Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-24 / 8. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. február 27-étől március 5-éig Sport A Bernabeu stadionban fújt utoljára. Villanófényben Vágner László. Riport A hősnemzeti Jozef Prokes nagyapja és apja még magyarul beszélt q a béreseivel. O Se törvény, se ellenőrzés, vagy ha van is, ki lehet játszani Három évszak Bodnár Gyula ______________ Cs illagokkal teleszőtt kékesfekete szőnyeg kúszik fel lassan az égre. Olykor mint könnyű pehely, átlebeg egy-egy felhőfoszlány, melyből megint nem lesz hó. Olyan semmilyen ez a tél is. Fekvő hóemberkét alig lehetett összehozni, legalábbis eddig, február elejéig. Keményen feszítő, nagy hasú Döbrögi-féléről, sárgarépaorral, széngombokkal a kabátján, fazékkal a fején - hiába álmodunk. A sokadik férfiatlan tél egymás után. Meglehet, hamarosan már csak három évszak lesz errefelé, tavasz, nyár, ősz, és emlék marad a mondóka: „...tél, edd meg, amit főztél”. Jó, hogy nem most vagyok gyermek. Kulcsos korcsolya, hokibot, szánkó, síléc - rohadna, rozsdásodna mind. Ahogy leszívott üzemekben, mezőgazdasági szövetkezetek udvarán a gépek. Minden olyan semmilyen. Talán csak a repülőket kivéve, melyek mozgócsillagként húznak át az éjszakán. Az ő testükből kilopott egyetlen szál drót vagy valahol egy időrágta csavar a szárnyakban, futóműben a katasztrófát jelentheti. Itt lent a földön más a helyzet, se törvény, se ellenőrzés, vagy ha van is, ki lehet játszani. Igaz, itt lent a földön mindent át lehet vészelni, túl lehet élni. Na és: meg lehet úszni. Svájcot csak a hó idézi mifelénk, az is ideig-óráig, míg el nem olvad, mint forró palacsintasütőben a disznózsír. Józsi bá’ a kerítésnek támasztja biciklijét, és hozzám csap egy mondatot: „Mit akar, még mindig a szocializmusból élünk, egyesek meg igazán jól élnek belőle, mi változott itt, ami szemmel látható, a rendszerváltás óta eltelt idestova egy évtizedben, amely azért már nem kevés idő?” Háborúk után hamarabb összekapták magukat földig rombolt országok. Új cégtáblák, nyugati és ázsiai kocsik, cuccok, megszaporodott tévécsatorBezzeg az alulról jövő kezdeménye- zés fogalmát sikerült kiirtani. nák, amerikai filmek, a mozikban is, új lapok. Mi még? Új gyárépületek, üzemek? Azok is tönkre- mentek és -mennek, melyek készen jöttek át az előző rezsimből ebbe. Plusz félbehagyott óvodák, iskolák, művelődési házak és más középületek országszerte. Egy végtelennek tűnő átmeneti kor lehangoló tanúi. Közben szavak, szavak, szavak. Édes ígéretek, nacionalista ukázok szüretje. És mind felülről, továbbra is felülről ömlik ránk savanyú mustként, mely lőrének is pocsék lenne. Mint a búvárbor, mely lemegy, körülnéz, aztán visszajön. Viszont az alulról jövő kezdeményezés fogalmát - azt bezzeg sikerült kiirtani. A szellemét is. Pedig a rendszer- váltás idején, a szabadság hajnalán ugyanolyan kulcsfogalom volt, mint a pluralizmus, a parlamentáris demokrácia vagy egyszerűen: a demokrácia. Alulról, vagyis lentről már csak rossz közérzetünk borúja jön, magyarán, a lélek tájékán hasonló a helyzet, mint kint, a látható világban. Legalább pénz volna. Nem márkás kocsira. Futná sok-sok családban csupán annyira, hogy rendesen élhessen az ember. De hát mifelénk nemhogy nem fizetik meg a munkát, már ki sem fizetik. A becsületesen leszállított áruért is hiába várja pénzét a termelő, a kereskedő. Gyomorfekélyhelyzet, infarktushelyzet. Amíg törvény nincs, vagy csak papíron létezik, addig természetesen fölöslegesen várunk bármire. A meteorológus - hallom közben - havat ígér, ínyenceknek való telet. Lehet, hogy mégiscsak megmarad a négy évszak, helyreáll a rend égen és földön? És elmondhatják majdan a mai gyerekek, hogy állíthattak keményen feszítő, nagy hasú, Döbrögi-féle hóembert, sárgarépaorral, széngombokkal a kabátján, fazékkal a fején? Józsi bá’ legyint, ő már rég nem hisz a meteorológusoknak. Sem. Egy örökifjú sztár: Cher, díjátvétel közben CTK/AP-felvétel Vezércikk Politikai akarat... Kövesdi Károly____________ A szlovákiai magyar közvéleményt valószínűleg ugyanazok a tények sokkolták mostanában, mint az ország többi lakosát. A gazdasági élet para- lizálásáról, az ország vagyonának szétosztásáról voltak ugyan sejtéseink, s nagyjából ismertek voltak a Nafta Gbely, a VSZ, a biztosítók, az államvasút meg egyéb bélyeggel postázott katasztrófaküldemények az előző kormány idejéből, ám a teljes kép csak mostanában állt össze, amikor kitudódott, a gazdasági visszaélések mellett morálisan is hová züllött az ország. A kormánypárt és a Meciar-Lexa duó által irányított titkosszolgálat viselt dolgaitól még az illúzióktól mentes politikusokat is kirázhatta a hideg. A Mitro- jelentés megismerésekor maguk a honatyák is döbbenten ültek a székükben. Tudtuk, hogy piszkos ügyek zajlottak a titkosszolgálat háza táján az előző kormány idején, bizonyos sejtéseink is voltak, de hogy saját kormányuk képviselőit is megfigyelték Meciarék, s hogy nemzetközi konspirációkkal és zavarkeltéssel is foglalkozott az információs szolgálat, arról az embernek csak a KGB juthat az eszébe. A KGB módszereire volt ugyanis jellemző, hogy még a legmagasabb rangú tiszteket és politikusokat is megfigyelés alatt tartották, hogy alkalomadtán zsarolhassák vagy félreállíthassák őket. A Meciar-diktatúra paranoiája így vált teljessé Szlovákiában is. Ezekhez a tényékhez képest elhanyagolhatónak tűnik az olyan apróság, hogy hatról esetleg tíz százalékra emelkedik-e az áfa, négy, avagy négy és fél ezer korona lesz-e a minimálbér, vagy a szlovákiai magyar szellemiséget célzó magánsokk, hogyszázötven- avagy harmincötmillió korona jut-e idén a kisebbségi kultúrák támogatására. Legfeljebb még jobban összehúzzuk a nadrágszíjat - mondhatnánk, ha nem ezt tennénk gyakorlatilag a rendszerváltás óta, tehát kb. tíz éve. S az ember türelme véges, különösen ha egyre jobban elhatalmasodik rajta a szkepszis, hogy a bűnösök felelősségre vonása túl vontatottan halad, a milliárdos adóhátralékok gyakorlatilag behajthatatlanok, a komasógor alapon szétosztott üzemek tulajdonosaival pedig nem lehet frappánsan eljárni, egyezkedni kell velük. Pedig nem is kell messzire menni a rendcsinálás példájáért. Romániát sem szokás a demokratikus hagyományok melegágyaként emlegetni, ám a román kormány példát statuált, hogyan kell elbánni a felforgatókkal. Miron Cozma kormánydöntögető bányászvezér tizennyolc évet kapott kapásból, s ha kamatként felszámolnak neki még tizenöt évet a bujkálásért, gyakorlatilag életfogytig mélázhat a börtönben, megéri-e izgatással foglalkozni, botokkal érvelni. S a Cozma úrhoz hasonlók legalábbis gondolkodóba esnek. Ha teljes terjedelmében kiderül, hogy a szlovák titkosszolgálat az elmúlt négy év alatt emberrablással, politikai gyilkossággal, az ország elnöke elleni konspirációval, az egyház aláaknázásával töltötte napjait ahelyett, hogy a szervezett bűnözés visszaszorításával vagy a nemzetközi maffia szlovákiai szálainak bogozásával foglalkozott volna, nincs az a „politikai akarat”, amely futni hagyhatja a főbűnösöket. Illetőleg, ez már mind kiderült, csak a kormány (remélem, tévedek) félni látszik a saját árnyékától. Senki se várja el, hogy az ország stabilitását biztosító titkosszolgálat műhelytitkait kiteregessék a pórnép előtt, hogy minden titkos dokumentumot dobra verjenek, azt azonban joggal elvárhatják az ország polgárai, hogy a jogrend aláásása ne maradjon büntetlenül. Mint ahogy futni hagyták annak idején az orosz tankokat behívó elvtársakat, akik „mindössze” hazaárulást követtek el. A hazaárulás és az ország rendjének aláaknázása eléggé rokon fogalmak, s az igazságszolgáltatásnak ennek megfelelően kellene lépnie.
