Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-05 / 1. szám

2 1999. január 5. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Magyar remények éve Szűcs Béla _________________ 19 99 reményeink valóra vál­tásának éve lehet. Persze ez nem történik egyszeriben, hanem kemény politikai vi­ták, az együttműködés kere­keinek gyakori csikorgása közepette. A nemzetiségi kérdés bonyolult probléma, melyet a nacionalista nem­zeti párt és a közvélemény felhecceit, félrevezetett ré­sze ahol csak lehet, igyekszik gáncsolni. A választások azonban bebizonyították, hogy az ország lakosságának többsége józanabb, és az uszítóknak nincs olyan ha­talmuk, hogy megakadályoz­zák az ésszerű rendezést. Ezt bizonyítja Max van der Stoelnak, az EBESZ kisebb­ségi főbiztosának megállapí­tása is, hogy a magyarok sze­repvállalása a kormányban alapjában változtatta meg Szlovákia politikai arculatát. A legégetőbb problémákról eddig csak tervek születtek, de az új év egy sor konkrét eredményt ígér. Készül a ki­sebbségi nyelvhasználatról szóló törvény, amely az első hónapokban a parlament elé kerülhet. Igaz, e körül viták várhatók, azonban Európa is elvárja elfogadását. Közben a gyerekek már kétnyelvű bi­zonyítványokat kaphatnak a magyar iskolákban. Meg­élénkültek a magyar és szlo­vák miniszterek találkozói. Rövidesen megkezdheti munkáját az alapszerződés megtartását felügyelő tizen­egy vegyes bizottság. A kul­turális minisztériumban ki­nevezték Jarábik Gabriellát a kisebbségi kultúrák főosz­tályának vezetőjévé, és még e hónapban tanácskozni fog a kisebbségek képviselőivel elképzeléseikről. A magyar színházak és az Ifjú Szivek vezetőivel már tárgyaltak, és április elsejétől életbe lép a kisebbségi kultúráknak az előző kormány által meg­szüntetett anyagi támogatá­sa. Egyeztetés folyik a Mária Valéria híd újjáépítéséről. E néhány tény is igazolja, hogy a szlovák-ma-gyar kapcsola­tokban új korszak kezdődik. Reménykedünk, hogy gyü­mölcsöző, baráti évek követ­keznek. Vendégkommentár A villamos­művek „jó tanácsai” ZüZANA KOLLÁROVÁ _________ Új év, új árak. így szólhatna a legaktuálisabb idei szlo­gen. Január elsejétől ugyanis átlagosan harminc százalék­kal kell többet fizetnünk a villanyért és a vízért. A dön­tés, amely a készülő takaré­kossági csomag részét képe­zi, havi 100-126 koronát vesz ki minden család kasz- szájából. Hogy ne fájjon annyira a dolog, a Szlovák Villamosművek röplapot kül­dött a címünkre. Minden napra egy jó tanács - a vil­lamosművek 31 ötlete arra vonatkozik, hogyan takaré­koskodjunk az árammal. Mondjuk, ellenőrizzük a házak ablakainak szigetelé­sét. Bizony, nem jól zárnak, elöregedtek, de nincs 70 ez­rünk újakra. Egykaros csap­telepet használjunk, mert az 30 százalék vizet képes meg­spórolni. Használjuk, még jótállás alatt van, de már csöpög. Az áramfogyasztó­kat cseréljük újakra, jobb tel- jesítményűekre - tanácsolja nagylelkűen a villamosmű­vek. Kicserélnénk, de az új drága. A következő tanács: javítsunk a ház hőszigete­lésén. De vajon honnan ve­gyünk új szigetelésrevalót? Meg kell hagyni, néhány ta­nácsuk valóban nem kerül semmibe. Úgy szellőztetünk, ahogyan ajánlják - röviden és alaposan. Szabadságra indulva kikapcsoljuk a vízme­legítőt, vasalás előtt meg­spricceljük a ruhát, azt is tud­juk, hogy a zuhany olcsóbb, mint a fürdés. A hűtőt nem tesszük hőforrás közelébe. A monopolhelyzetben levő Szlovák Villamosművek árat emel, a röplapon pedig azt ál­lítja, hogy a villanyszámla sorsa a mi kezünkben van. Árat diktál, és képmutatóan tanácsokat osztogat, miköz­ben saját maga szorulna ta­nácsra, hogyan kell veszteség nélkül gazdálkodni. De ki fog tanácsot adni a villamos­műveknek? A szerző a Práca kommentátora Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38*318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Új év, új seprű, új társadalmi viszonyok Javult-e a kedélyállapotunk? Kövesdi Károly _______________ Az új szlovák kormány tényke­dése lassan, de biztosan közelí­ti azt a száz napot, amikor már illik kér­déseket feltenni és az első lépéseket számon kérni. Ha mást nem, legalább a szándékokat, hi­szen kézzelfogható, konkrét eredménye­ket nem lehet ilyen rövid idő alatt pro­dukálni. Gazdasági téren látszólag egyszerűbb a helyzet, hiszen a racionális számok mindig egyértelműb­bek, mint például a szabadság fokának mérése, az ország ke­délyállapotának megállapítá­sa. Az már érezhető, hogy az előző kor­mány legfelsőbb szinten űzött tör­vénytelensége, rab­lása, az uszítás el­tűrése kiveszni lát­szik a politikai élet­ből, s érezhetően nyugodtabb lett a társadalom, javul a kedélyállapotunk. Vagy még­sem? Q Javulta közhan­gulat. O Inkább romlott. Ha már abban a kiváltságban részesült, hogy embernek született, abba is bele kell nyugodnia, hogy nincs joga semmilyen magánélet­re. Rajz: MS-Rencín Duba Gyula író: A December elején három V hónap múltán egy távoli, nyugodt és józan országból, Ka­nadából tértem vissza. Az ittho­ni eseményeket azonban ez­alatt is figyelemmel kísértem, az Interneten rendszeresen ol­vastam a hazai lapokat. Kíván­csian vártam, milyen helyzet fogad otthon. Nos, az eredmény megnyugta­tó! A közéletből részben eltűnt a feszültség, s mintha nevetsé­gessé vált volna a gyűlölködő hang. Nem kell félni tőle, úgy tűnik, gyökértelen lett, s mint­ha a közgondolkodást egyre in­kább józan mértéktartás és lo­gikajellemezné. Igen, a szavak értéke megnőtt, a hatalom átátszó, üres pufogá- sa helyét mintha a józan gondolat-gondolkodás foglalta volna el. Remélem, nem tévedek... Jarábik Balázs, a Máral Sándor Alapítvány munkatársa: Ä Javul. Dunaszerdahelyi lé- V vén, ebben a Szlovákia egyik fő bűnbarlangjának szá­mító városban is tapasztalható ez. Az emberek bizakodva várják elsősorban a közbizton­ság javulását. Csak remélhet­jük, hogy az új belügyminisz­terbe helyezett bizalom meg­hozza gyümölcsét. Bodnár Gyula publicista: A kormányváltás jót tett az országnak. Most az orszá­gon a sor, hogy kis türelmet ta­núsítson, legalább addig, míg az elmúlt években okozott károk felmérése és az újra építkezés, a valóban de­mokratikus rend kialakítá­sa meg nem kezdődik. A türelmetlenség hatalmas károkat okozhat, hiszen fe szükségek közepette nem lehet demok­ráciát építeni. A közhangulat ala­kításának van egy tanulsága: nem mindegy, hogy a sajtó mint a közhan­gulat alakítója mit, hogyan tá­lal. Ha a politi­ka felől re­ményt sugalló információk érkeznek, más­részt, ha érezzük a szociális fe­szültségek enyhülését, ennek a mostani nyugodt légkörnek, mondhatni, csendnek lesz em­beri tartalma. Kiss József, a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos kutatója: O Megítélésem szerint talán ez a legkézzelfoghatóbb jele a magyarokra is kiterjedő kormánypárti koalíció létrejöt­tének. Elég széttekinteni a pozsonyi piacokon, a korábban egymás közt halkan szót váltó árusok mennyivel magabiztosabban kínálják portékájukat, ha anyanyelvükön beszélgető vá­sárlókat fedeznek fel. A mostani közhangulat talán így, önmagában is egyfajta er­kölcsi tőke. Kár lenne elveszte­getni kicsinyes viszálykodá­sokkal, mert valójában esély a kisebbségi magyar politika számára, ha az nem válik fel- legjáró illúziók rabjává, a szlo­vákiai magyar közgondolko­dás pedig a kisebbségi politi­kusokkal szemben nem igyek­szik majd beleképzelni magát valamiféle „Nemzeti Számon- kérő Szék” szerepébe. Olvasói levél Egyszerűsíteni! Egyesületeinkben, akár vallá­si, politikai, sport- vagy gazda­sági érdekeltségű egyesületek­ről van szó, divattá, sőt, lét- fontosságú szükségletté vált a támogatók, szponzorok kere­sése. Nélkülük - úgymond - nem lehet ma létezni. Őszintén szólva szégyelltem magam, amikor az Új Szó de­cember 2-i vasárnapi számá­ban elolvastam a Magyar ván­dor c. vezércikket. Koldulunk a nálunknál talán még szegé­nyebbektől is, hogy legyen bő­ven a fölösleges dolgokra való pocsékolásra. Lelkiismeret- furdalás nélkül kéregetünk, s így kevesebb jut az igazán rá­szorulók számára. Miben látom én egyesületeink gazdálkodásának hiányoldala­it? Erre vonatkozólag Pál apostolnak egy nagyszerű megjegyzése: „Tudok nélkü­lözni és bővelkedni.” Ezt kell megtanulnunk. Úgy gazdál­kodjunk anyagi, szellemi, lel­ki, testi adottságainkkal, hogy ne jöjjünk zavarba a szűk esz­tendőkben se, de ne tanuljuk meg a pocsékolást a bőség ide­jén se. Egyszer Husák pártelnöknek írtam egy panaszos levelet, s benne leírtam ezt a mondatot is: „Minek a legyekre ágyúval lőni” utalva egyes pártfunkci­onáriusok kicsinyes eljárásá­ra. Szerintem egyesületeink agyon vannak központosítva. A bürokrácia, a túlburjánzott bürokrácia időt és pénzt ra­bol. Mennyi fölösleges kiadást jelentenek a postaköltségek, telefonszámlák, utazási kiadá­sok, fölösleges gyűlések szám­lái, nem is szólva arról, hogy egyesek saját levelezésüket, telefonjaikat, utazásaikat is az egyesület rovására végzik. Ar­ról nem is szólok, hogy pl. mennyi pénzt lehetne megta­karítani, ha fölöslegesen nem pocsékolnánk a villanyára­mot! Nem akarok olyan ügyletekről szólni, ahol milliárdok tűntek el vagy semmisültek meg a helytelen gazdálkodás követ­keztében, de egy biztos: ha ésszerűbben gazdálkodnánk anyagi, szellemi, fizikai lehe­tőségeinkkel, nem szorulnánk koldulásra, nem kellene támo­gatókat keresni. A legyekre ne ágyúval tüzeljünk, elég rájuk a légycsapó is. Persze ha cik­keinket telefonon adjuk le a szerkesztőségekbe a szerkesz­tőség rovására, akkor nem­csak a nyomdaköltségek miatt kell a lapok árát emelni. Ahol ésszerűen gazdálkodnak, ott nem fognak egyesületeink a csőd szélére kerülni. Tanuljuk meg a nélkülözés és bővelke- dés tudományát. Tanuljuk meg a fontosat előnyben ré­szesíteni a kevésbé fontos vagy fölösleges vagy egyene­sen káros előtt. Ne komplikál­juk, amit egyszerűen megold­hatunk. Paxy László Egyházfa

Next

/
Oldalképek
Tartalom