? Edzőmmel, Frantisek Horváth- tal megbeszélem, mely torná­kon indulok. Valószínűleg ott leszek a további három junior Grand Slam-viadalon, valamint két kisebb tornán. Ezenkívül azt tervezem, pár hét múlva be­mutatkozom a felnőttek között Basternák Katalin édesapjával (jobbról) és edzőjével, Frantisek Horváthtal Somogyi Tibor felvételei is. Természetesen nem a leg­jobbak ellen... Ki a példaképed? Akármilyen furcsán hangzik is: nincs! Ólyan sok jó teniszező Az idén már bemutatkozik a felnőttek között is. van, hogy képtelenség közülük egyet kiemelni. Mindegyik nagy­ágyútól lehet valamit tanulni. Mégis, ki az, akinek a játéka a legjobban tetszik? Hingis, Davenport, Novotná, Mauresmo; a férfiaknál Enqvist, Corretja, Kafelnyikov és Kucera teljesítményét emelném ki. „Rengeteg táviratot kaptam, s elég gyakran csörgött a telefon is.” Jelenleg a pozsonyi Slávia STU teniszklub tagja vagy, gon- dolsz-e itt-ott az érsekújvári évekre? Nagyon sokszor. Rengeteget köszönhetek Kossoványi Esz­ternek, Hertz Ivánnak és fiá­nak. Természetesen mostani edzőmnek, Frantisek Horváth- nak is hálás vagyok; nagy kár, hogy nem jöhetett el az Australian Openre. Köztudott, hogy a sportág leg­jobbjai dollármilliókat keres­nek. Neked nem fordult meg a fejedben, hogy egyszer te is gazdag leszel? De igen, méghozzá sokszor. Örülnék, ha sok pénzem lenne, hiszen annyi dolog van, amire el lehetne költeni! Mennyit edzel naponta, s mi az, amit nem szívesen csinálsz a tréningeken? Három óra a napi adag, és ki nem állhatom például az erőnlé­ti edzéseket; azonban azzal is tisztában vagyok, hogy ezek nél­kül aligha érhetek el sikereket. Ógyallán milyen visszhangja volt a melbourne-i második he­lyezésednek? Nagyon aranyosak voltak a roko­nok és az ismerősök, amikor ha­zaérkeztem, tortát is küldtek. Rengeteg táviratot kaptam, s elég gyakran csörgött a telefon is. Mi változott meg az életedben a váratlan ausztráliai sikert kö­vetően? Szinte semmi, minden maradt a régiben; csupán többet szere­pelek az újságok hasábjain. Kü­lönösebben nem zavar a nép­szerűség, egy sportolónak ezt is elkeli viselnie... Továbbpasszoljuk Jól keresnek a golfozók A Business Age magazin által közzétett rangsor szerint a brit futballisták jövedelme a múlt évben már megközelítette a vi­lághírű golfjátékosok, Forma-l-es pilóták és profi ökölvívók éves bevételét. Az 50 legvagyonosabb sportoló listá­ját a 41 éves golfozó, Nick Faldo vezeti évi 41 millió font jövedelemmel, megelőzve Lennox Lewis nehézsúlyú bok- szolót (38 millió). Utánuk két Forma-l-es világbajnok autó- versenyző, Nigel Mansell (36 mülió) és Damon Hill (21 mil­lió) következik. Az összesített rangsorban a hetedik, a labda­rúgók között viszont az első Alan Shearer, a Newcastle csa­tára, az angol válogatott csa­patkapitánya (17,5 millió). Öt Paul Gascoigne, a Middlesbrough botrányairól (is) híres középpályása. A nem­zetközi porondra tavaly berob­bant 19 éves Michael Owen (Li­verpool) 7 millió fontos jöve­delmével „csak” a 17. helyet foglalja el a listán. Dopping: döntetlen eredmény Megoszlanak a vélemények a nemrégen véget ért nemzetkö­zi doppingellenes világkonfe­rencia eredményeit illetően, hiszen a záródokumentumot sikeresnek elkönyvelők mellett sokan úgy vélik, hogy ered­mény nélkül fejeződött be a ta­nácskozás. A dán kulturális mi­niszter csalódásának adott ki­fejezést, mert szerinte Lausanne-ban világossá vált, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem képes vagy nem akar tényleges vezető szerepet betölteni a doppingellenes küzdelemben: ,A NOB egyet­len vitás kérdésben sem foglalt állást, és nem is vállalt semmi­féle felelősséget” - mondta a dán miniszter. Az olasz sajtó árnyaltabban fogalmaz ugyan, ám a lapok szkeptikusan várják a jövőt. A La Gazzetta dello Sportban megjelent cikk címe Harc a dopping ellen; előre, de óvatosan is arra utal, hogy az olaszok nem elégedettek a zá­rónyilatkozattal. Szerintük a szerény eredmény bizonyítja, hogy az összetett problémát nem sikerült megoldani. A por­tugál sajtó a konferencia befe­jezését a különböző erők és ér­dekek konszenzusának tartja. A Bola című újság úgy fogal­maz, hogy döntetlen eredmény született, és ezzel mindenki megelégedett. Maier a legjobban kereső alpesisíelő A kétszeres olimpiai és világ­bajnok osztrák Hermann Maier napjaink legjobban ke­reső alpesisíelője. A 26 eszten­dős versenyző évi jövedelme mintegy 60 millió schilling (körülbelül 190 millió szlovák korona). Amit az elmúlt heti vb-győzelmeiért kapott a szö­vetségtől (számonként 200 ezer schillinget), csupán apró­pénz. Tavaly ugyanis a Világ Kupa összetett versenyében elért első helyéért csak az Atomic cégtől hétmillió schil- linget inkasszált, és minden VK-győzelméért még plusz egymilliót. Az idei vb előtt viccből azt mondta: ha három számban győz, befejezi pálya­futását. Aztán némileg módosí­totta kijelentését: „Talán úgy teszek majd, mint Niki Lauda - tartok egy kis szünetet...” A futballisták nem bíznak Ribbeckben Nagyon szegényes támogatást élvez a német futballisták kö­rében Erich Ribbeck, a váloga­tott új edzője. A Kicker sport­magazin névtelen ankétjén a megkérdezettek (204 labda­rúgó) 70 százaléka nem tartja Berti Vogts méltó utódjának a 61 éves Ribbecket, a futballis­ták mindössze 21 százaléka állt ki a szövetségi kapitány mellett. A dolog pikantériája, hogy az ankétot még az USA- tól elszenvedett csúfos, 3:0-s vereség előtt rendezték. Arra is válaszolniuk kellett a labda­rúgóknak, hogy kit látnának legszívesebben a válogatott kispadján. A futballisták 17 százaléka Ottmar Hitzfeldre (Bayern) szavazott. A máso­dik legnépszerűbbnek Christoph Daumot (Leverku­sen) tartják, utána Otto Reh­hagel (Kaiserslautern) és Jupp Heynckes (szerződés nélkül) következik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom