Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-17 / 7. szám
1999. február 17. Kópé Verssarok Francia költők Robert Desnos A hangya Egy hangya, hossza húsz méter, feje búbján vascilinder, ilyen nincsen, ilyen nincsen, száguld egy nagy teherkocsin, benne négy tyúk, kilenc pingvin, ilyen sincsen, ilyen sincsen, szavalni kezd franciául, kínaiul és japánul, ilyen se volt soha még. Ha nem is volt, lehet még! Jacques Prévert Téli dal, gyerekeknek A téli éjen át fehér alak üget. Egy nagy hóember az, szájában fapipa. Hóember, nagydarab, űzi fagyos hideg. Beér a faluba. Nyájas lámpavilág szívet-lelket derít... Nem is kopog: hamar egy kis házba benyit. Felmelegedni itt izzó kályhára ül - s egyszerre eltűnik! Víztócsa közepén csak pipája marad, csak pipája marad meg egy öreg kalap. Gondolkodom, tehát... A január 13-i számunkban feladott „Sátortábor” című rejtvényünkkel valóban próbára tettük a képességeiteket. A beérkezett megfejtések közül csupán kettő volt helyes, így nem is kellett sorsolnunk. Könyvjutalmat nyert: Juhos József Nádszegről és Bálint Erik testvérével, Istvánnal Tiszacsernyőről. Balajti Árpád Mese a cicus farkáról. Az udvaron szaladozó dcust egyvalami nagyon zavarta. Akármerre is tartott, úgy érezte, hogy valaki követi. Megállt, majd forogni kezdett. Öt kört is táncolt, de a rejtélyes követőt nem látta sehol. „Meg kell tudnom, ki követ” - azzal hirtelen lecövekelt, és kinyújtotta a pracliját.- Megvagy! - kiáltotta diadalmasan, ám amikor a lábára nézett, ugyancsak meglepődött: Hiszen ez az én farkam! Te voltál az, aki állandóan a nyomomban járt, és állandóan félelemben tartott! Semmi hasznom nincs belőled! Mit kezdjek veled? - Azzal leült, és erősen tömi kezdte a farkáról a fejét. De egy idő után megunta a gondolkozást, és elhatározta, hogy inkább kikérdezi az ismerőseit és a barátait. Első útja a kerítés tetején üldögélő kakashoz vezetett. „Neki is van farka, sokkal színesebb és nagyobb is, mint az enyém” - gondolta, majd megszólította az udvar uralkodóját:- Kakas úr, légy szíves, mondd el nekem, mire szolgál a szép színű farkad! -Tudod, cicus barátom, ha felmérgesítenek, szétnyitom, és mindjárt nagyobbnak látnak, megijednek tőlem. Megriasztok mindenkit, még téged is.- Hát akkor inkább elmegyek - mondta félénken a cicus, és továbbállt. Ahogy ment, mendegélt, egy kocsit húzó lóval találkozott. Neki is feltette a kérdést:- Mire való a farkad?- Biztosan észrevetted, hogy nemcsak farkam, hanem sörényem is van. Ha olyan meleg van, mint most, ezekkel kergetem el magamról a legyeket - mondta a ló, és csapott egyet a farkával. A kismacskát azonban tovább űzte a kíváncsiság. Észre sem vette, hogy már a mezőn jár. Egy ravaszdi róka sompoly- gott vele szemben. Megijedt, mert úgy vélte, hogy a róka koma rossz szándékkal közeledik, de amikor látta, hogy a ravaszdinak sietős a dolga, megnyugodott, és őt is megkérdezte. Közben észrevette, hogy a róka egy zsákot cipel a vállán. Igen sietős lehetett a dolga, mert szóba se állt a ci- cussal. Tyúkokat és kakasokat cipelt a zsákjában. Közben - nyomát tüntetve - farkával a földet seperte. A kismacska föl sem ocsúdott a meglepetésből, amikor a porfelhő mögül egy fecske bukkant elő.- Mire való a farkad? - szegezte neki kíváncsi kérdését a cica. De a fecske nem válaszolt, csak igazított egyet a faroktollazatán, cikázott egyet jobbra, egyet balra, majd eltűnt az ég kékjében.- Ennek se volt gyerekszobája, vagy nem tud a mi nyelvünkön - elégedetlenkedett a dca, majd folytatta az útját. Egy kis tó partjára ért. Belenézett a vízbe, melynek tükrében saját képmását pillantotta meg. De azt is észrevette, hogy a vízben halak úszkálnak. Ám mielőtt kérdezhetett volna valamit, az egyik ponty nagyot csapott a farkával. A kismacska csuromvizes lett, el is ment a kedve a kérdezős- ködéstől. A fűben egy gyíkocskát pillantott meg.- Válj! - kapott a cicus a gyíkocska farka után, de az igen sietett, és csak a farka vége maradt a cicus praclijában.- Gyíkocska, elhagytad a farkad! - kiáltotta a kismacska, de a gyíkocskát elnyelte a zöld fű.- Nekem ilyen farok nem kellene - mormolta a cica, majd nyugtalanul hátrafordult, megvan-e még a farka.- Elfáradtam - sóhajtott, és elindult hazafelé. Az úton riadt nyúl nyargalt keresztül. A cica utánaszólt:- Nyuszikám, elvesztetted a farkad! A nyúl azonban tudta, hogy neki nem hiányzik a farka, csak éppen rövidebb, mint a Balajti Zsolt rajza cicáé. A kismacska baktatott hazafelé. A kapu előtt találkozott a kutyussal. Kitalálhatjuk, hogy mit kérdezett tőle...- Nekünk, kutyáknak azért van farkunk, hogy ha találkozunk valakivel, barátságunk jeléül megcsóváljuk - felelte a kutyus.- Ez érdekes - mondta a cica. - Most jövök egy hosszú útról. Sok állattal beszéltem, s megtudtam, hogy mindegyik másért viseli a farkát - közben sokszor megmozdította a farkát. Aztán éles körmeivel felkapaszkodott a szilvafára, miközben farkával egyensúlyozott, hogy le ne pottyanjon, és boldogan szemlélte a szomszédék kertjét. Magyar mondák: Botond A magyarok nem tudtak belenyugodni a németországi vereségbe. Amint erőre kaptak, meg sem álltak a görög császár városáig. Megijedt a császár a magyar sereg láttára, elzáratta a város kapuit, s kiüzente, hogy ne ontsák egymás vérét, inkább álljon ki a görögök részéről is egy vitéz, a magyarok részéről is egy vitéz bajvívásra. - Jól van - mondotta a magyarok vezére -, hát csak jöjjön az a vitéz. - Egy óra sem telt belé, jő ki a vár kapuján egy rengeteg nagy óriás, s két karját összefonva megáll a magyarok előtt, s mondja nagy büszkén: - Hadd lám, ki mer kiállni velem! De egyszerre kettő jöjjön! - Összenéztek a magyarok, szikrázott a szemük a haragtól, s egyszerre száz is kiáltotta: én is kiállók! Én is! A legmerészebb volt azonban köztük Botond, egy köpcös, tagbaszakadt ember, ez egy szempillantásra kivált a seregből, elejbe állott a görög vitéznek. Mondta neki: - Hallj ide, görög óriás, Botond a nevem. A legkisebb vitéz a magyarok közt. Állíts csak te magad mellé még két görögöt! - S amikor ezt mondotta, megforgatta a buzogányát, s úgy vágta a vár vaskapujához, hogy egy növendék gyermek ki-be sétálhatott rajta. - No, no - ingerkedett az óriás -, kár volt eldobnod azt a buzogányt! - Nem kell nekem sem buzogány, sem kard - mondotta Botond, s üres kézzel ment a görögnek, felkapta, megkeringette a levegőben, s földhöz teremtette. De bezzeg szégyellte ezt a csúfságot a görög császár. Ott ült a vár fokán egész háza népével s udvarával, s szentül hitték, hogy az óriás legyőzi akármelyik magyart. S lám, a legkisebbet sem tudta legyőzni. Szégyenszemre visszatakarodtak a palotába, s a császár akkora adót vállalt, amekkorát csak kívántak. Tudod-e? A legnagyobb stadionok A vüág legnagyobb nyitott stadionja a prágai Strahov Stadion. Építését 1934-ben fejezték be, 240 ezer nézőnek ad helyet, gyepén 40 ezer sportoló is elfér. Labdarúgás A világ legnagyobb labdarúgó-stadionja a Maracana Stadion Rio de Janeiróban (Brazília), ahol 205 ezer néző fér el, az ülőhelyek száma 155 ezer. 1950. július 16-án a Brazüia-Uruguay Vüágkupa-döntőnek 199 854 nézője volt. A játékosokat a nézőktől egy 2,13 m széles és több mint 1,5 m mély árok védi. Fedett stadionok A mexikóvárosi Azték Stadion, melyet 1968-ban nyitottak meg, 107 ezer nézőt is be tud fogadni. Legnagyobb része fedett. A világ legnagyobb nyitható tetejű stadionja a torontói Blue Jays Stadion, a CN Tower közelében. Építését 1988 augusztusában fejezték be; 60 ezer nézőt tud fogadni, átmérője 207 m. A legnagyobb tető A müncheni Olimpiai Stadion akrilüveg sátortetejének területe 8,5 hektár; a tető egy árbocszerű, rudakkal megtámasztott fémhálós szerkezeten nyugszik. A leghosszabb ívű teteje a louisianai Superdome-nak van. Az 1971-ben épített, ellipszis alakú Texas Stadion hosz- szabbik tengelye 240 m. Fedett pályás A világ legnagyobb fedett pályás stadionja az 5,26 hektáron, 173 millió dollár költséggel felépített, 83,2 m magas Superdome a Louisiana állambeli New Orleansben (USA). 1975 májusában adták át. Ülőhelyeinek száma kongresszusokon 97 365, futballmérkőzéseken 76 791. A páholyok bérleti díja 35 ezer dollár és még a belépőjegy ára. A hat, egyenként 7,92 m-es tv-képernyő azonnali visz- szajátszást tesz lehetővé.
