Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-17 / 7. szám
12 1999. február 17. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Sue Az Izraelben született Amos Kollek Amerikában, New Yorkban forgatta ezt a fájdalmasan szép filmjét. A címszereplő 30-as éveiben járó, vonzó külsejű, intelligens nő. A film kilencven perce végigköveti lelki és fizikai hanyatlását az elkerülhetetlen tragédiáig. Sue a film elején éppen háziurával tárgyal lakbérhátralékáról, majd kiderül, kirúgták a munkahelyéről. A nő egyedül él, nincsenek barátai, rokonai. Éppen elszigeteltsége miatt nem fordulhat senkihez segítségért. Olyan mérhetetlenül egyedül van, hogy bárkivel szóba elegyedik, parkban, kávézóban, mosodában, bárhol. Alkalmi ismerősei csak röpke percekre enyhítenek magányán. (A film egyik legtorokszorítóbb pillanata, amikor felhívja telefonon Alzheimer-kóros édesanyját - aki még csak föl sem ismeri lánya hangját -, és neki mondja el, amit egy baráttal, egy társsal kellene megosztania.) Sue olyan mélyre süllyed a magány poklának bugyraiban, hogy már képtelen megtalálni a kiutat. Büszkeségből - vagy ki tudja, miért - nem fogadja el a rokonszenves pincérnő ajánlotta segítséget. A sok alkalmi szerető között pedig elszalasztja azt az egyetlen férfit, akitől többet remélhet egy futó kalandnál. Anna Thomson mély átéléssel játssza a fiatalságán éppen túljutott, a hervadá- sában is gyönyörű, ám se magában, se másban hinni nem képes nőt. A film a tavalyi berlini fesztiválon megkapta a kritikusok díját. ________________Heti hír ________ He mingway nyomain Michael Palin, a kiváló angol komikus nevének hallatán mindenkinek a legendás Monty Python csoport, netán A hal neve: Wanda című film emléke ötlik fel. Néhány éve azonban Palin más jellegű, egészen egyedülálló feladatra vállalkozott: a BBC megbízásából egy kis stábbal együtt nyakába vette a világot. A meglehetősen hosszú utazás kalandjait bemutató sorozat (amelyet a Magyar Televízió is vetített) olyan váratlan sikert aratott, hogy már a harmadik széria is elkészült. A nyolcfős csapat ez alkalommal a Csendes-óceánt kerülte meg kilenc hónap alatt, 80 000 kilométert megtéve, 18 ország érintésével. A Bering- szorostól indulva az ázsiai partvidéken jutottak el Ausztráliáig, majd az amerikai kontinens nyugati partján haladva értek vissza Alaszkába. Palin beszámolóinak jellemzője, hogy nem az utazási magazinok modorában készülnek, szinte ötletszerűen, előzetes ismeretek nélkül látogatja végig az elébe kerülő országokat, s az egyszerű néző tudatlanságával és kíváncsiságával veszi szemügyre a helyi szokásokat. Ha bármilyen nehézség merül fel, annak leküzdése is kizárólag a stáb leleményességére van bízva. Valószínűleg ebben a spontaneitásban rejlik a sorozat óriási népszerűsége. Máris a negyedik, ezúttal Hemingway nyomdokain járó folytatását tervezik. Temesi Mária: „Vendégszerepelni szívesen megyek a világ bármely tájára.” A jógázó valkűr bravúrja Kanyó Béla felvétele Réfi Zsuzsanna Egyszerre áldott és átkozott hivatásnak tartja az éneklést. Hiszen állandóan gyötrelmes erőfeszítéseket kíván, sok-sok lemondást, folytonos készülést, készenlétet, megújulni tudást, s ezért nem mindig jár elismerés jutalmul. Zene nélkül azonban mégsem tudja elképzelni az életét. Temesi Mária már gyerekkorától kezdve énekesnőnek készült, s nagyon boldogtalan lett volna, ha egyszer nem léphet színpadra. Ez a világjáró szoprán lassan már két évtizede a Magyar Állami Operaház tagja, s gyakori vendége a külföldi koncertpódiumoknak is. Eddigi pályája legnehezebb kihívását azonban az elmúlt hetekben élhette meg. A budapesti Ybl-palotában ugyanis, életében először, öt nap alatt három Wagner-hősnőt alakított, s két este beugróként lépett színpadra a megbetegedett Marton Éva helyett. Sieglinde, majd Brünnhllde a Siegfriedben és Az istenek alkonyában. Fel lehet készülni egy ilyen feladatra? Fel, ha az ember egész életformája ilyen, ha nap mint nap gyakorol, s emellett sikerült elsajátítania egy jó énektechnikát, amit én Adorján Ilonka néninek köszönhetek. Emellett arra is oda kell figyelnie, hogy komplex alakítást nyújtson, s a közönség ne csak egy énekest lásson a színpadon, aki megszó„Abban hiszek, hogy nincsenek véletlenek, hogy létezik egy felsőbb erő, amely segíti az embert.” laltatja a szólamát. Magának az előadónak is élveznie kell, amit csinál. Egyébként a Wagner- szerepek és bármilyen más hősnő hiteles életre keltésében nekem kiváló iskolát jelentett, hogy számos német dalszínházban is dolgozhattam, ráadásul részt vettem több bayreuthi mesterkurzuson. S nekem a koncentrációban, abban, hogy megőrizzem a fegyelmezettséTehetséges tanítványai vannak. gémét a színpadon, sokat segít, hogy naponta edzek, reggelente elvégzem a tibeti jóga gyakorlatsorát. Hisz a buddhizmusban? Abban hiszek, hogy nincsenek véletlenek, hogy létezik egy felsőbb erő, amely segíti az embert, de ezért neki is kötelessége a tehetsége legjavát nyújtania. Minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy képezze magát, hogy fogékony legyen az új dolgokra, a megszerzett tudást pedig tovább kell adnia. Ön is ezt teszi, hiszen már két esztendeje a szegedi Zeneművészeti Főiskola ének -tanszakának tanszékvezetője. Abban az intézményben oktat, ahol annak idején ének-zongora szakon végzett. Bár teljesen váratlanul ért a felkérés, szívesen vállaltam, hiszen úgy érzem, van mit átadnom, s az órákon magam is sokat tanulok és épülök. Ráadásul tehetséges tanítványaim vannak, az intézményből egyedül az én növendékem nyert tavaly az országos Simándy József énekversenyen. Szeretnénk minél magasabb színvonalú, Vaszy Viktor, Berdál Valéria, Sinkó György hagyományaihoz méltó oktatást kialakítani, a legkiválóbb előadókat meghívni a főiskolára. Most mindehhez én írhattam meg az öt esztendőre szóló egyetemi képzés tantervét is, s lassan már az ingázást is megszokom Budapest és Szeged között. A kétlakíságot nem sikerült? Pályája kezdetén számos énekversenyt megnyert, s a Kölni Operaház is állandó szerződést kínált önnek - nem fogadta el. A szívem hazahúzott. Vendégszerepelni szívesen megyek a világ bármely tájára, élni azonban Magyarországon szeretnék. Ide köt a családom is, az édesanyám, a férjem és a hétéves kisfiúnk. Még itthon sem könnyű egyeztetni a hivatást és a magánéletet, az ember folyton időzavarral küszködik, hogy az énekórák, próbák, tanulás mellett a feleség és családanya szerepkört is ellássa. Mégis, ettől teljes az élete, ez ad energiát minden máshoz. S folytatódik a sikeres Wagner- sorozata? Igen, hiszen májusban a nemzetközi Wagner-kongresszus alkalmából az Operaházban a Tannhäuser Erzsébetjét énekelem, Szinetár Miklós rendezésében. Egyébként pedig most Richard Strauss következik, az Elektra Khrüszothémiszére készülök. Nagy kihívás ez a szeSzokatlan produkciót láthatnak majd az érdeklődők, hiszen az egyfelvonásos tragédiát a Duna Pláza jégpályája fölé rendezve adjuk elő. rep számomra, hiszen most fogok debütálni benne, s rám az új feladatok mindig építőleg hatnak. Ráadásul szokatlan produkciót láthatnak majd az érdeklődők, az egyfelvonásos tragédiát ugyanis rendhagyó helyszínen, egy bevásárlóközpontban, a Duna Pláza jégpályája fölé rendezve adjuk elő a Tavaszi Fesztivál programjaként, Galgóczy Judit színrevi- telében. Ezt követően pedig május 3-án a Négy utolsó éneket énekelhetem az Operaházban, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának kíséretével, a dirigens pedig a legutolsó karmesterverseny győztese, Héja Domonkos lesz. „Játékos szeretőre vágyom, akinek szeméből szikrák pattognak, és ezek a szikrák a testemre pattannak. Akivel összeolvadhatnék...” Versek, férfiak, vágyak, szerelmek, borzongások Pénzes Tímea Irtózom a felelődén emberektől. Az eredeti és a nyűt embereket szeretem. Akik nem sok hasznos dologgal törődnek. Engedem magam nekik, miközben ellenálló vagyok. És ellenállhatadan. Még mit nem próbáltam ki? - teszem fel gyakran a kérdést. Belátom újra és újra, hogy jó, hogy van ilyen cucc, mint az élet, soksok kalanddal és lehetőséggel. Az a helyzet, hogy nekem most éppen ember kell. Érző szívű bolond, ki közben komoly és megértő. Ember. Bubi. Nekem a külső is fontos, végre bevallom. Fontos, bár én egészben látom az embert, a stílusát, mozdulatait és az arckifejezését. Motoszkál a fejemben a lehetőség, hogy azért járnék valakivel, mert ő akar engem. Mert menő srác, mert jó a megjelenése. De eszembe jut egy másik, gyengéd férfi (alias Gyurika) mondata, kinek korgott a gyomra gyermekkorában, és akkor így szólt: „Gyurika hasában sír a kisbaba.” Ilyenkor vagyok a legtanácstalanabb, melyiket válasszam: amelyiket mindenki akaija, vagy amelyik aranyos. Ilyenkor zabálok vagy olvasok, hogy elvonjam a figyelmem saját gondolataimról. És várom, hogy közbeszól a sors. Én tényleg szeretnék belecsöppeni a boldogságba, és ha benne lennék, bizonyára szeretnék kimászni belőle. Nyunyóca barátnőm azt mondta egyszer, hogy abba fogok belehalni, hogy nekem minden sikerül. Én erről nem tudok, mások bíznak csupán bennem, többet néznek ki belőlem. Én meg azt sem tudom, mivel kéne foglalkoznom, minek kellene sikerülnie. Én lelki, aszketikus életet akarok élni, de szeretném, ha közben alattam feküdne egy férfi, míg meditálok. Nehogy unatkozzam vagy elaludjak. Néha tönkretesznek a férfiak, el akarnak pusztítani, és kétes dolgokra akarnak rábeszélni, de velem nem könnyű a dolguk. A férfiak szerepe az életemben mégis meghatározó. Egyesek nem is a verseimre, hanem a testemre kíváncsiak. Eldöntöttem ezen okokból kifolyólag, hogy írok a férfiakról egy regényt. Széttöredezett regény lesz, mert ugye nincs bennem folytonosság s állandóság. Regényem mozaikokból fog állni. A címe Egy férfi lesz. Ahogy Esterházy írta meg az Egy nőt. Hogy vajon egy férfiról vagy többről fog szólni, képzeletbeliről vagy létezőről? Nem árulhatom el. Vajon hasonló lesz Ester- házyval a stílusunk vagy a történeteink? Újabb kérdés, melyre a felelet titokban marad. Nézzük csak, miről is fogok írni: Regényemben ál-Odüsszeusz- ként, vagyis Odüsszeusz női képmásaként bolyongok a szigetek között. Mindegyik sziget egy férfi, de én csak rövid pillanatokra kötök ki náluk. Imádom a vizet, szerelmes vagyok a hullámokba. Félek, hogy megkaparinthatnak. Nem akarok senkié lenni. Ha mégis, akkor ismernem kell az indítékait, miért akar velem lenni. Nem leszek szórakoztatópartner. Pedig én tényleg jó vagyok. Ezért nem kaphat meg akárki - egészen. Néha idézetek jutnak az eszembe a nő-férfi viszonyról, bár nem tudom, mikor és kiktől olvashattam ezeket. Például hogy: maradj velem, mert szeretnék egyedül lenni. Meg hogy hiába maradsz velem, a szerelem nem örök. Mielőtt még találkoztunk volna, már hűtlenek voltunk egymáshoz. Szóval ilyesmik járnak az eszemben. Mégis vágyom valakire, aki ezeket a kijelentéseket megcáfolja. Nagyszüleimnek sikerült ez. A szeretkezés is téma lesz művekben a férfiak mellett. Hiszen a kettő határos egymással. Van, aki tud szeretkezni, de nem mer, van, aki nem tud, de mer, van, aki akar, de nem talál partnert, egyeseknek van társuk, de ódzkodnak. Én spéciéi szégyenlős vagyok. De vágyom egy szélvészre, mely elhalmozna hordalékaival. Játékos szeretőre vágyom, akinek szeméből szikrák pattognak, és ezek a szikrák a testemre pattannak. Akivel ösz- szeolvadhatnék. Annyira pezseg valami bennem, de kénytelenképtelen vagyok visszatartani. Most is lovagol rajtam a borzongás. Akárcsak a könyvem szereplőin, könyvem lapjain. Az Egy férfi rólam is fog szólni. Rajtam keresztül a férfiakról.
