Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-17 / 7. szám
Kultúra 1999. február 17. 13 Az Illyés Alapítvány Kuratóriumának pályázata 1999-es támogatások elnyerésére Pályázati felhívás Luzsicza Árpád rajza Az Illyés Alapítvány Kuratóriuma 1999-re pályázatot hirdet a szlovákiai magyar közösségek önazonosságának megőrzésére és fejlődésére irányuló programok támogatására. A pályázati űrlapokat a Csemadok-terüle- tiválasztmányok titkárságain lehet beszerezni, Pozsonyban az Illyés Közalapítvány Szlovákiai Alkuratóriumának irodájában (tel.: 07/322 807). Mindegyik űrlaphoz egy törzslapot is ki kell tölteni, melyet az űrlapokkal együtt kell igényelni. A pályázatot két példányban kell benyújtani. Ez vonatkozik a törzslapapra is. Pályázati díj: 300,- Sk., melyet a következő bankszámlára kell átutalni: Komercní banka, a. s. Bratislava, 1100002251/8100. A pályázati díj postautalványon is befizethető. Az előnyomtatott postautalványt az űrlapokkal együtt lehet igényelni. A befizetés bizonylatának másolatát (csekkszelvényt vagy átutalási utasítást) a törzslapon megjelölt helyre kell felragasztani. A törzslapon kérjük feltüntetni a pályázati szakterületet, témakört jelölő kódszámot. A pályázati felhívás nem vonatkozik a könyvkiadás támogatására, a magyarországi oktatási intézményekben folytatott tanulmányok és az ottani pedagógus-továbbképzés támogatására, valamint a magyarországi anyanyelvi és szakmai táborozásokon, nyári egyetemeken történő részvétel támogatására. Ezekre a célokra más magyarországi szervezeteknél lehet pályázni. Az Illyés Közalapítvány Szlovákiai Alkuratóriuma csak az űrlaphoz mellékelt útmutató szerint kitöltött, a kért mellékleteket tartalmazó, eredeti pályázati űrlapokon benyújtott és a pályázati díj befizetésének igazolásával ellátott pályázatokat bírálja el. Beküldési határidő: 1999. március 20. (a postára adás utolsó napja). A pályázatokat a következő címre kérjük beküldeni: Spolocnosf Zoltána Fábryho, P. O. BOX 247,810 00 Bratislava 1. Pályázni a következő szakterületeken, illetve témakörökre lehet: I. Oktatásügy: Kód: 11. Szlovákiai magyar oktatási és nevelési intézmények (állami, magán- és egyházi iskolák) oktatási és módszertani jellegű programjainak támogatása. (Célpályázat); Kód: 12. Szlovákiai magyar egyetemi oktatók tudományos képzésének és tudományos kutatásainak, valamint tehetség- gondozó tevékenységének támogatása. (Célpályázat); Kód: 13. A magyar tannyelvű óvodákba és alapiskolákba való beiratkozást elősegítő országos, regionális és főként helyi projektek támogatása. (Célpályázat); Kód: 14. Oktatással foglalkozó szlovákiai magyar szakmai szervezetek központi és területi szervei, valamint tagszervezetei által benyújtott programok támogatása; Kód: 15. Tehetség- gondozó programok támogatása; Kód: 16. Magán- és egyházi iskolák, valamint egy Központi Oktatási Módszertani Központ (Pedagógusok Háza), ingatlanvásárlási és épületfelújítási pályázatainak támogatása. (Célpályázat); Kód: 17. Az oktatási és nevelési intézmények tanszerek, tárgyi eszközök és berendezések beszerzését előirányzó projektjeinek támogatása. II. Kultúra, művelődés: Kód: 21. Hivatásos és félhivatásos színházak művészeti tevékenységének támogatása. (Célpályázat); Kód: 22. Közösségépítő, valamint művelődési és ismeretterjesztési kulturális egyesületek, klubok és módszertani tevékenységet folytató szervezetek és rendezvényeik támogatása, különös tekintettel a szórványvidékekre. (Célpályázat); Kód: 23. Nem hivatásos művészeti csoportok (irodalmi színpadok, amatőr színjátszók, folklórcsoportok, kórusok, zenekarok, ének- és tánccsoportok, iskolai művészeti csoportok) működésének támogatása; Kód: 24. Művészeti tevékenység (képzőművészeti rendezvények, kiállítások, tárlatok, ének-zenei szervezetek és rendezvények, táncművészeti tevékenység, alkotótáborok) támogatása; Kód: 25. Ifjúsági szervezetek és szerveződések tevékenységének támogatása. III. Egyházak és hitélet: Kód: 31. A keresztény-keresztyén értékrendet és nemzettudatot továbbító közösségépítő programok támogatása, különös tekintettel az ifjúság nevelésére, valamint a nagycsaládosok önszerveződésének elősegítésére. (Célpályázat); Kód: 32. A történelmi egyházi szervezetek támogatása (infrastruktúra-építés, lap- és könyvkiadás, működési költségek fedezése, felsőoktatás támogatása.); Kód: 33. Egyházi épületek javítási vagy építési költségeihez való hozzájárulás. IV. Csemadok-szervezetek: Kód: 41. A Csemadok-szervezetek országos és regionális rendezvényeinek támogatása. Kód: 42. A Csemadok-szervezetek, valamint központi és területi szervei működtetésének és beruházásainak támogatása. V. Lapkiadás: Kód: 51. Országos terjesztésű szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági lapok támogatása. (Célpályázat); Kód: 52. Folyamatosan megjelenő országos terjesztésű irodalmi és pedagógiai szaklapok támogatása társadalmi és közszolgálati funkcióik ellátására. Kód: 53. Folyamatosan megjelenő, országos terjesztésű lapok és folyóiratok támogatása. VI. Tudomány: Kód: 61. A szlovákiai magyar tudományos intézmények keretében folyó, közösségi hasznú tudományos tevékenységek (kutatási tervek) támogatása (beleértve a dokumentációs tevékenységet is). Kód: 62. A szlovákiai magyar tudományos intézmények jól megalapozott tevékenységtervezettel alátámasztott minimálisan szükséges fenntartási, működési és beruházási célú támogatása. Kód: 63. Tudományos konferenciák, tanácskozások, valamint tudományos eredményeket publikáló kiadványok támogatása. Kód: 64. Intézményekhez nem kapcsolódó közérdekű egyéni kutatási tervek megvalósításának támogatása. Heti kultúra Könyvespolc ChagallLa Fontaine-Faludy: Állatmesék 1926-1927 folyamán Marc Chagall La Fontaine meséihez közel száz illusztrációt készített. A sorozat elkészülte után Chagallt komoly támadások is érték, sokan viszont egyedülálló, tökéletes alkotásként értékelték a festményeket. A képanyag több mint felének az elmúlt 70 év során nyoma veszett, de egy 1995-ben Céret-ben, illetve 1996-ban Nizzában rendezett kiállításra négyet sikerült megtalálni. A képekből 41-et tartalmaz a magyar kiadás. Chagall és La Fontaine csodálatos egymásra találása különleges esemény- nyé vált az irodalom és a képzőművészet történetében. Amikor felkérték Faludy Györgyöt, hogy fordítsa le La Fontaine meséit, világos volt, hogy az amúgy is különleges műből még különlegesebb alkotás születhet. A nyolcvannyolc éves mester páratlan érzékenységgel, finom humorral, nyelvi leleménnyel Chagall és La Fontaine méltó partnereként remek fordításokkal ajándékozza meg olvasóit. A három alkotó egymásra találása nyomán létrejött könyv feledhetetlen élményben részesít mindenkit. Kiállítás Barokk címmel látható nagyszabású kiállítása pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában, illetve a Mirbach-palotában. A tárlat olyan összegző képet próbál felmutatni a szlovákiai barokkról, amilyet eddig még nem kaphatott a közönség. Regény A lány azt mondja: nekem az volna jobb, ha nem szeretne. Még ha szeret is, bánjon csak úgy velem, ahogyan a többi nővel. A férfi ránéz, elborzadva, aztán megkérdezi: csak ennyi a kívánsága? A lány azt mondja, ennyi. A férfi szenvedése ott kezdődött, abban a szobában, ezt már nem színleli, először az életében. Azt mondja, már érzi, hogy a lány sohase fogja szeretni. A lány ráhagyja. Először azt mondja, hogy még nem tudja. Aztán ráhagyja. A férfi azt mondja, egyedül van, iszonyatosan egyedül ebben a szerelemben. A lány erre azt mondja, ő is. De nem mondja meg, hogy miért. A férfi azt mondja: ahogyan idejött velem, akárkivel elment volna. A lány azt válaszolja, nem tudja, még soha senkinek nem ment fel a lakására. Azt mondja a férfinak, hogy nem akar vele beszélgetni, bánjon csak úgy vele, ahogyan a többi nővel, akit felvisz magához. Könyörög a férfinak, hogy úgy bánjon vele, ahogyan a többi nővel. A férfi letépi róla a ruhát, eldobja, letépi róla a fehér pamutbugyit, aztán a csupasz lányt felnyalábolja, és odaviszi az ágyhoz. És akkor a férfi hátat fordít neki, és sírva fakad. És a lány lassan, türelmesen maga felé fordítja a férfit, és A szerető Marguerite Duras 10. rész vetkőztetni kezdi. Behunyja a szemét, úgy vetkőzteti. Lassan. A férfi segíteni akar neki. A lány rászól, hogy maradjon veszteg. Hagyd, majd én. Azt mondja, egyedül akarja csinálni. Csinálja is. Levetkőzteti a férfit. Amikor a lány megkéri rá, a férfi arrább teszi a lány testét, de csak arasznyira, könnyedén, mintha nem akarná felébreszteni. A bőr bársonya. A test. A test sovány, erőtlen, vézna, mintha beteg volna, és most lábadoznék, az arc szőrtelen, a nemi szerven kívül nincs rajta semmi férfias, csupa gyöngeség, csupa kiszolgáltatottság, gyötrődés. A lány nem néz a férfi szemébe. Nem nézi a férfit. Csak megérinti. Megérinti a nemi szerv simaságát, a bőr simaságát, az aranybarna bőrt simogatja, az ismeretlen újdonságot. A férfi nyöszörög, sír. Neki kibírhatatlan ez a szerelem. És sírva merül el benne. Először a fájdalomban. Aztán ezt is magáévá teszi, a fájdalom átalakul, lassan kiszakad a lányból, és az élvezet felé sodródik, a lánnyal egybefonódva. A tenger, formátlanul, semmihez se hasonlíthatóan. A kép már ott, a kompon, még mielőtt eljött volna az órája, részese a pillanatnak. A foltozott harisnyás asszony képe hirtelen átlebben a szobán. Végül mint a gyerek, úgy bukkan fel előtte. A fiúk már tudták. Ő még nem. Sohase fognak beszélni egymásnak az anyjukról, a titokról, amely két bátyját végképp elválasztja tőle, a sorsukat megpecsételő, mély titokról, az anyjuk gyer- metegségéről. Az anyja nem ismerte az élvezetet. Nem tudtam, hogy ilyenkor vérzik az ember. Megkérdezi, fájt-e, mondom, nem, azt mondja, örül neki. Letörli a vért, megmosdat. Hagyom, hadd csinálja. Nesztelenül visszajön, újra megkívánom. Nem is tudom, hogyan lehetett bennem annyi erő, hogy megszegjem az anyám felállította tilalmat. Ennyi nyugalommal, eltökéltséggel. Hogyan tudtam „tettre váltani a gondolatot”. ézzük egymást. Magához öleli a testemet. Megkérdezi, hogy miért jöttem el. Azt mondom, muszájból, valami kötelezettségérzet kívánta így. Most beszélgetünk egymással először. Beszélek a két bátyámról. Elmondom, milyen szegények vagyunk. Mást nem. A nagyobbik testvért ő is ismeri, a helybeli ópiumbarlangban találkozott vele. Elmondom, hogy meglopja anyámat, hogy hódolhasson a szenvedélyének, meglopja a cselédeket, sőt az is megesik, hogy az ópiumbarlangok bérlői anyámon akarják behajtani a tartozását. Beszélek a védőgátról. Azt mondom, hogy anyám ezt nem fogja sokáig bírni, ez így nem mehet tovább. Hogy anyám közeli halála összefügg azzal, ami ma velem történt. Átvillant rajtam, hogy kívánom. Megesik rajtam a szíve, azt mondom, nem, engem nem kell sajnálnia, senkit se kell sajnálnia, csak anyámat. Azt mondja: azért jöttél el, mert gazdag vagyok. Azt mondom, hogy őt a pénzével együtt kívánom, hogy amikor először láttam, már akkor az autójában ült, benne a pénzében, és hogy fogalmam sincsen, mit csinálok, ha történetesen másképp lett volna. Azt mondja: szeretnélek magammal vinni, elutazni veled. Azt mondom, még nem hagyhatom el anyámat, azt nem élném túl. Azt mondja, hiába, velem nincs szerencséje, de ne nyugtalankodjam, pénzt azért kapok tőle. Megint lehe- veredik mellém. Megint hallgatunk. A város morajlása olyan erős az emlékezetemben, mint egy film teljes hangerőre csavart, fülsiketítő háttérzaja. Világosan emlékszem, egyikünk se szól egy szót sem, a sötét szobát körülnyaldossák, felemelik és magukkal sodorják a nagyváros lármájának egyenletes hullámai. Az ablakok nincsenek beüvegezve, csak redőny meg zsalugáter van rajtuk. A redőnyre rávetődnek a járókelők árnyai, amint elmennek a napfényes járdán. Itt mindig hatalmas a tömeg. Az árnyékokat szabályos csíkokra szeletelik a zsalugáter hézagai. Az odakint csattogó facipők a fejemen koppannak, a hangok hasogatják a dobhártyámat, kínaiul csak ordítva lehet beszélni, mint ahogyan, mindig úgy képzeltem, a sivatagi nyelveken is, ez a nyelv hihetetlenül idegen. (folytatjuk)
